Állomány szintű tenyésztés, "fajta gondozás"


A tenyésztés egy szakma, aminek a törvényszerűségeit, érdemes figyelembe venni. Ezért a törzskönyvezés minden fajtában egy séma szerint zajlik. A tenyésztőkön múlik, hogy az adminisztratív adatrögzítést milyen minőségi tartalommal töltik meg. 
A minőségi tartalom a teljes populációt tekintve derülhet ki, egy- egy sikeres kutya nem ad képet a teljes állományról, mint ahogyan egy rosszul sikerült kutya sem! 

A tenyéssz partnerek, de egyes kutyák tenyéssz értéke az utódok minőségéből vezethető le. A tenyéssz érték akkor magas, ha kevés hibás utód születik, az almok kiegyenlítetten jónak mondhatóak. Ez igaz az első, a második, sokadik generációra is.

Viszont sose jutsz el odáig, hogy valódi, mérhető tenyésztési eredményed legyen, ha az utódokat nem tudod nyomon követni. Márpedig, a törzskönyvnélküli utódok nem nyomon követhetők, mert egy idő után senki nem emlékszik a pontos születési dátumokra, alomszámra, ősökre és az alomban látható hibákra, de a csupa pozitív eredményre sem.
Saját magad számára vezetsz kennel nyilvántartást, a törzsállományod és a tenyésztési eredményed nyomon követésére, de az csak annak lesz látható, akinek te láthatóvá teszed.

Az FCI rendszerű adatbázisba nem kerül be.

Így senki más számára nem elérhető tenyészállatként, mert a fajta törzskönyvében nem rögzítik az adatokat, FCI rendszerben kiállításra se mehet, tenyész minősítő bírálatokon se vehet részt. 

A rottweilerfajta törzskönyvének megnyitása az FCI rendszeren belül, 1971-ben történt Magyarországon.

1985-ig a szakma szabályai szerint zajlott a vezetése. Abban az időben ugrásszerűen megnőtt a „tenyésztési kedv „.Követhetetlenné és átláthatatlanná kezdett válni a tömeges kutyaszaporítás.

Sajnos, az akkor még egyetlen, hazai FCI tag tenyésztő szervezet, anyagi bázisa úgy tudott megteremtődni, hogy a tömegtermelést segítette elő. Ez magával hozta az osztódást is, mert az anyagi lehetőségek ígérete miatt, mindenki „Dagober bácsiként” kezdett viselkedni.

Fő motivációként a pénz lépett előtérbe amiért  a kapzsik ölre  mentek rendre. A szervezetek bevétel szerző tevékenysége szép lassan „megette” a szakmát.  A szakma eltűnésével, aztán a bevétel is csökkenni kezdett, de ez csak két évtized után vált mindenki számára nyilvánvalóvá. 

Addig az előző évtizedek felhalmozásai még kitartottak, úgy az erkölcsi, mint anyagi téren. Mára az erkölcsi hitel teljesen elfogyott, az anyagiból még telik a látszatra, egy szűk réteg profitálni is tud belőle.

Rottweilerben, ma csak egyéni sikerek vannak, a közösségi kutyázás gyakorlatilag meghalt. Osztódott, aztán jelentéktelen pici egységekké forgácsolódott, majd egyéni sikerek kiszolgálóivá vált. Röviden úgy jellemezhetném, hogy  csendes állóháború zajlott, néha tűzszünetekkel tarkítva.

A háborúnak érdektelenség miatt vége, de vannak nyertesek, a határainkon túl, akik előbb elhalászták a győztességeket, most meg az adminisztrációból befolyó pénzt is!

Valahol elfelejtődött a nagy szakmaiságban, hogy a törzskönyvezésből, az ahhoz kapcsolódó kiállítások, rendezvények , vizsgák, tagdíjak bevételeiből lehetett állományszintű fajtagondozást folytatni !
A tenyésztők munkájára lehetett építkezni, hiszen ők költöttek a hobbijukra és azok is akik tőlük vettek kutyát. Munka mellett tenyésztettek , amiért megdolgoztak  azt  fektették be a saját állományuk építésébe.  Fejlődtek, fejlesztettek , jó kutyáikkal népszerűsítették a fajtát !








Bizony a tankönyvet is elő kell venni! Az állattenyésztés egy szakma ! Valódi, mindent árfogó ismeretre csak tanulással tehetsz szert. 
Ne csak lapozgasd, merülj el, hasznos akkor is , ha "csak" a kutyatenyésztésről tanulnál! 

Van törzskönyve ?

 - Hangzik el a kérdés. 
A mai megváltozott viszonyok között, ez a kérdés más értelmet nyert, és mint mindig soha nem a lényegre koncentrál, marad továbbra is egy laikus kérdésfeltevés . 
Miért laikus a kérdésfeltevés?

Azért, mert a törzskönyv fogalmával nincs tisztában a kérdező , de valójában nem is érdekli , mert a kérdését "teszt" információnak szánja . Jóindulatúan, vagy rosszindulatúan érdeklődve. Nekirugaszkodtam ismét, hogy leírjam amit már sokszor megpróbáltam elmagyarázni, na meg számtalan helyen olvasni lehet , különböző megközelítésmódban leírva.
Idézettel kezdek, ez lesz a bevezetés.
" Országonként , több szervezet is foglalkozhat tenyésztéssel, és más-más szelekciós szempontok szerint tenyészti az adott fajtát, de a törzsállomány nyilvántartása és a tenyésztési adatok vezetése azonos szakmai szempontok szerint folyik. (A szakma=állattenyésztés, melynek több ezer éves múltja van) !  Tehát a "törzskönyvezés " nem más, mint nyilvántartás, tenyésztési adatok rögzítése.
A kölyök származásáról a tenyésztő szervezet egy hivatalos iratot állít ki. Ennek formanyomtatványát , lapjait lefűzve,  könyv formában, nyomtatásban tárolja a  tenyésztő szervezet.  A mi esetünkben ez a tenyésztő szervezet a MEOE , Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete.
A rottweiler fajta törzskönyve Magyarországon ,1971-ben került megnyitásra , A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületénél. Két Csehszlovákiából importált szukával nyitották, akkor került bevezetésre Met. Rott 1-es és Met.Rott 2 -es számmal Bona Z Babskeho Vrchu CS, Beni Z Babskeho Vrchu CS. Őket követte, NDK-ból importált Lord von der Heide DDR 4294, Met.Rott/ 3 számon került a magyar eb törzskönyvbe. Bona és Lord fedeztetéséből született Magyarországon az első rottweiler alom.1974-ben. 
Az első hivatalosan bejelentett alommal a fajta hazai tenyésztése is elkezdődött. 
Ezt az FCI rendszerű, ebtenyésztés tette lehetővé. 
Az FCI tagja, a MEOE , vagyis a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, mely szervezet több, mint száz éve az FCI szabályzatát, iránymutatását követve , munkálkodik. Feladata a hazai kinológiai kultúra terjesztése, munkálkodik a fajtatiszta kutyatenyésztés színvonalas művelésén és támogatja az ehhez kapcsolódó kutyás sportokat, az ifjúság nevelését.  
A kilenc magyar fajtánk fajtaadó országa vagyunk,  A MEOE által kidolgozott fajtaleírás érvényes az FCI berkein belül.

A rottweiler,  fajta adó országa Németország, ahol a fajtaleírást az ADRK szakember gárdája dolgozta ki.  Így lesz számunkra is kötelező érvényű a fajtaleírás (standard) , mert az FCI berkein belül a fajták tenyésztése, bírálata ezen fajtaleírások alapján, azok betartásával , az ajánlások figyelembe vételével folyik.  

Így tudunk fedeztetni ADRK kannal, így fogadják el az itthon megszerzett eredményeinket, így lesz a rottweiler tenyésztők számára elérhető egy nemzetközi rendszer ! 
A címek és minősítések, hivatalosan és kritika nélkül elfogadottak  az FCI rendszerén belül.

Persze minden országnak vannak korlátozásai a tenyésztésben, ezzel védik a tenyésztett állományukat és saját tenyésztő klub tagjaikat. 

Az ADRK  törzskönyve kb. 1971-óta zárt, oda idegen kutya tenyészállatként  nem kerülhet be! Ragaszkodnak a saját minősítő rendszerükhöz, melyhez területi, helyi csoportokat kutyaiskolákat  alakítottak, bírókat képeztek , a vizsgarendhez igazodva segédeket, képeznek. Lehetővé teszik, hogy az gazdák jó kiképzővé válhassanak stb. stb.   

A rendszerváltással az ADRK, Általános Német Rottweiler Klub, tenyész kutyáinak közvetlen elérése is lehetővé vált, hiszen addig a vasfüggöny miatt, csak közvetve, keleti országok felől érkezhetett rottweiler.  
FCI-ről, ADRK-ról a későbbiekben is lesz szó, részletesebben leírom, utalok rá, teszek linket a jobb megértés érdekében." -idézem magam , egy korábbi írásomból.  
Itt láthatod :  Fénymásoltam az oldalakat, hogy el tud képzelni , 

MERT ITTHON hasonló van , de évtizedek óta nem vezetik szakmai szempontok szerint és szakszerűen irányított tenyésztés sincs !!
Már a 90-es években a digitális adatrögzítésre tért át  a MEOE , így nem tudom, hogy a klasszikus , nyomtatott könyv forma létezik e. Ami biztos, hogy az adatok nem nyilvánosak, tenyésztők számára nem elérhető. Szóbeszéd és pletyka alapján lehet tudni valamit az állományról, a tenyészállatokról, , na meg a hektikusan közzétett rendezvényeken elért eredmények, néhány videó ami tájékoztat. 
Részletesen írtam az ADRK tenyészkönyvéről egy  éve . Ide kattintva olvashatod.  

Hosszú, hosszú évtizedekig dolgoztunk azon, hogy a törzskönyvezés, a fajta szakszerű tenyésztése magától adódó természetes igény legyen. 

A MEOE , háború utáni újjá alakulásával , ezt országos szinten és minden fajtára kiterjedően, tette 1960-as évektől. Mint egyetlen tenyésztő szervezet létezett a rendszerváltásig. A rottweiler fajta gondozása, TENYÉSZTÉSIRÁNYÍTÁSA szintén a MEOE kezében volt. Ehhez lehetett csatlakozni, ha fajtatiszta kutyát szeretett volna bárki tenyészteni. A tenyésztés feltételeit, a mindenkor érvényes szabályzatot a MEOE dolgozta ki és írta elő a tagjai és nem tagjai számára. Kezdetben a szakmai felügyeletet az állam, a mindenkori szakminisztérium látta el, de a MEOE mindig is civil szerveződés volt. Később a felügyelet az ügyészség hatáskörébe került. (1989.)

Önkéntes tagsággal és önálló belső szabályzatokkal alakult a szervezeti élet, a közösségi kutyázás . Mi magunk is, ennek a MEOE-énak voltunk tagjai és aktívan részt vettünk , úgy a hobbi szintű kutyázásban, mint a hobbi szintű sport tenyésztésben. Mindig az adott szabályok szerint , azt követve munkálkodtunk, hogy a fajtát népszerűsítsük, tenyésszük, nemesítsük, a kinológiai kultúrát terjesszük, a felelős kutyatartást propagáljuk és jó példával járjunk elő. Sok társadalmi órát  és pénzt költöttünk erre, meg sok éves munkánk van benne, hogy tenyésztői eredményeink is vannak szép számmal. Bizony ez a sok év , három évtized és négy évtizednél picivel több, hogy rottweiler tulajdonosok vagyunk !

E kis kitérő után , térjünk vissza a származási lapra, amit a tulajdonosok kézhez kapnak a tenyésztőtől. A törzskönyvi adatok alapján a tenyésztő szervezet egy származási igazolást állít ki és tulajdonképpen a köznyelv, ezt hívja törzskönyvnek . Erről is írtam részletesen, itt. 

Erről a lapról lehet tájékozódni, ezt tanulmányozva egy rutinos kutyás leolvashatja a kölyök származását 4 generációra visszatekintve. Amikor a rutinos kutyás nem tenyésztő, a nevek és a minősítések alapján tippelhet a kölyök minőségére. A sok győztesség, az egészségügyi szűrések, vizsgák száma egy igazán jó teljesítményű , kiváló tenyészállatot sejtett a szülök és dédszülők, ükszülőkig visszamenve ! Ez részben igaz is, de azt csak egy szakértő szem látja, mi van az adatok mögött, mert nem a vizsgától, nem a győztességtől lesz "jó" egy kutya, de az ott nyújtott teljesítményből lehet következtetni valódi értékeire és hiányosságaira.

Ezt meglátni, csak szakértő szem tudja , aki tanult , képezte magát és objektíven is képes értékelni egy kutyát. Ők lennének a bírók, rutinos, régi tenyésztők,  akik pártatlan, elfogulatlan szemmel meglátják a tenyészértéket , azt szakszerűen le is írják , bírálati lapon rögzítik. Ezek lennének a hiteles adatok , amit rögzítenek, a jelen és  az utókor , a jövő tenyésztői számára a fajta törzskönyvében. Ilyen adatok, csak a tenyésztésre szánt, szakember által elbírált kutyáknál lehetnek , hiszen meg van az a minimum követelmény ahol a kutya neve mellett a tenyészthető minősítés is szerepelhet. Ismét vissza kell kanyarodnunk a fajtaadó országhoz, hiszen én is az ő tenyésztésirányításukat "felfedezve " értettem meg, mi nem működik itthon jól. 

Az ADRK-nál  egy céltudatos tenyésztői munka indult el 1968-1971 -ben, melyet szakemberek irányításával elkezdtek, végrehajtottak , majd módisítottak amikor kellett. Addigra volt olyan állományuk , amiből ki lehetett emelni a jobbakat, kiválókat  és a tenyésztést segítő háttér is megvolt. Volt képzett bíró gárdájuk, fajtát jól ismerő küllembírókat, tenyész bírókat, felkészült kiképzőket, segédeket képeztek, szervezeti szinten, a klubban folyó munka segítésére.  Kutyaiskolák alakultak szerte az országban, helyi és területi csoportok segítették a közös kutyázást, minden a lelkiismeretes tenyésztés felé "terelte" a kutyásokat. A klub tenyésztésvezetővel, kidolgozott adminisztrációs rendszerrel segítette őket, volt anyagi forrásuk , mert jól gazdálkodtak, a befolyt pénzeket nem herdálták el. Ztp-et, munkaversenyeket, kiállításokat  rendeztek, az eredmények, leírások nyilvánosak voltak, bárki hozzáférhetett tenyésztőként az adatokhoz, hiszen kinyomtatták , könyv formában értékesítették a  tenyész könyvet . Így segítették a tenyésztőket, hogy  megfelelő módon tudjanak tájékozódni , ne csak szóbeszédre alapozva vágjanak a tenyésztésbe. Évente értékelték az adott időszak állományát, majd  megbeszélték a további lépéseket, mi az ami jó és mi az ami rossz, azaz nem várt hatás. A standardban részletesen leírt hibák megszüntetésére törekedtek. Az állomány  ismeretében hozták meg a közös döntést, hogy a következő években mire helyezik a hangsúlyt a bírálatban. Milyen tenyészállatokat emelnek ki, milyennek képzelik el az ideális típust, merre haladjon a fajta tenyésztése. ......
Van egy könyv erről , nem én találtam ki :) Adolf Pinkoss Der Rottweiler 
Olyan jó eredményeket értek el, hogy a széles nyilvánosság számára is láthatóvá tették a kiemelten jó kutyáikat. Videó felvételek készültek a rendezvényről , profi, hivatalos , nem amatőr felvételek. Kozmetikázás nélkül megjelent , mert a cél nem az emberek becsapása, sem nem a lejáratása volt. Egyszerűen felismerték, hogy csak összedolgozva tudnak tenyészteni, a tenyésztésben előforduló hibákat, nem kívánatos tulajdonságokat kiszűrni.   Körung ( kiemelt tenyészállat vizsgálat ) Mester-bajnokság , Éves tenyész kutya kiválasztó Klubkiállításuk videó felvételét meg lehetett vásárolni. Nem tudom mely év a videó felvételek kezdete de, talán 1985, bár lehet tévedek.  Nekem 1985-ben készült  Mester bajnokságról van videóm , aztán sorban a körungok  86, 87, 90, 91, 92, 93, ....2002-ig , majd még néhány év , aztán csökkent a lelkesedésem. Nekünk sok pénz volt , van, minden egyes anyag, mert nem a mi pénztárcánkhoz szabott egyiknek az ára sem.  Ezekkel a felvételekkel   még szélesebb réteghez jutottak el , több ember  láthatta a kutyáikat. 

Bizony a pozitív diszkrimináció elve, a céltudatos munka meghozta az eredményt, a fajta népszerű lett. A rottweiler fogalommá vált! Aztán nem csak fogalommá, de divat fajtává vált , sokan kezdték szaporítani , Európában, Amerikában , meg szerte a világon. 

Bizony itthon is. Na és itt kanyarodjunk vissza a hazai helyzethez ismét.  Sose volt szervezeti szinten, céltudatos és rottweileres szakemberek által irányított tenyésztés! Rottweileres szakemberek sem voltak. Kezdetben mindenki ismerkedett a fajtával és a németjuhász kutyák , vagy egyéb fajták szakemberei minősítették a kutyákat. Volt törekvés saját szakember gárda nevelésére, képzésére, de ez nem valósult meg, csak szórványos, egyéni törekvések voltak.
Ennek ellenére sikerült itthon is népszerűvé tenni a fajtát , egy rövid időben, igazán jó tenyésztői eredmények születtek. Ám ezek egyéni tenyésztői eredmények voltak, az ADRK fedező kanok és sok helyről importál kutyák első generációs utódai egy egészen jó képet mutató állományt eredményezett.  
Szervezeti szinten a tömegtermelés, a kritika nélküli szaporítás volt támogatott, hiszen az hozta a nagyobb bevételt a MEOE számára. Egy idő után az igénytelen, minősítetlen kutyák szaporulatai eluralták a fajtát, az ő utódaik voltak láthatóak országszerte. Olcsó volt, bárki számára elérhető. Az igénytelen többség, legyőzte a maroknyi , igényes tenyésztői csoportot. 

A laikus tömegek számára az volt a "rottweiler ", amit a hétköznapokban láttak, amihez olcsó pénzen hozzájutottak. A fajta népszerűsége visszájára fordult , zuhanórepülésben érkezett el a rottweiler fajta, a negatív megítéléshez. Aztán el is indult a kampány a fajta ellen, mert a sok szocializálatlan, neveletlen , nem megfelelően tartott , kezelt kutyák több balesetet okoztak. Az évenként születő 10.000-12.000-res kölyökszám nem céltudatos, irányított, szelektált tenyésztésre utalt, de inkább tömegtermelésre.  Akkor még bejelentették az almokat, mert "érték" lett  a "törzskönyv" önmagában is. A törzskönyvezett kutyának magasabb volt az ára, bármilyen minőséget takart a kölyök, a kereskedők így vitték olcsón, de biztos pénzért. A vevők is szerették az olcsót, azt kritika nélkül elfogadták, de a drágább kutyánál elvárták, hogy hibátlan legyen. 

Az igényes tenyésztők, próbáltak megfelelni ennek a feladatnak és törekedtek a szép, jó, hibátlan, egészséges rottweiler felé. Ám a versenyben alul maradtak, mert sok lúd disznót győz alapon , őket szorították ki.   Hazudik az aki letagadja, hogy voltak igényes tenyésztők avagy miattuk "ment tönkre"  a fajta! Voltak gondok, de pont a tenyésztők elleni hadjárat végezte ki a fajtát! 

Így jutottunk el a mai viszonyokhoz, hogy alig maradtak tenyésztők, de az igénytelen szaporítás stabilan tovább folytatódik.  Mára már törzskönyvezés nélkül , mert a felülbélyegzett származási lapot sem érdemes kiváltani ,  a "törzskönyv" is értékét vesztette.
A törzskönyvezésnek csak akkor van értelme, ha az a fajta érdekeit szolgálja, elősegíti a fajtatiszta tenyésztést, a tenyésztők egymás munkájára való építkezését. A törzskönyvezés , a minősítések, győztességek, vizsgák , egészségügyi szűrések önmagukban semmit nem érnek, ha mögötte nincs az a kutya , amelyikre vágyunk, amelyikre azt mondhatjuk: Ez igen, ez aztán a jó rottweiler , pont olyan jó, mint apja, anyja, nagyapja , nagyanyja, az összes remek őse , melyeknek tulajdonságait örökölte !  
Ismeretlen származással , minden véletlenszerű, semmilyen módon nem kiszámítható az eredmény. Hibák tömkelege rejtőzhet a kutya genetikájában, ami "váratlanul" felszínre bukkan. Ezért a tenyésztésben a tisztázott vonalakba ilyen egyedet nem visznek be, mert túl nagy a kockázat , bármilyen jó saját teljesítményt mutat a kutya. 
Itthon nem kell aggódni, mert a megmaradt maroknyi tenyésztő kutyáin kívül, akik ellenőrzött ADRK kutyákkal építették fel a tenyész állományukat , nincs tisztázott vonal így lerontani sincs mit.
Mára mindenki egyenlő eséllyel indul , akár nulláról is elkezdheti a tenyésztést, fajtanemesítést, a hibák kiszűrését. Sose lesz mérhető tenyésztési eredménye annak, aki nem tudja dokumentálni, láthatóvá tenni a teljes tenyésztési eredményét ! A véletlenszerűen jól sikerült kutyák bemutatása, csak azt a látszatot keltik, mintha minden rendben lenne a tenyésztés háza táján. Aki komolyan veszi, az adatot rögzít, utódot ellenőriz , több generációban gondolkozik, nem a napi kutyaeladásra koncentrál elsősorban ! 
Ezt az adatgyűjtést, utódellenőrzést , több generációban gondolkozást koordinálja egy tenyésztő szervezet, segíti a tenyésztők munkáját egy központi, hiteles adatbázissal ! Bizony ez szakmai munka, szakembert igényel , hogy állományszintű fajtanemesítés folyhasson! 

Na, ez nincs itthon , mert lelkes önkéntesek , a saját elképzelésük szerint "vezényelnek" , hoznak kötelező érvényű szabályokat, ami nem szól másról, csak a pénzszerzésről. 
Ezért történik az, hogy aki eddig se vette komolyan, most húzott egy lapot és nyert. 

Dominancia, alárendeltség, vezető és követő.

Dominancia meghatározása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dominancia
MAJD : ajánlok két írást.



Ez a téma mindig aktuális és sok félreértés forrása. Én így fogalmaztam meg kicsit bővebben, mikor eluntam megmagyarázni, hogy a dominancia, nem durvaság, nem verekedés, nem harc, nem folyamatos küzdelem.

Röviden :
40 éve tartunk rottweilert, domináns kanon keresztül ismertük meg a fajtát, hozzá  csatlakoztak később , a további rottweilerek ,mert tenyésztésbe fogtunk.

Az első húsz év tapasztalata , a kutyák viszonyában : inkább a fogságban élő farkasokhoz hasonlított. Az idézetekkel utalok vissza az ajánlott cikkekre.

"Ahogy az utódok ivaréretté válnak, elhagyják a családot, így csak a szaporodó pár tekinthető a családi falka állandó tagjának. A fogságban tartott farkasoknak ilyenfajta elvándorlásra nincs lehetőségük, sőt gyakran nem rokon egyedeket is összezárnak, amelyek így kénytelenek valamiféle falkába rendeződni. Ebben az esetben alakulnak ki azok a farkas falkák, amelyeknél megfigyelhető az egyedek közti éles, alá-fölé rendeltségben megnyilvánuló viszony (alfa, béta, omega egyed), és a hierarchiát alakító/fenntartó gyakori agresszió"
A második húsz év tapasztalat, a kutyák viszonyában: pedig a szabadon élő farkasokéhoz hasonlított:)

"A természetes környezetben élő családi falkákban viszont a dominancia agresszív kifejezése ritkán nyilvánul meg, a szülők vezető szerepét az utódok nemigen kérdőjelezik meg. A kölyöknevelési időszak kivételével a szülők közül a nőstény viselkedik alárendeltként. Ugyanakkor abban az esetben, amikor több család verődik össze egy nagyobb falkát alkotva, már komplexebb módon alakul a hierarchia a felnőtt egyedek és a növendékek között is."

A másik írás meg ezért illik a mondandómhoz:

"Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak, másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben – derült ki Pongrácz Péter és munkatársai tanulmányából (Pongrácz et al., 2012). A domináns jószág (amelyik előbb/többet ugat, ha idegen lép a házba, a száját többször nyalogatja a másik; előbb eszik, ha ugyanakkor, ugyanazon a helyen kapnak enni, és általában győz a verekedések során) könnyebben, szívesebben tanul az embertől. A tesztben kétféleképpen lehetett megszerezni egy labdát egy eszközből. A kutyák felének a kísérletvezető az egyik módszert mutatta be, felének a másikat. Kiderült, hogy míg a dominánsak a bemutatott módszer szerint szerezték meg a labdát, az alárendeltek önálló megoldással próbálkoztak. Egy korábbi viselkedéstesztből azt is tudjuk, hogy az alárendeltek inkább kutya-központúak: ha egy (idegen) kutya mutat be egy feladatot, akkor az alárendeltek lemásolják az akciót, a dominánsak viszont figyelmen kívül hagyják (Pongrácz et al., 2008). Ezt a megfigyelést ma már kiképzők is szívesen használják: megtanítanak egy feladatot az idősebb, domináns kutyának, és később ő mutatja be azt a kiképzés alatt álló újoncoknak. Nagyon hatékony technika!"

Pont így működtek a domináns kutyáink. A többi kutya alárendeltként viselkedett, keresték a kedvét , verekedésben mindig győzőtt, .... idegent figyelmen kívül hagyták és nem hajtottak végre tudott feladatokat sem másnak.  És a domináns kanunk az utóbbi években, nagy segítségünkre volt a többi kutya nevelésében. Mint ahogyan évekkel ezelőtt a domináns szuka is, aki lányait végig "kordában " tartotta, szelíd erőszakkal , nyugodt kiegysúlyozott, de magabiztos viselkedésével.


Bővebben:
Vissza kell mennünk az időben a jobb érthetőség kedvéért.   Én egy kan rottweileren keresztül ismertem meg a fajtát és elfogadtam, amit abban az időben mondtak róla és nem kérdőjeleztem meg, hogy a tulajdonságai fajtatulajdonságok. ( 1971) A "rottweiler" ilyen.  Magabiztos, határozott, születetten jó őrző-védő képességekkel rendelkezik.  Domináns kan, ezért néhány alapvető szabályt be kell tartani, az etetésnél,  a kutyákkal, idegen emberekkel való viszonyban.  A  fajtaleírásban szereplő eb képe tökéletesen ráillett a mi kanunkra, már amikor elolvastam és  elkezdett érdekelni a fajtaleírás, hiszen tenyészteni kezdtünk. (1986)

A régi ajánlás szerint a rottweiler természete:

"Mindig segíti gazdáját, és együttműködik vele. Természetét a munka fejlesztette ki és nemesítette. A rottweiler odaadó, hűséges, szófogadó kutya, amelynek vérmérséklete közepes, és közepes az élessége. Bátor, sokáig meg tudja tartani nyugalmát, de azután villámgyorsan és tekintet nélkül támad. Harci készségét a harcban lelt örömmel párosítja, azonban hamarosan nyugalmi állapotba megy át. Az idegrendszer erősségét mutatja minden helyzetben, de se nem láncos, se nem ól kutya! A fogság rontja a természetét. Mindezeket a tulajdonságokat szem előtt kell tartanunk, ha rottweilert akarunk tenyészteni." "A rottweiler helye ott van, ahol nem csak a külső és az elegancia számít. A rottweiler tulajdonságai élesen elhatároltak. A bizalmatlanság (úgy, mint más fajtánál) nincs nála erősen kifejlődve. Figyelemmel, de fenntartással viselkedik minden iránt, ami idegen. Igen tanulékony és jól alkalmazkodik a környezetéhez. A munkabírásra tenyésztették ki, és fejlődésének minden szakaszában tulajdonképpen szolgált. Feltűnő vonása, tekintettel, arra hogy nagy kutyáról van szó- az összeférhetőség, mely nagy türelemmel párosul. A rottweiler kemény kutya." Ne hagyjuk ki a keménység meghatározását sem, mert ezt sokszor tévesen ( vagy más értelemben) használják, gyakorlott kutyások. "Keménynek azokat a kutyákat nevezzük, melyek hamar elfelejtik a kellemetlen és fájdalmas élményeket és további fejlődésüket az előbb említett élmények, nem befolyásolják" 
Arnold,   valóban domináns kan volt, és ezt nem csak mi képzeltük így , hanem minden helyzetben be is bizonyította.  Az őrző-védő munkában, a hétköznapi helyzetekben, meg   amikor  spontán védeni kellett.
A kutyák is felismerték benne az erőt, és csak igen ritkán került sor összetűzésre idegen kutyákkal. 

Akkor sem harapott, de feldöntötte a kutyákat , maga alá gyűrte , ráfeküdt , morgott, majd amikor a kutya megadta magát , azonnal le lehetett hívni róla és nem is foglakozott tovább az ebbel.
Ahol ő megjelent kérdés se volt, hogy ő irányítja az eseményeket ,  nem egy másik kutya:)   Pózolt, állt és a kutyák elfordultak, a gazdák irányt váltottak. Mi meg sétáltunk nyugodtan tovább. 

Aztán lett másik kutyánk, másik rottweilerünk , előbb egy szuka, aztán kan, aztán szuka, de a PARVO tarolt nálunk.........Néhány év múlva folytatódott a sor Arnold fiával, aki szintén domináns, határozott kutya volt, ugyan olyan jó őrző-védőben , a hétköznapi helyzetekben , mégis  lágyabb, hajlékonyabb , együttműködőbb kutya volt.
Kutyákkal való viszonya is hasonló,  de egy fiatalkori negatív esemény miatt , ( három korcs közrefogta , megtámadta és a gazdájuk meg husánggal leütötte ) verekedősebb lett.  Kezdeményezni ő sem kezdeményezett verekedést,  de Ő bizony a támadó kutyát  azonnal leteperte, harapással tartotta sakkban.  Ám  ő is lehívható volt azonnal. Ezek nem voltak "igazi " csaták , a rottweiler erőfölénye nyilvánvaló volt. ( "igazi" megjegyzésem magyarázatra szorul , mert  csak később értékelődött át a szemünkben, milyen is az amikor a másik kutya egyenlő eséllyel harcol!)

Az első  nagyon komoly verekedős eseményt  két rottweiler kan produkálta egy séta alkalmával. ( 1981.)  Az egyik hat éves, a másik 1 éves volt.  ! Azt gondolnád, hogy a hat éves simán nyert , hiszen az egy éves nem  lehetett komoly ellenfél. Nem így volt! Bizony harc volt a javából, ami tökéletes meglepetés volt, mert az öreg kan domináns, rutinos eb volt, sose  kellett igazán küzdenie. Ritkán előforduló csatából mindig győztesen került ki, valójában nem is kellett nagy erőfeszítést tennie.  A rendre utasított kutyák visszavonulót fújtak , később kerülték a vele való összetűzést.  Ezzel az ifjú kannal sem tett mást, csak egy laza pózolással és morgással helyre akarta tenni. Csakhogy az ifjúnak esze ágában sem volt tisztelni őt és elfogadni a fölényét !

Nagyon komoly csata alakult ki !

Persze nem érhetett véget megadással, mert nincs az- az ember aki kivárja azt, ha lát két rottweilert komolyan verekedni:)  Győző  valahogy szétparancsolta őket,   én meg reszkettem, mint a kocsonya, mert döbbenetes élmény az ilyen .
Nagyon oda kellett figyelni rájuk, de egy darabig sikerült megelőzni a további összetűzést, de komoly koncentrációt igényelt kormányozni őket.  Én nem is vállalkoztam rá. Akkor lehetőségünk volt  kennelben tartani őket. Így nem is dőlt el a meccs soha, mert mi az elkerülést választottuk.  Szét zártuk őket és külön - külön foglakozott Győző velük . 

Második meghatározó élmény .

Második nagyon komoly verekedős esemény 1984-ben zajlott , Arnold fia Crisztosz és Ali között. Arnold 4 éves, Ali hét hónapos volt. Sose hittem volna el, ha nem élem meg, hogy a hét hónapos kutya komoly ellenfele volt a négy éves, rutinos verekedő kannak !  Ali nem csak tudta hogyan kell, de nagyon élvezte a verekedést. Öt hónaposan vette meg Győző, két hónapot a bátyjánál volt kertes házban ,de hét hónaposan muszáj volt hazavinni Crisztosz mellé. A második nap, már úgy döntött, hogy nem ismeri el Crisztosz fölényét. Győző megoldotta, egy darabig sikerült is tartani az egyensúlyt, de aztán végkép nem.  Ismét költöztünk, kertes ház, kennel, egyéni foglalkozás. Később lett több kanunk és több szukánk, de azonos nemű kutyákat nem tudtunk együtt tartani.  Korban mindig eljött egy pont amikor a kanok is és a szukák is  összeszólalkoztak, és nem állt meg a dolog a zajos odakapásnál, de komoly verekedés alakult ki. Mivel a harc komoly volt, sose vártuk ki a végét ( nem mertük) szétszedtük, szétparancsoltuk őket.  Kennel és egyéni foglalkozás, volt a menet attól a naptól.  Azóta van négy részre osztva a kertünk, mert "vetésforgóban" játszottak kettesével  a kertben. 

Így ment ez az " újkori" történelemig. 1992, amikor Wanda kutyánk három lánya együtt nevelkedett, majd Rita kutyám, lányai , fiai szintén együtt és az öregekkel párhuzamosan. Kennel és egyéni foglalkozás, sétáltatás, kutyaiskola rendszeresen egy hétvégén sem maradt el , de a kutyák viszonya más lett és az azonos korú kutyák párhuzamos nevelése ráirányította a figyelmet az eltérő jellemek , a rangsor alakítás kérdésére. Az almokban, már egészen fiatalon 4-5 hetesen tetten érthető a különbség, de a tanulás, a környezet befolyása később nagyon meghatározó !
Így, válik igazzá, hogy az alap képességekkel születik a kutya, idegrendszer típusa , öröklött ösztönös adottságai is állandóak, de a nevelés a "látványt"  erősen befolyásolja . "LÁTVÁNY " = amit az emberek látnak a kutyából, amit arról a viselkedésről gondolnak, ahogyan jól, vagy rosszul értékelik a kutyát és ehhez igazítják a nevelést, kiképzést, majd mondanak valamit a felnőtt, kész kutyáról. 

A rottweilerről a domináns, erős, rettenthetetlen harcos képe rajzolódott ki, ami mára már egyáltalán nem igaz általánosságban a fajtára ! A standard is megváltozott, alakítottak rajta, a kor igényeihez, de ezt senki nem veszi figyelembe és a régi legendához igazodva kezelik a kutyákat.  Mumusként rajzolják le , a magabiztos határozottságot mutató rottweilert és okoznak hatalmas kárt az újdonsült gazdik lelkében , majd  hülye tanácsokat adva , kárt tesznek a kutyában is.  Valóban domináns , karakteres, vezető típusú kutya kevés van. Kiugró egyéniségek még ritkábban, a dominanciát is jól lehet kezelni , mint tettük ezt bármikor:) 

A hétköznapi helyzetekben, vegyes kutyás csoportokban ritkán akad össze sok-sok domináns , vezetésre termett rottweiler, vagy kutya. A tüzelés, az etetés se kavar be , hogy ezért naponta rettegni kéne ! A falkarend, a falkateória csak egy szép "mese" , nem kell, hogy az határozza meg a mindennapjainkat! 
Megtörni, leverni, terror alatt tartani felesleges, annál okosabb intelligensebb a valóban domináns kutya, a gyenge meg súlyos károkat szenved a durvaság miatt. Alázatos kutya sose volt cél, remélem soha nem is jutunk el odáig!

DOMINANCIÁT MUTAT - nem biztos, hogy domináns jellem !
- nem akar ölni!
- nem törekszik falkavezérségre !
- nem veszi át az irányítást ! pláne nem a kölyök kutya :)

Nevelni kell, irányítani, kiképezni , biztosítani neki a mozgást, feladatokat , ami leginkább a munkakutya lételeme "a szellem és a test edzése " napi feladatokban.  Aztán felnő és egy csodálatos eb, családi, kísérő, sport és akár "munka" kutya is lehet  belőle. 

AZ EGÉSZSÉGES, jó ROTTWEILER CSAK FIZIKAILAG NEHÉZ eset. Nem könnyű odébb tenni, felrúgni se lehet, földre teperni meg végképp nem egyszerű. Az agresszióra bátran agresszióval felel. Ésszel, türelemmel párosult határozottsággal, időben adott kontrollal, hamar tanul és a gazdájának könnyen kezelhető kutyájává válik! Ha neveled, tanítod , foglalkozol vele, nem hanyagolod el a kölyök és fiatalkori szocializációt sem, a kezdeti nehézségeken túljutva nagyon élhető kutyád lehet !  
Kné Tünde 2014. 08.01. 



Falkavezér leszek.

A falkavezérség, még mindig  divatos téma. Rendre belefut minden friss rottweiler tulajdonos a jól értesült  figyelmeztetésbe, hogy jaj, juj, vigyázz, mert ha nem leszel falkavezér veszélyes lesz a kutyád rád nézve!  Azt ugyan nem tudom, hogy mire alapozzák ezt a vélekedést,mert akinek csak a rettegés jut eszébe a fajtáról csak hallomásból  ismerheti a rottweilert
Bizton állíthatom , hogy  sose volt valóban erős, domináns, vezető típusú kutyájuk, se rottweilerben, se más fajtában! Akinek volt, az megtanulja tisztelni a kutyát, de nem retteg, nem fél tőle ! Az első kölyökmorgás hallatán, mindenki verést, ütést, a kutya legyőzését javasolja. Végzetes alárendelt viszonnyal riogatják a gazdikat,  felvázolják, hogy milyen veszélyes  kutya  lesz az ebből - hiszen a rottweiler uralkodni vágyó kutya, a gazdi fejére nő hamarosan.
Közben nem látják és nem is figyelik miért morog a kutya, pedig a morgás „100” okból lehet. 

A morgás beszéd, nem a gyilkos ösztönök megnyilvánulása!  Kb. tízezredszer írom ezt le, de nehéz a „tömegek” jól értesültségét felülírni.  

Jogos igény, hogy a kutya jól nevelt, az emberrel együttműködő legyen. Persze elvárás az önállóság, ha védeni kell , hiszen őrző-védő kutya. Ez nem megoldhatatlan feladat, csak ezt a kutyának tanítani kell! Nem harapni kell megtanítani , mert azt nem lehet! A fogak használata vele születik a kutyával.
A jó rottweiler rendelkezik mindazon ösztönös képességekkel , amit egy őrző-védő kutyától elvárhatunk. Nem könyvből és nem verbális magyarázat útján érti meg mit várunk tőle. 

A szituációk kihozzák belőle az ösztönös kutya reakciókat, azaz az őt ért ingerre,ingerrel válaszol.  Ezeket a reakciókat dicsérhetjük, vagy arra állandóan tilthatunk,sok esetben bizony figyelembe se vesszük . Pedig az emberi szabályok megtanítása, a mi feladatunk, hiszen azt mi ismerjük a kutya nem!  Azért kell jó vezetőnek lennünk, hogy jól tudjuk irányítani a kutyát, NEM PEDIG AZÉRT , MERT BÁRMI FÉLNIVALÓNK LENNE !


Én így gondolom.

A csoportban élő állatoknál hierarchikus rend van, mindenkinek meg van a helye és szerepe. A falka vezetője az aki kormányozza a család életét, élelemszerzését, a vadászatot. 
Milyen tulajdonsága van, mint vezetőnek ? 
Okos, határozott, mindig igazságos , ö kezdeményez akciókat, jóváhagy viselkedéseket, és megtorol  engedetlenségeket, főleg olyant, ami veszélyezteti a falka életét.

Nagyon leegyszerűsítve,  dicsér és büntet. De ez a két szó, valójában emberi fogalom, az állatok egyszerűen megélik a pillanatot. Jó, rossz, kellemes, kellemetlen....  

Szerintem a jó vezető a "falka" tagjait egyformán kezeli, mindenkinek a megfelelő helyen kell lenni. Némi előnyt csak a tüzelő szukák és kölyköt gondozó családtagok élveznek, vagy az, aki egyenrangú fél, a vezetővel közösen irányítja a falka életét.  Ugyanis néhány éve kiderült, hogy egy szuka meg egy kan irányítja a család életét , mert a kutyák nem falkában, de családban élnek, a szabadon élő farkasokhoz hasonlóan. A domináns szuka egyenrangú társként vezető. A két vezető szorosan összedolgozik!

A kutya semmilyen emberi értelemben vett döntést nem hoz. 

A kutya, kutyául él és viselkedik. Viszont falkaállatként, kötelező volt betartania a falka, a család rendjét, mert ez volt a túlélés, a tele pocak záloga !  

Életben maradni, utódot nemzeni, ez egy ősi ösztön , ami a ragadozó, falkaállatokban kódolva van! A falkát, a családot a rangsorban legfelül elhelyezkedő hím és nőstény vezeti, komoly rendet tartva! Rangsorban az áll legfelül, aki vezető típusú, okos, erős, domináns jellem.

Na, ezt a vezető szerepet egy kutyából és emberből  álló csoportban csak az ember birtokolhatja! 

Hiszen az ember sokkal okosabb a kutyánál, gondolkozni képes „csúcsragadozó”!  Eligazodik a saját világában, míg a kutya önállóan már nem! 
Eszközei révén erősebb az ember, még akkor is, ha egy nagytestű kutya fizikai fölényben van. A Kutya, az ember utasításait, akaratát nem bírálhatja felül! Ösztönösen hiába érzi, hogy neki rossz vezetője van, akkor is alá van rendelve az embernek! A gazda adja az élelmet, biztosítja az életteret a kutyának !  

Miért kell megtanulni, jól irányítani a kutyánkat, jó vezetővé válni ? 

Azért, mert a kutya akkor van a helyén, akkor kiegyensúlyozott, ha az ősi ösztönök szerint is a helyén érzi magát. A vezetőnek alárendelheti magát, kutyaként élhet, kiszámítható, aktív, nyugodt életet.
2013. március. 



Átfésültem, kiegészítettem itt-ott  2014. május 29.