A fajtatiszta kutyatenyésztés

A fajtatiszta kutyatenyésztés Az elmúlt 100 év alatt a fajtatiszta kutyák száma nagymértékben megnőtt. A kedvtelésből tartott kutyák száma azonban 1986-ban érte el a csúcsát, most ez a szám 50 millió körüli, esetleg még csökkenni is fog. A macskapopuláció viszont gyorsan növekedett és jelenleg eléri az 57-58 milliót. A következő 100 év meglehetősen zordnak tűnik a fajtatiszta "kutyaipar" számára, hacsak valamilyen drámai változást be nem vezetnek. Mi okozza a fajtatiszta ebtenyésztés hanyatlását?

A beltenyésztés, mely fajtatiszta kutyát hoz létre, az egyik fő oka ennek a pusztulásnak, hacsak nem ellenőrzött módon történik. Minden fajtatiszta kutya bizonyos mértékben beltenyésztett, mert az egyetlen módja a kívánt tulajdonság rögzítésének. Néhány kivételtől eltekintve a következő jellemző tulajdonságokra vagy azok ellen szelektálnak: felépítés, testméret, szőrzet színe, típusa és hossza. A tenyésztők a fizikai tulajdonságokra történő szelekciónál általában a szélsőségek felé irányulnak és ezzel végsőképpen biológiailag gyenge vagy nem egészséges állatot hoznak létre.

Óriási fajtára irányuló szelekciónál és fajtán belül a nagytestű kutyáknál növekedési abnormalítások, mint például osteochondritis dissecan (degeneratív izületi betegség, a csont felületi elhalása következtében kis porcrészek válnak le) jelentkezhet. Az újfundlanditól megkívánják a ringó járást, mely következménye, hogy a kutyák e kiválasztása miatt csípő dysplaziával (csípőfejlődési rendellenesség) terhelt lett az állomány. És még sorolhatnánk a példákat!

A válogatás a szélsőségeken kívül még a genetikai mutációk (öröklődésért felelős gének megváltozása) felé irányul, mely mutációk valójában patológiai furcsaságok. Jó példa erre az achondropolasis törpék, mint a népszerű basset hound és tacskó, valamint a még különlegesebb szőrtelen fajták esete.

A funkciót, állóképességet és a helyes viselkedést a fajtastandardban nagyon kevéssé veszik figyelembe - ha egyáltalán figyelembe veszik. De a leglényegesebb, hogy az elvárásoknak nem megfelelő munkakutyákat sem ivartalanítják általában, sőt még szaporodhatnak is, hogy gazdájuk érzelmi és anyagi igényeit kielégítsék.

Néhány munkafajta esetétől eltekintve a kanadai Kennel Klub standardjainak leírása kizárólag a testfelépítésre alapul. A temperamentum kérdése teljesen háttérbe szorul. A bírók sem mindig képesek a felvezetett kutya vérmérsékletét megfelelően értékelni, bár esetleg felismerik a félelem, a túlzott engedelmesség és bizonyos fajta agresszivitás súlyos eseteit.

A legtöbb másfajta viselkedési probléma felismerhetetlen az alatt a rövid idő alatt, míg a kutya a kiállítási ringben tartózkodik. A jelenlegi tenyésztési gyakorlat, az egészséges, tenyésztési programok és az azokat támogató csoportok hiánya ellenére a fajták túlélése a kutya genetikai flexibilitásának köszönhető. De a legfontosabb, hogy ez a tenyésztők felelősségteljes és erkölcsös hozzáállását is tükrözi. A defektusok gyors terjedése

Az eb tenyésztés költséges dolog, mert a piac nagyszámú értékes kölyökkutya előállítását kívánja. Azok a tenyésztők viszik általában a vezető szerepet a tenyésztők szövetségében, akik anyagi helyzetüknél fogva alkalmazhatnak hozzáértő gondozót és tenyészállataikat a hazai, és nemzetközi körökben bevezethetik. Gyakran még arra is módjuk van, hogy befolyást gyakoroljanak mind a fajtastandardra, mind - egyes esetekben - még a bírókra is, hogy azok az általuk tenyésztett kutyatípust részesítsék előnybe. (Még Kanadában is? - a szerk.)

Ez azt jelenti, hogy a legjobban reklámozott, de esetleg le nem tesztelt kennelt használják majd a legszélesebb körben. Az eredmény a génkészlet csökkenése. Másfelől elvezethet a rejtett, nem kívánatos testi és viselkedési hibák széles körű elterjedéséhez is. Ezek a nemkívánatos tulajdonságok több generáción keresztül is diagnosztizálatlanok maradhatnak, amikor kiderül már nehéz vagy szinte lehetetlen a fajtán belüli genetikai defektust befolyásolni. Könnyebb egy defektus populáción belüli elterjedését megelőzni, mint utólag kijavítani.

A fajtatiszta kutyák jövője komolyan veszélyeztetett, ha a tenyésztés ellenőrzését nem vizsgáljuk felül és nem fordítunk nagyobb figyelmet a már korlátozott génkészletből származó ebek tömeges tenyésztésére. A hírközlési és szállítási lehetőségek révén ennek nem csak helyi jelentősége, de nemzetközi hatása is van.

A legtöbb gondos tenyésztő nyilvántartást vezet és a későbbiekben is, figyelemmel kíséri a kölyköket, amelyeket ő tenyésztett. Sokuk talán nincs is tudatában annak, hogy nem egészséges kutyákat tenyészt, mert sok küllemi és viselkedési probléma két éves kor előtt nem kifejezett és változó. Becslés szerint a fajtatiszta kutyák több mint 60-%-ának valamilyen örökletes testi defektusa van. A legáltalánosabb a szemrendellenességek, az epilepszia, a bőrallergia és az osteochondritis dissecan.

Sok szakkönyv és cikk foglalkozik e betegségekkel, szakemberek próbálják korrigálni a genetikai defektusokat. Ezek súlyos tények, de a legvégzetesebb kutyabetegség a nemkívánatos viselkedés. A kutyák defektusai feszültséget idéznek elő az emberekben. Örökletes küllemi és viselkedési defektusok nagy száma súlyos stresszt jelent a kutyatartóknak, tenyésztőknek, állatorvosoknak, bíróknak, kutyakozmetikusoknak és maguknak, a kutyáknak is.

A tulajdonos vásárol egy drága fajtatiszta kutyát és megszereti, mint barátját, családtagot. Majd végül a genetikai hiba felszínre kerül, mely esetleg krónikus fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz az állatnak. Gazdája érzelmileg szenved ettől, később esetleg tetemes gyógykezelési költséget kell fizetnie, még rosszabb esetben kedvence kiirtására is sor kerülhet.

A tenyésztők szívből szeretik kutyáikat. Legtöbbjüket őszinte vágy hajt, hogy javítsák tenyész anyagukat. Hiába a jó szándék, ha sokan nincsenek tudatában, hogy milyen sok genetikai defektus érheti kutyájukat. Lehet, hogy nem látnak mást, csak kutyájuk gyönyörű szőrét, fejét vagy felépítését. Sokszor érzelmet, időt, fáradságot és pénzt nem kímélve kell rádöbbenniük, hogy saját tenyész anyagukban genetikai hiba van. Ez valóban elszomorító! A bírók is állandóan problémákkal kerülnek szembe.

Tudatosan vagy nem tudatosan, saját személyes érzéseik vagy előítéleteik alapján manipulálhatják a fajtastandardot. A bírók döntései mélységesen befolyásolhatják azt, hogy mely kutyák iránt lesz a legnagyobb kereslet, ez, pedig akaratlanul is a génállomány beszűkítéséhez és a nemkívánatos tulajdonságokra vagy genetikai hibákra való figyelmetlen szelekcióhoz vezethet.

Az állatorvosoknak kulcsszerepük van. Gyakran képtelen dilemmával találják szembe magukat. Ha teljesen őszinték a tenyésztővel, esetleg, mint klienst elvesztik, ha pedig a tenyésztő a kívánt mértékben selejtez, a saját üzletét rontja. Az állatorvosoknak gyakran olyan tanácsot kell klienseiknek adniuk, melyben egyúttal az egy időben jelentkező problémákat rangsorolják is. Például egy német juhászkutyának kiváló a csípője, de zajra mérsékelt félelemmel reagál.  Mi a teendő?

A válasz íróasztal mellett ülve: el kell távolítani a kutyát a génállományból. De sokkal nehezebb ilyet akkor javasolni, ha az állatorvos ismeri a tenyésztő reményeit és vágyait.

Másfelől a fajtatiszta "kutyaiparban" jelentkező gondok miatt nem csak a tenyésztőket, bírókat és állatorvosokat okolhatjuk. Mindenki köthet kompromisszumot etikai standardokkal, aki a kutyatenyésztés részese, akár közvetlenül, mint tenyésztő vagy vásárló, akár közvetve, mint a társadalom tagja. Sok esetben az állatvédő egyesületek sem tesznek meg minden tőlük telhetőt a genetikai defektusokkal rendelkező állatok továbbtenyésztésének megakadályozására. A tenyésztő kluboknak aktív szerepet kell vállalniuk

Mit lehet tenni a fajtatiszta eb tenyésztés védelmére? Ki a felelős?

A tenyésztő szövetségeknek kell átvenniük a vezető szerepet, és ésszerű standardokat kell megállapítani a külső megjelenésre, valamint a testi és érzelmi épségre vonatkozóan, és eszerint kell a bírókat és tenyésztőket irányítani. Ezeket a standardokat a kutyáknak a társadalomban megkívánt szerepük alapján kell megállapítani. Nem lenne ésszerű egy kutyától elvárni azt, hogy minden lehetséges célra alkalmas legyen. Úgy kell őket tenyészteni, hogy a társadalomban jelentkező speciális igényeket elégítsék ki, pl. őrzőkutya, vadászkutya, retriever vagy öleb. Egyetlen kutya sem képes a társadalom által megkövetelt sokféle szerepet betölteni. Minden standardnak a fajta jellemző testalkati tulajdonságainak leírását is tartalmaznia kell.

A tenyész kluboknak a leendő kutyatulajdonosokat tájékoztatni kell az általuk választott fajta viselkedési jellemzőiről és ezek elhelyezési, irányíthatósági és tréning kihatásairól. Így a gazdák és kutyáik jobban összeillenek majd, és elkerülhetik a téves, elvárásokat követő csalódásokat is.

A nemzeti tenyésztő szövetségeknek célszerű lenne egy úgynevezett genetikai bizottságot létrehozniuk, melynek címére a kutyatulajdonosok, állatorvosok és tenyésztők bejelenthetik az általuk tapasztalt defektusokat. A jelenlegi örökletes sérüléseket és azok előfordulását szakmai lapokban lehetne publikálni, a kennelek megnevezése nélkül.

Valószínűleg nem minden tenyésztő jelezné a problémát, de végül is ezzel saját tenyész anyaguk lerontását idéznék elő. Amint hosszú távon e program előnye bizonyos kennelekben nyilvánvalóvá válna, úgy egyre többen kívánnak csatlakozni.

Törzskönyvezett kutyák értékelése Minden egyes nemzeti tenyésztő szövetségnek különálló bíráló bizottságot kellene létrehoznia. Tagjai szakemberek lennének, a tenyésztő szövetség képviselője, genetikus, állatorvos és viselkedéstannal foglalkozó szakértő. Ez a bizottság értékelne minden tenyésztésre szánt törzskönyvezett kutyát, és felülbírálná az örökletes sérüléseket, melyek a tenyésztők és vásárlóik közötti vitára adhatnak okot.

A bizottság többféle módon működhetne. Pl. minden potenciális tenyészállatot 18 hónapos kor után bármely időpontban testi és érzelmi épsége alapján értékelnének. A két pontozással általános értékelést kaphatnának. Nyilvánvalóan a magas pontszámú kutyák tenyésztés szempontjából nagyobb értéket jelentenének. E rendszer előnyeként tökéletesebb állatokat használnának a tenyésztési programokban és csökkenne a "népszerű", jól reklámozott, de a fajta genetikai épségét nem feltétlenül képviselő állatok alkalmazása. Az értékelés a törzskönyvezés része lehetne, természetesen a kutya utódjainak törzskönyvezésénél is megkövetelnék.

A tenyésztő szövetségek aktív együttműködésére lenne szükség annak biztosítására, hogy csak azok az állatok kerüljenek tovább tenyésztésre, melyek a fajta ideálját mind testi, mind érzelmi szempontjából testesítik meg. Azt is jelenthetné továbbá, hogy egy tenyész kutya és utódai törzskönyvezési és tenyésztési jogait megvonhatnák abban az esetben, ha bármikor genetikai jellegű problémát azonosítanak. Ha egy tenyésztésre engedélyezett állat utódainál genetikai hibát állapítanak meg, a bizottság döntése alapján a törzskönyvét bevonhatják annak a tenyészállatnak, sőt még az utódainak is. (ha nem is a törzskönyvét, a tenyésztési engedélyét. - szerk.) 

A végső értékelési eljárás- melyet remélhetőleg egyszer alkalmazni fognak-az ivadékvizsgálat. Elméletileg a módszer egy tenyészkan genetikai defektusmentességének a megállapítására a következő: leányaival párosítva a született első 20 kölyökkutyát megvizsgálják, és normálisnak találják. Ezzel a módszerrel az esély, hogy az illető kan szignifikáns genetikai defektust hordoz, kevesebb, mint 10 %! E gyakorlat széleskörű alkalmazása természetesen nem erkölcsös eljárás, de ugyanerre az eredményre juthatunk az ivadékok adatainak rögzítésével. A keresztezés erősítheti a fajtát

A hibridek életerejének előnyeit fajtatiszta vonalban gondosan ellenőrzött programmal lehet megvalósítani, a keresztezést kihasználva. Azokat a kutyákat lehet fajtatisztának tekinteni, melyek 7/8 tiszta vérűek, valamint a fajtától elvárt jellegzetes tulajdonságokat hordozzák. A tenyésztő szövetségek egy másik, későbbi feladata lehet a kiváló kutyák ondójának mélyhűtése, mellyel minőségi génkészletet lehet megőrizni. Ha a jövőben, a fajtákban súlyos gondok jelentkeznek, ez a tartalék még rendelkezésre állna.

E cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a jelenlegi fajtatiszta kutyatenyésztésben tapasztalható súlyos gondra, - egy olyan gondra, mely, ha nem kerül orvoslásra hamarosan - mindörökre tönkretehet sok gyönyörű fajtát.

E cikk a Kutya újság 1989/3. számában megjelent cikk kivonatolva, ami véleményem szerint a mai napig megőrizte érdekességét és aktualitását. Most, 2008-ban is ajánlom Mindenki figyelmébe! + Megjegyzés: 10 évvel később a probléma még szembetűnőbb! "Természetesen" itthon nem valósult meg a megelőzés. 👆

(A cikk eredeti címe: The publebred dog industry ? will the nest 100 years see its demise?Szerzők: Dr.D.B.McKeown, Dr.U.A.Machum? a Department of Population Medicine és a department of Blomedical Science Ontario veterinary College munkatársai. Fordítás az? In canada Dogs? 1988/10 p. 30-32.cikkből.) forrás: http://jackpotterrier.mlap.hu//html/18355963/render/szakirodalom >> nem él a link 

Elmélkedés a fajták kialakulásáról

Mi laikusok, azt gondoljuk úgy általában a kutyáról, hogy őseink háziasították a kutyákat,  az ember maga mellé fogadta kezdetben azért, mert szüksége volt a kutya munkájára. Azt is  gondoljuk, hogy azok szaporodtak, amelyikeknek jó képességeik voltak, azokat tartották meg. Nyilván az emberrel kötődni képes kutyáknak volt létjogultsága, hiszen családi körben kellett élniük.  

120 évvel ezelőtt, a kutyák céltudatos tenyésztése elkezdődött. A minta  a haszonállatok tenyésztése volt. Elkészült az első standard (fajtaleírás). Majd elkezdődött a tenyésztői munka. A kutyák kiválasztásával indultak neki, azokkal amik az elképzeléshez legközelebb álló képességekkel, küllemmel bírtak.Több évtized eltelt mire a leírt standardnak megfelelő( ahhoz közelítő) kutyák lettek.Tovább folytatták a tenyésztést, most már biztos alapokra támaszkodva és összefogva! A kétszáz év alatt 450 – nál is több kutyafajtát hoztak létre, amelyek küllemben és viselkedésben eltérőek! A küllem, azaz a forma a legszembetűnőbb különbség, de ez még nem elég, hogy az adott fajtának megfeleljen. Jellem és viselkedésjegyek is meghatározzák a fajtákat. ( gondolom én az ismereteim alapján) 

A ROTTWEILER fajta története 120 éves! Minden állomás, elképzelés, változás rögzített és visszakereshető. Szakkönyvek, szakmai anyagok tucatjaiban olvasható, látható.

A többi, FCI vagy egyéb Kinológiai szervezet által elismert régi fajtánál is így van ez! Helyes szemléletű tenyésztésnél a küllem és a jellem egyformán hangsúlyt kap. Vannak olyan fajták, amiknek az a feladatuk, hogy kedvtelésből tartott, társasági kutyák, családi kutyák legyenek, lásd az FCI fajtabesorolást! 10 fajtacsoport létezik! 

Bizony mára már a munkakutyák nagy részének sincs egyéb feladata, minthogy a család kedvencei legyenek. Így valóban, a laikus kutyatartónak csak a küllem fontos, azt hiszi, hogy a tenyésztésben nincs más dolog, mint a formát megtartani! Ezért van az, hogy ha egy fajtára ránézünk, rögtön tipizálunk egy jellemképet és azzal magyarázzuk a viselkedését! Pedig a nevelés alapja nem ez, mert előbb az állatot, a kutyát kell megismernünk és csak a legvégén a fajtát!

Fajta elismerés

A kutyánk temperamentuma, habitusa, jellemképe meghatározható, de azt is figyelembe kell venni, hogy milyen környezeti hatás érte születésétől, hozzánk kerüléséig! A korai szocializáció hiánya, a bántalmazó, elhanyagolt környezet bizony nagy nyomot hagy! Az éhezés, nem csak testi, de mentális, idegrendszeri tünetekben megnyilvánuló hiányokat okozhat. Az ilyen hátrányokkal induló kutyánál, az erőszak, a durva kényszer, csak olaj a tűzre! Nem épít, de rombol! Ezért érdemes elsajátítani az erőszak és kényszermentes technikákat, mert a jóból is lehet még jobb, és a hátránnyal induló is felzárkózik! Nyugodt, kiegyensúlyozott kutya a cél! Nem cél a félelemből alázatos eb! 

Az erőszakkal kényszerített feladat végrehajtás nem kutyabarát és bizony vidám, felszabadult kutyát nem eredményez!

Kép illusztráció, a fotó készítője: Tálasné Erika  kutya/Siroccó Rott Ilcsi-Héra Tulajdonos Tálas Istvánné, Erika

Az alomról ahol született /Siroccó Rott I alom 2012. szeptember 23. Idol-Dezsi, Iláj, Ixor, Izisz, Ilcsi-Héra, Irma-Mira , Ingrid-Kelly, Iluska – Rose, Imola.  Apa: Siroccó Bruge Tulajdonos Szabó István-apa:Siroccó Úzó – anya:Forrófejű Rena sz: 2009. 01.21. HD- tenyészthető OMSE 2011. 11. 05 . Anya Siroccó Cintarella tulajdonos: Krausz Győző  apa:Sirocco Úzó –anya: Odette von Hause Fritz előző tulajdonos Vida Zoltán felnevelésében, felkészítésével- tenyésztésre alkalmas, egészségügyi szűrés: HD +/-

Az alomról részletesen

Választok magamnak kutyát

Sok évig tenyésztettünk, kölyköket adtunk el, sok érdeklődővel, rottweilert vásárolni szándékozóval beszélgettünk, beszélgettem én is. Mindenki előbb utóbb megfogalmazza, milyen kutyát szeretne. Aki a rottweiler mellett dönt, az a fajtaleírás alapján, vagy egyéb más élmény alapján keresgéli a kutyát. Már, ha keresgéli, de azt hiszem az a ritkább.

Régen hirdetés vagy a kiállításon látottak alapján választottak a vevők. Sok éve megváltozott ez a szokás, nálunk például ajánlásra vagy a honlap alapján érdeklődtek. Az első szűrő, mint vevő szóba jöhet-e, a személyes beszélgetés volt. Ekkor volt lehetőség elmondani, hogy ki miért szeretne rottweilert, mi az elképzelése a nevelésről, a kutyatartásról.

Mi mesélünk a rottweilerről, a saját kutyáinkról, tapasztalatainkról. Felvázoljuk az előnyöket, a buktatókat. Elmondtuk, hogy mit kell betartani, hogyan kell nevelni, hogyan kell szocializálni, iskolába, hordani, ha speciális cél is van vele, mennyi mindennel számolni kell. (vizsga, kiállítás, tenyész szemle, tenyésztés, mind időt és felkészültséget igényel) Amikor kölcsönösen úgy ítéltük meg, hogy meg van a bizalom, megközelítően egyezik az elképzelésünk a kutyatartásról, a rottweilerről, szóba jöhetett, mint vevő. Aztán amikor tényleg vevő lett, hosszú kapcsolatunk alakult ki sokukkal. 

Az első évben, mindenben segítettünk, hogy a kiskutyáinknak és majdan a felnőtt kutyának, jó élete lehessen. Hiszen a gazdi akkor lesz elégedett, ha pont azt a kutyát kapja, amire vágyott, amire esetleg éveket várt. Persze van, hogy nem kért, segítséget, akkor nem erőltettük a kapcsolatot. A hosszú évek alatt, volt olyan vevőnk, aki törékeny, csendes, határozatlan típusú lány volt, ránézésre, ezért nem voltunk meggyőződve róla, hogy egy kan kutya neki való. Felvázoltuk az esélyeit, javasoltunk egy szukát, de nem, ő eltökélt szándékkal kitartott, a kan kutya mellett. Nem lehetett lebeszélni a rottweilerről sem, mert egy ismerőse kutyája olyan mély benyomást tett rá. Igaza volt. Remek rottweileres gazdi vált belőle. Mindent megtanult, hosszú barátság alakult ki a kutyaiskolás évek alatt közöttünk.  Időnként, esett- kelt, amikor Artúr megindult, de megtanulta! Nagyon jól megtanulta! Ő volt Artúr a grafikán. Siroccó Ingó CAC, R. CAC R. CACIBX2 Engedelmes vizsga 

Sok éve képviselem, hogy a felelős állattartás, nem a sajnálaton és a nehézségek elkendőzésén alapul. Igenis, komoly döntésnek kell lenni, ha egy kutyát hazaviszel! Nem az én döntésemnek, hogy mindenféleképpen "rád sózzak " egy kutyát inkább a tiednek, hogy mindent megteszel és mindent megtanulsz, ami szükséges ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, jól nevelt ebed legyen, aki örömet okoz, nem bosszúságod forrása. 

Az első hónapok, tulajdonképpen az első másfél év "húzós" akkor apait-anyait bele kell adni ám utána sok sok év, ami élmény, egy "jó" rottweilerrel. Kinek mi a "jó" - ez változó. A nálunk születő almokban csak árnyalatnyi különbségek vannak,  mert az alapértékekre mindig nagy hangsúlyt fektettünk.

Szóval kinek milyen kutya való, lehet e tudatosan választani? Mondhatnám, hogy fogalmam sincs, de ez nem így van. Én is, mint bárki más, aki egynél több kutyát nevelt, tenyésztésbe kezdett, túl van azon az időszakán, amikor mindegy milyen a kutya, olyannak szereti amilyen. Az első kutyánkhoz érzelmileg olyan erősen kötődtem, hogy elképzelni se tudtam, hogy cserben hagyjam és az eladás gondolatát támogassam! Még sok évig így volt, de aztán a tenyésztés miatt, változtatnom kellett az érzelmi megközelítés módomon! 

Meg kellett tanulni, hogy a kölykökkel ne alakítsak ki erős, szoros kötődést, mert bizony el kell válni tőlük. Ez nem jelenti azt, hogy nem törekszem sokat lenni a kölykökkel, pusztán nem adok nevet nekik, nem ruházom fel személyiségjegyekkel őket. Egy státuszban vannak, kedves, szeretni való kiskutyák. Ebből a státuszból az a kutya lép feljebb, akit kiválasztok, saját kutyának. Bizony neve lesz, személyisége lesz, aztán hamarosan az én kutyám! Sok év után (20) már pontosan tudtam, milyen kutyát szeretnék, nekem milyen való. 

Szerencsésen, vagy jó érzékkel választott első rottweilerünk, egy életre szóló mintát adott! Utána sok tanulással azt is megtanultam a kívánatos értékek, hogyan felismerhetők. Tehát tenyésztőt kell választani és bízni a szerencsében, hogy minden álmunk valóra válik! Amikor a szülőpár tetszik, akkor olyan nagy csalódás nem lehet, mert hasonlítani fog a kölyök rájuk, az biztos! Amikor némi önismerettel a kutya temperamentumát, magunkhoz jól választjuk, nyert ügyünk van!