15-20 éve több vizsgázott kutya volt?

A téma „szokásos” módon került terítékre. „Bezzeg” a rottweilerek nem vizsgáznak, nem dolgoznak, pedig kötelező lenne nekik, hiszen „munkavizsgára kötelezettek”.  Akkor, írtam, erről egy írást, http://tunde54.blogspot.com/2010/08/miert-kotelezo-munkavizsga.html majd fórumos felvetés kapcsán készült ez az összehasonlító statisztika. ADRK alomszám, született kutyák mennyisége, Ztp –n felvezetett, vizsgán felvezetett kutyák száma. Ebből kiderül, hogy gondos tenyésztés, a szigorú szabályok mellett sem lesz minden megszületett kutyából tenyész kutya és vizsgázott kutya sem. Az ADRK, Általános Német Rottweiler Klubban kiépült kutyaiskolai hálózat, segéd,  bíró képzés , tenyésztői továbbképzés és még számos szakmai rendezvény van.  Szóval rottweileres iskolák, rottweileres segédek, rottweileres bírók, rottweileres komoly rendezvények, évtizedek óta folyamatosan.

Szóval , elővettem a tenyészkönyvet , a legelsőt, amit Faussner úrtól kaptam. Elkezdtem számolni.

1989. ADRK statisztika:  397 bejelentett alom. Kb . 1500-1600 született kutya.

ZTp-n  felvezettek  475 kutyát, körungon 36-t.

Különböző szintű vizsgát tett kb. 1300 kutya. Fontos tudni, hogy van kutya, amelyik 4-5 -6-szor  szerepel a listában, vizsgázik  ugyan azon a szinten. Vélhetően ők a versenyzők.

Majd elővettem a többi tenyész könyvet is, amit már én vettem az ADRK Klub kiállításokon.

Lapozgatva a könyveket, hasonló arányokkal találkoztam. A kilencvenes évek közepén, itthon és a világon, népszerűségének csúcsán volt a rottweiler. Ezért ezt teszem ide következő statisztikának. .

1995. Itt keveset kellett számolni, volt kész statisztika.

ZTP-n felvezettek 570 kutyát kb fele visszarendelt, és bizony szép számmal nem feleltek meg (HD szűréssel, a kanok munkavizsgával , szukák többnyire vizsga nélkül, a nemek aránya kb. fele-fele) Körungon felvezettek 106 kutyát 76 megfelelt , 22 nem felelt meg és 8-at visszarendeltek. Ne feledjük, kiemelt tenyész állat minősítésért vezetik itt fel a kutyákat ! Ztp-s,  Sch 3 , SCH 1 vizsgás kutyák, kiállítási eredménnyel. A felvezetett kutyák döntően kanok!!!!  Ugye milyen érdekes? Sokszor bizonyított, vizsgát tett kutyák, rendszeres munkával, plusz felkészítéssel és még se tud jól teljesíteni a körungon!  Végül egy harmadik statisztika, 1969-ből. Hasonlítsd össze az 1989-sel! Mennyi született, mennyit vezettek fel ZTP, Körungon , milyen eredménnyel.

1969

Miért fontos ez?

Mert minden év sikeres vizsgát tett, tenyészszemlén felvezetett kutyái, az akkori tenyésztés, tenyésztési elképzelés, tenyésztés irányítás eredménye, és egyben a jövő! Hiszen az itt eredményesen szereplő kutyák, a következő generáció szülei lesznek.

Évente közzétett, bárkinek látható adatok, leírások, bírálatok.  Mit árulnak el a statisztikák még? Van egy jól szervezett tenyésztői klub, határozott tenyésztői irányítással, mely alakítja a rottweiler fajtát, amely ettől ismert és népszerű lesz. Dinamikusan és határozottam emelkedik a létszám, nő a tenyésztői kedv.

Na és egy 2004-es értékelés, bár ez nem statisztika, de sok mindenre ez is magyarázatot ad.

Merre tartasz rottweiler, mint munkakutya?

Amikor a „tenyésztési kedv” visszaesik, kevesebb a legenda. Azaz a fajtát kevesebben dicsérik.

Ettől még nem biztos, hogy temetni kell a fajtát, de az biztos, hogy csak komoly munkával lehet szinten tartani. 

Itthon?

Ezzel szemben mi itthon, csak botladozunk, erőlködünk, vívunk, háborúzunk és még az alap szakmai irányba sem tudunk megegyezni.

Miért készült az almokról lista ?

Húsz éve készült ,  a született rottweileralmok 30% át láthatod a lenti táblázatokban.

Aztán láthatod a vizsgázott kutyákat ugyan ebből .

Húsz éve volt az első rottweiler munkaverseny, talán öt kutya volt. MÁRK rendezvény volt.

Aztán „ugrásszerűen” megnőtt a versenyző, vizsgázó rottik száma. 5-6 kutya is bemutatkozott egy versenyen, úgy hogy tízezer rottweiler született egy évben. Nézd meg az albumot, van néhány írás erről az időszakról!!!Nézd a neveket, kennel neveket! Kit ismersz? Ki maradt meg? Kikhez, mely kutyákhoz köthető a mostani állomány? Milyen tenyésztés irányítás, tenyésztői elképzelés eredménye a mai állomány?Van jól szervezett tenyésztői klub? Van tenyésztés irányítás? Van nyilvános adat? Van kiépült kutyaiskolai hálózat? Van segédképzés? Van bíróképzés? Van bármilyen szakmai rendezvény , ahol a központi „szereplő” a rottweiler fajta? Ezek nem költői kérdések, egy szóval megválaszolható. Nincs.

2011. Megjegyzésem a téma kapcsán:

Időnként úgy alakul, hogy néhányan szeretnék, ha minden bajnak okozóját, bennünk látná mindenki. Ilyenkor születnek a névtelen, bátor írások, melyek arról szólnak, hogy mennyire akadályozva volt mindenki, hogy eredményes kutyás lehessen. A csillagok állása, a rossz hangulat, a csúnya rossz, bácsik nénik tehetnek erről, de még véletlenül sem az írogatók, akik az elmúlt években kitartóan tevékenykedtek, a saját maguk hasznára, még gondolatban sem a közösségért. Szóval a kialakult helyzetért nem mi vagyunk a felelősek.  Nagyon sok társadalmi órát ledolgoztunk, különböző pozíciókat vállalva, amit mindig végig is csináltunk, ha hagyták. Bizony egy Klubra se csuktuk rá az ajtót!, de a „Klub” megpróbált minden eszközzel kizárni , elhallgattatni  minket. Volt fegyelmi, tagsági viszony megszüntetése, területi csoport feloszlatása, visszahívás a vezetőségi tagságból stb stb. Valójában ezek csak apró bosszú hadjáratok  voltak, tenyésztő társainktól, kutyásoktól.   Erőfitogtatások, hogy csak  azért is megmutatja nekünk mindenki , "én különb vagyok", jobban tudom, nagyobb "hatalmi" befolyással rendelkezem.

Ezek min-mind jogtalan lépések voltak és rendre be is bizonyítottuk, hogy amit mondunk az úgy is van. Minden hadjárat a nyílt, őszinte véleményünkért indult el. Pedig mi csak szóltunk, időnként megfogalmaztuk sok ember gondolatát, ami a szervezeti élettel függött össze. Pozícióban is „csak” ennyit tettünk, végeztük, majd később már csak én végeztem az elvállalt feladatot. Mindig felvázoltuk a helyzetet, szakirodalommal érveltünk, hol valami mellett, vagy valami ellen, amit hibás lépésnek gondoltunk.  Ezzel párhuzamosan megfogalmaztuk a saját tenyésztési elképzeléseinket is. Le is mertük írni, közzé is mertük tenni különböző kutyás szaklapokban, névvel nyíltan vállalva a véleményünket !

Ma már sok esetben kutyák bemutatásával érvelünk. A számítógép és a net-segítségével fel is dolgoztam, közzé is tettem, minden eredményünket. Ezzel párhuzamosan, rengeteg szervezettel, klubbal kapcsolatos anyagot is közzétettem.  A tények makacs dolgok. Tessék arra koncentrálni és aztán lehet elgondolkozni!

Lehet nevesíteni a Klub vezetőket, a vezető hangadó tenyésztőket, vagy a csendben építkező tenyésztőket. Aztán lehet hozzátenni, az adott időszak kutyásait is. Ki milyen eredménnyel vezette a klubbot, ki vitte anyagi csődbe a szervezetet, ki kezdte és ki folytatta?  Ki nem vonta felelőségre?

Ki mit tenyésztett, hol tart ma a tenyésztésben? Milyen pozícióból menedzseli a tenyészetét? Kell -e hozzá pozíció, vagy csak elég a kutyák teljesítménye? Hmmm. Sok kérdés, de mindre ott a válasz, csak tessék nyitott szemmel látni és kutakodni.

Még mindig a tenyészalkalmasság-Ztp.

Kérdezz-Felelek Ztp. ( 2008.)

Ha a rottweiler egyik tulajdonsága az, hogy önállóan, a veszélyt felismerve képes cselekedni és védeni (nem saját területen), akkor kérdezem én, hogy pl a német Ztp-n ezt hogyan tesztelik, mert akkor hogyan is bizonyosodhatunk meg arról, hogy ez a nagyszerű tulajdonság jelen van?

Sehogyan nem tesztelik. Feltételezik, hogy a magabiztos, bátor, jó ösztönkészletű kutya, megfelelő nevelés és trénig után. képes ilyen feladatra. Hiszen a kinológia tudománya ezt már bebizonyította. Aki szakértő szemmel néz egy ilyen kutyát ( kellő kutyás tapasztalattal)különbséget tud tenni a megcsinált, felkészített, vagy a jó ösztön adottságú kutya között. Ez látszik a különböző gyakorlatok során.

Mennyire határozott, mennyire domináns, mennyire gyorsan vált a különböző szituációk között. Ezek a gyors váltások, mennyire merítik ki agyilag, a kimerülés miben jelentkezik. Ideges agresszió? Vagy tompultság? Vagy pici szétszórtság, esetleg egy behúzott farok, vagy a teljes menekülő-elkerülő magatartás? Na, ezeket a súlyos hibákat, hogy menekülés , elkerülés egy német ZTP-n , nyílt formában nem látod, mert azért amíg az a kutya odakerül, már több szakember látta, foglalkozott vele, tesztelte.

Vagy ez a tulajdonság csak a vágyunk?

Igen, ez a tulajdonság, lassan csak a vágyunk lesz, hiszen ma már nem hordhatsz csőre töltött fegyvert! „hogy önállóan, a veszélyt felismerve képes cselekedni és védeni”Az azért, régen sem így volt, csak voltak különösen önálló (dominás) vezető típusú, intelligens kutyák, akik „olvastak” az ember gondolataiban. Azaz, az évek folyamán, olyan szoros egység alakult ki a kutyák és a gazdáik között, hogy „félszavakból” is értették egymást. Persze ehhez mindig meg kellett erősíteni a kutya helyes cselekedetét, ha védelmi szituációba került.

Vagy ez a tulajdonság melyik tesztelt ösztönnek a következménye?

A jelenlegi ZTP-n szerintem a XXI. századi elvárások a nagyfokú közömbösség és irányíthatóság, magabiztosság játszik legnagyobb szerepet manapság.  Az ŐV anyagot, pedig vagy lazán veszi egy kutya, ha jók a képességei, vagy a profi szakemberek picit több munkával “beleteszik”, megtanítják a kívánt gyakorlatokat. 

Lásd, mint fent. Miért "tudja" az egyik és miért nem a másik? Azért, mert a standard leírás szerint a "rottweiler" ilyen.  Domináns, erős karakterű, vezető típusú kutya, amelyik nem törik meg, az erős fegyelmezés súlya alatt sem. Nemes és büszke. Megtanulja, kezelni és kontrolálni az ösztöneit. Tanulási képessége kiváló. Kézben tartható. Terhelhető. Azaz ÖMT= (ÖSZTÖNÖS, MAGABIZTOSSÁG, TERHELHETŐSÉG)

Azaz, nem közömbös, hanem távolságtartóan figyelmes, engedelmes, fegyelmezett! Ez volt a kívánatos és az ilyen kutyák voltak támogatottak, ők lettek a tenyészkutyák. Tulajdonságaikat meg át is örökítették az utódaikra. ( szemben a megtanítottal, aki a tanult viselkedését nem örökítette át , azaz mást, sok nem kívánatos dolgot örökített) 

De kérdezem én, hogy milyen normális szituáció az, amikor egy hangosan zörgő izét lengetnek a kutyám felé. A magasan kvalifikált német rottweileres szakemberek biztos tudják a választ, Petermann úrtól kellett volna megkérdeznem, de akkor nem jutott ez eszembe. De bízom benne, hogy itt is választ kapok. Szóval arra gondolok, hogyha egy nyers kutya felé bezörgetnek egy izét, akkor, ha támadólag lépne fel, veszélyt érezve, akkor átmenne-e a ZTP-n? (Valszeg igen, mert egy agresszív kutya el sem jut idáig, mivel már a méretfelvételnél elbukna, szóval csak elvi kérdés, amit kérdezek)

Egy magabiztos kutya, ha nem zaj érzékeny, nem érzékeli veszélynek, a lengetett zörgő izét! Így nem is támad!

Az indokolatlanul agresszív kutya, amelyik nem kézben tartott, frusztrált, ideges-na az nem megy át a ZTP-n!

A jó, hasznos agressziót ott is tolerálják. (ott többnyire sok-sok éves kutyás, kiképző, segéd,  évekkel a hátuk mögött, szakemberek bírálnak)

(Meddig mehet el a kutya a veszélyt érezve? Tudja rangsorolni, hogy ez mekkora veszély, és mekkorát morgok vagy mekkorát, harapok?)

Igen, tudja rangsorolni, ösztönkészlete, temperamentuma, „élessége” alapján. Na meg a gyakorlatból, tapasztalat és tanulás útján!De tovább megyek. A szigorú keretek között végrehajtott ZTP mennyire “szűkítik be” a rottweiler tulajdonságait, és mit veszítünk el belőle, és merre megyünk tovább???

Igen leszűkíti, el is veszítünk belőle, de sok ember számára „fogyaszthatóbbá” teszi a fajtát. Azaz egy szélesebb réteg kezébe adható.

Miyen rottweilerünk lesz 10-20 év múlva, és milyen rottweilerünk volt 30 éve?

Ilyen is volt, mint ma, és voltak nagy egyéniségű, legendás kutyák. Milyen lesz 10-20 év múlva? A németeknek vagy jobb, vagy ugyan ilyen. Nekünk? Ha nem kezdünk el okosan tenyészteni, ennél már csak rosszabb lehet.

Megjegyzés:

2011-ben azt kell mondanom, hogy bizony egyre kevesebb az a szakember aki felismeri a "jó" ösztönkészletű kutyát. Nagyon-nagyon eltávolodtak Németországban is a " legendás" képességű kutyáktól. Ez némiképp megnyugtató számomra , hogy nem speciálisan magyar jelenség, bár a húsz év hátrányunk fejekben lévő tudásban, még így is jelentősen megnehezíti a komoly tenyésztői munkát.

A VIDEÓK -RÓL 

80-as évek vége DM-német mesterbajnokság résztvevőiből néhány kutya.  A vizsgák mögött különböző teljesítmények vannak, amit pontszámokkal fejeznek ki a bírók. A résztvevők válogató versenyeken sok sok indulóból kerülnek kiválasztásra.

https://tunde54.blogspot.com/2010/05/mesterbajnoksag.html

Merre tartasz rottweiler?

Persze, mint minden érdekes témát, ezt is felvetettem rottweileres fórumon. Érdekes volt a reagálás, ki mit olvasott ki belőle. A cikk 2004- született. Mi, 2006- beszélgettünk róla. Meg is tartottam az írást, feltettem a honlapunkra, majd blog formájában is feldolgoztam. Aztán a megszűnő blog oldalról lementettem. Most 2010- újra olvasom. <<<linken a teljes írás 

Ismét közzéteszem, ezen a blogon, de csak a hangsúlyos részt, ami vitára késztetett több olvasót. Én nem vitatkozom a kommentárral, én egyetértek döntően. Ezt írtam le, ilyen formában még 2006-. A vastagbetű az eredeti kommentár, a normál betű az én véleményem. Ma se gondolom másként.

Kommentár

Az ADRK általában véve a tenyésztés irányultságának jó eszköztárát mutatta be a BH, ZTP és Körung vizsgák során. Mint majdnem mindegyik munkakutya egyesületnél, náluk is probléma a merev tartalom, valamint az emberi faktor.”

Igen, mert sokakat elriaszt a tenyésztéstől a magas követelmény, sokan választanak ezért más fajtát. Az emberek szeretnek a könnyebb ellenállás irányába haladni.

„Minden kutyavezető pontosan tudja, hogy a kutyája a ZTP-n és a Körungon műanyag flakonnal konfrontálódik. Tehát már a kölyköket ellátják hasonló játékokkal.”

Az igazán zaj érzékeny kutyát, csak egy bizonyos határig lehet szoktatni, ilyen trükkökkel. Idegen helyen, váratlan erős zajra, tárgyra mindenképpen láthatóan reagálni fog. Mint ahogyan láttunk ilyent, körungon felvezetett kutyánál is! A vizsgák során igyekeztek a „hibákat” elfedni, mégsem sikerült, mert a mélyről jövő, „kódolt” viselkedés, temperamentum, idegrendszer, wesen, értő szemnek láthatóvá válik.

Az ADRK-ZTP és Körung túl merev, előrelátható – ezért tréningezhető. Nem stresszeli a kutyát (kivéve, ha teljesen hiányoznak belőle a munkakutya tulajdonságok), nem hozzák konfliktushelyzetbe, ezért aztán csak igen életlen képet mutat a Wesenről.

Valóban, a gyakorlatokra lehet tréningezni, és egy bizonyos határig a kutya jobb formába hozható. Ám a legnagyobb kihívás ilyenkor a megváltozott körülmények. Idegen pálya, idegen segéd, tömeg, zaj, - bizony ez konfliktushelyzetbe hozza a kutyát!

Aki komolyan foglalkozik a tenyésztéssel,(mert sport célra, munkára is használja a kutyát) az feltehetően nem hagyatkozik az életlen képre. Tovább vizsgálódik.(vagy nem?)

„Merev és ez által tréningezhető tartalmak kihívást jelentenek az értékelő számára. A kutya reakciója olyan fajta ingerlések során, melyekkel már legalább egyszer találkozott, gyengébb lesz, ezért pontosabb megfigyelést követel.”

Igazán tapintatos megfogalmazása annak, hogy nem mindenki profi és jól látó, a kutya viselkedését helyesen értékelő bíró, tenyésztő, kutyás. Egy kutya munkáját nem egyformán ítéljük meg, egészen szélsőséges eltérések is, lehetnek a bírók véleménye között is!

Ez az emberi faktor, amire utal a cikk író!

„Az „általános megjelenés” területén az ADRK már meggyőzőbbnek bizonyul: Itt a szemszínt és a fejformát megfelelő sablonokkal vizsgálják. Összehasonlítva a többi fajtatenyésztő egyesülettel, mint pl. az SV – mely a világ legnagyobb fajtatenyésztő egyesülete – valódi újítás! Az SV- ban a Körmester megsaccolja a kutya szemszínét (és összehasonlítja… na igen, mivel is?). Nem történik összeegyeztetés egy definiált normasablonnal. Kinológiai kőkorszak!”

Ez nagyon tetszett! Megelőztük az SV-t!!

„Vissza az ADRK.hoz és a ZTP, valamint Körung Wesenvizsgálataihoz. Mindkét rendezvényen végrehajtanak őrző-védő gyakorlatot is. Hol a SchH1-re hajazóan, máskor SchH3-hoz hasonlóan (változtatás 2005. jan. 1.: Őrző-védő gyakorlat az új IPO szerint hátulról kiséréssel). Igen eltérőek a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy az őrző-védő munka során nyújtott jó teljesítmény a kutya jó munkakutya-tulajdonságaitól vagy egy jó kiképzőcsapattól függ.

Bizony sokszor hivatkozunk arra, hogy a kutya jó, de hiányos a felkészítése.(lám, ott is)

Mindkét feltétel, szükséges. Legyen jó munkakutya-tulajdonság és legyen jó csapat is. A jó csapat ne elfedni akarja a hibákat, hanem a kutya valós képességeihez igazítva, a legjobb munkát végezni.

„Egy biztos. Minden tenyésztő egyesület igyekszik a Körung keretein belül kiszűrni a genotipust a fenotipusból (ld. „A Körung célja”)”

A megjelenésből következtetni a gének, hordozta tulajdonságokra, aminek a variációs száma 39’-négyzeten 49 génpáron!!!!!! Nem kis feladat! Látjuk is az utódvizsgálatok során, mennyire eltérő formájú és, viselkedésű kutyák is lehetnek.

„Ahogy már megfogalmaztuk: kétséges, hogy egy variációk nélküli sport őrző-védő munka a legmegfelelőbb megoldás. „

Tényleg nem biztos. –ám a semminél, még mindig jobb!(bár én el tudnék képzelni életszerűbb helyzeteket is, ahol vizsgálják a kutyát! De azt hiszem, ezt megtehetjük mi magunk is.)

„Amikor azután egy ADRK Körmester ragaszkodik e részgyakorlat többszöri megismétléséhez csak azért, mert a kutya idegen pályán palánk helyett egy amellett álló villanyoszlopot kerül meg, ugye megengedhető, hogy kétségek merülnek fel a Körmester kvalifikációját illetően (ADRK Körung, Borken-Burlo 2004. 05. 23.)”

„Gondolom a gazdi is ezt gondolta amikor, itt megszakították a gyakorlatát!

„A kutya stresszes állapotára visszavezethető viselkedést (a kutya a Körmester mellé ül a fürkészpalánkból történő kihíváskor) mindenképp messzemenően vizsgálni kellene, és nem félvállról elintézni azzal, hogy kiképzési hiba.”

Hmmm, tényleg zavar látszik a kutya viselkedésén ilyenkor. Tessék nézni a kazettán, ott is látszik. Élőben még jobban.

Az alap Wesen és anatómia értékelése során is észrevettünk zavarokat/tisztázatlanságokat.

Egy kutya egyértelműen láthatóan behúzta a farkát állításkor és a herevizsgálatkor. A Wesen vizsgálat során a csoporton áthaladáskor jókedvűen és ösztönileg jól kondícionáltan haladt lábnál. Jó Wesen megítélést kapott.

Tényleg, volt egy ilyen kutya (nem kicsit volt maga alatt a farka!!) Hiába ismerik a bírók a kutyát és látták már többször jól teljesíteni, azért azt ne feledjük, hogy nagyon sokan csak az elolvasott bírálati lap alapján választanak kutyát, tenyész partnert., Ha csak a bírálati lapot nézzük, ahol csak a kiváló teljesítményt rögzítik, pontszámokat, sokszor és sok meglepetés érhet minket. Azt a cikk írója nyilván nem tudja, hogy a német tenyésztők, nem így tesznek!( vagy mégis?)

A tenyész könyv, azért tartalmaz plusz információkat, és ez mindenki számára hozzáférhető!!

És mit tartsunk arról, amikor egy kutya a ZTP alatt egyértelműen láthatóan sántít, s a bírót, ez cseppet sem érdekli? (ZTP, Goldenstedt-Heide 2004. 06. 12.)

Tényleg miért nem érdekelte a bírót?- Talán megkérdezte, miért sántít és elhitte a választ!

Ez nem olyan nagy hiba, gondolom.(vagy valami más is van a kérdés mögött?!)

Német Bajnokság 2004.„Egy fajta tenyész egyesület sportbajnokságai (SchH-) szintén tenyésztést befolyásoló tényezők – feltéve, ha komolyan és a tenyésztés irányítását figyelembe véve folytatják le. Kétlem, hogy ez egy futballpálya oldalvonaláról lehetséges volna. Martin Hillgemann fegyelmező gyakorlatot bíráló bíró, pedig annak tartja. Ennek megfelelően zajlottak a megbeszélések is. A fegyelmező és őrző-védő munka értékelése az ADRK Német Bajnokságon Eschweilerben összehasonlítva nemzeti és nemzetközi normamértékekkel messze alulmúlja azokat, ezért azután nem vállalhat iránymutató funkciót.”

Ez egy igen erős kritika, de valós felvetés. Tényleg nem voltak olyan jó munkák, mint amennyire magas pontszámok születtek.És igen, nem minden verseny tenyésztésirányítási céllal rendeződik meg.

Ezáltal ámítják a bírók a kutyavezetőket olyan teljesítményekkel, melyeket sem ők, sem a kutyáik nem hajtottak végre. A keserű ébredés a fajták közötti rendezvényeken – mint pl. VDM, DM, IPO - következik be, és a sportoló rosszkedvéhez vezet, aki azután – ha előtte kizárólag ADRK körökben mozgott – hátrányos helyzetben érzi magát. Így kárt okoz a fajtának, mivel csak a konkurencia (különösen fajták közötti) élteti az üzletet.

Így igaz! Látjuk, hogy milyen esélytelenül indulnak a rottik a malik és a nj-között.

2006. október 02.

ADRK Klub kiállítás 1990.

„Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé”. Ez volt 1988-ban.

1989-ben még tartottam a szavam. Igaz mozgalmas év volt, a Fajtaszakosztály működtetése, rendezvények szervezése, anyagi bázis teremtése stb. "Csak" Klagenfurtig mentünk, az ADRK Klub kiállításra nem.

1990-ben az elnöki pozíciómmal összefüggő megkeresés révén, lehetőségem nyílt egy hosszú útra. Ismét Klub kiállításra mentem.

Klubtársam segítséget kért, mert a von Grüntenblick kennelből szeretett volna kölyköt venni. Akkor még úgy tudtuk, hogy a „német” nem ad Magyarországra rottweilert, pláne nem lehet a kölyköket megnézni és választani sem. Azt mesélték tudó kutyások, hogy kihoznak egyet az alomból, azt megnézheted, kifizetheted és hazahozhatod, ha egyáltalán a német szóba áll veled.

Wolfganggal való kapcsolatunk , az itthoni tanfolyamok, a kempteni látogatás után, barátinak volt mondható, így a kérés rottweileres társunktól logikus és kézenfekvő volt. Segítsünk neki a kölyök „megszerzésében” és választásában. Megtettük. Önző szempontok nem vezéreltek. Nem latolgattuk, hogy ő akkor előnyhöz jut velünk szemben, mint kutyás, mint tenyésztő az ADRK import szukájával. Csak arra gondoltunk, hogy neki van lehetősége ( pénz) ő hajlandó, ez mindenképpen csak a fajta hasznára lehet. Ismertük az addigi állományát, nehézségeit .

Szerencsésen alakult, mert a kölyök el hozatalát az az évi ADRK Klubkiállítással össze lehetett kapcsolni. 1990.

Nyelvtudás nélkül, helyi ismeret nélkül nagy bátorság belevágni egy ilyen nagy útba. Amikor felajánlották a lehetőséget, némi gondolkozás után csatlakoztam, így hárman vágtunk neki az útnak. Én, mint Ábel a rengetegben nézelődtem ismét, a hosszú autó úton és később Wolfgangéknál, majd a Klub kiállításon.

Nem tudtuk pontosan a kiállítás helyszínét és Jani kérdésére Wolfgang egyszerűen válaszolt. Gyertek hozzánk,majd tőlünk, együtt elmegyünk a Klubkiállításra. OK.

Arra kanyarodtunk Petersthal felé. 760 km és ott is voltunk. 

Gyönyörű falu, szívélyes fogadtatás, kézzel-lábbal mutogatás. Számomra egy biztos pont volt a rottweiler. Abban jól eligazodtam. Nagy várakozással kerestem Norist, mert róla hallottam Győzőtől és Wolfgantól is a nyári tanfolyamon. A nappaliban várakoztunk és egymás után beengedték a kutyákat. Néhány szó hangzott el, hogy hogyan viselkedjünk, de biztosítottak bennünket, hogy nincs miért aggódnunk a kutyák nem harapnak, ha jól viselkedünk. Norist holnap felvezetik a Klubkiállításon, így nagy volt az izgalom. Pietro is megérkezett, ő volt akkor Noris társtulajdonosa. ( vagy? csak tippeltünk az eseményeket látva)

Megnéztük az almot, a mama kutyát. 

Kiderült nincs választási lehetőség, egy szuka van eladó, az Janiéké lehet. Persze ami nekem tetszett, arra azt mondta a Coni, hogy az a övé, megtartja. Na mi legyen? Vegyék, ne vegyék? A döntés nem az én kezemben volt, de azt tanácsoltam, fontolják meg. Az alom „hibátlan” Látható súlyos hiba nincs, egészséges, jól fejlett, jó viselkedésű kölykök. Ha minden klappol, lehet egy remek tenyész kutyájuk, ha nem is ő lesz a legmenőbb kiállítási sztár. 8 hetesen biztos tenyész kutya, biztos győztes kutya nincs, mondtam én már akkor is. Viszont a kennel, az ősök adnak némi garanciát, hogy olyan nagyon nem tudnak mellényúlni. Kifizették, megvették. ( húzós ára volt) 

Na, akkor éjjel indulunk a Klub kiállításra ! Addig pihenjünk egy kicsit.

Hol is a Klub kiállítás helyszíne? 

Térkép elő, és teljes döbbenet, Jani azt hitte rosszul látja. A helyszín Wolgangéktól még 800 km-re északon van!!! Jaj! Nem lesz elég a benzin és a pénz, na meg az autónk se Audi 100–as, mikor érünk oda?

Coni gyors döntése, szervező készsége, megmentette a helyzetet. Boksz a csomagtartóba, akkor hátul elférünk, megyünk vele. Noris ,Wolfgang, Bettina majd Pietróval megy. Pihenés, csomagolás , indulás. Vittük az egyik kölyköt is. Ő a Herrenholz kennel -be kerül, nekik visszük a Klubra ki- hangzott a magyarázat.

Coni remekül vezet, száguldoztunk az autó pályákon, reggelre oda is értünk.

Megkerestük a lefoglalt szállásunkat ( vagy nem volt foglalva és abban is segítséget kaptunk?) Nem emlékszem, de gyönyörű panzióban szálltunk meg,vasárnap reggel készítettem is néhány fotót.

A klub kiállításon aztán zajlottak az események. 

Noris mezőnyét látva, a bíró munkáját figyelve szurkoltam Norisnak, aki egyre jobban belelopta magát a szívembe. Megnyerte az osztályát!!! Hatalmas boldogság, büszkeség , ünneplés. 

A szombati nap esti bulival zárult, ami hagyomány ezeken a rendezvényeken. Nagy sátor, vagy nagy terem, vacsora, műsor, tánc, zene stb. Sok rottweilert szerető ember, a világ minden tájáról, a tenyésztők, a helyi szervezetek képviselői, bírók , mosolygósan egy asztalnál. Mi magyarok már akkor sem ünnepeltünk együtt, de legalább néhányan szóba álltunk egymással.

Másnap a felnőtt mezőny bírálatánál azt a „taktikát” követtem, hogy katalógussal a kezemben, jegyzeteltem, a nekem tetsző kutyákat kicsi csillaggal jelöltem. Tudtam, hogy nem láthatom minden kör „bírói munkáját” végig, mert négy nagy körben folyt a bírálat, egymástól távol. Németül változatlanul nem értettem, így hiába is néztem volna feszülten a bírót, többet akkor se tudtam volna meg. A szűkítéseket, a különböző csoportok választását már értettem, hiszen 1988-ban láttam, na meg ADRK újságból, német nyelvű könyv fordításokból sok mindenre fény derült. 

A kutyát, jól láttam, azt rutinosan feltudtam mérni. Anatómia, fajtajegyek, viselkedés, standard szerinti kívánalom, ezek mind tudott területek , mert megtanultam, megtapasztaltam. Ez maga a rottweiler. 

Miért is ne azt gondoltam volna, hogy az a rottweiler amit én annak tartok, annak látok? Határozott kép élt a fejemben a jó rottweilerről és határozott viselkedés, jellem, így nem volt nehéz választani. Később büszke voltam magamra, mert minden általam jelölt kutya kitűnő minősítésű lett, némelyik helyezett, avagy nyert! Persze sok minden gondolkozásra is késztetett, mert az akkor bíráló bírók némileg eltértek értékelésben , „izlésben” Faussner úr és Freiburg úr két évvel korábbi bírálatától.

Nagyon színvonalas, nagyon látványos környezetben, nagyon jól szervezet kiállítás. Az osztrák katonai kutyák bemutatója fantasztikus élmény volt. A bemutatón szereplő kutyákból sok a kiállításon is felvezetésre került. Tenyész csoport győzelemmel zárták a napot.

20. Klubsiger-Zuchtshau 1990. augusztus 25-26. Südlohn-Oeding ausgerichtet von der Bezirksgruppe Borken-Burlo im ADRK

Áll a katalógus borítóján. Jubileum a javából!

A katalógus, ami az adatok kincsesbányája. Nevek, tenyészetek, ősök, hirdetések stb. Az eredmény leírásával, meg „utód” ellenőrzés is egyben. Nagy plakátokon a végső minősítések, helyezések feltüntetve a sörsátor falán, ahol mindig akadt jegyzetelő.

NORIS VON GRÜNTENBLICK FIATAL KUBGYŐZTES 1990. Hurrá, hurrá!

Az ünnepélyes eredményhirdetés egy színház teremben volt. Bevonulás egy zenekar indulójára, dob, trombita egyéb hangszerek hangos kísérete mellett, át a termen a sok néző sorfala között, fel a színpadra. Kutyák meg se rezzentek, teljesen nyugodtan, magabiztosan és természetes módon rottweilerül viselkedtek.

Nagyon szuper nap volt. Irány vissza Petersthal. Majd Magyarország, egy csöpp rottweilerrel. Szerencsésen haza is érkeztünk.

Álljon itt az akkori bírói gárda neve, később jártak Magyarországon, bíráltak is, kiállításon, Ztp-n.

A katalógusból ollózva:

Richter:

Klaus Altpeter, Birschimsheim

Willi Hedke, Dortmund

Hans Krings, Jüchem

Erich Walbrot, Essen

További kérdések ZTP

További kérdések, Ztp. téma kapcsán, hogyan lehetett meghívni a nagy neveket?

augusztus 15th, 2008 , 14:37

Tudod azt nem értem, hogy akkoriban hogyan lehetett elhívni a nagy neveket?

Vagy akkor még ők nem voltak nagy nevek? Mármint Wolfgang, Faussner, stb? Miből finanszíroztátok?

Mennyi embert érdekelt ez? Bár akkor még nem volt annyira anyagias világ mint ma, szóval gondolom, hogy a németek sem csillagászati összegekért jöttek el. Szóval ma ezt miért nem lehet megcsinálni?

Félő, hogy érdektelenségbe torkolna, igaz?

Ha elhívnák Oliver Neubrandot az sokkal több embert érdekelné, mint pl a 2007-es DM bajnokot, vagy Karl-Heinz Nieratzky.

Jól értem, hogy most van valami új tenyésztési szabályzat anyag beadva a MEOE-hez? Annak szerinted mi lesz a sorsa? Elfogadják? És el tudják fogadtatni az emberekkel?

Míg a vezetőség 5-6 kutyát elő nem hoz, amik teljesítik a diktált feltételeket, addig az emberek csak ellenállni fognak. Szeritem.

Szia, íme a szintén hosszú válasz.

Tudod azt nem értem, hogy akkoriban hogyan lehetett elhívni a nagy neveket?

Úgy, hogy tudtam, mit akarok, tudtam, hogyan akarom megvalósítani és megkerestem azokat, akik tudnak nekem ebben segíteni. Nem a saját előmenetelünk volt a fő szempont, ezt azok is elhitték, akik kapcsolatba kerültek velünk. Juhász Laci, akit a rottweiler révén ismertünk meg, nagy segítségünkre volt ebben.( ma a Kutyaszövetség újság főszerkesztője,) Neki volt anyagi és egyéb, nyomdai lehetősége, már akkor.( nekünk csak a rottweiler feltétlen szeretete, az eszünk és a kitartásunk volt ehhez)

Kigondoltam, megfogalmaztam, kértem fordítást, végig jártam a hivatalos utat, hiszen a MEOE elnökének a beleegyezése is kellett. Aztán az iskolánk közössége, akikre szintén számíthattam. Nagyon hittem benne és nagyon akartam.

Vagy akkor még ők nem voltak nagy nevek? Mármint Wolfgang, Faussner, stb?

Wolfgang Gaa, akkor az ADRK kiképzési főfelügyelője volt. 1986-ban 1988-BAN Grüntenblick kutya volt az ADRK Klub győztes, éppen toppon lévő kennel tulaja,-de ,nagy név volt. Faussner úrnak már az apja is rottweileres volt, komoly szaktekintély, körmeiester, tenyészfelelős a területi csoportnál, -igen nagy név volt mindkettő!

Miből finanszíroztátok?

A kiállításra kiadott kiadvány eladásából, tagdíjból, meg sok- sok társadalmi munkából. Minden fillért élire raktunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a tudást. Minden lehetséges, értelmes rottweilerestől segítséget kértem.

Mennyi embert érdekelt ez? Bár akkor még nem volt annyira anyagias világ, mint ma, szóval gondolom, hogy a németek sem csillagászati összegekért jöttek el.

Akkor sem tolongtak a szakmai dolgokért. Legalább annyira anyagias világ volt mi ma. Csak másként volt anyagias. De csillagászati összegért jöttek el! Teljesen váratlan volt számunkra, az- az összeg, ami hivatalosan járt volna nekik! Ám tudták, hogy a „vasfüggöny mögé” jönnek, ahol más az élet, az anyagi lehetőség, mint otthon. Így, amikor látták, hogy mennyire megbecsüljük a fajtájukat, értjük és szeretjük, segítettek rajtunk és lemondtak a tiszteletdíjról.

Szóval ma ezt miért nem lehet megcsinálni? Félő, hogy érdektelenségbe torkolna, igaz?

Ha elhívnák Oliver Neubrandot az sokkal több embert érdekelné, mint pl a 2007-es DM bajnokot, vagy Karl-Heinz Nieratzky.

Egyrészről, valóban van kockázata az érdektelenségnek, másrészről, nincs tehetségük a szervezéshez, és nem is áll érdekükben mindenkit kiokosítani. Kiderülne, hogy szakmailag mennyire hadilábon állnak, saját maguk és a kutyáik. Harmadsorban, meg sikerült a magyar rottweileresek jól lejáratni, évek kitartó munkájával.

MÁRK, MEOE szinten is.

A németet csak azzal tudnád meggyőzni, hogy „szívességből, vagy kevesebb pénzért” ide jöjjön, hogy szereted és érted a fajtáját. Ez a tudatlanság és sötétség, ami ma van, nem vonzza az elismert szakembereket. Nem keltik jó hírünket kijáró, üzletelő honfitársaink sem. Ennyi évvel a rendszerváltás után, nyitott határokkal, nyitott információ, áramlással, ki hiszi el, hogy lelkes, jó szándékú amatőr vagy?

Jól értem, hogy most van valami új tenyésztési szabályzat anyag beadva a MEOE-hez? Annak szerinted mi lesz a sorsa? Elfogadják?

Nem tudom. Ez attól függ, hogyan alakul a MEOE tíz éve húzódó pere.

És el tudják fogadtatni az emberekkel?

Nem tudják elfogadtatni, mert nem hitelesek. Pont, ezért amit írsz: Míg a vezetőség 5-6 kutyát elő nem hoz, amik teljesítik a diktált feltételeket, addig az emberek csak ellenállni fognak. Szeritem. Szerintem is.

Megjegyzés 2010. junius.

Az új tenyésztési szabályzat azóta, sem került elfogadásra, bevezetésre. Nem történt elmozdulás a szakma felé, a megmaradt a valamilyen tenyésztési hajlandóságot mutató mag kiszolgálása tovább folyik. Ebben egységes a két klub, pont úgy, mint tették ezt húsz éven át, eddig is.

Egy sor gondolat az őrző-védő munka kapcsán

Van néhány cikk ami nyomot hagy bennem. Vagy azért, mert megerősítést ad egy vitás kérdésre, vagy azért, mert jól megfogalmaz valamit helyettem, avagy a gyakorlati tapasztalataimat támasztja alá. Ilyenkor mindig szembesülök vele, hogy nincs új a nap alatt, sok dolgot már előttem felfedeztek. 

Sokat tárgyalt és vitatott kérdés a kutyák őrző-védő képessége, teljesítménye, felkészítése. Kedvenc cikkeim voltak 2007-ben, amik már nem elérhetők, de támpontot adtak saját kutyáimhoz és az általunk tenyésztett, de máshoz került kutyáinkhoz. E mellett még sok- sok könyv és film nézése adja a tudást, ami az állatok, kutyák tanításáról szól. 

A tenyésztés szakirodalma, hogy a tulajdonságok hogyan öröklődnek, mi ösztönös és mi tanult, fontos elmélet, ami szintén a megismerést eredményezi. Szakemberek készítette filmek, videók voltak a maguk idejében. Ehhez jön az a lényeges tétel, hogy hogyan lehet ezt hobby szinten megvalósítani, hogyan tudunk ezáltal jó kutyákat tenyészteni, felnevelni, kiképezni, majd bemutatni pl: tenyészszemlén. A hobby szint itt annyit jelent, hogy nincs tudományos háttér, komoly team, se komoly anyagi fedezet ennek a munkának az elvégzésére. Van az idő, és a kísérletezés.

Feladat olyan rottweilereket tenyészteni, aki maximálisan egészséges, formailag megfelel egy kívánatos képnek olyan tulajdonságokkal, ami sokrétű munkát tesz lehetővé. Család, gyerekbarát, házőrző, kísérő és sport kutya, esetenként szolgálati kutya. Ehhez a kívánalomhoz képest kell tudni értékelni egy kutyát, annak általános viselkedése és munkája nyomán, ahol egy őrző-védő képességet kell bemutatni. Ennél az őrző-védő munkánál, nem maga a harapás ténye a mérvadó, ennél sokkal többről van szó. Itt is a teljes munkát kell értékelni. A felkészítést, az ösztönös adottságokat. Bátorság Keménység Harci ösztön >>ezek kulcs szavak az őrző-védő munka kapcsán

Fontos elmondani, hogy mi nem szolgálati célra tenyésztünk kutyát! Így a szelekciós szempontjaink sem erre irányulnak. Írásokban, cikkekben megtalálod, milyen kritériumoknak kell megfelelni egy szolgálati kutyának, ösztöneiben, képességeiben. Azt is tudni kell, hogy az egyéb területen, milyen a kívánatos. 

Ide írom azt is, hogy miért, nem tenyésztünk a szolgálat számára:

1.Azért, mert a felvevőpiac itthon az olcsó, könnyen lecserélhető tömegcikket keresi, akinek a tartási költsége kicsi. 

2. A számunkra jó rottweiler, klasszikusan egy gazdás kutya, aki nem adható kézről kézre. Tehát tudatos elhatározás, hogy oda nem! Mert mindenki neki parancsol, mindenki őt húzgálja kutya, ne legyen a mi kutyáinkból. Nem azért nem, mert úgy sem lenne képességei szerint alkalmas rá! Alkalmas lenne, csak másként képzeljük el a kutya tartását és kiképzését. 

3.Lélektelen kennel tartásra a rottweiler nem alkalmas. Mi olyan rottweilert tenyésztünk, aki családi, kísérő, házőrző és sport kutya.

Tehát a kutyáinknak a következőt kell tudni.

Legyen egészséges, legyen okos, könnyen irányítható, legyen magabiztos, legyen bátor, legyen határozott és tettre kész amikor védeni kell. A temperamentum és az egyéb képességek, ami a sport kutyák kritériuma, az is ott van, de nem minden kutyánál egyformán és egyenlő szinten. Tehát ösztöneiben ez van a kutyáinkban. 

Hiszen ilyen kutyák az ősök. 

 

Aztán még ösztöneiben ott van a kutya maga! Minden kódolt viselkedésrepertoárral. Na és itt jön az a rész, ami nagyon fontos, a tanulás, a környezeti hatások, az ember elvárásai a kutyával szemben. Amikor az ember a saját tudatlanságát, felkészületlenségét, a kutyára tolja, rajta kéri számon, mert elvárásai vannak a kutyával szemben, egy téves elképzelés alapján. 

Amikor  a kiképzés hangsúlyos szerepet kap, mert a kutyát az adott feladatra fel kell készítened,  nagyon sok téveszme és sok iskola hatása érvényesül, sokszor rutinból, egy sémára dolgozva, a módszerekhez formálnák a kutyát. Majd a másik értékelési szempont, amikor a kutyát a tenyésztés számára értékeled, mint olyan egyedet, aki a jövő generációját meghatározza.

Na itt hibás és fals, a mi (MEOE, és egyéb szervezetek) tenyészszemle rendszere és egyáltalán a tenyésztés rendje. Azt a képzetet sugalja, hogy amelyik kutya a megmérettetésen megfelel, az biztos tenyész kutya és ettől hibátlan és jó kölykei lesznek, aki maguk is majd tenyészállatokká válnak. Valójában itt is utódellenőrzés folyik, egy adott generáció ( populáció) tenyésztési eredményének a lenyomata.

Az ADRK tenyésztési rendjével azért jó megismerkedni, hogy megértsd, a tenyésztés lényegét. Ám az ADRK tenyésztési rendje, nem a ZTP-nél és nem a körungoknál kezdődik! Alapjaiban nem is az önreklámról szól. Fajtagondozásról, tenyésztő szervezet felépítéséről, melyet 100 éve elkezdtek, majd alakították, fejlesztették, mint ahogyan a fajtát is, a kor igényeihez, felhasználva az adott kor lehetőségeit, a tudományos és kiképzői hátteret is.

Kanyarodjunk vissza az eredeti témára

• Miért nem fog a kutya első szándékból? Ösztöneiben kevés? 
• Melyik ösztöneiben?
• Fajfenntartó, Zsákmányszerző, védő, harci, falka ösztöneiben?
• Gyáva? Nem kellően magabiztos? 
• A harcban nem leli örömét?
• Kerüli az emberrel való találkozást, küzdelmet? Miért?
• Fél a bottol, fenyegetéstől? Miért?

Esetleg azért, mert az ember rosszul közvetítette az elvárásait felé?Rosszul készítették fel egy feladatra? Nem vették figyelembe korát és képességeit?Képességeit, ami áll egy testi és lelki karakterből is?

Vagy születetten-ösztöneiben gyáva, bot, és lövésfélő, csak elkerülő magatartást mutató kutya?

 Számtalan kérdés, ami megválaszolásra vár

Ahhoz képest, hogy a téma mennyire szerteágazó, a teraszról” igen sok okos és lényegbe vágó kritika hangzik el, egy- egy kutyáról. Teszik ezt laikusok, kiképzők, segédek, sőt bírók is. 

(teraszról= külső szemlélő, aki talán öt percig látja a kutyát, vagy addig sem, mert valójában nem lát semmit, csak okoskodik, szerepel, mert azt gondolja ő ért hozzá és tutira tudja!)

Történik mindez évtizedek óta kishazánkban, ami ritmusosan ismétlődik, minden új kutyás generációval! Egy kritika hangzott el a tenyészetünkből származó kutyáról, akinek csak annyi hibája volt, hogy elsőre nem fogott rá a karra, de nem hátrált és bátran ment előre a fenyegetésre is.  Tenyészthető minősítést kapott, de a gazdája az egész kutyával elégedetlen volt.

Itt látható a videó erről a rendezvényről. Meg kell nézni a testvéreit, akik hasonló ösztönkészletből gazdálkodva, de más felkészítéssel szerepeltek ott. Aztán a többi kutyát, akik más tenyésztő munkája nyomán születtek és lettek felvezetve. 

Kb. ennyi kicsit részletesebben, mi a véleményetek Sirocco Zelda munkájáról, témában, ami az írás apropóját adta. 2007. március 10. MRK tenyész szemle, ahol a kutya felvezetésre került. Tulajdonosa vetette fel a témát a fórumon, mintegy lehetőséget adva arra, hogy ezt szakmailag értékeljék mások. Felvezetésében, ez úgy hangzott számomra, hogy ő bezzeg tudja, hogy ez az én tenyésztési hibám, mert nem olyan kutyát tenyésztettem, ami a szolgálat számára és az ő igényeinek, mint verseny, vagy tenyész kutya megfelelne. Neki ez is kevés, mert az ő tenyésztési elképzelése más. Ami nem baj, csak ilyenkor én is gondolkozom és vitatkozom. Próbálom eldönteni, vajon neki van igaza, vagy nekem van igazam. Én gondolkozom és érvelek. Segítségül hívom a szakirodalmat. Ő eladta a kutyát és ADRK munka tenyészetből vásárolt egy másik szukát. Sajna foghiány miatt tenyészkutya nem lehet, így megint nem tudja bizonyítani, hogy ő sokkal különb tenyésztő lenne, mint én. Versenyző még lehet, így remélem hamarosan láthatjuk, ahol kiképzői tudását bemutatja nekünk.

Eltelt két év és egy rendezvényen látottak ugyan ezt a kérdéskört hoza elő. Akkor ezt a kérdést tettem fel magamnak: Ehhez képest, mit is gondoljunk egy kutyáról, ami egy-két-három évesen zajtól, tömegtől stresszes, bizonytalan lesz? Amikor támadás éri vagy bambán néz, vagy menekül. Avagy felkészítés eredményeként, kegyeskedik megfogni a védőkart?! Utána tettem fel ezt a régi írást és őriztem meg. 

Miért most kerül az írás a blogomba? Azért, mert tényleg úgy van, hogy szinte húsz éve, mint az imamalom járok körbe és mondom szinte mindig ugyan azt.

• Milyen a rottweiler,
• milyent kell tenyészteni,
• miért kell olyant tenyészteni,
• hogyan lehet olyant tenyészteni, 
• én hogyan képzelem,
• én hogyan csináltam,
• én mit tettem ezért,
• nekem milyen eredményeim vannak.

Aztán nekünk Siroccó kennelben, milyen eredményeink vannak, mert természetesen mindezt nem egyedül csináltam. Ketten- majd négyen, hárman amikor a gyerekek is besegítettek, mert időközben felnőtté váltak. Még mindig nem bukkantunk a nyomára a megoldásnak, de egyre erősebb meggyőződésem, hogy a rossz irányú tenyész szelekció mellett, súlyos hibák vannak a kutyák nevelésében, szocializációjában is. Aztán a kiképzésben és a felkészítésben is.

Hihetetlen számomra, hogy ennyi tudatlan és ártatlan rottweiler tenyésztő van. A többi fajtában meg csak szakemberek, és első osztályú kiképzők, tenyésztők sora, akik dolgoznak eredményesen és sikeresen. Azt csak a régi, rutinos kutyás tudja látja, hogy a többi fajtában is csak látszat eredmények vannak, mert a nagy számok törvénye alapján és az állandóan cserélődő, import állomány miatt mutat jobb képet.

2009. október.