Miért nincs törzskönyvezve egy fajtatisztának mondott kutya?

Állami irányítás alá vonták ismét a kutyatenyésztést 2014-január-i dátummal. Azért ismét, mert az FVM-felügyeletét, ami addigra már formális volt 1989-ben, megszüntette a rendszerváltás előszele. 

A laikusok felé 1989-1998-ig egy fellendülés, sikeres időszak zajlott, de a háttérben súlyos ellentétek, perek sokasága jellemezte ezt az időszakot is. Majd az ellentétek kerültek a középpontba és a széthúzás lassan, de biztosan megette a szakmai törekvéseket a tenyésztésben. 

Kötelező szervezeti átalakítás eredményeként "Elismert tenyésztő szervezetek" kezébe adták az irányítást és a fajta gondozást.  MEOE vezetői 15 év pereskedés után, elfogadták, hogy az állam irányít és átalakítják az egyesületet szövetséggé ezzel minden kis és nagy szervezetüknek elengedik a kezét. Boldoguljanak egyedül és egyezzenek meg a fajtájukon belül és fogadják el, ahol van, az "Elismert tenyésztő szervezet irányítását", amelyik az FVM 1998-as rendelete szerinti fajtagondozás végzi a kitűzött dátum után. 2013-tól 2014-ig (pontos dátumra nem emlékszem ) az átalakulás időszaka volt. 

2014-től minden megváltozott, így a gyors és egyszerű adminisztráció bonyolulttá vált. Szervezetek vezetői tovább marakodtak a fajta gondozásért, de az egyszeri kutyásnak nem volt más választása, mint újra tanulni az addig megszokott rutint.  Az állami hivatal követelt, de adni nem adott semmit, így nulláról kezdve kellett szervezetet építeni. Ez bizony komoly költségekkel járt.(volna) Tenyésztőkre terhelte volna az összes felmerülő költséget- mindenki.  

Kiderült nincs ki megteremtse újból a pénzt, ami gördülékennyé tenné a törzskönyvezést. Minden fajtának önállóan és piaci alapon kell elvégeztetni ezt a munkát. Az el herdált milliókat nincs, ki pótolja. Amit a tenyésztők az évtizedek alatt beletettek az egyesületükbe (MEOE) lenyúlták. Rottweilerben a megosztottság az első perctől jelen volt így esély se volt az összefogásra. 

Minden tenyésztő egyénileg kereste a megoldást, hogyan maradhatna talpon. Sokan külföldön, vagy sehogy sem tudták törzskönyveztetni az almot. A környező országok  kinológiai szervezetei segítő kezet nyújtottak, egy lehetőséget adtak, hogy a tenyésztők az  adott ország FCI-rottweiler szervezeténél jelentsék le az almot. Akkor annak az országnak a szabályait kellett betartani, nem kellett az itthoni szervezetnél kuncsorogni. 

Ezen évek alatt nem jobb, egyszerűbb, de minden kuszább, átláthatatlanabb lett! Nem tartott sokáig ez az időszak. A rendszer nem volt működő képes, az állam nem találta meg a számítását, ezért ismételten kiszállt! A törvényt módosították 2016-második felére a FCI-MEOESZ a kijelölt országos kinológiai szervezet ismét, aki megpályáztatta a szervezeteket a fajta gondozó státuszért. 

Kettő fajtagondozó klubra volt lehetőség. 

A fajta gondozó klubok a saját szabályaik szerint végzik a tenyésztési,  fajta gondozói tevékenységüket. A tenyésztőknek nem kell tagoknak lenniük a klubban, de a Ztp=tenyész szemle= tenyész engedély megadása szakértő bírálat alapján mindenkire kötelezően érvényes, ha törzskönyveztetni akar. Már a jelentkezéshez is egy sor szabály kapcsolódik, aminek a betartása komoly pénzt jelent, amit meg kell fizetni és még el se kezdődött a tenyésztés. (Ma már nincs egyforma adminisztrációs lépés az alom bejelentéshez, nem minden almot vezetnek be a fajta törzskönyvébe. Legalul van egy link, ott elolvashatod) 

Elkezdtem többször számolni a költségeket. Több területet érint, ami a tenyésztéssel, a tenyésztés fogalmával kapcsolódik össze. Innen bonyolódik a történet és előbb nézzük a régi és új feladatokat. 

Tegyük fel, hogy a szülő pár törzskönyvezett. Akkor nem volt akadálya régen az utódok törzskönyvezésének, mert a fajta törzskönyvébe bevezetni a megszületett almot, egyszerű adminisztrációval el lehetet intézni. Ám ez az egyszerű adminisztráció, csak látszólag volt egyszerű régen is, és több formában volt megejthető a fajtát gondozó, tenyésztő szervezetnél. Ez a tenyésztő szervezet itthon, a MEOE-Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete volt 2013 év végéig. 

Az alom bejelentés menete többször változott az évtizedek alatt > más szabályok < írták elő, mint ma. 

Ami állandó, hogy tenyésztő az, akinek a szuka kutya a tulajdonában van. Neki kell, azaz van lehetősége bejelenteni az almot. A tenyész kutya minősítéshez több dolgot kell tenni, ami bizony idő, pénz. Némi szakértelmet igényel, a fajtában való jártasság alap szinten, kívánalom.

• Veszünk egy szukát, fel kell nevelni. 
• Iskolába hordani, kiképezni, kiállításra vinni. 
• Kötelező egészségügyi szűréseket elvégeztetni az állatorvossal, melyről igazolást állítanak ki. 
• Kötelező tenyész szemlén is felvezetni. 

Majd amikor tenyészérett korba kerül, keresni kell hozzá egy szintén tenyésztésre alkalmas kant. 

• Saját kan esetében, azt is felnevelni. 
• Iskolába hordani, kiképezni, kiállításra vinni. 
• Tenyész szemlén felvezetni, kötelező szűrések birtokában! 

Idegen kan választásakor fedeztetni kell vinni a szukát, kifizetni a fedezési díjat. Utazni, időt tölteni (akár szabadság, munkaidő kiesés árán is)! Lehet tetemes állatorvosi költség itt is, ha a fedezés optimális időpontját progeszteron szint méréssel szeretnénk meghatároztatni. Mindenképpen számíthatunk további állatorvosi költségre, hiszen az ellés előtt, után minimum egyszer, egy vizsgálat kötelező, a legegészségesebb, legsimább vemhesség alatt is. 

Most emlékeztetőnek a régi alombejelentési szabály>>>>

A kölykök megszületése után 14 nappal, be kell jelenteni az almot, akkor a kölykök származási lapja 7-8 hetes korban, már a tenyésztő kezében lehet. Minimum egy utazás a MEOE a-ba. Budapesten 1 nap szabadság, mert a MEOE munkaidőben van nyitva. Helyi szervezeteknél is gondolom, de mindenképpen utánajárást igényel.

MEOE tagdíj (ha az alom bejelentéssel együtt történik) 6000.- Kennel név kiváltás 10.000.-

Alombejelentő lap 2000-Ft, fedeztetési jegy 2000 Ft, 5x5500-(nagyszámú alom esetén akár 10x 5500) ez a törzskönyvezés ára.  Tehát, egy kölyökre a származási lap költsége 5500.- Ft Felülbélyegzett származási lap esetén 11.000.-Ft

Néhány szó a felülbélyegzésről. Nem minősített, tenyész engedélyt nem kapott, azaz szakember által el nem bírált szülőktől származó almot is be lehet jelenteni, azt a fajta törzskönyvébe bevezetik, csak dupla díjat számítanak fel. Több felirat létezik. Ezek a kutyák jó eséllyel tenyésztésből kizáró hibával rendelkeznek a fajtában, mert a kutyával kereskedőket, csak a törzskönyv ténye érdekelte sokáig. Ez volt a hivatkozási alap, hogy a fajta kritériumainak megfelel, azaz fajtatiszta rottweiler, a kölyök.

Mára már több generációs, ilyen ellenőrizetlen almokból, szülőktől származó kutyákról mondják, hogy rottweilerek. Időnként azok is, de valójában a többségről ezt nem mondhatjuk el. Soha senki nem látta, nem bizonyította, hogy ezek a kutyák, valóban teljesíteni tudják azt a minimum szintet, amit a fajtától elvárhatunk, úgy formában, mint viselkedésben. 

A származási lapot csak tetoválás, vagy chip behelyezés után kapta kézhez a tenyésztő. Így azt a kölyökkel együtt, csak akkor tudta átadni, ha előtte minden szükséges adminisztrációs lépést időben végig csinált, kifizetett. Tetoválás esetén a tetoválás költsége már benne van ebben az 5500 Ft-ban, de ki kell fizetni az utazást a tetoválóhoz, vagy kifizetni a kiszállást. (cca.: 3000.-) Chip esetén: állatorvos költsége, ami kutyánként 3000 Ft -az, vagy duplájára rúghat. 20.000.- azt hiszem ez a minimum összeg, amit állatorvosra kell költeni egy alom esetén (akkor semmi extra kiadás nem volt) Plusz, az oltások, a féregtelenítés költsége, ami nem elkerülhető, hiszen az állatorvos is tud az alomról.

Szóval, kis létszámú alomnál 60-70.ooo Ft a minimum amit, egy alom törzskönyvezésébe előre bele kell fektetni. Felülbélyegzett alom esetében 120.-140.000.-! Előre, a kölykök két hetes korában. 

Aztán ki tudja, hogy viszont látod -e, a befektetésed a kölyök árában. Ennél egyszerűbb, a költségeket rátestálni a vevőre, ha már olyan igényes, hogy törzskönyvezett kutyát szeretne! 

Gondolják, terjesztik azok a szaporítók, akik jó üzletet látnak a kutyatenyésztésben, és más emberek évtizedes munkájára ráülve a kutya eladási bizniszbe bekapcsolódnak. Ők azok, akik felmérik a piac kínálatát és keresletét, aztán fél áron, harmad áron próbálják értékesíteni kutya szaporulataikat. 

Elmesélik a laikus vevőnek, hogy ők nem tenyésztők, ők nem akarnak pénzt keresni, ezért a nyolcvan, százezer, kétszázezer forintértékű, fajtatiszta kutyát 50.000.-, 25.000.- 15.000 forintért adják! Mindenki jól jár! Ugyan azt kapja csak jóval olcsóbban! (sicc!)  

Persze azt is hozzáteszik, hogy az ő kutyáiknak is lehet kiváltani a törzskönyvet, de akkor az övék is 30-40.000 Ft-tal drágább lenne. 

Minek is az a papír, hiszen úgy sem kell egy hobbi kutyának. Nem megy kiállításra, nem tenyésztik, úgyis csak egy házőrzőt akarnak-bólint rá a vevő ! 

Tényleg minek is? Hangzik az én költői kérdésem sokadszorra, mert mára sikerült kifejleszteni ennek a kutyaszaporításnak a legigénytelenebb változatát, a törzskönyvezés nélküli állomány utódainak tovább szaporítását, ami már a fajtatisztaságra sem ad garanciát.

A mai árak, költségek a fentieknek sokszorosa! Etetés, nevelés, állatorvos, védőoltások, havi élősködők elleni védelem, kutyaiskolai tagdíj, segéd óradíja, kiállítási nevezési díj, útiköltség, vizsgák díja, tenyész szemlére felkészülés díja. 

Ezzel együtt értelemszerűen a kölyök ár is sokszorosa a réginek. 

A mai törzskönyvezési szabályok <<<katt a linkre 

Az egyik fajtagondozó MÁRK-é, amit én írtam le, egy oldalra összefoglalva a szabályokat . 

A másik fajtagondozó HMRE-szabályzatai a honlapján megtalálhatók. 

Megjegyzés: bővítettem 2025. kiegészítettem 2015. eredeti írás 2010. 

Kalandozzunk egy kicsit a múltban

Amikor 1989-ben Faußner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,(profi tolmács segítségével). Akkor egy erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Azt gondoltam naivan, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy azt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Akkor még számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. 

Minden időben, így éli meg mindenki, hiszen a saját szemével, ízlésével, akkori tudásával vesz részt az eseményekben. 

Ezért éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. 

Az adott kiállításon én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Csakhogy véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. Nem arról beszél a jólértesült, hogy milyen a kutya, hanem azonnal a jogosulatlan előnyre hivatkozik. Évek teltek el, mire rájöttem valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt. 

A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert a fajta tenyésztői közül kevesen fordultak meg ott, de a rottweiler tartók közül sem sokan. Főleg nem heti rendszereséggel. Pluszban a német juhászkutyások kizárólagosságra törekedtek, hogy az ő fajtájuk a legjobb és mindenben a legeredményesebb! A szakma az ő kezükben volt és ők irányítottak, hiszen kutyaiskolai hálózattal, vizsgázott bírókkal rendelkeztek, a munkakutya versenyeket is ők rendezték. Hatalmas létszámmal a legerősebb fajta szakosztály voltak és a legtöbb pénzt "termelték" a MEOE-nak "egyetlen fajtaként" 

A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Mégsem ez volt a gátja a szakmai út követésének. 

Hanem az, hogy sokan olyan fajtából váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Kapóra jött az új, ismeretlen fajta, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni, senki nem cáfolta a fajta köré szőtt legendát. Ugyanakkor az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak nem kellett saját segédet, bírót képezni, kinevelni. A német juhászkutya fajtából álló gárda-kiképzők, segédek, munkabírók, boldogan vállalták a könnyebb feladatot és keresték a pénzt az oktatással, meglévő kutyaiskolás hálózattal. Küllem bíró + munka bíró pedig dobermannos, boxeres, schnauzeresként szintén rendelkezésre állt. 

Abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez, ez a ritka létszámú fajtánál nagyobb sikerélményt adott, így dicsekedni jöttek időnként, a rottweiler tenyésztők az iskolára,  győztes kutyáikat mutogatva, a fedeztetés, kölyök eladás reményében. 

1989 ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. 

Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás a tagok részéről soha nem volt, de áskálódás, a követelmény megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Ráadásul  ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. 

Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Kutyája simán teljesített és tenyészthető minősítést kapott. 

Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül amit fontosnak tartottam, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Mindennek ellenére sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. 

Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait. Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. 

bíró Willi Faußner NSZK -ADRK

Kiképző - segéd tanfolyam 1989. 

ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa NSZK-ADRK

Tenyész szemle 1989.  NSZK-ADRK

bíró Willi Faußner aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. 

Aláírt és bíróként tanult Faußner úrtól -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990. Klub kiállítás bíró Miklós Levente   

Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyam 1990. videó

ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

 

1991. Klub kiállítás bíró Willi Faußner ADRK

Tenyészszemle 1991. videó

Bíró: Miklós levente, Vidák Lajos, Oláh Béla

Szemle 1991 A Rottweiler Hiradó oldalain

 Voltak kiadványok :

• Ismertető a rottweilerről
• IPO vizsga szabályzat
• Rottweiler Hiradó 
• Összefoglaló beszámoló a közgyűlésre  

Húsz évvel később így írtam erről az időszakról. A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.

Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár. Közgyűlésen a szavazás eredménye (16-14) így nem én folytattam. 

Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) Az események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, rendre kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

Bár a 1990-es évektől kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai értékben erős kutyát importáltak. Ettől sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli bírálattal, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározza bárki, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. 

MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub a haladás gátja. Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       

     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. (2012.)

Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Ezt az időszakot így foglaltam össze> Múlt időben MRK > ITT 

 

Miért ugrottam át az 1993-1998-ig tartó időszakot? Mert sok negatív dolog történt és másként voltam aktív a rottweilert érintő szervezeti életben. Amit átadtam nem folytatódott. Mások és más szemlélettel irányítottak, alakították a rottweileres életet. Hol MEOE, hol MÁRK színeiben tört előre a tenyésztői lobbi. 1994-ben nyitottunk a MÁRK felé egy újság megjelenéssel, írásokkal. 1996-MEOE Fajtaszakosztály közgyűlés botránya, óvás, vita stb. 1997. Kizártak a tagságból. 

Mi 1998-ban MÁRK területi csoportot alakítottunk. Próbaidős tagságunkat aztán az év végére megszüntették az akkori vezetők. 

1998-ban felfüggesztették a MEOE Fajtaszakosztályt. A kizárásunk hatályát vesztette, mert jogtalan volt. 

1999-ben ismét MEOE tagok lettünk. Kezdetét vette 1998 FVM 64-es rendeletet nyomán kialakult helyzet, amely ismét az állami felügyelet korszakát hozta el, komoly szankciók, átrendeződések igényét jelentette. MNJK, MKSZ szembe ment a MEOE-vel, maguknak akarták az országos kinológia irányítását és a törzskönyvezést is. A MÁRK egyértelműen hozzájuk csatlakozott, mint ahogyan a később megalakított Elismert Rottweiler Tenyésztő Egyesület is. 

Azok akik 1993-ban csatlakoztak a népszerűsége csúcsán levő fajtához, úgy gondolták mivel sikeresek kiállításokon, nekik minden jár. Azt hitték töretlen útjuk lesz a tenyésztésben is. Csakhogy a lendületes, lelkes kezdés után, mindig elcsúszott valami, sose lett közös irány és tartós előre haladás közösségi szinten, mert mindenki a saját kutyáit tolta előre, a másik tenyésztőben konkurenciát látott. Vannak erről az időszakról is írások, de azzal rétestésztává válna ez az írás. 

Még két választási időszakot kísértem végig 2009-ig. Utána már nem, hiszen minden ismétlődött elölről csak nem fejlődés, hanem zuhanás következett be. Az egyik választási ciklus

1999-2003-ig tartott  > Magazin 1999-2000 >felfüggesztés 2003-ban. A második ciklus> 2004-2005-2009 <

2011- nyár végén végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem MEOE Kuvasz klubjában fizettem tagdíjat. 

Ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán  ITT      ITT

MEOE szövetséggé válása után, több fajtát tömörítő Hatvani szervezet biztosította a szövetségi tagkártyát. Egyszer csak állami irányítás alá került az ebtenyésztés, 2014-kötelező érvényű lett. MEOEsz-ben az egyéni tagság megszűnt az állam által kijelölt, Elismert rottweiler tenyésztő egyesület irányított. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 

Kutyás világ a szervezetek tükrében 

2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE (kiegészítés 2025)

Hungária Munkakutya Egyesület 2025.04.26-27.

2025.04.26-27-én tartotta az éves, immáron harmadik IGP szemináriumát a Hungária Munkakutya Egyesület. Varga Gyuri, aki a rendezvény motorja és fő szervezője volt meghívott a rendezvényre és némi gondolkozás után igent mondtam. A kíváncsiságom nagyobb volt, mint a „lustaságom” és milyen jól döntöttem! Remek két napot töltöttem el, bár elsőre csak egy napot terveztem. Baranyi László tenyésztőként, kutyásként, a rottweilere és Magyarországhoz kapcsolódó kötődése révén hallomásból és virtuálisan is képben volt nálam, de személyesen nem találkoztunk. Azt sem tudtam kik jönnek el, mert a beharangozó szöveg egy kis titokzatosságot rejtett. Persze azért morzsákat összecsipegettem és izgalmas lehetőség volt élőben látni a kutyákat és a munkájukat.

Mindez nem jött volna létre, ha nincs Horváth Szilvia és Chili Palmer akikért már többször izgultam a vizsgájuk alkalmával. Ő vitt le Börgöndpusztára és immáron vele sem virtuális ismerősök vagyunk.

A helyszín szuper választás volt Börgöndpusztai Horgászparadicsom Tó söröző és focipálya. Ideális helyszín, mind az elméleti előadáshoz, mind a pihenéshez és fantasztikus ebédhez. Köszönjük Hajdú Sándornak és Gróf Brigittának, (von Legrott kennel) hogy figyelmes, kedves házigazdák voltak, akik maguk is rottweileresként, tenyésztőként biztosították a helyszínt. Tényleg sok rottweiler tenyésztő, régi ismerős találkozója lett így az esemény, mert az ország több pontjáról érkeztek, akik kiállításokon és munkakutyásként is meghatározók a rottweileres életben. Jó hangulat, nyugodt légkör, nyitottság az új információkra jellemezte mind a két napot. Röviden egy mondatban a rendezvény jól szervezett, színvonalas volt, Baranyi László, alapos, türelmes, mindenkinek személyre és kutyájára szabott tanácsot adott. Nem csak szóban, de a kutyát és gazdát irányítva gyakorlatban is demonstrálva azt, ami elhangzott.

Első nap a nyomkövetésé volt, ami kicsit fehér folt még a rendszeresen és szervezetten munkakutyázók között is. Nem jegyzeteltem, hangfelvételt se készítettem így nem tudom idézni azt, amit hallottam, bár, ha nem is szó szerint, de ugyan ez volt.  „Az IGP vizsgarend szerinti nyomkövetés tanításánál szemünk előtt egy komoly munka lebeg, céltudatos kiképzés, ahol elvárás lesz, a hibátlan, vizsgarend szerinti teljesítés. A formagyakorlatokat, a nyomkövetés ágazatnál is, meg kell tanítani a kutyának, ez a kiképzés célja! Részegységekre bontjuk a kiképzést, majd lesz belőle egy kerek egész, ha jó munkát végzünk. Napok, hetek, hónapok alatt.”

Egy rövid, de minden lényeges részt tartalmazó elméleti előadás után, irány a mező és a gyakorlat! Volt kölyök kutya, kamasz kutya, nem csak rottweilerek, de két boxer és egy dobermann. Felnőtt rottweiler szuka és kan, akik alap szintű, középszintű vizsgára készülő kutyák már.

Baranyi Laci fekete német juhászkutyája volt a bónusz, mert vele mutatta be, hogy hova juthatunk az adott gyakorlattal, ha kitartók, szorgalmas, összeszedett, tudatos kutyakiképzők leszünk a kölyök, kamasz, felnőtt kutyánkkal is.

A délelőtti, problémát felvázoló gazdi kérdésére kapott, megoldó kulcs után, rövid pihenő és ebéd, majd folytatódott a második, sőt a harmadik kör, ahol szükséges volt. Itt is Baranyi Laci német juhászkutyája, de már Bob volt a minta és láthattuk, hogy mint módszer, Laci tematikája működik, a vizsga szintű lefektetett nyomon. Mint ahogy azt is, hogy a kutya nem gép és nem egy program szerint működik. Az addigra nagyon száraz, poros és kemény talaj nem könnyítette meg a kutya dolgát, de Laci a kutyát jól ismerve, tudott egy pici segítséget adni neki, hogy önállóan rájöjjön a jó megoldásra!

Elköszönés, búcsúzkodás, irány haza, hogy pihenés után legyen energiám a második napra is, ahol az engedelmes és az őrző-védő ágazatra térünk rá.

Második nap. Még több ismerőssel és tenyésztővel egészültünk ki és az előző napi tematikával folytattuk. Lista készült a kutyákról, a gazdik kérdéséről, kéréséről milyen elakadásban kérnek segítséget. Tényleg egy pici elmélet után, irány a szépen nyírt foci pálya és kezdődött a gyakorlat. Köszönet a helyszínekért Városgondnokságnak és az Aranybulla MG Zrt.-nek.

Személyre szóló, részletes segítséget adott Laci, szóban és gyakorlatban is. A kezdő, rutintalan gazdáknak ugyan úgy, mint a gyakorlott, a munkakutyázásban jártas kutyavezetőknek! Sok aprónak látszó trükköt, segédeszközt ajánlva megoldásként a problémára.

Közben megérkezett a Városi televízió és megtisztelt minket Békési Ferencné a 14. vk. képviselője. Láttam kérdezett, beszélgetett több időt velünk töltött, nézte a pályán folyó eseményeket.  Varga Gyuri válaszolt a Városi televízió riporteri kérdéseire, az erről készült felvétel  ITT

Késő délutánig zajlott a munka, Baranyi László profiként koordinált, tanácsot adott, részletesen indokolt, ahol kellett dicsért, amikor igazán szép munkát látott. Honti Dániel, Tószegi Tamás Richard segédek segítségével a nehéz rottweilerek is sikerélményhez jutottak. Joszkin Laci rottweiler-, Joszkin Szabó Tamara – német juhászkutya-közös munkája, egymás kutyájának segítőjeként, nekem nagyon tetszett.  

Köszönet mindenkinek, jó volt látni a felkészített kutyákat. Szurkolok, hogy minden „álom” teljesüljön. A kezdőknek, hobbi kutyásoknak, a fiatal kutyák gazdáinak kitartást, sok örömet még jó sok évig! 

Egy kis statisztika: Az érdeklődő, résztvevő kutyások száma is magas, 80 fő lett a teljes létszám. Kutya a két nap alatt természetesen többségében rottweiler (össz. 23), de 1 német juhászkutya, 1 dobermann, 2 boxer (össz. 4) színesítette a palettát.  

Plusz bemutató kutyaként Baranyai László német juhászkutyája Bob, - alias Bob vom Eisernen Kreuz. 

Nem sorolom fel a résztvevők neveit, de szerintem a tenyészeteket érdemes megemlíteni, akikhez a kutyák és gazdák kapcsolhatók -Wiengraber kennel - Wiengraberland kennel -vom Erlauer Burg kennel - Dark Thunder Rott kennel - von Schwarzenberg kennel - Medvesvölgyi Black Rott kennel -von Wandemeer kennel -Löwenhart kennel - Borostyánkői-Vénusz kennel kutyái tették ki a 23 rottweiler, létszámot.  

Képekben ez csak egy pici részlet abból, amit meséltem, Krausz Győzőné, Tünde

Teljes album >>>képek, videók 

Kutyás világ a szervezetek tükrében

A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején.  A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.  

Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői már megteremtettek.

Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen is, és ma is tehetné.  Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök.  Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.

Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált. Sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? 

Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott. Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró, súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.

Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is, hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta! Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. 

Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kérték számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!

Ma már nincs hatalmas bevétel, se klub se, központi szinten. Oka? 

Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés, szakmaiatlan döntések sorozata. 1993-tól minden soroselnök, vezetőség után, hazugság, anyagi csőd maradt. 

Mi ebből a MEOE elnökségének a felelőssége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését! 

Miért nem kérte számon? 

Miért is tette volna? 

Főleg hogyan? 

Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. 

A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit. Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.

Nincs így, mint látjuk, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is valósulhasson.

1. Kiket kell meggyőzni?

2. MEOE elnökség, bírói testületek.

3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.

4. Amikor őket meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani. 

Tiltakozni a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll, akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.

Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000 kb.)  de a MEOE elnöksége szép csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóak, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.

A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van. Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg mindig, próbálkozik és a tenyésztést bevállalja, de az sem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább. Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó pénzzel.  

Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődiek. Csalódottságukban, herdáltak, csalafintáztak, füllentettek. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik?  Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?

Ha gondolkozó emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is?

2014. Az eddig fennálló rendszert átalakították, állami irányítás és felügyelet alá került a civil hobbi, a kutyatenyésztés. Mindent elölről és nulláról kell kezdeni, mintha az elmúlt évtizedek nem is léteztek volna. 

Az új rendszer felépítéséhez szükséges pénz, tárgyi eszközök, a rendszert működtetni képes humán erőforrás is hiányzik. Van állam által kijelölt szervezet, de nem élvezi a kutyások, a maréknyi (megmaradt) tenyésztők bizalmát. A régiek az elmúlt évtizedek szakmai, emberi hozzáállását, tevékenységét ismerik, az egyenleg több rossz, mint jó. Aki nem ismeri annak is lehetősége van utánajárni, utánakérdezni és dönthet bárki által befolyásolás mentesen, csak értékelni kell a fellelhető dokumentumok, tények által kirajzolódó képet. Döntött is a többség már régen. Így a hazai törzskönyvezés rottweilerben gyakorlatilag megszűnt. 

Az új rendszert felépíteni sem kedvem, sem lehetőségem, nincs újabb 30 évem, de ha lenne sem szánnám erre. (eredeti írás 2014. Kné) Kiegészítés 2022. mert a törzskönyvezés ténye ami fontos lépés a tenyésztésben és a fajta sorsában. 

Származási igazolás-származási lap

2016.Újabb jelentős változás. Az állam kiszállt, újra civil kézben a kutyatenyésztés. Kiderült, a kitalált rendszer nem működő képes, nem dől a pénz. Az átalakult szervezett maradt szövetségi formában. A szerződött és meglévő szervezeteknek pályázati lehetősége volt a "fajtagondozó" cím megszerzésére. Jelen állás szerint ezt a fajtagondozó, Magyarországi Általános Rottweiler Klub tudja magáénak. MÁRK. Néhány hónappal később a második fajtagondozó klub is ki jelölésre került a MEOE Szövetség berkein belül.  Hírös Magyar Rottweiler Egyesület - HMRE.

A két szervezet egy minimum követelményben egyezett meg, hogy a tenyész elbírálás közelítsen a kívánatoshoz, egyébként önállóan, önálló elképzeléssel gondozzák a fajtát. Így a kutyásoknak van választási lehetőségük, hova szeretnének tartozni, melyik irányt választják a tenyésztésben. Ami nem jelent mást, hogy melyik szervezet tenyész alkalmassági vizsgáján vezetik fel a kutyát, kire bízzák a törzskönyvezés koordinálását. Melyik kiállításokon remélnek klub és egyéb kupagyőztes címekért versenybe szállni.

A törzskönyvezés tényét EB SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS, nevű dokumentum igazolja. Zárt akkor, ha a lapon minimum négy generációra visszamenően is igazolt és ismert ősök szerepelnek.

Fajtatisztaságot igazolja az EB REGISZTRÁCIÓS LAP - ismertek az ősök, de a lapon csak a szülőpár szerepel. Konfirmációs eljárással bekerülhet a fajta törzskönyvébe, de szigorú szabályok és szakmai bírálatok birtokában.

Mathias Dögel: Munkakutyák története

A munkakutyák története: A fejlődés évszázada. 

Ez az előadás a munkakutyák lenyűgöző fejlődését mutatja be az elmúlt száz év során. Vissza a kezdetekhez 1902-ben, amikor a kutyák történetében új fejezet kezdődött a rendőrkutyák tenyésztését és használatát elősegítő egyesület megalapításával. Ettől kezdve a munkakutyák folyamatosan fejlődtek. Ma a kutyák sok területen nélkülözhetetlen partnerek – legyen szó vakvezető kutyákról, mentőkutyákról, drogkereső kutyákról, robbanóanyag-kutyákról vagy sok más fontos szerepkörről. Az előadást Mathias Dögel úr tartotta az „Állatok, mint kulturális örökség” szimpóziumon.

Ha arról gondolkodunk, hogy mi is tulajdonképpen egy munkakutya, egy olyan kutyára gondolunk, amelyik az utóbbi évtizedekben került kitenyésztésre. Ez a  kutya egy bizonyos aktivitásnak feleljen meg, segítsen az embereknek. A munkakutya tenyésztésnek ez az alapgondolata.

Most a jelenbe ugrok, hogy mihez kellenek most a munkakutyák.

Munkakutyákat használnak, hogy robbanó anyagokat kiszimatoljanak, aknákat azonosítsanak, repülőtereken robbanó anyagokat szimatoljanak, rendezvényeken híres személyeket védjenek. A mai napig nincs olyan kiforrott technológia, ami pontos és megbízható, mint a kutya, hogy kábítószereket megtalálja repülőtereken, a vámnál, határoknál.

Természetesen a médiában látja az ember, hogy védőkutyákat szolgálati kutyavezetők használhatják bemutatókon, tüntetéseknél, focimeccseknél hátulról dominanciát mutatva, továbbá ami kevésbé ismert, de annál fontosabb, hogy tüzeseteknél a gyújtóanyagot megtalálják.

Nagyon fontos a kutyák szerepe, elveszett személyek felkutatásánál, amikor a gyerek este nem érkezik haza, és az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben szükség van erre.

Elektronika, ami azt jelenti pl. börtönökben mobil telefont kerestetnek, de akár egy kis forgácsot is. Adathordozók, memória chipek adatokkal,  és persze ez az a kép, amit már nagyon szeretünk.

Vannak vak vezető kutyák, akik megbízható kísérők, mind mentő kutyák, lavinánál kereső kutyák, és a vizeknél mentő kutyák. Vagyis bajban levő emberek segítése.

Biztosan feltűnt, hogy azokon a képeken, amiket mutattam, bizonyos kutyafajták szerepeltek. Természetesen a német áll az első helyen, a német juhászkutya, de itt van a belga juhászkutya is. Az első helyen a német juhászkutya áll, a maga változatosságával, a második a belga juhászkutya >> malinoa. Munkakutya fajtáim vannak itt a rottweiler is látható, további munkakutya a dobermann, óriási schnauzer, és a boxer.

Ez a jelen

Ha viszont 100 évet visszamegyünk a múltba és munkakutyákról gondolkodunk, láthatjuk, hogy az első szerkezetet 1902-ben határozták meg, és ugyan akkor rakták le a kutyás sport alapjait.

A rendőrkutyák tenyésztését és hasznosítását támogató egyesület alapító gyűlésén Stefannitz és Göschel urak voltak jelen, ők a német juhászkutya klub alapítói. Azután a következő években megalkottak egy vizsgaszabályzatot, a kutyák képzésének és vizsgálatának a céljával, engedelmesség és védelmi gyakorlatok szerepeltek benne. Ez volt az alapja annak a résznek, ami mi Németországban a kutya kiképzésben alkalmazunk. 

Az utolsó 100 évben Németországban különösen sokat fejlődött ebben. Az I. világháború idején az egyesületi élet megszűnt, a kutyákat a háborúban használták, a fronton gyógyításnál, négylábú front segítők lettek: leveleket és töltényeket szállítottak, katonákat kisértek és géppuskakutyák voltak. Kocsikutyákként, a kocsikat kisérték.

1925-ben a különböző egyesületek konszolidációja jött létre, a német rendőrség és őrző - védő kutya egylet egyesülete volt 25.000 taggal. Majd ezek a különböző egyesületek tömörültek. Hölgyeim és uraim gondolják el, hogy az akkori időben mit jelentett ez! Kevés kommunikációs lehetőség volt, mégis milyen erős volt már akkor Németországban az egyesületi élet.

A nemzetiszocialista diktatúra is megtalálta az utat a német kutyatermészet felé. A nácik megalapították a német kutyák birodalmi egyesületét. A kutyákat is a saját propagandájukba vonták be. 1936-ban csúcsosodott ki a berlini olimpiai játékoknál, ahol a kutyákat is minősítették, és a legjobbak a berlini olimpián részt vettek. 1937-ben megkezdődött a sorozás, 16.000 kutyát sikeresen soroztak, ennek megfelelő sorozási határozottal, ami ahhoz vezetett, hogy a német kutyás élet elhalt. 1945-ben a háború végén, a náci diktatúra végén az egyesületi élet újra szerveződött, a munkakutya élet új lehetőséget kapott.

Ez egy nagyon döntő pillanathoz érkezett, 1947-ben meg alapították a német munkakutya szövetség egyesületét a 1902-ben megállapított egyesület jogutódját. Ez az egyesület a mai napig aktív, 50.000 taggal. Közvetlenül utána 1949-ben Németország alaptörvényének a kihirdetése után létrejött a német kutyák szövetsége, ez a szervezett és ellenőrzött fajtatiszta kutya tenyésztésének a legfontosabb mérföldköve Németországban.  

A Kinológia 40 éven keresztül ketté volt választva Németországban. Az ember 2 különböző irányzatot látott. Az NDK-ban teljesítmény orientált volt, a teljesítmény alapján sorolták be a kutyákat, a legjobb kutyát a legjobb kutyával pároztatták, hogy a kutyák teljesítményét generációról generációra fokozzák. A másik oldalon, az NSZK-ban egy felé haladó trend különböző fenotipusok kialakítására törekedtek. A külső megjelenés is fontos volt, mint a német juhászkutyánál.

1970 – 1980 között egy új gondolkodásmód jött, a kutyákkal való hangnem megváltozott, hogy céltudatosan a kutyákat motiválják, a negatív hatásokat kiszűrjék, a mai napig ezt aktualizálják.
1990 jött az egyesülés, az NDK Kinológiai egyesülete az NSZK a német kutya szövetséggel egyesült.
És ha most az aktualitásról beszélünk, a modern munkakutya tenyésztés táptalaja lett, ez garantálja a magas vitalitást, és a munkakutya utánpótlását adja. Azok a személyek, akik gyerekkorukban aktívan foglalkoztak a kutyával, később is érzik annak a szükségét, hogy a katonáshoz, a rendőrséghez menjenek, hogy munkakutya vezetők lehessenek.

Döntő, hogy manapság a munkakutya nemzetközileg is képviselve van, FCI mint fölérendelt szervezetben, mely megszervezi a munkakutya kiképzést.

Lassan a végéhez érve, amit Önöknek meg akarok mutatni, hogy a történelemből, ahonnan a munkakutya élete kezdődött, egy olyan körforgás, mint a kiképzés, a kutya vizsgája, a szelekció, és a tenyésztés egy teljes körforgás. Ez oda vezet, hogy a fajta tenyésztés, egy zárt populáció, azt tényt kell mutatnia, hogy a kutyák vitalitása évtizedekig fenntartható.

Hölgyeim és uraim, ennyit a munkakutyáról, a 100 év alatti fejlődéséről. 

Kérésemre fordította : Hildegard Marton 2023. október. Köszönöm ismét Ildikó! Így sokkal jobb volt megnézni a videót.

 

 

Rottweiler rövid története

 ADRK rövid fajta ismertetője a honlapján

Eredet

A farkast minden megnyilvánulásával együtt minden házi kutya elődjének kell tekinteni. Nehéz elképzelni, hogy a kis Chihuahuának és a hatalmas masztiffnak ugyanaz az őse. Ha azonban csak az elmúlt 100 évben a kutyák közötti sokféleségre gondolunk a törzskönyvezett kutyatenyésztésben, könnyebb elképzelni a nagy és kis kutyákat, amelyekről azt mondják, hogy mind a farkastól származnak, mint eredeti apa.

Ma feltételezzük, hogy az emberek és a kutyák körülbelül 15000 éve élnek együtt. A rottweiler eredetéről sokféle vélemény van. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a rottweiler különleges alkalmassága a szarvasmarha-hajtásban állt, és nyilvánvalóan ezt a tevékenységet főként a múltban végezték, rottweilereink ősei az akkori római légiókban találhatók. A rómaiak állományként kutyákat használtak terelő kutyaként. Ezek a kutyák védték az embereket és az állatokat. Még ma is nyomon követhető a régi római katonai utak nyomvonala, amelyek közül az egyik az Alpokon át a Bodeni-tó irányába vezetett, mivel a Római Birodalom úthálózatát részletesen kutatták. Nos, megérkeztünk a mai Rottweil városának területére, a városba, amely a kutyánk nevét adta.

19. század

A 19. század előrehaladtával a római kutyákat különböző helyi pásztorkutyával párosították. Több évtizede ezeket a kutyákat a vitalitás, intelligencia, kitartás és vezetési tulajdonságok miatt tenyésztették. Így váltak a marhakereskedők és mészárosok nélkülözhetetlen segítőivé. Mint már említettük, ez a kutya volt a leggyakoribb az akkori császári városban, Rottweilben és környékén, ezért a középkorban a rottweiler nevet kapta.

Ha a kutyákat ilyen nagyra becsülték Rottweilben, ez valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy gyakran bizonyították rátermettségüket terelő és hajtó kutyaként.

A 19. században Rottweil nagyon állatkereskedő központ volt, ahonnan a szarvasmarhákat és juhokat főleg Breisgau, Elzász és Neckar völgyébe hajtották. Az ilyen állományokban, amikor rablók vagy farkasok voltak, és nagy földterületek ritkán lakottak voltak, erős, kitartó, nyugodt és okos kutyákra volt szükség. Egy igazi rottweili és környékbeli hentesnek általában több rottweiler is volt egyszerre, mert a marhakereskedelem főleg a hentesek kezében volt.

Nos, az idő múlásával, a vasút és más járművek megjelenésével a szarvasmarhákat más módon szállították, és a rottweilert megfosztották az akkori hasznos feladatától.

20. század

Csak a 20. század elején emlékeztek a rottweiler kiváló jellegzetességeire. A fajta magas hasznossági értékét a rendőrségben tesztelték, és 1910-ben a rottweilert rendőrségi kutyafajtaként ismerték el.

Ma

Akkor, mint most, az embereket lenyűgözi ez a kutyafajta. Hűsége, szorgalma, mozgékonysága és higgadtsága bizonyítja ennek a kutyafajtának a gyakorlati értékét.

A rottweiler még családi kutyaként is megbízható és hűséges barát a professzionális tenyésztésben és nevelésben, valamint a családon belüli szocializációban. Az emberekhez hasonlóan a kutyák oktatása és szocializációja a gyermekkel vagy a kiskutyával kezdődik. A puppyhood minden rottweiler készen áll arra, hogy megtanuljon illeszkedni és alárendelni, azaz alkalmazkodni a csomagjához. Ezért gyakran a környezete alakítja. A megfelelő oktatás barátsághoz vezet. A rossz, szeretet nélküli képzés örökre elrontja a kutyát, és így az ember és a kutya együttélését. Tehát elsősorban az emberek felelősek azért, hogy mi lesz a rottweilerünkkel!

Ez vonatkozik a tenyésztésre, a képzésre, az egészségre és az együttélésre!

Az Allgemeiner Deutscher Rottweiler-Klub e.V. számára, mint a rottweiler számára elismert egyetlen tenyésztő egyesület számára a Német Kutya Társaság Szövetségében, több mint 90 éves tenyésztési felügyelet, kompetencia és kötelezettség e német kutyafajta és kulturális érték, a rottweiler megőrzésére és fejlesztésére. A legszigorúbb nemesítési szelekcióval, amelyet folyamatosan alkalmazkodunk az új kihívásokhoz és környezeti hatásokhoz, az ADRK e.V. megpróbálja tovább javítani rottweilerünk minőségét. Tenyésztésünk elsődleges célja kutyánk egészsége kell, hogy legyen. Az egészséget kutyáink mentális és fizikai rugalmassága fejezi ki.

A tenyésztési cél minden eddiginél inkább az, hogy "egészséges, magabiztos és barátságos munka- és családi kutya legyen, a legjobb formával és teljesítménnyel kombinálva".

A rottweiler mindig lenyűgözte az embereket, remélem, hogy a rottweiler több barátot nyer, és a fajtánk meglévő szerelmesei újra inspirálódnak. Kutyánk, valamint a rottweiler család javára szerte a világon.

az ADRK elnöke   Közzétéve: 2014. augusztus 13. ADRK honlap

Ives Eulenspiegel vérvonala –Alapítás és fejlesztés 1.

Írta: Olga Grin, DVM (állatorvos és rottweiler szakbíró)

A rottweiler tenyésztésének alapjai című könyv szerzője

A fajta legszilárdabb genealógiai platformjáról kezdődően érdemes megemlíteni, hogy minden időnek megvan a maga prioritása; vonalak élnek és eltűnnek, fejlődnek, vagy mások felszívják őket. De a vérvonal, amelyet ebben a cikkben tárgyalok, már 40 éve meghatározó a rottweiler fajta genealógiai szerkezetében. A rottweiler populációra a tenyésztés kultúrtörténetének kellős közepén gyakorolta a legerőteljesebb hatást, és máig is fontos, mivel tenyész vonalak egész konstellációját hozta létre. Természetesen Ives Eulenspiegel vonalára gondolok. Ez a modern világ legerősebb, legelágazóbb és legtermékenyebb rottweiler-családja, amely gazdag bajnokokban. Ez a vonal a kezdetektől a különálló struktúrákra való felosztásig (80-as évek eleje) mindig is nagyon konszolidált volt. A munka korlátozott számú kutyával történt beltenyésztés segítségével. A férfi vonal ezen ágának ősei közvetlenül a rottweiler populáció alapítójához, Arko v. Torfwerkhez emelkedtek. Az 50 éven át fejlődött vérvonal stabil volt, de nem volt gazdag igazán nagy ménesekben. Elmondhatjuk, hogy „beérett”, több mint 20 nemzedéken át meglehetősen feltűnő pozícióban maradt, a haladóbb vonalak, családok vérbefecskendezésével támogatva. Ennek az ősi vonalnak a leszármazottja az 1971-ben született Astor v. Landgraben, aki ironikus módon három generáción át dán tenyésztési hím volt, ami nem akadályozta meg abban, hogy az alapító legfontosabb kortárs német vonalának atyja legyen.

Tehát Ives Eulenspiegel 1973. szeptember 13-án született az Eulenspiegel kennelben, egy tapasztalt tenyésztő, szakértő és ADRK Körmeister, Marianne Bruns tulajdonában. Az alom átvétele előtt Ms. Bruns már 40 éves tenyésztési tapasztalattal rendelkezett. Korábban kiváló minőségű rottweilereket tenyésztett, amelyek nemcsak Németországban, hanem számos európai országban, Skandináviában és az Egyesült Királyságban is befolyásolták a fajta fejlődését. Az I-alom törzskönyve ezekre a kutyákra épült, akiknek genetikai képességeit Ms. Bruns nagyon jól ismerte. 

Ives az Astor v. Landgrabentől (egy nagyon szép nőstény és egy kiváló Bärbel vom Grevingsberg unokája anyai ágon (egykor Mrs. Bruns tulajdona) és Dina v. Kaiserbergtől származott, egy erős, tökéletes szerkezetű nősténytől, aki szintén az Eulenspiegelhez vásárolt a kennel, mint három éves kifejlett tenyész szukát. Dina több sikeres almot hozott, a legsikeresebbek közülük a Baerbel leszármazottaival való kombinációk voltak. Ives törzskönyvében egy nagyon távoli beltenyésztés V: IV-től BS 1954 Igor v Kohlwald, (14. séma), amely közvetlenül a viszonylag „fiatal” Ives-vonalak és a legrégebbi genealógiai szerkezet közötti kapcsolatra mutat rá.

Ezt követően Ives világhírre tett szert, mind show-győzelmeinek köszönhetően (1977-ben nemzetközi bajnok és Európa-bajnok lett, és egy életre szóló Körungot kapott), mind pedig hírnevének köszönhetően a legmagasabb osztályú ménes. Ives nagydarab, sportos kutya volt, erős csontozattal; kimagasló nemes fejét még sok nemzedék után is csodáljuk utódaiban. Ives egész életét Németországban töltötte, és Reinhard Zielbauer úrhoz tartozott. Ives 1975. május 3-án kapott tenyésztési (Ztp) felvételt szülővárosában, Möllnben Paul Schäfer bírótól. Ives Eulenspiegel hivatalos leírása és mérései 1978. október 22-én, a németországi oberhauseni Körungban készült: Friedrich Berger és Willi Hedtke Körmeisterek:

Méretek: marmagasság: 68 cm, súly: 58 kg, mellmélység: 33 cm, mellbőség: 92 cm, testhossz: 78 cm. Közepes termetű, erős csontozatú kutya, húsosság jelei nélkül. Jó elülső és hátsó negyedek. Egészséges vastag szőrzet. Nagyon intenzív rozsdabarna foltok. Jó pigmentáció. Nagy fej. Sötét barna szemek. Helyesen beállított fülek. Jó térfogatú fang. Ollós harapás. Egészséges fogak. Megfelelő ügetés, jó normál könyökhelyzet, jó egyensúly. A hátsó negyed kissé merev. 

Javaslatok a szukák kiválasztásához: Kifejezetten alkalmas kis és közepes magasságú, problémás, erősen beállított és könnyű fülű szukák számára. A nőstényt megfelelően kell felépíteni. Nem alkalmas magas, nehéz fülű szukáknak.

Ives fenomenális produceri sikerét kétségtelenül két tényező okozta: a pozitív prepotencia jelenléte és a számára megfelelő szelekciós és kiválasztott szukák. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy különböző eredetű és típusú szukákkal kombinálva az anyák szintjénél magasabb osztályt adott az utódoknak. 

Ives több mint 40 fiúgyermeket szült, akiket felvettek a tenyésztésre, és ezt a rekordot a jövőben csak saját le származottai döntötték meg, akiket olyan széles körben használtak, mint kiváló apjukat. 

Ives le származottainak fő jellemzője a fontos, következetesen átadott tulajdonságok voltak. Magasak voltak, és kifejezett szexuális dimorfizmusuk volt; a hímek nagyok, masszívak, erős csontozatúak voltak; a nőstények helyes felépítésűek és meglehetősen nagyok voltak. A legtöbb ismert leszármazottnak szép feje volt, helyes jellegzetes kifejezéssel. 

Ivesnek csak egy testvére volt, az Ilo szerény életet élt, nem messze pompás vértestvérétől, középszerű volt a külleme és semmiképpen sem bizonyult fedező kannak.

Ivest nagyon gyakran használták. Számos kiemelkedő bajnokot produkált. Fiait és lányait mindenkor nagyra becsülték, és nemcsak Németországban, hanem világszerte is pozitív nyomot hagytak. Végül pedig az Ives, mint a legszélesebb, igen nagyfokú konszolidációval rendelkező, Németországban és Európában domináló vonal „alapító atyja”, számos új, kiemelkedő vonalalapítót hozott létre. 

Németországban és Európában Ives két fontos vérvonalat alapított, amelyek befolyást gyakorolnak a modern világra, és követőik fiaikon, Dingo kontra Schwaiger Wappen és Amigo kontra Kressbachon keresztül (ezt az ágat Amigo fia, Hassan v. Königsgarten révén ismerik jobban). 

Az Egyesült Államokban Ives unokái a Timm v. Mummler, a Mirko v. Steinkopf, az Amboss v. Königssiek és a Cyras vom Leinetal ügyeken keresztül széles körű hatást gyakoroltak. Így történelmileg az Ives a stabil javítók egy csoportjának tulajdonítható. Egy fajta történetében kevés ilyen szintű ménes létezik, ilyen stabil örökletes tulajdonságokkal. 

Ives Eulenspiegel egy exkluzív ménes, a fajta jelenlegi elit magjának „apák atyja”. Sokszor még vissza kell térnünk magának Ivesnek és közvetlen leszármazottainak kérdésére. Egy érdekes tény, amit kétségtelenül érdemes megjegyezni ennek a vonalnak a jellemzőjénél, hogy a kortárs rottweilerek képviselőinek abszolút többségének törzskönyvében visszakerült az Ives-vér, sőt, sok esetben saját vagy utódai beltenyésztésével kombinálva.

Ives Eulenspiegel vérvonalának fenntartása Dingo kontra Schwaiger Wappen, Santo v. Schwaiger Wappen, Benno vd Schwarzen Heide révén. Ivesből nagyszámú minőségi utód született. 

Közülük ketten – Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v Kressbach (Fia Hassan v Konigsgarten) – megalapították saját vonalukat; jelenleg használatban vannak és
fejlesztik.

A Dingo v Schwaiger Wappen és Amigo v Kressbach utódai a legmagasabb minőséget képviselik. A fajtatörténet tele van olyan pillanatokkal, amikor egy vonal két jelentős stratégiai ágának képviselői kiélezett ringharcokban küzdöttek egymással a bajnoki jogért és a jólétért. Köztudott, hogy minden vitában az idő a bíró – ebben az esetben is ez történt –, de ebben az ügyben nem volt nyertes. Ennek eredményeként e vonalak találkozásából származtak a fajta legjobb példányai, és mindkét vonal virágzik.

Tekintsük át Dingo fedező kanként való használatának eredményeit és a modern populációra gyakorolt ​​hatását. 

Dingo v Schwaiger Wappen 1976. október 17-én született Ives Eulenspiegel és Anja v Schwaiger Wappen párosításából. A törzskönyvében a IV:IV távoli beltenyésztés szerepel az Alex v Kloster Didibodenberg x Baerbel v Grevinsberg szülőpárral Dack és Dolli vd Meierai révén. Véleményem szerint ez a törzskönyv egy jól kiszámított beltenyésztés klasszikusan sikeres alkalmazását képviseli a vérvonalak bevált kombinációján keresztül. >>folytatás a következő bejegyzésben

https://www.totalrottweilermagazine.com/shop/all-categories/read-the-breed/blood-lines-of-ives-eulenspiegel-foundation-development-by-olga-grin-vet-judge/

Saját írásom erről a témáról / https://tunde54.blogspot.com/2018/03/kiemelt-tenyeszallatok.html

Miért fontos ez ? >>>https://siroccorottweiler.hu/adrk-legendak/