2010. december 17., péntek

Egyetlenke és a sült csirke comb

Sütöttem ma csirke combot. Gondoltam megkínálom vele a Tökmagot.


Nyalogatta, nyalogatta, de nem tudta mit kezdjen vele. Na, ja a táp etetés hátránya, nem ismeri fel a húst. Bár az első alkalommal az anyjuktól és egymástól lesik el a technikát. Itt meg se a mama, se tesó nincs. Ezért eltéptem és kézből nyújtottam az első falatot. Onnan már tudta mit kell tennie.


Ízlett neki.

Egy nagyobb darabot elvettem és a háta mögött tettem le.


Előbb végzett a könnyen megszerezhetővel, majd az egész darabot is megkereste.


Teljesen nyugodt volt, nem őrizte a húst, amig el nem kezdtem macerálni, simogatni. Mivel az első jelzésre nem vonultam vissza, egyre erősebben morgott, fenyegetett. Védte az ennivalóját A HÚST ! SOHA ILYENT TÁPPAL MÉG NEM CSINÁLT! Ösztönös és tanult viselkedés az ennivaló féltése. Nagyon régen tudjuk ezt, mert számtalan alomnál kipróbáltuk! Csak a hús, a csont vált ki ilyen hatást-meg a zsákmány birtoklása, amit szintén az anyjától tanul!

Ezt a történetet szoktuk elmesélni, amikor valaki panaszkodik, hogy a pici kutya harap, morog, őrzi az ételt, a csontját és a kedvenc zsákmány játékát. Természetesen idővel megtanítjuk mi is, hogy adja át, engedjen az ennivaló közelébe. DE! Nem haragszunk érte, nem akarjuk leverni, terrorizálni, csak tudomásul vesszük, hogy a kutya kutyaként viselkedik, ezért a mi szabályainkat meg kell tanítani neki. Pont úgy, ahogyan az apja, vagy az anyja tenné!

A második ami érdekes ebben a filmsorozatban, a kicsi kutya orr használata. Hangosan szimatol, keres, nem adja fel addig míg rá nem lel. 2010. 12.17.

2010. november 21., vasárnap

Köbányai Happy Dog Kutyaiskola 2010. 11.20. vizsga


Az egyik blogomban, 11 hónapja írtam kicsit részletesebben Bibiről.
Most egy örömteli eseményről számolok be Bibi kapcsán. Az együtt elkezdett munkát Bibi gazdijával, családjával nem adtuk fel. Ahogyan Bibi elkezdett iskolába járni, egyre többet és többet tanult. Mikor Gábor gazdi már elégedetten hátra dőlt volna, hogy a kutya mindent tud, újabb feladatok, új célok kerültek a szeme elé. A kutyázásnak egy más területére csodálkozott rá. Mi csak munkakutyázásnak nevezzük, ami nem mást jelent, mint célirányos kutyakiképzést, vizsgákra való felkészülést. Ez a rendszeres kutyaiskolába járás mellett, folyamatos tanulást is jelent a gazdiknak. El kell sajátítani a kutyakiképzés tudományát, ezzel párhuzamosan tanítani, kiképezni a kutyát. Bibi alkalmasnak bizonyult. Egészséges , kívül belül, nagyon szívesen és gyorsan tanul. Gábor meg az egyéb feladatokat ( munka, család, gyerekek) kicsit átcsoportosítva, szorított időt a kutyaiskolába járásra is hétvégén.
Ennek a majd egy éves szakasznak a lezárásaként Bibi 2010. november 20-án sikeres BH vizsgát tett. BH vizsga = városi kísérő kutya vizsga, mely két részből áll. Egyrészt az iskolai pálya munkából, másrészt a közlekedésbiztonsági részből.

A vizsga nyílt, országosan meghirdetett MEOE rendezvény ,nem csak az iskolánk tagjai vehetnek részt rajta. Így egy másik rottweilert is megismertünk, aki azt hiszem Szolnokról érkezett. Felvezetője, Papp György, régi ismerős kiképző, vizsgázott segéd, teljesítmény bíró, sok éve munkakutyás, német juhászkutya fajtában.

A vizsgára nyolcan jelentkeztek. ( a vizsga előtt két héttel kell jelentkezni) Mindenki meg is jelent és vizsgázott. 5 BH 1 szintre, 1 BH 3 szintre, 1 HPO 1-szintre, 1 Nyomkövető vizsgára.
Egy BH 1 szinten elindult kutya kivételével mindenki sikeres vizsgát tett.

Gratulálok mindenkinek!

Szép volt Bibi, Gábor! Csak így tovább! Van még tanulni való, de én nagyon büszke vagyok rátok. Köszönöm, hogy végig csináltátok!
BH 1
Zico von Calibra -felvezető Papp György megfelelt
Siroccó Bibi-felvezető Prekovics Gábor megfelelt
Max - felvezető Egyed Lászó megfelelt
Igor -felvezető Német Zoltán megfelelt
Szécsivári Vox, Astor -felvezető Kollárik Péter megfelelt
Aquila Avanta Grande-felvezető Sípos Róbert nem felelt meg ( sajnos elhagyta a pályát)
BH 3
Firefox Dokie, Medi -felvezető Volár Andrea megfelelt
HPO1
Gondűző Alkonyat Virsli, Császár "Varázs" 90/ 86/ 90 pont- felvezető Kovács Otilia, Judit
Nyomkövető vizsga
Szécsivári Yro, Kily 86 pont felvezető dr Zubercsány Diána
2010.11.21. 


2010. november 11., csütörtök

Falkavezérség- ahogyan én gondolom

Olvasom lépten -nyomon, ma egy igazán divatos téma, a falkavezérség. Legutóbb Kati oldalán. Egy mondata megütötte a fülemet: 
"Egyetlen falkatag sem bírálja felül a vezér döntéseit, hanem maradéktalanul végrehajtja.Ez az ösztönük!"- írta le a blogjában. Ez engem elgondolkoztatot, mert a gyakorlati tapasztalatom más , sok kutyával együtt élve. Szerintem - bármelyik falkatag felülbírálhatja, csakhogy a gyengébb, az alárendeltebb, súlyos büntetést kaphat érte! A falkában, a kutyák csoportjában, vannak helyzetek amikor az egyik kutya mást tenne, mint a másik. Mindig a falkában, az adott csoportban, családban elfoglalt helyük dönti el, hogy az adott helyzetben kié lesz a döntő szó. Ki irányítja a közös tevékenységet, ki őrködik, kié lesz a legfinomabb falat, ki kapja az első simogatást, ki haladhat például a gazdi mellett!  VAGY ha az élelem megszerzése lenne a cél, ki irányítja a vadászatot stb. stb. Erre az életben maradás természetes ösztönére alapul a családi hierarchia, hiszen egy kutya, meg egy farkas, egyedül nem élne meg. A vadállatok, amiből táplálkozik, amiért vadásznia kell, mind erősebb , fizikailag, testileg. Szóval, ugyan genetikailag kódolt, de mégis a tanulás az, amiért nem kérdőjelezik meg a vezér döntésétSzületése után megtanulja, hogy a család szabályait betartva maradhat életben ,tartozhat a falkához. Később, ha elhagyja a falkáját. vagyis amikor felnőtt lesz, új családot alapít. Mindig közösségben, családban élve lehet testileg, szellemileg nyugodt, kiegyensúlyozott, mindig jól lakott eb. 
Én nem gondolok magamra , mint falkavezérre, nem is szeretnék az lenni. Én nem vagyok kutya! Én ember vagyok!  Az emberi szabályokat , a családunk szabályait én ismerem. Nekem kell azt a kutyával megtanítani és elfogadtatni. Ehhez pontosan kell ismernem a kutya tanulási képességét, az ő nyelvére lefordítva kell megértetnem azt, ami hasznára válhat! Nincs más választásom, mint tudatos vezetővé kell válnom. E nélkül, nem sikerül jól irányítanom a kutyát, kiegyensúlyozott, biztos, nyugodt életet sem tudok biztosítani neki. Ez se neki, se nekem nem jó! 
A KUTYA  akkor "boldog", ha az élete kiszámítható, számára felfogható , megoldható események sorozatából áll. Van otthona, meleg helye, étele, itala és van lehetősége a napi rendszeres testmozgásra, ami pótolja a vadászatot, mert hiába is akarnánk plüss babát csinálni belőle, ő mégiscsak egy ragadozó állat! Mivel 14.000 éve háziasítottuk, ezen idő alatt azért eltávolodott az eredeti falkában élő vadkutyáktól, na meg a farkas őstől is, így felesleges az ősi múltra hivatkozni, ha megakadunk a nevelésben.
2010. 

2010. október 15., péntek

Az őrző-védő munkáról ismét.

Bevezetőnek két friss videó. 2010. 10.
Nem tanítjuk még őrizni és védeni, "csak" a benne levő ösztönöket kihasználva, engedjük , hogy megszerezze a zsákmányt, engedjük, hogy használja a fogát.Az" akarás" a lendület, élénkség ( temparamentum) a munkában lelt öröm, mind mind tájékoztatásul szolgálnak, hogy majd felnőve merre haladhat a kutya kiképzése.






2006-2007-ben Rottweilert szeretnénk címmel cikk sorozat jelent meg a Kutyaszövetség újságban. Férjem fogalmazta meg a tudnivalókat, 19 részben. Ehhez az alábbi linken elolvasható cikkhez, fűzött megjegyzést a szerkesztő.

http://www.kutya.hu/Cikk.aspx?id=4225

Így szólt :

Szerkesztői megjegyzés

A kutyanevelés nem olyan egzakt tudomány, amelynek általános érvényű és felülbírálhatatlan szabályai vannak. Hogyan is lehetne az, amikor még az emberek iskoláiban is igencsak eltérő oktatási módszerekkel találkozhatunk, a poroszos drilltől a szabadelvű tehetséggondozásig? Lapunk teret enged a különféle véleményeknek és az egyes irányzatok képviselőinek, ám kötelességünknek érezzük felhívni az Olvasó figyelmét arra, hogy több út létezik.
Az őrző-védő kutyakiképzésben korábban általánosan elterjedt volt a kutyazsákmányszerző ösztönére való alapozás, ám ennek a módszernek megvannak a maga elkerülhetetlen következményei. Az eleve erős védőösztönnel rendelkező kutya agresszivitását a zsákmányszerzés élményével erősíteni azt a kockázatot rejti magában, hogy az állat a későbbiekben valóban "töltött fegyverként" fog működni, ami nehezíti beilleszkedését az emberek és kutyák társadalmába. Addig, amíg az őrző-védő kiképzés elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta, ez nem okozott problémát, sőt megfelelt a célnak: ezek a kutyák nem jártak "civil" társaságba, és munkájuk során nem "színjátékot" adtak elő, hanem valódi bűnözőkkel kellett könyörtelenül megküzdeniük.

A családi kutya azonban nem ilyen közegben éli az életét, ezért még ha fajtájánál fogva az őrző-védő sportban kívánunk is tevékenykedni vele, nem lehet cél az, hogy a kutya olyan kemény legyen, mint "maga az ördög". Jó védőösztönnel, magas önbizalommal rendelkező kutyák esetében ezért előnyösebb a fogással egy időben azonnal az eleresztést is tanítani és megkövetelni, hogy a kutya számára ne mosódjék össze a "csibész" megfogása a kötélhúzással, és az első pillanattól világos legyen, hogy az ember nem lehet az ő zsákmánya. A védőkar birtokba vétele, zsákmánynak tekintése azoknál a kutyáknál jelenthet hasznos kiképzési módot, amelyeknek veleszületett támadási készsége, önbizalma kevés, és ennek erősítéséhez szükségük van a sikerélményre.

Nem értettem egyet a megjegyzéssel, ezért szokásomhoz híven "tollat", klaviatúrát ragadtam. Leírtam, elküldtem és meg is őriztem az írást.

Azért írom ismét le, mert újból és újból visszatérő téma.

Kedves Szerkesztő úr!

Teszem-veszem, forgatom az ön hozzászólását, szerkesztői megjegyzését. Vívódom, hagyjam figyelmen kívül, reagáljak rá, avagy mégsem? Kellene, de röviden, tömören és érthetően, hiszen annyi tévedés, rosszul rögzült „tudás” kapcsolódik ehhez a témához. Az öné is ilyen.

A megjegyzés olvasásakor, végig az járt a fejemben, hogy mi az amit rosszul kommunikálunk az őrző-védő munka kapcsán az iskolákon.

Hiszen réges- régen volt az- az idő, amikor az őrző-védő kiképzés, elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta.(30-40 év) Ez így ebben a formában, egyébként is csak a BM Dunakeszi kiképző bázisára volt igaz. Az ott képzett és tartott kutyák valóban nem igen jártak „civil” társaságba.

A szolgálati munkára alkalmas kutyák tenyésztése, már akkor is döntően a civil szférára hárult. Ez a tenyésztői munka, akkor az egyetlen ilyen szervezet keretein belül folyt. MEOE. A MEOE kutyaiskolái is ilyen céllal alakultak, annó. Hely, ahol a kutyákat képzik, tréningezik, tesztelik, kiválogatják a tenyésztés számára. (1960-as évek)

Aztán az iskolák szerepe, szép lassan megváltozott, átalakult.(1980-1990) Az eredeti feladatát sem adta fel (német juhász) csak befogadta a többi fajtát, egyfajta szolgáltatást nyújtva. alapképzés, vizsgára felkészítés, tenyészszemlére felkészítés, fajtakorlátozás nélkül.

(Viszont egyfajtás tudással és szemlélettel) Ebből mi jött ki, az látszik a „klasszikus” őrző-védő fajták helyzetén, és a fejekben levő zűr-zavaron, ahogyan erről vélekednek, az emberek) Ám kanyarodjunk vissza az eredeti témához.

Az őrző-védő fajták tenyésztése, továbbra is civil szférában, családban folyik. A jó őrző-védő képesség bemutatása, ma is követelmény, bár az őrző-védő fajták szerepe megváltozott.

Ennek a jó képességnek a bemutatására, olyan teszteket, vizsgafeladatokat találtak ki, ami a civil életben is megállja a helyét. A kutyák munkájának értékelésekor a hangsúly a kézben tarthatóságon, irányíthatóságon, terhelhetőségen és magabiztosságon van.(15 éve itthon is)

Ebből a tenyésztéshez” kötelezően” előírt munkavizsga rendszerből nőtt ki a munkakutya versenysport, ami mára kicsit „önálló életet él”! Itt ebben a sportban eredményes kutyák, a követelmények és a pontozás szemlélete miatt, valóban nem tűnnek „családi” kutyának, abban az értelemben, ahogyan egy „átlag” család kutyázik. Ám bizton állíthatom, hogy a legtöbbjük, megbízható, jó védőösztönű, magas önbizalommal rendelkező kutya, akik soha nem tekintik zsákmánynak az embert, mert a képzésük során, a zsákmányszerző ösztönükre építve tanítják nekik az őrző-védő fázis, formagyakorlatait.

A munka, a tanítás során a kutyákkal azt értetik meg, hogy a csibészkar a jutalom, az a megszerzett zsákmány!!!!! A kart ezért adják oda neki, nem azért, hogy növeljék az önbizalmát!

Amikor a kölyökkutyát tesztelik a hangsúly a „bőr”, a „hurkán” van. Az önbizalmat (ha nincs neki, vagy kevés) úgy erősítik, hogy engedik győzni, megszerezni a zsákmányt! Viheted, tied, Te nyertél, te vagy az erősebb! Ez a módszer beválik, a növendék, felnőtt kor küszöbén levő, kutyánál is.

Ám felnőtt, kész kutyánál, a kar zsákmányoltatása, más szerepet tölt be. Csak látszólag azonos gyakorlat, nem önbizalom erősítő.

Ahogyan kezd felnőni, felnőttebb lenni, az őrző-védő munka kicsit átalakul, komolyabb lesz. A segéd igyekszik „erősebb” lenni, harcolni a zsákmányért. Aztán egy kicsit a kutyával is. Ellen áll, fenyeget, elszalad, visszatámad, egy koreográfia szerint. A különböző vizsga fokozatok szerint növelve a követelményeket. A jól begyakorolt és megtanult feladatok végrehajtását pontozzák. Magas pontszámot az a kutya kaphat, aki nemcsak a tanult dolgokat tudja jól bemutatni, hanem az ösztönös, jó, őrző-védő képességek birtokában is van. Magabiztos, terhelhető, irányítható, kézben tartható.(Munkára, tettre kész. Bátor, a fenyegetésnek ellenáll, kész önmagát, a gazdáját megvédeni, ha fenyegetést érez, hagyja magát az ember által irányítani, nem önállóan cselekszik, minden cselekvése kiszámítható, szóval egy okos kutya, akivel öröm együtt élni) Ezek az ösztönösen, születetten jó képességek öröklődnek. Ezért van szükség ilyen kutyára a tenyésztés során, hogy a fajták teljesíteni tudják eredeti feladatukat, hogy valóban védők legyenek. Az ilyen kutyát felismerni, csak az tudja, akinek már volt ilyen. (ideális esetben a munkakutyások többségének már volt ilyen kutyája, mármint, azoknak, akik ezt a sportot magasabb szinten művelik, vagy kicsit jobban elmélyültek a témában) Ezért nem magyarázzák el mindenkinek részletesen, hogy mi miért is történik. (nagy hiba)

Így alakulhatott ki, az a vélekedés, hogy az őrző-védő csúnya, veszélyes és szükségtelen, egy átlag kutyás számára.(Van más oka is, mert valójában ez is egy folyamat része)

Mindenki, aki nagytestű, őrző-védő fajtát tart, jó lenne, ha szakszerű irányítással mérhetné fel a kutyája képességét. Érezné, tudná, milyen erő van a kutyában, ha harcol, ha védekezik. Ezt az erőt meg kell tudni tartani, irányítani. Hiszen ma is megvan az igény és elvárás arra, hogy a kutya őrizzen-védjen! Ezért nem lebeszélni kell az embereket és ijesztgetni, a harapás rémével, arra biztatni, hogy igyekezzenek minden ösztönös képességet kinevelni, elnyomni a kutyában, hanem kipróbálni és megtanulni, ezt a remek sportot, melynek legnépszerűbb fázisa az őrző-védő!Talán ezért nem is értem, hogy miért most írt megjegyzést, hiszen egy olyan fajtáról szól ez a sorozat, amelyiknek komoly előírása a mai napig, az őrző-védő képesség birtokában lenni!

Természetesen mindig az ember, a gazdi irányításával és kontrolja alatt!

Családi kutyaként is!

Krausz Győzőné

Budapest 2007. 02.01.

Ez egy ajánlott cikk . Bár régi, de aktuális, igaz ma is

2010. augusztus 30., hétfő

Merre tartasz rottweiler?


Persze, mint minden érdekes témát, ezt is felvetettem rottweileres fórumon. Érdekes volt a reagálás, ki mit olvasott ki belőle. A cikk 2004- született. Mi, 2006- beszélgettünk róla. Meg is tartottam az írást, feltettem a honlapunkra, majd blog formájában is feldolgoztam. Aztán a megszűnő blog oldalról lementettem. Most 2010- újra olvasom. <<<linken a teljes írás 
Ismét közzéteszem, ezen a blogon, de csak a hangsúlyos részt, ami vitára késztetett több olvasót. Én nem vitatkozom a kommentárral, én egyetértek döntően. Ezt írtam le, ilyen formában még 2006-. A vastagbetű az eredeti kommentár, a normál betű az én véleményem. Ma se gondolom másként.
Kommentár
Az ADRK általában véve a tenyésztés irányultságának jó eszköztárát mutatta be a BH, ZTP és Körung vizsgák során. Mint majdnem mindegyik munkakutya egyesületnél, náluk is probléma a merev tartalom, valamint az emberi faktor.”
Igen, mert sokakat elriaszt a tenyésztéstől a magas követelmény, sokan választanak ezért más fajtát. Az emberek szeretnek a könnyebb ellenállás irányába haladni.
„Minden kutyavezető pontosan tudja, hogy a kutyája a ZTP-n és a Körungon műanyag flakonnal konfrontálódik. Tehát már a kölyköket ellátják hasonló játékokkal.”
Az igazán zaj érzékeny kutyát, csak egy bizonyos határig lehet szoktatni, ilyen trükkökkel. Idegen helyen, váratlan erős zajra, tárgyra mindenképpen láthatóan reagálni fog. Mint ahogyan láttunk ilyent, körungon felvezetett kutyánál is! A vizsgák során igyekeztek a „hibákat” elfedni, mégsem sikerült, mert a mélyről jövő, „kódolt” viselkedés, temperamentum, idegrendszer, wesen, értő szemnek láthatóvá válik.
Az ADRK-ZTP és Körung túl merev, előrelátható – ezért tréningezhető. Nem stresszeli a kutyát (kivéve, ha teljesen hiányoznak belőle a munkakutya tulajdonságok), nem hozzák konfliktushelyzetbe, ezért aztán csak igen életlen képet mutat a Wesenről.
Valóban, a gyakorlatokra lehet tréningezni, és egy bizonyos határig a kutya jobb formába hozható. Ám a legnagyobb kihívás ilyenkor a megváltozott körülmények. Idegen pálya, idegen segéd, tömeg, zaj, - bizony ez konfliktushelyzetbe hozza a kutyát!
Aki komolyan foglalkozik a tenyésztéssel,(mert sport célra, munkára is használja a kutyát) az feltehetően nem hagyatkozik az életlen képre. Tovább vizsgálódik.(vagy nem?)
„Merev és ez által tréningezhető tartalmak kihívást jelentenek az értékelő számára. A kutya reakciója olyan fajta ingerlések során, melyekkel már legalább egyszer találkozott, gyengébb lesz, ezért pontosabb megfigyelést követel.”
Igazán tapintatos megfogalmazása annak, hogy nem mindenki profi és jól látó, a kutya viselkedését helyesen értékelő bíró, tenyésztő, kutyás. Egy kutya munkáját nem egyformán ítéljük meg, egészen szélsőséges eltérések is, lehetnek a bírók véleménye között is!
Ez az emberi faktor, amire utal a cikk író!
„Az „általános megjelenés” területén az ADRK már meggyőzőbbnek bizonyul: Itt a szemszínt és a fejformát megfelelő sablonokkal vizsgálják. Összehasonlítva a többi fajtatenyésztő egyesülettel, mint pl. az SV – mely a világ legnagyobb fajtatenyésztő egyesülete – valódi újítás! Az SV- ban a Körmester megsaccolja a kutya szemszínét (és összehasonlítja… na igen, mivel is?). Nem történik összeegyeztetés egy definiált normasablonnal. Kinológiai kőkorszak!”
Ez nagyon tetszett! Megelőztük az SV-t!!
„Vissza az ADRK.hoz és a ZTP, valamint Körung Wesenvizsgálataihoz. Mindkét rendezvényen végrehajtanak őrző-védő gyakorlatot is. Hol a SchH1-re hajazóan, máskor SchH3-hoz hasonlóan (változtatás 2005. jan. 1.: Őrző-védő gyakorlat az új IPO szerint hátulról kiséréssel). Igen eltérőek a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy az őrző-védő munka során nyújtott jó teljesítmény a kutya jó munkakutya-tulajdonságaitól vagy egy jó kiképzőcsapattól függ.
Bizony sokszor hivatkozunk arra, hogy a kutya jó, de hiányos a felkészítése.(lám, ott is)
Mindkét feltétel, szükséges. Legyen jó munkakutya-tulajdonság és legyen jó csapat is. A jó csapat ne elfedni akarja a hibákat, hanem a kutya valós képességeihez igazítva, a legjobb munkát végezni.
„Egy biztos. Minden tenyésztő egyesület igyekszik a Körung keretein belül kiszűrni a genotipust a fenotipusból (ld. „A Körung célja”)”
A megjelenésből következtetni a gének, hordozta tulajdonságokra, aminek a variációs száma 39’-négyzeten 49 génpáron!!!!!! Nem kis feladat! Látjuk is az utódvizsgálatok során, mennyire eltérő formájú és, viselkedésű kutyák is lehetnek.
Ahogy már megfogalmaztuk: kétséges, hogy egy variációk nélküli sport őrző-védő munka a legmegfelelőbb megoldás. „
Tényleg nem biztos. –ám a semminél, még mindig jobb!(bár én el tudnék képzelni életszerűbb helyzeteket is, ahol vizsgálják a kutyát! De azt hiszem, ezt megtehetjük mi magunk is.)
„Amikor azután egy ADRK Körmester ragaszkodik e részgyakorlat többszöri megismétléséhez csak azért, mert a kutya idegen pályán palánk helyett egy amellett álló villanyoszlopot kerül meg, ugye megengedhető, hogy kétségek merülnek fel a Körmester kvalifikációját illetően (ADRK Körung, Borken-Burlo 2004. 05. 23.)”
„Gondolom a gazdi is ezt gondolta amikor, itt megszakították a gyakorlatát!
„A kutya stresszes állapotára visszavezethető viselkedést (a kutya a Körmester mellé ül a fürkészpalánkból történő kihíváskor) mindenképp messzemenően vizsgálni kellene, és nem félvállról elintézni azzal, hogy kiképzési hiba.”
Hmmm, tényleg zavar látszik a kutya viselkedésén ilyenkor. Tessék nézni a kazettán, ott is látszik. Élőben még jobban.
Az alap Wesen és anatómia értékelése során is észrevettünk zavarokat/tisztázatlanságokat.
Egy kutya egyértelműen láthatóan behúzta a farkát állításkor és a herevizsgálatkor. A Wesen vizsgálat során a csoporton áthaladáskor jókedvűen és ösztönileg jól kondícionáltan haladt lábnál. Jó Wesen megítélést kapott.
Tényleg, volt egy ilyen kutya (nem kicsit volt maga alatt a farka!!) Hiába ismerik a bírók a kutyát és látták már többször jól teljesíteni, azért azt ne feledjük, hogy nagyon sokan csak az elolvasott bírálati lap alapján választanak kutyát, tenyész partnert., Ha csak a bírálati lapot nézzük, ahol csak a kiváló teljesítményt rögzítik, pontszámokat, sokszor és sok meglepetés érhet minket. Azt a cikk írója nyilván nem tudja, hogy a német tenyésztők, nem így tesznek!( vagy mégis?)
A tenyész könyv, azért tartalmaz plusz információkat, és ez mindenki számára hozzáférhető!!
És mit tartsunk arról, amikor egy kutya a ZTP alatt egyértelműen láthatóan sántít, s a bírót, ez cseppet sem érdekli? (ZTP, Goldenstedt-Heide 2004. 06. 12.)
Tényleg miért nem érdekelte a bírót?- Talán megkérdezte, miért sántít és elhitte a választ!
Ez nem olyan nagy hiba, gondolom.(vagy valami más is van a kérdés mögött?!)
Német Bajnokság 2004.„Egy fajta tenyész egyesület sportbajnokságai (SchH-) szintén tenyésztést befolyásoló tényezők – feltéve, ha komolyan és a tenyésztés irányítását figyelembe véve folytatják le. Kétlem, hogy ez egy futballpálya oldalvonaláról lehetséges volna. Martin Hillgemann fegyelmező gyakorlatot bíráló bíró, pedig annak tartja. Ennek megfelelően zajlottak a megbeszélések is. A fegyelmező és őrző-védő munka értékelése az ADRK Német Bajnokságon Eschweilerben összehasonlítva nemzeti és nemzetközi normamértékekkel messze alulmúlja azokat, ezért azután nem vállalhat iránymutató funkciót.”
Ez egy igen erős kritika, de valós felvetés. Tényleg nem voltak olyan jó munkák, mint amennyire magas pontszámok születtek.És igen, nem minden verseny tenyésztésirányítási céllal rendeződik meg.
Ezáltal ámítják a bírók a kutyavezetőket olyan teljesítményekkel, melyeket sem ők, sem a kutyáik nem hajtottak végre. A keserű ébredés a fajták közötti rendezvényeken – mint pl. VDM, DM, IPO - következik be, és a sportoló rosszkedvéhez vezet, aki azután – ha előtte kizárólag ADRK körökben mozgott – hátrányos helyzetben érzi magát. Így kárt okoz a fajtának, mivel csak a konkurencia (különösen fajták közötti) élteti az üzletet.
Így igaz! Látjuk, hogy milyen esélytelenül indulnak a rottik a malik és a nj-között.
2006. október 02.

Ne dumálj, mert nem is értesz hozzá.

Minden új, feltörekvő kutyás generációval megéltem a hasonló hozzá állást. Hamar elhangzik, hogy bezzeg, nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs ott a kiállításon, miért szól bele a dolgokba! Úgy átlag négy évenként, ritmikusan ismétlődik ez. Jön valaki, aki másként gondolja a tenyésztést, kutyanevelést, kutyakiképzést, iskolai munkát. 

Saját gondolatait igaznak hiszi, meggyőződésből harcol érte, hiszen neki a jelen kutyás események sora a mérce, az a mérvadó.  Eddig rendben is van, ha valaki kiáll az igazáért és bátran szól. Lehet megvitatni, lehet nézetet egyeztetni, aztán lehet egyetérteni, elvetni és mindenki halad a maga útján. 

Ami nem jó megoldás, az a sunnyogó áskálódás, a másik fél lejáratása a háta mögött. Mégis ez a megoldás vált szokássá és lett elfogadott rottweileres körökben. Tegyük hiteltelenné, akkor nekünk fognak hinni, hiszen rólunk még nem tudnak semmit, mert mi mindenkinek azt mondjuk, amit hallani szeretne. Mindenkit biztosíthatunk arról, hogy mi nagyon lelkes, nagyon szorgalmas és önzetlen kutyások vagyunk. Manipuláció, áskálódás, hízelgés, önzés, duzzogás, vita gerjesztés, régi fegyvertár ez! Nagyon jó közösségeket züllesztett szét, néhány ilyen ember bekerülése a csapatba, egy fajtában. (Sok fajtában, kutyás közösségben)

Nem értesz hozzá, mert nem tudod megmutatni! Így rendre megkérdőjelezik a tudásom, a hozzáértésem, mert ez jó érvnek látszik. Megerősítik, hogy felesleges a múltat emlegetni, mert senki nem kíváncsi a harminc évvel ezelőtti dolgokra. Minden régi tenyésztő csak mesél, de csinálni nem csinál semmit. Bezzeg nem versenyez, bezzeg nem csinál munkavizsgát, bezzeg nincs egy kutyája sem rendezvényen. A kutyája nem is látható.

Bezzeg az a kezdő, aki a pályára lép, sokkal többet tesz, az az elhivatott kutyás, tanítani kell, mellé kell állni, versenyezni vele, megmutatni, hogy tényleg tudod is azt, amiről beszélsz. Naponta bizonyítani, mert amit a kezdő kutyás nem lát az nincs is. Ha meg nincs, akkor az ő botladozása vagy sikere a mérvadó, az a szakma és az ő igényei szerint kell mindenkinek működni. Talán így foglalhatnám össze a vélekedéseket, amire ez az írásom született, még 2007-ban. 

Aktuális mindig, mint ahogyan aktuális volt a kutyázásban eltöltött idő alatt bármelyik időszakban. Így nekiláttam és összeszámoltam, milyen gyakorlati kutyás tapasztalatom van. Majd leírtam, közzétettem a honlapon, majd itt a blogban. 

A régi időből nagyon kevesen maradtunk, de sokan vannak, akik 1992-1993-ban kezdtek el rottweilerezni. Addigra mi már túl voltunk 20 éven, de ugye a rendszerváltással egy új korszak, új világ, új lehetőségek jöttek el. Tömegek kapcsolódtak be a kutyázásba, a rottweiler népszerűsége csúcson volt. 

Szóval mit is csináltunk 1992-2007-ig terjedő időszakban, mint tenyésztők 15 év alatt. Mostani  kutyáink ezeknek az éveknek a munkájából születtek, ötödik generációs saját tenyésztésű kutyák. Minden ősük ott van a formájukban, a viselkedésükben, hiszen a sokszor szlogenként, reklámfogásként emlegetett genetikai bázis ezt jelenti. Látható, ellenőrizhető, annak, aki látni akarja. 

Végeztem egy kis számolást is, mert többször elhangzik, hogy a kutyáink nem láthatók.

Az elmúlt tíz évben: én két saját tenyésztésű, második generációs, saját kutyát neveltem fel. Felvezettem kiállításon mindkettőt (egyiket 4-másikat 1 alkalommal, kitűnő, CAC minősítéseket kaptak) mindkettőt tenyész szemlére felkészítettem, ami természetesen a dysplázia röntgen szűréssel is együtt járt. (még nem volt kötelező) Összegezve: tenyészthető minősítés, természetesen csont nélkül, elsőre és vitán felül, megfeleltek a nyilvános tenyész szemlén.

BH vizsgát tettem, Fázisos versenyen felvezettem, a kant. Nálunk töltötték öreg napjaikat is, akkor is az én kutyáim maradtak, amikor újabb utódokat neveltem fel. Magamnak és a család többi tagjának.

A tenyészetemből további 10, amit neveltem, ők részt vettek kiállításon (8 alkalommal, kitűnő, kitűnő helyezett minősítésekkel) Tenyész szemlén 5 kutya szerepelt, elsőre megfelelt.

BH vizsgán 1, versenyen 1 szerepelt, amit meg is nyert.

-a férjem, fiam, vagy a lányom vezette fel tenyész szemlén, kiállításon, versenyen, Ők, természetesen displázia szűrésen is át estek, mentes, átmenetes értékekkel rendelkeztek. És valóban, ezeket a kutyákat nem vezettük fel a fél világ kiállításain, CAC-ok CACIB-ok során, önmagunkat és a tenyészetünket reklámozva. Nem hirdettük csúcs, kiváló fedező kannak, genetikai és hasban import különlegességeknek, így sok szemnek valóban rejtve maradt. Ám ez nem jelenti azt, hogy kevesebb érték rejlik bennük, mint sztárolt társaikban!

Ezen felül még további 17 kutya eredményesen szerepelt a tenyészetemből kiállításon, tenyész szemlén, munkavizsgákon és fázisos versenyeken.

Ezen évek alatt ICH, HCH, HJCH, CACIB, R.CACIB, CAC, R.CAC, kitűnő, nagyon jó minősítéseket szereztek tenyészetünkből származó kutyák. Laikus kézben, gazdájuk felvezetésében.

5-en BH vizsgát tettek, ketten az én segítségemmel készültek fel.

6-an IPO1 vizsgát,

2-en IPO 2 vizsgát,

1 kutya IPO 3, Nyomkövető 1, vizsgát tett.

Ők egy kivétellel, győztes kutyák kiállításon. HD, röntgennel, tenyészthető minősítéssel rendelkeztek.

IPO 1 szintű őrző-védő versenyen kétszer is szerepelt eredményesen, általam tenyésztett kutya, aki küllemben többszörös győztes, HJCH, CACIB, CH-Év Campionja minősítésű kutya.

A többi nálunk született kutya szerepe, csak családi, házőrző funkció volt. Amiben jól helyt is álltak. Küllemükben, viselkedésükben standard kutyák, akiket gazdáik sem kiállításon, sem máshol nem akartak menedzselni, sem tenyészteni. Róluk is találhatsz fotókat, az oldalunkon.

Fontos megjegyzés: Mind ezt ketten alapoztuk meg Győző és én. Saját kutyáinkat nem bíztuk kiképzőre, felvezetőre, nem kértünk és nem kaptunk anyagi támogatást ehhez senkitől. A gyerekeink segítettek még, amikor annyi idősek lettek, hogy saját kutyára is vágytak. Az írás dátuma: május 31, 2008.

Kiegészítés 2010.

Ma, saját vonalunkat, csak a kanunkon keresztül tudjuk megtartani, tovább vinni. Szukáink fedeztetése rendre kudarcba fulladt. Bizony a dominancia, a határozottság, a temperamentum hiánya, gátja a szaporodásnak is. A választott kanok, akik a minimum paramétereknek megfeleltek volna, bizony nem voltak birtokában a fedezés mesterségének. Egyik választott kan ráadásul meg is fertőzte a szukánkat, az utolsó csepp a pohárban, (HOGY FELADJUK, de nem tettük. Kettő szukát nevelünk. 7 hónapos, négyhónapos.

Kiegészítés 2015. 

2008. Két felnőtt szukát vettünk.  Mindkettőnek minden eredménye meg volt, tenyész szukák voltak, röntgen, kiállítás, tenyész szemle eredménnyel. 

2009. Egy felnőtt szukát vettünk. A harmadik, hároméves kutyának, nem volt sem HD szűrése, sem tenyész szemléje. Őt megnevelni, felkészíteni kellett a tenyész szemlére, ami természetesen a HD szűréssel is együtt jár.  Sikerült. Részletesen a honlapon megtalálható.

Úzóval fedeztettük mindhármat. C, D alomból tartottunk meg kutyákat. Felneveltük, felkészítettük a tenyész szemlére őket, majd a kötelező HD szűrés birtokában felvezettük mindkettőt. Viktor fiam a sajátját Carlost, régi barátunk is a sajátját Bruge-t, B alomból származó Siroccó kutyát. Sikeresen teljesítettek valamennyien. Nem kellett saját pálya, saját segéd, sőt minden gáncsoskodás ellenére elvégeztük a feladatot. 

2011.   Ez az év a fordulópont, hogy a közösségi, szívességi kutyázást befejeztem. Egyénileg és a net-segítségével adom át a megszerzett tudást, mindamellett, hogy öröm kutyázom, gondozom, nevelem a saját kutyáinkat, az almokat.

40 év alatt 42 kutya nevelése, gondozása, adja a gyakorlati tapasztalatot (rottweileren kívül, boxer, orosz agár, csivava) + kiképzésben 6 valóban saját rottweiler - ők azok, akikkel, csak én foglalkoztam.Önállóan, önálló elképzeléssel, párhuzamosan az összes itthoni kutyával.

A sok száz kutyaiskolán megforduló kutya és gazdi nevelése, okítása csak hab a tortán. Kiképzés vezetőként tevékenykedtem, óvodát vezettem sok éven át. 

2010. augusztus 28., szombat

Miért kötelező a munkavizsga?


Kaptam egy kérdést a minap, és "szégyenszemre” nem tudtam a fajtákat felsorolni, melyek a munkavizsgára kötelezett fajták.Tudtam, hogy tizen.., de 8-nál elakadtam. Mit is jelent az hogy kötelező? 
Minden kutyának munkavizsgát kell tenni ? Nem, dehogy! 
A kiállítási szabályzat alapján, a champion, azaz HCH és az ICH cím eléréséhez kell teljesített munkavizsga! Ezeknek a fajtáknak a körét az FCI meghatározta, és minden fajtára érvényes egységes munkavizsga szabályzatban rögzítette a gyakorlatokat. Ez ma az IPO. 2019-től IGP 
A fajtákról készítettem egy összeállítást. A nevek felsorolása mellett, linkeket is gyűjtöttem, mindenkinek akiket bővebben is érdekelnek a fajták. TEHÁT.

A CHAMPION Cím eléréséhez munkavizsgára kötelezett fajták.

Dobermann
Boxer
Rottweiler
Hovawart
Óriás schnauzer
Belga juhász, mely négy fajtát takar
groenendael;
tervueren;
malinois;
laekenois.

Nekik egységesen IPO vizsga követelményt lehet teljesíteni, amivel a kiállításon munka osztályban indulhatnak. Az évtizedek alatt, a tenyésztésben számító értékmérő vizsgából, kialakult a munkakutya sport is. Értékmérő= munkára való alkalmasság, idegrendszer, vézen vizsgálata )

Ennek a sportnak Világbajnoksága is van, melyet IPO 3-as szinten rendeznek meg, évente. Országonként ezeket a vizsgákat másként is elnevezhetik, Magyarországon régen Mk,1, 2, 3, MKI, MKII, MKIII, Vk,1, 2, 3, most egységesen HPO 1, 2, 3, 2007. augusztus 01-től új, érvényes szabályzattal. Azóta IGP 2019-től.

A kiállítási szabályzatunk, a nemzetközi szabályozással összhangban, a munkaosztályba való nevezéshez kéri a munkavizsga igazolását, mely minimum IPO 1, szint 75%os teljesítése.
Munka osztályban győztes címet elért kutya CAC minősítést kaphat, mint bármely más osztályban.( növendék, nyilt, champion) Az így összegyűjtött CAC címek, a vizsgával közösen egy újabb cím elnyerésére adnak lehetőséget. HCH, ICH. Olvasd el a részletes szabályt, ha érdekel  Kiállítási szabályzat-MEOESZ 

Egyszóval, ezért kötelező a munkavizsga és nem másért. Nincs olyan kitétel, hogy ezeknek a fajtáknak kötelező lenne vizsgát tenni. Hiszen a természet, a vézen más módon is mérhető, mint látjuk sok másik fajta tenyésztése során. 

Ami sok embert megzavar ebben a kérdésben az az, hogy némely fajtánál, az anyaország (standard adó ország) A fajta tenyésztéséhez, meghatározza a kötelezően előírt munkavizsgák és képességvizsgák sorát pl.német juhász, dobermann, boxer, rottweiler, óriás schnauzer, de a hovawart - ismereteim szerint már nem, de régen igen. 

Belga juhász, ami valójában 4 fajtát takar, egy más rendszert vezetett be. A malinoá fajta tenyész szelekciója a ring sportban elért teljesítményt vette alapult. Így egy másfajta módon tenyésztett, munkára szelektált egyedei, egyszer csak előre törtek, megelőzték a németjuhász fajta munkavonalas, eredményes verseny kutyáit is. Megtörték a németjuhász fajta hegemóniáját, így okozva bosszúságot a németjuhász fajta elkötelezett híveinek.
Mára ezen két fajta képviselői, versenyzői uralják a nemzetközi mezőnyt, egy-egy ilyen világversenyen. Aki szeretne ebben a nemes versengésben részt venni, és lehetőleg nem a sor végén kullogni, ebből a két fajtából választ, mert hiszi így sikeres lehet. Magyarországon a bírók, segédek, kutyaiskolák vezetői, kiképzői, ezen fajták tartói, tenyésztői. (döntő többségben) Munkájuk révén a többi fajta tenyésztésére is hatással vannak.(voltak) Milyen hatással?
TESSÉK MEGNÉZNI A TÖBBI FAJTA HELYZETÉT, MUNKÁRA KÉPES POPULÁCIÓJÁT. Ami egyben kritikája, a szakmának, na meg persze a fajták tenyésztőinek is. 2008.október

Kiegészítés 2015.  2012-től egy újabb IPO VIZSGASZABÁLYZAT változat van. A szabályzat változásait érdemes nyomon követni. A gyakorlatok nem, de a kivitelezés, sok formai elem, a kiképzési metodika, bírói értékelés, bírói szemlélet változik. 
Az eredeti írás 2008-ban született. A Champion címhez munkavizsgára kötelezett fajtákat, egy régi IPO ( MK?) szabályzatból kerestem ki. A későbbi szabályzatok ezt a felsorolást már nem tartalmazzák.

Mint olvashatod, ( ha olvasod) a Berger de Beauce is ebbe a körbe tartozik ( tartozott?) mégis elvétve, találkozunk velük vizsgán és versenyen. Nem is gondol rájuk senki úgy, mint munkakutyára. Így számon se kérik, hogy miért nem vizsgáznak és versenyeznek széles körben, miért nem méretik meg magukat a hazai versenyeken. (terelő munkavizsgát is tehetnek a HCH címhez)
A rottweilerrel megteszik pedig nekik se kötelező őrző-védő kutyának lenni, miért nem találhatnának maguknak más feladatot? Miért ne lehetnének terápiás, vagy segítő kutyák, vagy miért ne terelhetnének? Csak elhatározás kérdése, hogy az elveszített őrző-védő képesség miatt, a tenyésztés a puhább, lágyabb, más képességekkel bíró kutyák felé menjen.

Miért is jutott ez eszembe? 1. 

Részben, hogy a rottweilereken, német juhászokon, még a laikus is számon kéri a munkavizsgát, a kiváló teljesítményt ezen a területen, míg más fajtáknál nem. 

2. A HCH cím kapcsán. Elkezdtem keresgélni, hogy a terelő munkavizsga vajon kiváltja –e az IPO vizsgát, ehhez a címhez. HÁT kiváltja! 

Ezt az FCI Terelő Munkavizsgát el kell ismernie az összes FCI tagnak és szerződéses partnernek. Ez az FCI Terelő Munkavizsga Bizonyítvány a kutyát kvalifikálja a Nemzetközi Szépség Champion címre. A kutyák, melyek teljesítették a HWT-t versenyezhetnek a munkaosztályban az FCI nemzetközi kiállításokon. 2010. 08. 28. 

2010. július 23., péntek

Eltérő vonalak

Első kutyásként rossz szót senki nem mondhatott a kutyámra. A legszebb, a legokosabb, legbátrabb stb. Amikor az első rottweilerekkel megismerkedtünk elhangzott, hogy bezzeg a rottweilerek mennyivel különbek, de én persze nem hittem. Egészen addig, amíg négy év elteltével meg nem tapasztaltam. Saját rottweilerünk lett. Akkor hosszú- hosszú évekig azt hittem, hogy minden rottweiler olyan fantasztikus, mint a miénk. Majd jött a felismerés, hogy mégsem. Ha nem olyan, miért nem?

Persze más rottweiler tulajdonosok szintén azt állították, hogy övék a legkülönb és a legigazibb. 
Kinek volt, van igaza?
Akkor jött a tanulás időszaka, kerestem a válaszokat, ami akkoriban sokkal nehezebb volt, mint ma, mert szakirodalom gyakorlatilag nem létezett, magyar nyelven. Általános kutyás könyveket olvasva, a kiállításokat, ott is a bíró munkáját figyelve, próbáltam eligazodni a sok ellentmondás között. Ezzel párhuzamosan, mivel a kutyaiskola, munkakutyázás természetes velejárója volt a szabadidőnknek, ezen a területen is kutakodtam. Mindenkit meghallgattam és volt, amit azonnal elvetettem, volt, amiben bizonytalan voltam de logikusan hangzott ezért kétkedve, de elfogadtam. Volt, amivel, azonnal egyetértettem. Közben nagyon sok rottweilert megfigyeltem, nekünk is volt néhány. Egy idő után határozott véleményem alakult ki, a rottweilerekről, a munkakutyázásról. 
Idézem saját magam, egy régen leírt történetből. 

1971 volt amikor az első rottweilereket megismertem. 1986, amikor komolyabban érdekelni kezdett a téma, mert a fiúk mindig nálunk vitatkoztak, gyűrték egymást az eltérő nézeteikkel. A kulcs maga a tenyésztés. Hiszen, miért is lenne fontos, órákat egymás győzködésével tölteni? Sima kutyásként az ember nem töri az agyát, csak tudja, hogy az ő kutyája minden kutyánál különb. 

1.kép Arnold, Viktorral 1980. 
Arnold az örök minta és szerelem, hiszen mindig ilyen kutyát szerettünk volna, azért kezdtünk tenyészteni, hogy ilyen lehessen mindig. Bérházban laktunk a harmadik emeleten. 


2. kép Újpesten laktunk lakótelepen. Viki, Tünde, Crisztosz, Gabi .

Arnold fia, Crisztosz, aki másként, de szintén álom kutya volt. Nekünk ők jelentették a rottweilert, mert pont olyanok voltak, amit a standard kívánalomként leírt! Van olyan, aki nem azt olvassa ki a leírásból, ami pont az ő kutyájára illik?! Aligha! A rottweiler tulajdonosok  teljesen elfogultak a kutyáikkal. 
Ámde az évek más tapasztalást is hoztak. A szukák már mások voltak, de a szuka lehet finomabb, kevésbé domináns és kevésbé határozott, hittük akkor. Persze ez csak egy árnyalatnyi eltérés volt a kanjainkhoz képest, főleg a várható kölyöknevelés miatti kevésbé éles temperamentum jól is jött. 
Kezdetben a fedezésből járó kölykökön mértük le az eredményt, az utódok is tudták mindazt amit egy rottweilernek tudnia kell. A fedeztetés díja akkoriban az első választású kölyök volt, így azt mi adtuk el, mi kísértük figyelemmel a fejlődését, a mi felelősségünk volt az is ha valami tenyésztésből kizáró hibája volt, lett volna. Példák alább >
Malabár, Crisztosz fia      Toto Crisztosz fia      Ámor, Ali fia  Kovács Ferenc gazdájával, a csíkos pulóverben! Faussner úr bírálta a tenyészszemlén később, és a csoportba zárásnál azt mondta két lépésre a kutyától: itt álljunk meg, mert ez a kutya nem viccel. Eddig és nem tovább! Ő egy domináns rottweiler! 3. kép Ámor 1989. Később saját szukáinktól is olyan típusú és viselkedésű kölyköt hoztak, amit mi elvártunk. Azaz a tulajdonosok azt igazolták vissza, mert tartottuk a kapcsolatot, meséltek, jöttek iskolába stb.

4.kép Oszi és Mefisztó 1989. Videó>>>  Oszi, Ali fia  
 
5. kép: Ali, már Pestlőrincen 1986.


Szóval a kutyák jelleme: semmi ideges hektikusság, semmi látványos harapósság. Nyugalmi helyzetben, kezelhető, kiegyensúlyozott kutyák, fegyelmezett, kézben tartható. Amikor harc van, akkor viszont határozott, azonnal reagál, kemény és rettenthetetlen!

1988. ugye a mérföldkő, mert jött a világútlevél, tágult a világ. 

1989. Amikor ADRK szakembereket hívtam, és mindenkinek volt lehetősége a tanulásra, mert biztattunk mindenkit, hogy lásson, tanuljon, hozzon ADRK kutyát , ha megteheti. 

6. kép  Udo Fuße de Eifel
Szira Karcsi, Oszi „kutyánk” gazdája megtehette és a sok duruzsolás hatására, az ADRK kutya az igazi, az aztán a rottweiler, meg micsoda genetikai bázis , meg az import kutya sokkal különb stb.  komoly utána járással és komoly pénzért, az akkor híres, legjobbnak tartott kennelből vett egy kölyköt. Persze Udo ég és föld volt viselkedésében, Oszitól. Mivel Oszit tőlünk vette, tanácsért is hozzánk fordult amikor elakadt. Tele volt panasszal, hogy bezzeg ilyeneket Oszi, nem csinált, vele nem volt ennyi gond stb. Mi is láttuk, hogy Udo meg sem közelíti viselkedésben Oszit, de legjobb képességeink szerint segítettünk neki, hogy kihozhassa a kutyából a legjobbakat.  Fel is cseperedett, sikeres kutya lett belőle. 


Nem állt a mi ízlésünkhöz közel, mert 64 cm-es marmagasságával, finomabb csontozatával, fejtípusával eltért a mi általunk jónak tartott formától. Az 1971-es standard leírás szerint, Willi Faussner körmaister bírálata szerint sem volt ideális, így ez nem csak egyéni véleményünk volt, hanem támaszkodtunk az akkori szakirodalomra. Viselkedése, vibráló, ideges, heves, de nem tartalmas és nem rettenthetetlen. 

Az első ADRK tenyész könyvet Faussner úrtól kaptam, és kitartó szótárazással, böngészéssel, próbáltam a nyomára bukkanni miért ilyen ez a kutya? -  Az ADRK kutyának és utódainak különbnek kellene lenni, volt már akkor is a vélekedés. 

Hát nem így volt! 

A megfejtés kulcsa a tenyésztés szakirodalma, a kiképzésvezetői tanfolyamok német előadói,  viselkedés, jellem, kiképzés témában,  plusz rengeteg adat, tenyész könyvek sora, a kutya leírások, videók, kiállítások, kutyák, kutyák, kutyák, lett végül. 
Ekkor vált fontossá a származási lap , mi okozhatja a jelentős jellem és forma eltérést. Saját, más kutyáinak származási lapja előkerült , böngésztem az ősök között, majd böngésztem a tenyész könyvben, Adolf Pinkoss könyvben, meg minden fellelhető szakirodalomban. Győzővel meg is beszéltük a látottakat, olvasottakat. 


Nyomára bukkantam a különböző vonalak eltérő formájára és jellembeli különbségére. Megtanultam olvasni a törzskönyvet, megtanultam látni a kutyát, megtanultam a kiképzés alapjait, megtanultam sok mindent. 

Szóval Basko von Hertener Wappen volt a merőben más kutya, a mieinktől lényegesen eltérő – ami eltérő vonalat is jelentett. Eltérő ízlés, a tenyésztés irányítás eltérő haladási iránya miatt volt más, amit az utódellenőrzés igazolt, mikor tovább kutakodtam. Nem név alapján, nem hangzatos címek alapján,  hanem a kutyák tényleges ismeretében! Láttam kiállításon, láttam munkáját videón, nem csak az adott kutyát, de őseit is! Láttam itthoni leszármazottait ennek a tenyésztési elképzelésnek, más tenyésztők kutyáiban. 

Basko von Hertener Wappen gazdáját megismerhettem, 1991-ben Dahtelnben, a bullmasztiff klub kiállításon, Willi Faussnerrel összefutva néhány szót váltottunk vele. Kíváncsivá tett, jobban utánanéztem a kutyáinak, tenyésztésének. Vico von der Flugneise  kutyáját élőben láttam, majd körungon felvezetve később, amit videón néztem meg.  Ennyi ismeret után, az ADRK Klub kiállítások helyett körungra mentem, mester bajnokság videókat néztem, körung kazettákat néztem, sok-sok kutyát munkában néztem. Nem untuk el végig nézni sokadszorra sem!  Győzővel meg is beszéltük itt is, ki mit lát. 

Majd magam is sok kutyát neveltem, képezgettem, segítettem a kiképzésben, még ha hobbi szinten isFejből nem tudok sok adatot, de ha ránézek egy törzskönyvre sok kutyát látok a szemem előtt, sokukra emlékszem, így tudom értékelni a törzskönyvön látott adatokat a magam számára. Aztán keresem az alkalmat, hogy a nem ismert kutyát is megismerjem, többet tudjak meg róla, persze csak akkor ha felkeltette az érdeklődésemet.

Már régen tudom, hogy nekem melyik rottweiler tetszik, nekem melyik az ideális típus, mit keresek egy kutyában és mi okoz maradéktalan örömet és büszkeséget. Mára már nagyobb részüket a kutyáknak szeretem mert rottweilerek, kisebb részük érdekel.  Hű meg, jaj de világszám, meg jaj de legenda, no az nem izgat fel,  ha észre veszem a sztárolást, reklámot, ami többnyire már nem a valóság. 

Tenyésztés menete erősen leegyszerűsítve, amit én olvastam ki az ADRK rottweiler törzskönyvből. Cél a szép és jó, azaz az ideális rottweiler. Szép formával, de gyengébb "vézennel"- jellem- rendelkező kutyához igazán bombázó viselkedésűt választanak, nem igazán szép formájúra, minden esetben szépet. Olyant, aminek korrekt a viselkedése is, nem szélsőségeket tesznek össze.  Örök körforgás melyben a fajta változik, mind küllemben, mind elvárt viselkedésben.  2010. 07.23.