MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei

Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 

Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 

Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

 

1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :

Ismertető a rottweilerről

IPO vizsga szabályzat

Rottweiler Hiradó 

Összefoglaló beszámolót a közgyűlésre  A pénzügyi elszámolással együtt

Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.

Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.

-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 

Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       

     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE

2011. Morzsák a klub életéből, készülünk egy tenyészszemlére

Hogyan tegyél keresztbe másnak, miközben a szakmaiság látszatát igyekszel kelteni.

A MEOE Rottweiler Klub közgyűlése 2011. augusztus 31-én a szervezet feloszlatásáról hozott határozatot. Ezt, egy fórumon megjelenő beírásból tudtam meg. Váratlanul ért, hiszen az ezt megelőző hónapokban erről még csak említés sem történt. Persze nem kell ezt velem megtárgyalni, mert nem vagyok klubtag, így nem tartozik rám.
Ez rendben is lenne, ha a tenyészszemlék  dátumának, helyszínének  és lebonyolításának módját, nem a "Klub" határozná meg. Mivel kiharcolta magának a fajtagondozói státuszt, a klub által leadott éves terv alapján teszik közzé az időpontokat, helyszíneket.  Így lesz módja mindenkinek tenyészszemlén részt venni. Sehol másutt rottweilereknek nem tarthatnak MEOE tenyészszemlét, csak ezeken a helyszíneken és időpontban. Egységesen meghatározott, a klub vezetősége által leadott szabályzat alapján rendezik, amit a MEOE elnöksége elfogad.

Minden új vezetőség első és legfontosabb feladatának tartja, hogy ezt a meglévő szabályzatot megváltoztassa. Van is belőle vita, háború, békétlenség. Aztán csak-csak nyugvópontra jutnak a dolgok és kiszámíthatóan lehet készülni a tenyész szemlékre. Bár voltak rá utalások ez az új vezetőség(2009)nem változtatott azonnal, 2006-tól 2011-májusáig nem volt változás. 

2007-ben megszerveztem, lebonyolítottam egy tenyészszemlét, mert akkor is olyan volt a „klub” hangulat, hogy Pesten nem akartak tartani ilyen rendezvényt. Kizárólagosságra törekedve,  más szervezetnek sem engedélyeztek ilyent. Nekünk azóta, 2011-ben vált aktuálissá a tenyészszemle, mert szuka vonalon nem tudtuk tovább vinni a tenyészetünket, nem volt fedező kan, idegen megbizható vonalból. Ezért felnőtt szukákat vettünk, majd a kanunk után tartottunk meg  két szukát, egy kant. 2010. január, április. Mindhárom kutya felcseperedve megfelelt az előzetes várakozásunknak, így elhatároztuk, hogy tenyészszemlére, más megmérettetésekre is készülünk velük. A kant Viktor nevelte, képezte.  A szukákból egy a Győzőjé, egy az enyém volt. A 2011. évi terv kicsit meglepett, mert Budapestre nem terveztek egy tenyészszemlét sem. Tanakodtunk, aztán döntöttünk, hogy a legközelebbi helyszínt választjuk Dunakeszit. 2011. április 9-én Cintarella korban már elérte a minimum időt, így úgy döntött Győző, hogy felvezeti a tenyészszemlén. Röntgen, felkészülés, sikeres tenyészszemle. Lilu és Carlos még nem fért bele az időpontba, az ő tenyészszemléjüket őszre terveztük. Szintén Dunakeszire október 8-i időpontra.

Viktor kedves invitálásra már lejárt Dunakeszire tréningezni, ezért azt gondoltam én is csatlakozom hozzájuk. Liluval rendesen szerettem volna felkészülni, ezért Kalmár Zoli segítségével kezdtük el a munkát. Hetente 1-2 alkalommal autóztam Dunakeszire. Minden rendben ment, csiszolódtunk, tanultunk szorgalmasan.  Eből az alomból több kutyással folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, jártak hozzám, óvodába, a kezdő csoportba, ők is kedvet kaptak a munkához. Mivel formailag és viselkedésben is jó képességeket mutattak, gondoltam miért ne jöhetnének ők is a tenyészszemlére? Jöttek ők is a Zolihoz tréningezni. Nem volt tenyésztési szándékuk, de arra gondoltam, hogy ne legyen mínuszban a rendezvény, érdemes őket ide szervezni. Elvben hat kutyánál tartottunk. Azért elvben, mert csak akkor végleges szám, ha mindenkinek rendben lesz a röntgen eredménye.  Ez a vizsgálat még hátra volt akkor.

Váratlanul, előzetes értesítés nélkül megjelent a Klub honlapján, hogy a tenyésztési szabályzat megváltozott és kötelező érvényű lesz X időponttól. A szokásos huszárcsel, hogy mindenki dolgát megnehezítsék, elkaszálják az ellen oldalt, azaz mindenkit aki más elképzeléssel akar tenyészteni, mint ők. Kiszámítható volt, hogy tiltakozás lesz. Ment is beadvány a MEOE elnökségéhez. Semmi nem marad titokban, mert előbb vagy utóbb valaki mesél. Hozzám inkább utóbb jutnak el az információk, mert nem veszek részt a szervezkedésekben. 

Az emberi oldalát figyelembe véve, no és a MEOE szabályzatait, szervezeti felépítését, a hatályos törvényeket ismerve tudom, hogy ez nem így működik, ezért az első bosszankodás után: Biztos, ami biztos alapon rákérdeztem, és közvetlenül a szervezet elnökéhez fordultam, hogyan is legyen.
Egy fél mondattal sem utalt rá hogy amegszűnést tervezik és ne is reménykedjek, hogy a rendezvény meg lesz tartva. Sőt, a MÁRK  tenyészszemléjén való részvétel lehetőségét is nyugtalanul fogadta. Nem gyanakodtam, bár picit felháborított a válasz  ennek” hangot” is adtam de azért,  készültünk tovább.
Eljött a röntgenek elkészítésének ideje is. Döntöttem és nem utaztam át a várost, vittem ahová eddig is a kutyáimat. Röntgenek rendben, majd jött a tüzelés, tombolt a nyár extra kánikula volt, ezért Viktorral tréningeztünk tovább, amíg jön a hűvösebb idő és megyünk ismét Dunakeszire. Csakhogy  jött a derült égből villámcsapás! Megszűnt a szervezet, nem lesz tenyészszemle!  

Puff neki! Megijedtek, hogy 6 Siroccó kutyának tenyészszemléje lehet???? Inkább megszüntették a szervezetet? Vicces, de ez egyáltalán nem vicc. Eszükbe sem jutott, hogy önmagukon kívül másra is gondolhatnának, és úgy számolják fel a szervezetet, hogy senki érdeke ne sérüljön. Saját és baráti köreik kutyáinak most nem volt szüksége a rendezvényekre és a felhalmozott pénzügyi hiánnyal megterhelt Klubra sem. Nyilván hónapok óta tartó egyeztetés folyt, mire idáig eljutottak. 

Ezek után volt még egy fórumos hozzászólás. Nem volt tárgyilagos és több ponton hazugság volt, de pont elérte a célját, mert bántó volt nagyon. Olyan stílusban és hangnemben íródott, ami megszokott rottweileres körökben, amikor a szervezeti élet körül folyik a beszélgetés.  Nem tart régen „csak” huszonöt éve. Régen felvettem a kesztyűt, mert erős az igazságérzetem, így megpróbáltam tényszerűen érvelni. Ám, ma erre rendre azt a kritikát kapom, hogy minek magyarázkodsz! Nem magyarázkodom, csak átgondolom, újból és újból, vajon igaz lehet -e a vádaskodás. Talán rosszul kommunikálok, nem vagyok elég érthető, vagy talán túlságosan az érzelmeim vezérelnek? Folyamatosan a téma körül jár az agyam. Próbálom elhessegetni, de nem megy. Annyiszor, de annyiszor beszéltünk már róla, az nem lehet, nem tudják az igazat?! Tudhatnák, de nem érdekli őket. Csak a  sumákolásra, a sárdobálásra koncentrálnak.

Engem miért is érdekel ez az egész?

Azért, mert bosszantó, hogy minden egyes kutyámnál, véletlenszerűen pont úgy alakult, hogy nyugodtan kiszámíthatóan nem tudtam felkészülni egy tenyészszemlére sem. A részvétel, stresszt, rossz érzést okozott. Csalás, lefizetés nem az én utam, sose volt az, viszont zsarolni se hagytam magam soha! Ugyanabba estem bele minden kutyámmal, ritmikusan ismétlődtek a dolgok. 

Rita, Zami, Koxi, és most Lilu, hogy csak a sajátjaimat soroljam! Ilyenkor elgondolom, hogy nem véletlen, hogy az emberek nem akarnak tenyészteni! Én nem kérek baráti szívességet, nem kell mankó és elvtelen segítség. Kell korrektség, kell, hogy tisztán, kiszámíthatóan legyen esélyem felkészülni és ehhez ne kelljen szembeköpni a tükörképem, hogy meggyőződésem ellen tegyek bármit is.

Kapcsolódó írások 

ehhez kapcsolódik ez is,

http://tunde54.blogspot.com/2011/09/15-20-eve-tobb-vizsgazott-kutya-volt.html

majd természetesen a tenyésztés kérdése,

http://tunde54.blogspot.com/2011/09/miert-vetodik-ez-fel-miert-nem.html

majd a szervezeti élet, ami szintén a tenyésztéshez kapcsolódik,

majd a szerepem az eseményekben

http://tunde54.blogspot.com/2011/10/na-akkor-probaljuk-kitalalni-hogy-miert.html

2011.10.11. 

A levél tárgya a megváltozott tenyész szemle szabályzatról szólt. Nem a felvezetés, munkarész tartalma volt kérdéses számunkra, de a röntgenező orvosok köre volt szűkre szabva. Akkor még a két klub nem fogadta el egymás kijelőlt állatorvosainak listáját! 

Tisztelt Elnök úr! Kedves Z….

Szeretnélek hivatalosan is kérdezni, mi az álláspontod. A kutyásaimnak egy héten belüli választ ígértem, bízva a válaszodban. Nem válaszoltál ezért itt próbálkozom. Másolom a szöveget:

Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy Úzó-Ina almából, a mi két kutyánkon kívül még két szukás jár rendszeresen kutyaiskolába és a kutyák jó teljesítményt mutatnak. Ezért arra próbáltuk terelni őket, hogy legalább egy tenyész szemlére készüljenek fel. Ki is néztük a Dunakeszi tenyész szemlét, de te közben megváltoztattad a szabályokat.

Most itt állunk tanácstalanok vagyunk. Szeretnénk szabályosak is lenni, de még azt sem tudjuk, mi van érvényben, meg mi is a pontos szabály. Azt tudom, hogy a MEOE elnöksége elé került egy beadvány, mert nem volt a határozat hozatal szabályos. Azt is tudom, hogy a MÁRK nem tartja magára nézve kötelezőnek, amit a szabályzat tartalmaz és erre a MEOE elnöksége is igent mondott. Vagyis az az eset állt elő, hogy amíg nincs a dolog megnyugtatóan rendezve, nem lehet az új szabályzat szerint rendezni a tenyész szemléket.

Ami nekem, csak azért fontos, mert most aktuális a röntgen és tudnom kellene milyen kell. (kompromisszumos megoldásként dr Mezősi Lászlóhoz visszük el) Na, de az MRK-Nak, vagyis neked az megfelelő?

A másik, hogy októberben a kutyák még csak másfél évesek lesznek, azaz 8-án még tíz nap eltéréssel másfél. Most felvezethetjük a tenyész szemlén a másfél éves kutyákat vagy sem?

Van egy másik jelentkező is, őneki nem tőlünk van kutyája, ő is azt kérdezte, hogy a Miskolcon készült röntgent a MRK elfogadja e?

Kérlek, válaszolj nekem, hogy hogyan is állunk most? Szeretnék biztos választ adni, mindenkinek. Nagyon nem szeretnénk MÁRK tenyész szemlére menni, de ma az látszik a legbiztosabbnak. Gondolom, többen választják azt, ha az MRK háza táján ennyire bizonytalan a dolog.

Kérlek válaszolj mielőbb, üdv Tünde

2004. Na, akkor próbáljuk kitalálni, hogy miért is szerettek volna a vezetőségből eltávolítani?!

2004.A történet ott kezdődik, hogy hogyan is került sor arra, hogy vezetőségi tagnak választottak.

A tisztújító közgyűlésre, rábeszélésre, kérésre mentünk el. Nem akartam részt venni benne, mert pont elég volt az a sok gusztustalanság, ami engem ért a „Klub” miatt. Annyira reménytelen volt a változás, és annyi sok sunyi ember, sok rosszindulattal tarkított esemény volt, hogy nem hiányzott nyakamba újra, a Klub. Sorozatos telefonok jöttek, különböző irányokból folyt a befolyásolás. Ilyenkor mindig Győzőt keresik meg, és vele tárgyalnak.  Az írás, az adminisztráció, ügyintézés az én posztom, így nem kerülhetnek ki engem sem, és én sem őket. Csak kutyázgatok, de természetesen mindenről határozott véleményem van, hiszen önálló elképzeléssel tenyésztek. Sem kiállításra járni, sem vizsgázni, vagy egyéb kutyázással összefüggő tevékenységben részt venni, nem kell a Klub. Bármelyik MEOE szervezetnél lehet tag az ember, ezzel ugyanazok a kedvezmények illetik meg. A szolgáltatások kedvezményes áron vehetők igénybe.

Tagként, egy lényeges különbség van, a jogok és kötelezettségek közé bekerül egy lényeges elem! Annál a szervezetnél választhatsz, lehetsz tisztségviselő, vagyis azon a közgyűlésen szavazhatsz, ahol tagdíjat fizetsz!  Miért fontos ez? Azért, mert ezek a fajtaszervezetek, az adott fajta, gondozói! Tehát jelentős hatással lehetnek a tenyésztési szabályokra és az ezzel összefüggő törzskönyvezési szabályzatra. Szóval, a tenyésztők nem kerülhetik ki a klubokat, még ha más szervezetnél tagok is! Ezért van az, hogy minden tisztújító közgyűlés előtt mozgolódás támad. Azok is kluboznak, akik addig soha, vagy ritkán. Senki nem szerette volna, ha belelát bárki a tenyésztői tevékenységéba, a törzskönyvezésen keresztűl. Másik lényeges kérdés, hogy a tenyészengedélyt milyen feltételekhez kötik. 

Az internet, a számítógép új lehetőség, még csak erősen ismerkedtem vele akkor. Érdekes volt olvasni, hogy ki mit gondol a tenyésztésről és a tenyésztéssel összefüggő kérdésekről. Eközben mindenhol előzetes egyeztetés, kampányolás folyt, hogy mi is lenne a jó megoldás. Nem záródott még le, az FVM 64-es rendeletének MEOE-re gyakorolt hatása sem. Mindenesetre, a felügyelő biztos, már szerette volna átadni a staféta botot. Gondolom már elfáradt, a szövevényes emberi kapcsolatok és akaratok erdejében. Nehezen, de sikerült összehozni a tisztújító közgyűlést. Nagyon kevesen voltunk, nincs róla jegyzőkönyvem, és nem is emlékszem a pontos történésekre. Viszont a jelölő bizottsági papírom megőriztem. Kérdezősködtünk a szünetben és a nyílt jelölésen ezek a javaslatok hangzottak el.

Elnökre: Bán Mihály 11 javaslat, Kalmár Zoltán 4 javaslat. Forgács Istvánné 1 javaslat Petrás Antaltól. Ez azért maradt meg az emlékezetemben, mert tudtam, hogy ellenséges viszonyban vannak sok éve, egy tenyészszemle bírálat miatt. Petrás teljesítménybíróként ki akart zárni egy kutyát túlzott agresszió miatt a mérésnél, és ezzel felbőszítette a Marit. Nem állt ki önmagáért nyíltan és határozottan, így sok évre szerzett egy ellenlábast. A javaslata, gúnyból és rombolás szándékkal hangzott el. 

Vezetőségi tagra: Krausz Győzőné 5, Hemberger Lászlóné 3, Kalmár Sándor 2, Forgács Istvánné 2 Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Nyári Péter 1 – 1 javaslat.

Felügyelő bizottság elnökre: Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíbor, Forgács Istvánné ezek a javaslatok hangzanak el. Első körben senki nem vállalta el a jelölő listára kerülést, de rábeszélésre Mari elvállalta.

Felügyelő bizottsági tagnak: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíborra –érkezet jelölés, de Jánvári Tíbor, nem vállalta.

A jelölő listára aztán a következő került:

Elnök: Bán Mihály, mert a másik két jelölt nem vállalta.

Vezetőség: Nyári Péter, Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Kalmár Sándor, Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Forgács Istvánné.

Szavazás.

Elnök: Bán Mihály. Vezetőség: Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy Ringvald Leslivel egyforma szavazatot kaptunk és az újra szavazásnál én kaptam eggyel több szavazatot.

Ezért végül így állt fel a vezetőség: Kalmár Zoltán, Kalmár Sándor, Jánvári Tibor, Krausz Győzőné

Felügyelő bizottság elnök: Forgács Istvánné Mari se akarta vállalni, de mindenki rábeszélte, Bán Misi kedvesen támogatásáról biztosította.

Tagok: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné (meg kellene nézni pontosan, mert nem emlékszem)

Az első vezetőségi ülés jegyzőkönyve:

A második vezetőségi ülés jegyzőkönyve

Mindig átszerveztem a munkám és autóztam Dunakeszire, hogy a vezetőségi ülésen részt vegyek. Kellemes idő, fehér asztal, Misi étterme a találkozások helyszíne. Az első alkalomkor úgy néz ki, hogy egyfelé szeretnénk haladni, komoly tervek szövődnek. Mindenki kedves, udvarias és nagyon egyetértő, összeszedett. Az első jegyzőkönyveket, én vezettem, majd itthon begépelem és küldtem e-mailben az elnöknek, titkárnak. Az első kettőn nincs ott Forgács Mari, a harmadikon már igen, én viszont nem. Arról nem is készül jegyzőkönyv, és azon a harmadikon, már ki is osztották maguknak a posztokat, így lett Jánvári Tibor titkár. Bán első nem korrekt húzása, mert nem ezt beszéltük meg, az előzetes egyeztetésben. A belegyezésem, hogy bármiben részt vegyek a titkári pozícióról szólt, azzal tudtam volna  segíteni. A feladat kiosztással egyértelmű volt a szándék, hogy a fontos posztokon ők legyenek, mert akkor a teljes irányítás és a képzelt hatalom az övék lehet.

A negyedik vezetőségin szintén ott volt Mari, meghívta a felügyelő bizottság tagjait is, Orsolyák Attila ott is volt. Tudtam, hogy Mari ott lesz, mert Bán Misi jelezte telefonon, hogy bár nem örül neki, de muszáj, mert kiharcolta, hogy ott lehessen. Mint felügyelő bizottság elnökének, ehhez joga is van, semmi kifogásom nem volt ellene. 
Csakhogy azon a vezetőségin már látszott, hogy Jánvári Tíborral egyetértésben át is vette az irányítást. Ez majd a harmadik jegyzőkönyv utóéletéből ki is derül. Tudom, meglepő, de amikor beléptem a vezetőségi ülésre, az ülésrendből, és a hangulatból is látszott kik tartoznak össze és mi a szándék. Maratoni vezetőségi ülés vette kezdetét, ami, így utólag visszatekintve és olvasva Jánvári Tíbor levelét, miattam volt. Egyedül én vettem komolyan a tenyésztési szabályzat megtárgyalását. Kalmár Zoli elkészítette, Sanyi nyilván egyet is értett vele, támogatta. A többiek úgy csináltak mintha érdekelné őket és szeretnék, ha ez bevezetésre is kerülne. Az is nyilvánvaló volt, hogy a csapatban én vagyok a kakukktojás, nem tartozom közéjük, nem vagyok barát. Azt tudni kell, hogy Forgács Mari akkor már 9 éve harcolt ellenem, minden eszközt és lehetőséget megragadott, hogy keresztbe tegyen nekem, lejárasson, eltávolítson.
Nem ismert, soha nem beszélgettünk, csak közgyűlésen, rendezvényeken futottunk össze. Hallomásból és tenyésztői körökből volt befolyásolt, még Szolnoki Gábor egyik híveként. Nem sikerült végleg eltántorítani, mert mindig talpon maradtam. Ott akkor, egy újabb meccs vette kezdetét új támogatókat maga mellé állítva. A jegyzőkönyvben le is írtam, mi történt aznap, ici- picit megfésülve összefoglaltam eseményeket, hogy ne tűnjek nagyon udvariatlannak, de azért a lényeg benne legyen. Akkor még naivul azt hittem, Bán Misi legalább mellettem áll. Nem állt, de ez csak lassan vált nyilvánvalóvá.

A harmadik jegyzőkönyv,(de negyedik vezetőségi ülés) ami kiverte a biztosítékot.

Valójában a gond az volt, hogy a terv kiszivárgott és megindult a mozgolódás tenyésztői körökben. A szokásos háttér informátorok, jól értesülten elkezdtek manipulálni mindenkit. Beindult az össznépi pánik és áskálódás. Azt tudták, hogy én komolyan gondolom a teljesítmény elbírálását, és a teljes nyilvánosságot is. Az is sejthető volt, Kalmár Zoli, Kalmár Sanyi, így velem együtt már túl erős egy csapatban, mint munkakutyás. Félő volt, hogy a szigorítást valóban végrehajtjuk és minden nyilvánosságra is kerül.

Kit tudott Mari a legkönnyebben maga mellé állítani? Hát a kezdő kutyást! Jánvári Tibor, Jánvári Marica hamar barátja lett. Martinus és Calibra kutyákkal érték el sorra a sikereket, győztességeket a kiállításokon. A többiek azt hitték, hogy tudják kezelni Marit, nekik nincs mitől tartani. Tévedés volt, de ők még ezt nem látták, nem hitték el, hogy böjtje lesz még ennek. Mindenki csak annyit látott az eseményekből, hogy nekem személyes gondom van Forgács Marival. 

Közgyűlést terveztünk, ahol elfogadásra került volna az új szabályzat és minden egyéb átalakulással összefüggő kérdés. Én ugyan megkérdeztem, hogy ezt az új szabályzatot, kinek és hogyan akarják kötelezővé tenni, de semmit nem hallottak meg. Valamiért azt képzelték, hogy egyedül nekünk nem sikerülne, a mi kutyáink biztos fenn akadnának a rostán. Holott ez a többieknek és nekik, nem lett volna jó, mert mindenkinek komoly gondjai voltak a kutyái wesen-ével, munkaképességével és minden idegszáluk tiltakozott a nyilvánosság ellen. 

Sok botos, lövésfélő, gyáva, puhány kutya volt, akik komoly kiállítási címmel rendelkeztek. Szomorú dolog hogy idáig jutott a tenyésztés, de én mégis azt mondtam: A felülbélyegzett, ellenőrizetlen állományt semmilyen szankció nem érinti, így szerintem értelmetlen a tenyésztőkkel háborúzni, őket még nagyobb költségekre kényszeríteni. Nincs megfelelő háttér, a kötelező szabályok betartásához, és semmilyen előnyt nem élvez az, aki sokkal többet vállal. Hiszen a kereslet az olcsó, ingyen kutya felé tolódott el, már régen. 

Teljesen mindegy mit mondtam, ők tudták, hogy nincs igazam, úgysem az lesz, amit én elképzelek. Ők döntenek, és úgy ahogyan nekik jó! Meg is kaptam hamar a felháborodott levelet Jánvári Tibortól, a jegyzőkönyvről. Olvasd itt. Nyugodtan és röviden válaszoltam, nem akartam felvenni a kesztyűt. Itt a válasz. Azért jeleztem Misinek írásban is, mi zajlik. Itt olvashatod.

Nem hittek nekem, nem álltak mellém. Sőt! Nagyon rendben levőnek gondolták, ami zajlik. Egyet is értettek vele. Nagyon hamar kiderült számomra mi folyik és megmondtam, hogy én ezt nem csinálom végig még egyszer. Csernák-Haás, Szolnoki –Petrás, Hajdú - Péter A. irányította stáb ugyan itt tartott, ugyan ezeket az eszközöket használta, és ugyan így hazudozott a szakmai útról, arról, hogy mit is fognak csinálni, közben nem tettek mást, mint építették a saját karrierjüket, menedzselték a kutyáikat. Szóval, ezt nem, ilyen formában biztos nem fogunk jól együttműködni! Mindig elkövetem azt a hibát, hogy azt hiszem, ha valaki, valamit félreért egy részletesebb magyarázat után megérti. Ezért mégiscsak picit részletesebben is válaszoltam Jánvárinak.

Megjegyzés 2011. október 3. Miért íródott a kísérő szöveg jegyzőkönyvön kívül? Döbbenetes volt hallgatni és végig ülni, hogy csak pletykálkodnak és kibeszélnek mindenkit a háta mögött. Volykáék, Nyáriék, Hembergerné, Szkablé, mi és a kutyáink a leggyakrabban elhangzó nevek. Kutyák, kennelek, bírók degradálása. Mintha megállt volna az idő, ugyanaz, mint Csernák, Szolnoki, Hajdú idejében, csak a szereplők mások. 

Vacsora és borozgatás után, kiderült az eredeti szándék és motiváció. Én meg nagyon nem akartam ebben ismét részt venni. Hiszen ugyan ezt csináltam végig Hajdú Sándorral és Péter Attilával. Egy elnök, akit egy olyan titkár támogat, aki kezdő kutyás és fogalma sincs semmiről. Végig gondolva, ezt megelőzően is így zajlott mindig. Kicsit rutinosabb kutyás, aki maga mellé állít egy kezdőt, aki fellelkesül, de a kiállításon kívül semmi nem érdekli őt, mert az ottani siker varázsolta még csak el. Azt gondolja, hogy a tenyésztésben is így lesz jönnek a sikerek, hiszi, hogy ő csak jót fog tenyészteni. Miért az elnök és a titkár személye fontos? 

Azért, mert a MEOE szabályzata és gyakorlata szerint, csak ők ketten intézkedhetnek és hozhatnak döntéseket, minden kérdésben. A gazdálkodás is rajtuk áll vagy bukik, hiszen bármilyen költség kifizetése kettőjük aláírásával történhet meg. Én tudtam, hogy el nem engedett tartozással, esély sincs a valódi szakmai munkára, hiszen minden tervhez, komoly rendezvényhez pénz kell! Na, az, ami akkor nem volt, csak az elképzelés, hogy majd mindent a tenyésztőkkel fizetetnek meg. Magasabb tagdíj, plusz pénzek beszedése, ilyen- olyan indokkal. Fedezési jegy, alombejelentő jegy, HD regisztrációs díj, magasabb tenyészszemle, vizsga díj, chip stb. stb. Az idő aztán be is bizonyította, hogy semmilyen szakmai dolog nem motiválja, sem az elnököt, sem a titkárt. Egyedül Kalmár Zolit motiválta volna a szakma, csakhogy ő meg még nem látta mi zajlik valójában.

Ők, természetesen dolgoztak, szervezkedtek tovább. Én még tettem a dolgom és elkészítettem a közgyűlés meghívóját, amint ígértem.

Volt még egy vezetőségi ülés, vagy tán kettő, ahol még kísérletet tettem, de aztán Mari erőszakos nyomulását látva és Bán variálását hallgatva, megnyilvánulásain felbőszülve rájuk csaptam az ajtót. Pont ez is volt az eredeti céljuk, én ne legyek ott. Az eseményekből és a beszélgetésekből kihagytak, rendre más történt, mint amit megbeszéltünk az elején. Mindig elmondtam Misinek mi a véleményem, de valójában nem érdekelte. Többnyire Győzővel beszélgetett. Egészen más időpontban és egészen más napirendi pontokkal hirdették meg a közgyűlést. Természetesen hétköznapra és nekem pont a munkaidőmben. Nem mentem el. Győző sem. Néhány hónap alatt nagyon távol kerültünk attól, ami egy normális klubhoz vezetett volna. Semmi nem volt szabályos és senki nem volt korrekt. A közgyűlésen Szaicz Gábor, volt az előre tolt ember. Fellegvár Rott Thunder és Blackreisen kutyája volt. (van még Szaicz ma, mint kutyás!?) Kiállítási karrier, tenyésztői támogatás, lelkesedés, nagy hang, befolyásolhatóság barátnő által, minden együtt volt, hogy megtegye a javaslatát, miszerint én csak árthatok a klubnak, hívjanak vissza a vezetőségből. A közgyűlés döntött. Visszahívtak a vezetőségből. Én is, döntöttem. Nem fogok magyarázkodni, győzködni senkit sem, született az elhatározás. Tudtam, hogy most kell nagyon határozottan helyre tenni mindenkit. Pont elég volt a mocsokból. Győző segített és jogi segítséget is igénybe vettünk. Minden jogi lépést megtettünk, úgy ahogyan azt a törvény előírja, mert éppen ideje volt, hogy vége legyen a mocskolódásnak, rágalomhadjáratnak. Itt egy levél erről

Majd még egy, mert természetesen nem izgatta őket fel, hogy jogtalan lépés tettek és kértem valamit. Hiába kapta kézhez az elnök, Dr Pozsonyi Anikó, MEOE jogásza, által írt levelet is. Teltek múltak a hónapok és mivel közös ellenségük nem maradt ( én) egyszer csak kiderült, hogy mégsem olyan nagy barátok, mint hitték.

Zajlottak a tenyész szemlék és bizony Mari és baráti köre kutyái sorra buktak (volna, ha hagyta volna! Rögtön kiderült, hogy az új tenyésztési szabályzatot a MEOE elnöksége nem hagyta jóvá! Felügyelő bizottsági elnökként, rögtön a tettek mezejére lépett, és harcba szállt a szabályos működésért. Meg is született a döntés, ki is harcolta.

Jött az értesítés az OMSE.n rendezendő tenyészszemléről

Mi meg itthon, jókat kuncogtunk, hogy nem sokáig tartott a barátság és az egyetértés, egy év se telt el. Győző ki is találta hamar, hogy akkor mi most tenyész szemlére megyünk, itt a remek alkalom, Úzó két éves. Sem fedeztetni, sem tenyészteni nem akartunk vele, hiszen az anyja, apja, testvére volt itthon, de miért is ne? Döntött Győző, hiszen Úzó az ő kutyája. Elvittük, röntgenre, majd beneveztük a tenyész szemlére. Nézd a dátumokat, ha kételkednél a hirtelen jött ötletben! Értesítés dátuma -röntgen igazolás dátuma -Úzó ! tenyészszemle papír dátuma! 2005.11.24-2005.11.28-2005.12-03- !

Klári is jött velünk Tessával. Elvitte röntgenre, benevezte, felvezette. Nem gyakoroltunk, nem készültünk célzottan, csak annyira, hogy természetes módon iskolába jártunk hétvégén. Tessáért izgultunk egy kicsit, mert ő egy éves koráig mentőkutyázott, így az őrző-védő képzés, teljesen kimaradt nála.

Hatalmas botrány kerekedett a tenyész szemlén, amit ugyan nem mi generáltunk, de Győző reagálása mély nyomott hagyott, amikor meg akarták ismételtetni mindenkivel az őrző-védő részt.

Egy évvel később erről így írtam  Jó is elolvasni a régi leveleket, írásokat, mert segít emlékezni. Bizony már elfelejtettem, hogy a Klub kiállításon zajló események is közrejátszottak abban, hogy a  baráti viszony bomladozott. Nem úgy alakultak az események, ahogy Mari elképzelte. A győztességekből kimaradt!  De nem csak ő, mások is nehezményezték, hogy Kalmárék taroltak, saját maguknak hívtak bírót és azt befolyásolták! Ez mindig tipikus reagálás, hogyan is felejthettem el?! Hiszen Mari egyedül kevés lett volna, támogatói voltak a szintén elégedetlen kiállítók. 2005-ös OMSE a tenyészszemlétől más időszámítás kezdődött, felpörögtek az események, hadiállapot alakult ki a Felügyelő bizottság elnök Forgács Mari és a vezetőség között.

Beadvány született a MEOE elnöke felé, aki aztán egy egyeztető tárgyalást kezdeményezett.

Sikertelen volt az egyeztetés és márciusban jött a vezetőség felfüggesztése. Sem én, sem Győző nem írtuk alá a beadványt, hiszen csak jóval később szereztünk tudomást róla. Mindig van aki mesél, de ez már egy másik történet. A rottweilervilág fórum oldalain megtalálod, az akkori beszélgetést erről a témáról. Nem található meg, már az oldal sem, az oldal tulajdonosa elveszítette az érdeklődését a rottweiler iránt, vagy magánéleti változás állt be? Nem tudom, mert nem is érdekelt már.   

2011. október. 03.

Miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Sehogy se sikerül nyakon csípni, hogy hol romlott el, miért hangzik el annyi negatív vélekedés, amikor tenyésztés szóba kerül. A tenyésztő felé magas elvárásokat támasztanak, kötelező feladatokat sorolnak, de leginkább hatalmas az igyekezett, hogy mindenkinek megnehezítsék a dolgát, aki tenyésztésre adná a fejét. Az első érvrendszerben a fő bűnös, a "kutyakiállítás", minden bajok okozója , ahol nem mennek rendben a dolgok. Van alapja ennek a vélekedésnek is, de ez nem ilyen egyszerű.
Visszaemlékezem, a mondandóm jobb megértése érdekében, hiszen a saját kutyás utamon végigmenve könnyebb láttatni a dolgokat. Talán az írás végére meg lesz a válasz is, miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Én nagyon szerettem a kiállításokat, szeretem ma is, ha színvonalas, úgy látványában, mint tartalomban. A kiállítással, mint rendezvénnyel, 1971-ben ismerkedtem meg. Budapest Világkiállítás. Erre nevezte apám a boxerunkat és kitünő 4 minősítéssel zárta a napot. Divat fajta volt, 4 körben bírálták a boxereket. Mire emlékszem még? Boksz sorokban pihentek, várakoztak a kutyák. Fajták szerinti felosztásban, tájékoztató táblák segítségével ismerkedhettél meg a kutyákkal. Minden kutyának volt egy fix helye, a katalógus start száma szerint. Ott is tartózkodott, így láthattad és tudhattad ki ő. Az igazán szép kutya feltűnt, de akkor még büszkén ki  voltak akasztva a szalagok, zsinórok a box oldalán. Bátran lehetett kérdezni a tulajdonosokat, készségesen válaszoltak, beszélgettek. Ott kellett lenniük, hiszen azért mentek oda, hogy kiállítsák a kutyáikat! Nem csak a bíróknak, de a nézőknek is! Persze amikor a szakmai bírálat folyt, akkor a körben tartózkodtak, de utána mindenki visszament a helyére, és a kapott díjat közszemlére tette. MINDENKI! Nem csak a győztes! Hiszen, maga a tény, hogy fajtatiszta, kiállításon szerepel és résztvevő, az is rangot jelentet. 

Abban az időben a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, még nem önálló rendezvényként zajlott a kutyakiállítás, ami  MEOE rendezvény volt. Számomra csak évtizedek múlva derült ki, hogy az FCI történetében, ez volt a legelső világkiállítás! Ez a Vadászati Világ kiállítás területén zajlott, mint látható a katalógus borítóján. 

Ez után a rendezvény után, minden évben természetes volt, hogy tavasszal és ősszel, CACIB kiállítás van és oda mi mindig megyünk. Ott gyönyörű kutyákat lehet látni, barátokkal találkozni, kutyás bemutatókat nézni, melyeken az "X" kutyaiskola tagjai szerepelnek. Vagyis a fajtatiszta kutyások közösségéhez tartozni, rang és büszkeség volt.

Nem volt lehetősége mindenkinek tenyészteni (egy sor szabály, akadály volt, amit teljesíteni kellett) már akkor is. Természetes elvárás volt, hogy előbb tanulni kell a fajtát, a kutyázást, mielőtt tenyésztésbe kezdesz.

Addig is, amíg a tenyésztés megvalósulhatott, mindenki türelmesen várt. Gondolom én, hiszen ezt tettük és tették a környezetemben levő kutyások. Tenyészteni nem mindenki tudott, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, vagy anyagilag nem tudta  mindenki finanszírozni az almot. 

Viszont egy remek, kiemelkedő kannal lehetett fedeztetni, azzal természetes módon pénzt lehetett keresni. Az alomból, az első választású kutya volt a kanosé, ez volt a fedezés díja. Azt a kutyát vagy megtartotta, vagy eladta a kan tulajdonosa. Így mindig nagyobb értéke volt az első választásúnak, mint az alom többi tagjának, hiszen gondos, szakértő válogatás zajlott. Mindenki igyekezett a legkülönbet választani. A választáshoz, sokszor rutinos,  fajtában járatos régi kutyást  hívtak a kezdők, de abban az időben még alomellenőrzés is létezett. Azt tartották, azt írta a szakirodalom, hogy a kannal szemben sokkal kritikusabbnak kell lenni, mert az egész évben fedezhet, igen nagyszámú utóda lehet, ami árthat a fajtának, ha sok rejtett hibát hordoz. A szuka, ha gyengébb nem nagy baj, egy jó kan javíthat rajta.

Kezdetben meg volt az egyensúly, mert a szukás adta el az almot, övé volt a nagyobb munka, így a nagyobb bevétel is. A tenyésztő formálta a szemléletet, adta tovább a kutyázás tudományát. Ő irányította a több embert, hiszen a kiskutyák révén ő volt kapcsolatban a vevőkkel.  Így jelentős befolyással volt a kinológia formálására. 

AZTÁN, úgy alakult (kommunikáció, sajtó, rádió, reklám, rendezvények) hogy igen-igen nagy tömegeket vonzott a kutyakiállítás. Harmincezres látogatottsága volt, évente kétszer a budapesti CACIB-oknak. Ez, csak a fizetett látogatók, érdeklődök száma. Ehhez pluszban a kiállítót és egy kísérőt vegyük hozzá, plusz 2-3000 ezer embert. Újság, rádió, TV! a hírességek, sztárok, mind, mind valamilyen kutyafajtával pózoltak. Mellé álltak a jó ügynek. Mindenki erről beszélt, mindenki törekedett, hogy kiállításra járhasson, és ott díjat nyerjen. 

Önálló, nagy rendezvénnyé vált a MEOE CACIB kiállítás. 

A Népstadion Szobor parkja méltó helyszín volt erre. A tömeg egyenlő volt a komoly bevétellel! A civil szervezet anyagilag erősödött, nagyon sok társadalmi munkás építette, erősítette országszerte a MEOE-t. Helyi szervezetek alakultak és az országos kiállítások száma is gyarapodott. Kezdetben még ügyeltek a szakmaiságra, de egy idő után, a bírói gárda, egyre kevésbé akarta a rossz fiú szerepét felvállalni. 

A szigorú bírálatok kisebb botrányokat kavartak. 

Sajnos hazai bíróink zöme nem a szakma mellett tartott ki, de inkább szolgáltattak, sok –sok kitűnő címmel. Kezdetben csak a fiatal osztályban voltak engedékenyebbek, hogy rábírják a kutyásokat járjanak kiállításokra tömött sorokban. Dőlt a pénz! Mindenki tenyészteni kezdett. 

Na, ekkortól már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással szakmáról beszélni, szakmai követelményt támasztani lehetetlen! Innen szép lassan az átmeneti kutyások vették át az irányítást, a kezdő lelkes azonnal mindenhez értő és jobban értő kutyások. Többnyire a kezdő kutyás az, akinek semmi nem számít, pumpáljuk a pénzt, mert a kutyáért semmi nem drága felkiáltással, beleadnak apait anyait. Szépen gurult a szekér. Teltek az évek és jött a  a világ útlevél, a nyitott határok, rácsodálkozás egy még fényesebb, még több pénzt ígérő üzletre. Kiderült, hogy  ott kint sokkal több pénzt ér egy- egy fajta kiemelkedő egyede. 

Megjelentek a kereskedők is. Az olasz kereskedőnek eladott kiskutya szintén sokkal több pénzért kelt el, mint amit itthon fizetni akart az átlag érdeklődő. Kamionszámra hordták ki a kutyákat a felvásárlók. FCI berkekben etikátlan, tilos volt, de hát virágzott az üzlet és egymást kiszorítva sorakoztak a szaporítók a leadásokon. 

Mivel tenyészteni, idő, pénz, szaktudás, szerencse is, egyszerűbb volt szaporítani. Nagyon kevesen látták meg, hogy a fejlett nyugaton, mitől különb egy fajta, mitől egészségesebb, mitől szebb. Ezzel párhuzamosan, az év kutyája, év tenyésztője cím importálásával, trükkösen behúzták a csőbe a tenyésztőket. Versenyre keltek egymással. Hiszen az egy kutya tartónak nem volt érdeke folyamatosan fenntartani az ismertséget. Nevének, kennel hírének  fényesítése csak a tenyésztő érdeke. A kutyaeladási versenyben, csak a hangzatos címek a nyerők! A valóság olyan prózai, arról nem lehet legendát keríteni senki köré. Ettől a ponttól, már a bíróké volt a főszerep, mert ők adták, vagy vették el a címeket. Mindenki őket szolgálta ki. 

Ki tud részt venni az állandó versengésben? Hát a kan tulajdonos, na, meg a szaporító! 

Hiszen neki nem kell alom tervezéssel, kölykök neveléssel, vevőkkel bíbelődni. A kanos egyébként is ugyan annyit költene a kanjára, mert ez a hobbija, így neki ez tiszta nyereség.  Ő ugye nem ebből akar megélni! Hihi. Trükkös szöveg. De erről majd máskor.

A szaporító akkor tud folyamatosan jelen lenni, ha állandóan frissít, mindig újabb kanokkal fedeztet, néha új szukákkal hoz le almokat, mert így szélesebb réteghez jut el az ajánlata. A kanosok, szaporítók aztán versenyre keltek egymással, több és több csábító ígérettel kínálták fel a kutyájukat. Sokkal nagyobb üzlet lett egy remek kannal fedeztetni, mint alommal, tenyésztéssel foglakozni. A szaporító a kan neve alatt adta el az almokat, mert a címek, az ismert kennel név, a tenyésztői státusz fontos volt.  Annak azért a nagy világban rangja van.

A szaporítót, most ne abban az értelemben értsd, hogy fúúúj és degradálni való alja nép, hanem úgy, hogy folyamatosan rendszeresen almot csinál, egy, vagy akár négy- öt fajtában. Nagy létszámú állományt tart fenn. Kezdetben jó nevű, jó kennelből vásárolt, drága kutyákat használ ehhez. Ettől ő még, csak szaporító, hiszen saját tenyésztői elképzelése nem lehet egy-egy  alom után. Főleg úgy nem, hogy mindig más fedezőkant használ, az éppen aktuális sztár, győztes kutyát. Ebből még  nem derül ki, nem tudjuk meg mi a tenyész célja, van e olyan egyáltalán! Nyitott kérdés, megmarad e a típusnál vagy csak ahogyan sikerül azt fogja sztárolni tovább. Évtizedeket el lehet tölteni egy fajtában úgy, hogy sose derül ki, hogy a menő tenyésztő avagy sztár kutyás, valójában semmit nem tud a tenyésztésről, a kutyáról. 

Ezt látjuk ma. Sok lelkes amatőr vív a páston, harcol, szél malommal vív. 

Ezért gondoltam, hogy vissza kell adni a tenyésztők, szukások kezébe az irányítást. Legyen ismét természetes, hogy nem a tenyésztéssel kezdődik a kutyás karrier, de mégis az a legfontosabb, hiszen anélkül csak kínlódás van. Jó lenne, ha visszakúszna a köztudatba, tanulni kell mi a tenyésztés. Látni és láttatni kellen a különbséget, hogy  van egy kutyánk vagy, hogy van egy fajtatiszta –rottweieler fajtájú kutyánk. KUTYA, akivel az adott területen egy sor remek dolgot csinálhatunk! Mert a fajtákhoz kapcsolódóan, sok sport, szabadidős tevékenység van, sportra, segítő munkára használhatjuk, vagy akár kiállításon felvezethetjük akár hobbiból is. A nagyon ki tartók, akiknek van erre módjuk és lehetőségük, akár tenyészthetik is!  

2010. március 22-én született az eredeti írás.  2014-ben újra olvastam. Mindig van mivel kiegészíteni, hiszen a kutyás világ változik. Most, visszatértünk a 70 -es évek állapotához. Elölről kell kezdeni a fajta tiszta kutyákért való lobbizást. Fel kell építeni egy működő rendszert, anyagilag meg kell erősödni, szakmai szintre kellene emelni a kutyatenyésztést. Az állammal el kellene hitetni, hogy ez nem úri huncutság, hogy fajtatiszta kutyákat tartunk, tenyésztünk, láncos kerti kutyák helyett. Költői kérdés a végére: Vajon miért nem jutunk előre folyamatosan, de rendre visszakanyarodunk az ősi múltba, a kezdetekhez ?