Elmélkedés a fajták kialakulásáról

Mi laikusok, azt gondoljuk úgy általában a kutyáról, hogy őseink háziasították a kutyákat,  az ember maga mellé fogadta kezdetben azért, mert szüksége volt a kutya munkájára. Azt is  gondoljuk, hogy azok szaporodtak, amelyikeknek jó képességeik voltak, azokat tartották meg. Nyilván az emberrel kötődni képes kutyáknak volt létjogultsága, hiszen családi körben kellett élniük.  

120 évvel ezelőtt, a kutyák céltudatos tenyésztése elkezdődött. A minta  a haszonállatok tenyésztése volt. Elkészült az első standard (fajtaleírás). Majd elkezdődött a tenyésztői munka. A kutyák kiválasztásával indultak neki, azokkal amik az elképzeléshez legközelebb álló képességekkel, küllemmel bírtak.Több évtized eltelt mire a leírt standardnak megfelelő( ahhoz közelítő) kutyák lettek.Tovább folytatták a tenyésztést, most már biztos alapokra támaszkodva és összefogva! A kétszáz év alatt 450 – nál is több kutyafajtát hoztak létre, amelyek küllemben és viselkedésben eltérőek! A küllem, azaz a forma a legszembetűnőbb különbség, de ez még nem elég, hogy az adott fajtának megfeleljen. Jellem és viselkedésjegyek is meghatározzák a fajtákat. ( gondolom én az ismereteim alapján) 

A ROTTWEILER fajta története 120 éves! Minden állomás, elképzelés, változás rögzített és visszakereshető. Szakkönyvek, szakmai anyagok tucatjaiban olvasható, látható.

A többi, FCI vagy egyéb Kinológiai szervezet által elismert régi fajtánál is így van ez! Helyes szemléletű tenyésztésnél a küllem és a jellem egyformán hangsúlyt kap. Vannak olyan fajták, amiknek az a feladatuk, hogy kedvtelésből tartott, társasági kutyák, családi kutyák legyenek, lásd az FCI fajtabesorolást! 10 fajtacsoport létezik! 

Bizony mára már a munkakutyák nagy részének sincs egyéb feladata, minthogy a család kedvencei legyenek. Így valóban, a laikus kutyatartónak csak a küllem fontos, azt hiszi, hogy a tenyésztésben nincs más dolog, mint a formát megtartani! Ezért van az, hogy ha egy fajtára ránézünk, rögtön tipizálunk egy jellemképet és azzal magyarázzuk a viselkedését! Pedig a nevelés alapja nem ez, mert előbb az állatot, a kutyát kell megismernünk és csak a legvégén a fajtát!

Fajta elismerés

A kutyánk temperamentuma, habitusa, jellemképe meghatározható, de azt is figyelembe kell venni, hogy milyen környezeti hatás érte születésétől, hozzánk kerüléséig! A korai szocializáció hiánya, a bántalmazó, elhanyagolt környezet bizony nagy nyomot hagy! Az éhezés, nem csak testi, de mentális, idegrendszeri tünetekben megnyilvánuló hiányokat okozhat. Az ilyen hátrányokkal induló kutyánál, az erőszak, a durva kényszer, csak olaj a tűzre! Nem épít, de rombol! Ezért érdemes elsajátítani az erőszak és kényszermentes technikákat, mert a jóból is lehet még jobb, és a hátránnyal induló is felzárkózik! Nyugodt, kiegyensúlyozott kutya a cél! Nem cél a félelemből alázatos eb! 

Az erőszakkal kényszerített feladat végrehajtás nem kutyabarát és bizony vidám, felszabadult kutyát nem eredményez!

Kép illusztráció, a fotó készítője: Tálasné Erika  kutya/Siroccó Rott Ilcsi-Héra Tulajdonos Tálas Istvánné, Erika

Az alomról ahol született /Siroccó Rott I alom 2012. szeptember 23. Idol-Dezsi, Iláj, Ixor, Izisz, Ilcsi-Héra, Irma-Mira , Ingrid-Kelly, Iluska – Rose, Imola.  Apa: Siroccó Bruge Tulajdonos Szabó István-apa:Siroccó Úzó – anya:Forrófejű Rena sz: 2009. 01.21. HD- tenyészthető OMSE 2011. 11. 05 . Anya Siroccó Cintarella tulajdonos: Krausz Győző  apa:Sirocco Úzó –anya: Odette von Hause Fritz előző tulajdonos Vida Zoltán felnevelésében, felkészítésével- tenyésztésre alkalmas, egészségügyi szűrés: HD +/-

Az alomról részletesen

Hagyományos képzés vagy tükör iskola?

Egy, kialakult párbeszéd hatására az idomítás, a par force fogalmak eltérő értelmezése gondolkozásra késztetett. Miért beszélgetünk mi kutyások indulatból, türelmetlenül, a másikat meg nem hallgatva egy-egy eseményről? Miért lesz vita, parázs hangulat, ha valaki eltérő kiképzési, tanítási módot ír le, vagy képvisel, mint az, amit „mi” jónak tartunk? Talán azért, mert nem is a módszer zavar? Sokkal inkább egy hibás kommunikációt tanultunk meg? Türelmetlenek, figyelmetlenek vagyunk egymással, leginkább elbeszélünk egymás mellett?

Ez lehet az egyik ok valóban. Sok beszédnek sok az alja, tartja a közmondás, így nem beszélgetünk, csak kijelentünk dolgokat. Jaj, annak, aki a tudásunkat megkérdőjelezi! Pedig sokszor csak annyi a baj, hogy fogalmakat másként tanultunk, mást értünk alatta, így már alapjaiban eltérő nézettel indítunk, hatására bosszantó, vitatkozó lesz a beszélgetés. Ez is lehet az ok, meg sok egyéb, de egyre többször kapom magam rajta, hogy számomra egyértelmű kifejezések, szavak egészen mást jelentenek másnak, mint nekem. Időnként elbizonytalanodom, mert látom a szóhasználatomkor az értetlen arcokat, írásban pedig az egyet nem értő reagálást. Így jártam az idomítás és a par force szavakkal.
Lehet, rosszul tudom? Hát nem. De ő sem, aki kijavított, mert köznapi, kutyás szóhasználatban sokszor más értelemben használjuk a szavakat, mint amit jelentenek valójában. 

Teljesen meglepődtem magam is, amikor az értelmező szótár szerinti meghatározást kerestem az idomítás szóra. Az idomításhoz a munkakutyások negatív jelzőt kapcsolnak, sok évig én is. Aztán valahol, valamikor olvastam valamit és kivettem a teljes negatív tartalmat a szóból, de magam is meglepődtem a teljes meghatározás olvasásakor. Beírtam a keresőbe és az első találat :

„Idomítás

(ang. training), a testgyakorlatokban a versenyre való előkészülés. Az I. célja, hogy a versenyző a verseny napján erejének legnagyobbját érje el és hogy a legnagyobb megerőltetésnek tehesse ki magát egészsége veszélyeztetése nélkül. Az I. szigorú egészségügyi szabályai mellett napról-napra megszabja a versenynek megfelelő testgyakorlatokat. A káros élvezetektől való óvakodás, az étkezésben, testi és szellemi munkában való okszerű mértéktartás az I. főszabályai. Az Ló-nak túlhajtása időben és gyakorlatokban épp oly káros, mint az idomítás nélkül való versenyzés. A lósportban, l. Training.

Forrás: Pallas Nagylexikon”  
   
Ezzel a lendülettel, az idomított szóra is rá kerestem:„(id-om-ít-ott) mn. tt. idomított-at. Helyesen, arányosan, illő alakban elkészített, kiképzett; valamire ügyességet szerzett. Színpadra idomított testállás. Paripának idomított ló, vadászatra idomított vizsla, kopó.”

Hmm. Na, lássuk mi a „parforce”! Első találat. Helyesen írva: Par force (ejtsd: -forsz) a. m. Erőszakkal. - P. vadászat. Forrás: Pallas Nagylexikon 

Ez a példa késztetett gondolkozásra, mer erőszaknak írta le - tulajdonképpen pontatlanul a klasszikus kondícionálással tanított feladatot . >>kutyakiképzési módszerek címszó

Parforce

Azaz a kiképzés "ősi" típusa. A kutya kényszerítésén alapszik, például az ültetést a következőképpen tanítják parforce módszerrel: a fojtóláncot viselő kutya a kiképző bal oldalán helyezkedik el lábnál. Elhangzik az "ül!" vezényszó, majd a kiképző jobb kézzel felfelé rántja a fojtóláncot, ezáltal egy kellemetlen "impulzust" adva a kutyának - ezzel egyidejűleg bal kézzel lenyomja a kutya farát, végül némi dicséret következik. A kutya igyekszik a kellemetlen ingert elkerülni, így elég gyorsan megtanul engedelmeskedni a parancsnak.

 „Parforce” Rögtön az elején már keveri a kényszer és az erőszak szavakat. Pedig a két szó nem szinonim egymással! Akkor sem, ha rokonértelmű szóként használjuk sok esetben. 

"kényszer" szinonimái:

szükség, szükségszerűség, kényszerűség, kénytelenség

"erőszak" szinonimái:

bántalmazás, agresszió, agresszivitás, terror

Mekkora különbség, ugye! Miért fontos ez számomra? Azért, mert a kutyakiképzési módszerek leírásánál rögtön beugrott a régen használt mozdulat, amit nem par force - ként határoztunk meg akkor!

Tanfolyam 1989. MEOE Pestlőrinci Kutya kiképző iskola

Nem a par force, az erőszakkal idomítás jut eszembe, erről.

Szóval az én hagyományom sose szólt az erőszakról! Viszont mindig jelen volt, most is jelen van, nem tűnt el az erőszakkal kiképzés! Mint ahogyan az erőszak sem az emberek életéből. Mindig és mindig beszélni kell róla, szót kell emelni ellene.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a humánus, a korszerű képzés, kutyanevelés nem a tükörmódszerrel kezdődött Magyarországon (sem.) Viszont ők jó időben, jó helyen voltak, így sok ember akaratából, tudásából összerakva sok éve jól működik a rendszer, amit létrehoztak. Az újdonság, inkább az iskolai oktatás formájában, tematikájában volt, amihez kapcsolták a pozitív megerősítés, klikker képzés elméletét és gyakorlatát! Tényleg sok újdonság és más szemlélet mód úttörői voltak, az oktatás formájában, céljában mindenképp. Persze sok más hasonló szemléletű kutyás szakemberrel együtt, mert igény volt az IPO képzés mellett, helyett, más szemléletű oktatást folytató kutyaiskolákra is. A nyitott határok, a nyelvtudás, az internet hatása meggyorsította az információ áramlást, több ember fedezte fel, hogy miért érdemes tudatos gazdává válnia.

Ám a hibákról, minden pozitívum ellenére, beszélni kell, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a megalapozott kritikát! Márpedig a „Görbe tükör „ néven elhíresült két videót, jogosan éri kritika! Legyen itt az írás végén, hogy a kényszer miért nem egyenlő az erőszakkal . Nagyon jó írást találtam erről böngészés közben. Szekeres Juli "Szópóráz" blogjában. A kényszer nem egyenlő az erőszakkal ITT