Mathias Dögel: Munkakutyák története

A munkakutyák története: A fejlődés évszázada. Ez az előadás a munkakutyák lenyűgöző fejlődését mutatja be az elmúlt száz év során. Vissza a kezdetekhez 1902-ben, amikor a kutyák történetében új fejezet kezdődött a rendőrkutyák tenyésztését és használatát elősegítő egyesület megalapításával. Ettől kezdve a munkakutyák folyamatosan fejlődtek. Ma a kutyák sok területen nélkülözhetetlen partnerek – legyen szó vakvezető kutyákról, mentőkutyákról, drogkereső kutyákról, robbanóanyag-kutyákról vagy sok más fontos szerepkörről. Az előadást Mathias Dögel úr tartotta az „Állatok, mint kulturális örökség” szimpóziumon.

Ha arról gondolkodunk, hogy mi is tulajdonképpen egy munkakutya, egy olyan kutyára gondolunk, amelyik az utóbbi évtizedekben került kitenyésztésre, genetika lett. Ez a  kutya egy bizonyos aktivitásnak feleljen meg, segítsen az embereknek. A munkakutya tenyésztésnek ez az alapgondolata.

Most a jelenbe ugrok, hogy mihez kellenek most a munkakutyák.

Munkakutyákat használnak, hogy robbanó anyagokat kiszimatoljanak, aknákat azonosítsanak, repülőtereken robbanó anyagokat szimatoljanak, rendezvényeken híres személyeket védjenek. A mai napig nincs olyan kiforrott technológia, ami pontos és megbízható, mint a kutya, hogy kábítószereket megtalálja repülőtereken, a vámnál, határoknál.

Természetesen a médiában látja az ember, hogy védőkutyákat szolgálati kutyavezetők használhatják bemutatókon, tüntetéseknél, focimeccseknél hátulról dominanciát mutatva, továbbá ami kevésbé ismert, de annál fontosabb, hogy tüzeseteknél a gyújtóanyagot megtalálják.

Nagyon fontos a kutyák szerepe, elveszett személyek felkutatásánál, amikor a gyerek este nem érkezik haza, és az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben szükség van erre.

Elektronika, ami azt jelenti pl. börtönökben mobil telefont kerestetnek, de akár egy kis forgácsot is. Adathordozók, memória chipek adatokkal,  és persze ez az a kép, amit már nagyon szeretünk.

Vannak vak vezető kutyák, akik megbízható kísérők, mind mentő kutyák, lavinánál kereső kutyák, és a vizeknél mentő kutyák. Vagyis bajban levő emberek segítése.

Biztosan feltűnt, hogy azokon a képeken, amiket mutattam, bizonyos kutyafajták szerepeltek. Természetesen a német áll az első helyen, a nemet juhász, de itt van a belga is. Az első helyen a német juhászkutya áll, a maga változatosságával, a második a belga juhászkutya >> malinoa. Munkakutya fajtáim vannak itt a rottweiler is látható, további munkakutya a dobermann, óriási schnauzer, és a boxer.

Ez a jelen

Ha viszont 100 évet visszamegyünk a múltba és munkakutyákról gondolkodunk, láthatjuk, hogy az első szerkezetet 1902-ben határozták meg, és ugyan akkor rakták le a kutyás sport alapjait.

A rendőrkutyák tenyésztését és hasznosítását támogató egyesület alapító gyűlésén Stefannitz és Göschel urak voltak jelen, ők a német juhászkutya klub alapítói. Azután a következő években megalkottak egy vizsgaszabályzatot, a kutyák képzésének és vizsgálatának a céljával, engedelmesség és védelmi gyakorlatok szerepeltek benne. Ez volt az alapja annak a résznek, ami mi Németországban a kutya kiképzésben alkalmazunk. Az utolsó 100 évben Németországban különösen sokat fejlődött ebben. Az I. világháború idején az egyesületi élet megszűnt, a kutyákat a háborúban használták, a fronton gyógyításnál, négylábú front segítők lettek: leveleket és töltényeket szállítottak, katonákat kisértek és géppuskakutyák voltak. Kocsikutyákként, a kocsikat kisérték.

1925-ben a különböző egyesületek konszolidációja jött létre, a német rendőrség és őrző - védő kutya egylet egyesülete volt 25.000 taggal. Majd ezek a különböző egyesületek tömörültek. Hölgyeim és uraim gondolják el, hogy az akkori időben mit jelentett ez! Kevés kommunikációs lehetőség volt, mégis milyen erős volt már akkor Németországban az egyesületi élet.

A nemzetiszocialista diktatúra is megtalálta az utat a német kutyatermészet felé. A nácik megalapították a német kutyák birodalmi egyesületét. A kutyákat is a saját propagandájukba vonták be. 1936-ban csúcsosodott ki a berlini olimpiai játékoknál, ahol a kutyákat is minősítették, és a legjobbak a berlini olimpián részt vettek. 1937-ben megkezdődött a sorozás, 16.000 kutyát sikeresen soroztak, ennek megfelelő sorozási határozottal, ami ahhoz vezetett, hogy a német kutyás élet elhalt. 1945-ben a háború végén, a náci diktatúra végén az egyesületi élet újra szerveződött, a munkakutya élet új lehetőséget kapott.

Ez egy nagyon döntő pillanathoz érkezett, 1947-ben meg alapították a német munkakutya szövetség egyesületét a 1902-ben megállapított egyesület jogutódját. Ez az egyesület a mai napig aktív, 50.000 taggal. Közvetlenül utána 1949-ben Németország alaptörvényének a kihirdetése után létrejött a német kutyák szövetsége, ez a szervezett és ellenőrzött fajtatiszta kutya tenyésztésének a legfontosabb mérföldköve Németországban.  

A Kinológia 40 éven keresztül ketté volt választva Németországban. Az ember 2 különböző irányzatot látott. Az NDK-ban teljesítmény orientált volt, a teljesítmény alapján sorolták be a kutyákat, a legjobb kutyát a legjobb kutyával pároztatták, hogy a kutyák teljesítményét generációról generációra fokozzák. A másik oldalon, az NSZK-ban egy felé haladó trend különböző fenotipusok kialakítására törekedtek. A külső megjelenés is fontos volt, mint a német juhászkutyánál.

1970 – 1980 között egy új gondolkodásmód jött, a kutyákkal való hangnem megváltozott, hogy céltudatosan a kutyákat motiválják, a negatív hatásokat kiszűrjék, a mai napig ezt aktualizálják.
1990 jött az egyesülés, az NDK Kinológiai egyesülete az NSZK a német kutya szövetséggel egyesült.
És ha most az aktualitásról beszélünk, a modern munkakutya tenyésztés táptalaja lett, ez garantálja a magas vitalitást, és a munkakutya utánpótlását adja. Azok a személyek, akik gyerekkorukban aktívan foglalkoztak a kutyával, később is érzik annak a szükségét, hogy a katonáshoz, a rendőrséghez menjenek, hogy munkakutya vezetők lehessenek.

Döntő, hogy manapság a munkakutya nemzetközileg is képviselve van, FCI mint fölérendelt szervezetben, mely megszervezi a munkakutya kiképzést.

Lassan a végéhez érve, amit Önöknek meg akarok mutatni, hogy a történelemből, ahonnan a munkakutya élete kezdődött, egy olyan körforgás, mint a kiképzés, a kutya vizsgája, a szelekció, és a tenyésztés egy teljes körforgás. Ez oda vezet, hogy a fajta tenyésztés, egy zárt populáció, azt tényt kell mutatnia, hogy a kutyák vitalitása évtizedekig fenntartható.

Hölgyeim és uraim, ennyit a munkakutyáról, a 100 év alatti fejlődéséről. 

Kérésemre fordította : Hildegard Marton 2023. október. Köszönöm ismét Ildikó! Így sokkal jobb volt megnézni a videót.

 

 

Kutyás világ a szervezetek tükrében

A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején.  A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.  

Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői már megteremtettek.

Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen is, és ma is tehetné.  Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök.  Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.

Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált. Sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? 

Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott. Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró, súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.

Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is, hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta! Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. 

Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kérték számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!

Ma már nincs hatalmas bevétel, se klub se, központi szinten. Oka? Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés, szakmaiatlanság döntések sorozata. 1993-tól minden soros elnök, vezetőség után, hazugság, anyagi csőd maradt. Mi ebből a MEOE elnökségének a felelőssége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését! Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan? Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit. Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.

Nincs így, mint látjuk, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is valósulhasson.

1. Kiket kell meggyőzni?

2. MEOE elnökség, bírói testületek.

3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.

4. Amikor őket meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani. 

Tiltakozni a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll, akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.

Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000 kb.)  de a MEOE elnöksége szép csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóak, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.

A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van. Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg mindig, próbálkozik és a tenyésztést bevállalja, de az sem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább. Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó pénzzel.  

Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődiek. Csalódottságukban, herdáltak, csalafintáztak, füllentettek. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik?  Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?

Ha gondolkozó, tisztességes emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is?

2014. Az eddig fennálló rendszert átalakították, állami irányítás és felügyelet alá került a civil hobbi, a kutyatenyésztés. Mindent elölről és nulláról kell kezdeni, mintha az elmúlt évtizedek nem is léteztek volna. 

Az új rendszer felépítéséhez szükséges pénz, tárgyi eszközök, a rendszert működtetni képes humán erőforrás is hiányzik. Van állam által kijelölt szervezet, de nem élvezi a kutyások, a maréknyi (megmaradt) tenyésztők bizalmát. A "régiek" az elmúlt évtizedek szakmai, emberi hozzáállását, tevékenységét ismerik, az egyenleg több rossz, mint jó. Aki nem ismeri annak is lehetősége van utánajárni, utánakérdezni és dönthet bárki által befolyásolás mentesen, csak értékelni kell a fellelhető dokumentumok, tények által kirajzolódó képet. Döntött is a többség már régen. Így a hazai törzskönyvezés rottweilerben gyakorlatilag megszűnt. Az új rendszert felépíteni sem kedvem, sem lehetőségem, nincs újabb 30 évem, de ha lenne sem szánnám erre.

Származási igazolás-származási lap

2016. Újabb jelentős változás. Az állam kiszállt, újra civil kézben a kutyatenyésztés. Kiderült, a kitalált rendszer nem működő képes, nem dől a pénz. Az átalakult szervezett maradt szövetségi formában. A szerződött és meglévő szervezeteknek pályázati lehetősége volt a "fajtagondozó" cím megszerzésére. Jelen állás szerint ezt a fajtagondozó, Magyarországi Általános Rottweiler Klub tudja magáénak. MÁRK. Néhány hónappal később a második fajtagondozó klub is ki jelölésre került a MEOE Szövetség berkein belül.  Hírös Magyar Rottweiler Egyesület - HMRE.

A két szervezet egy minimum követelményben egyezett meg, hogy a tenyész elbírálás közelítsen a kívánatoshoz, egyébként önállóan, önálló elképzeléssel gondozzák a fajtát. Így a kutyásoknak van választási lehetőségük, hova szeretnének tartozni, melyik irányt választják a tenyésztésben. Ami nem jelent mást, hogy melyik szervezet tenyész alkalmassági vizsgáján vezetik fel a kutyát, kire bízzák a törzskönyvezés koordinálását. Melyik kiállításokon remélnek klub és egyéb kupagyőztes címekért versenybe szállni.

A törzskönyvezés tényét EB SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS, nevű dokumentum igazolja. Zárt akkor, ha a lapon minimum négy generációra visszamenően is igazolt és ismert ősök szerepelnek.

Fajtatisztaságot igazolja az EB REGISZTRÁCIÓS LAP - ismertek az ősök, de a lapon csak a szülőpár szerepel. Konfirmációs eljárással bekerülhet a fajta törzskönyvébe, de szigorú szabályok és szakmai bírálatok birtokában.

Elmélkedés a fajták kialakulásáról

Mi laikusok, azt gondoljuk úgy általában a kutyáról, hogy őseink háziasították a kutyákat,  az ember maga mellé fogadta kezdetben azért, mert szüksége volt a kutya munkájára. Azt is  gondoljuk, hogy azok szaporodtak, amelyikeknek jó képességeik voltak, azokat tartották meg. Nyilván az emberrel kötődni képes kutyáknak volt létjogultsága, hiszen családi körben kellett élniük.  

120 évvel ezelőtt, a kutyák céltudatos tenyésztése elkezdődött. A minta  a haszonállatok tenyésztése volt. Elkészült az első standard (fajtaleírás). Majd elkezdődött a tenyésztői munka. A kutyák kiválasztásával indultak neki, azokkal amik az elképzeléshez legközelebb álló képességekkel, küllemmel bírtak.Több évtized eltelt mire a leírt standardnak megfelelő( ahhoz közelítő) kutyák lettek.Tovább folytatták a tenyésztést, most már biztos alapokra támaszkodva és összefogva! A kétszáz év alatt 450 – nál is több kutyafajtát hoztak létre, amelyek küllemben és viselkedésben eltérőek! A küllem, azaz a forma a legszembetűnőbb különbség, de ez még nem elég, hogy az adott fajtának megfeleljen. Jellem és viselkedésjegyek is meghatározzák a fajtákat. ( gondolom én az ismereteim alapján) 

A ROTTWEILER fajta története 120 éves! Minden állomás, elképzelés, változás rögzített és visszakereshető. Szakkönyvek, szakmai anyagok tucatjaiban olvasható, látható.

A többi, FCI vagy egyéb Kinológiai szervezet által elismert régi fajtánál is így van ez! Helyes szemléletű tenyésztésnél a küllem és a jellem egyformán hangsúlyt kap. Vannak olyan fajták, amiknek az a feladatuk, hogy kedvtelésből tartott, társasági kutyák, családi kutyák legyenek, lásd az FCI fajtabesorolást! 10 fajtacsoport létezik! 

Bizony mára már a munkakutyák nagy részének sincs egyéb feladata, minthogy a család kedvencei legyenek. Így valóban, a laikus kutyatartónak csak a küllem fontos, azt hiszi, hogy a tenyésztésben nincs más dolog, mint a formát megtartani! Ezért van az, hogy ha egy fajtára ránézünk, rögtön tipizálunk egy jellemképet és azzal magyarázzuk a viselkedését! Pedig a nevelés alapja nem ez, mert előbb az állatot, a kutyát kell megismernünk és csak a legvégén a fajtát!

Fajta elismerés

A kutyánk temperamentuma, habitusa, jellemképe meghatározható, de azt is figyelembe kell venni, hogy milyen környezeti hatás érte születésétől, hozzánk kerüléséig! A korai szocializáció hiánya, a bántalmazó, elhanyagolt környezet bizony nagy nyomot hagy! Az éhezés, nem csak testi, de mentális, idegrendszeri tünetekben megnyilvánuló hiányokat okozhat. Az ilyen hátrányokkal induló kutyánál, az erőszak, a durva kényszer, csak olaj a tűzre! Nem épít, de rombol! Ezért érdemes elsajátítani az erőszak és kényszermentes technikákat, mert a jóból is lehet még jobb, és a hátránnyal induló is felzárkózik! Nyugodt, kiegyensúlyozott kutya a cél! Nem cél a félelemből alázatos eb! 

Az erőszakkal kényszerített feladat végrehajtás nem kutyabarát és bizony vidám, felszabadult kutyát nem eredményez!

Kép illusztráció, a fotó készítője: Tálasné Erika  kutya/Siroccó Rott Ilcsi-Héra Tulajdonos Tálas Istvánné, Erika

Az alomról ahol született /Siroccó Rott I alom 2012. szeptember 23. Idol-Dezsi, Iláj, Ixor, Izisz, Ilcsi-Héra, Irma-Mira , Ingrid-Kelly, Iluska – Rose, Imola.  Apa: Siroccó Bruge Tulajdonos Szabó István-apa:Siroccó Úzó – anya:Forrófejű Rena sz: 2009. 01.21. HD- tenyészthető OMSE 2011. 11. 05 . Anya Siroccó Cintarella tulajdonos: Krausz Győző  apa:Sirocco Úzó –anya: Odette von Hause Fritz előző tulajdonos Vida Zoltán felnevelésében, felkészítésével- tenyésztésre alkalmas, egészségügyi szűrés: HD +/-

Az alomról részletesen