Egy párbeszéd hatására az
idomítás, a par force fogalmak eltérő értelmezése gondolkozásra
késztetett.
Miért beszélgetünk mi
kutyások indulatból, türelmetlenül?
A másikat meg sem hallgatjuk, egy-egy
eseményről?
Miért lesz vita, parázs hangulat, ha valaki eltérő kiképzési,
tanítási módot ír le?
Mást képvisel, mint, amit mi jónak tartunk?
Talán
azért, mert nem is a módszer zavar?
Sokkal inkább egy hibás kommunikációt tanultunk meg?
Türelmetlenek,
figyelmetlenek vagyunk egymással ?
Leginkább elbeszélünk egymás mellett? Ez lehet az egyik ok valóban. Sok
beszédnek sok az alja, tartja a közmondás, így nem beszélgetünk, csak
kijelentünk dolgokat.Jaj, annak, aki a
tudásunkat megkérdőjelezi!
Pedig sokszor csak annyi a baj, hogy fogalmakat másként
tanultunk, mást értünk alatta, így már alapjaiban eltérő nézettel indítunk, hatására bosszantó, vitatkozó lesz a
beszélgetés.Ez is lehet az ok, meg
sok egyéb, de egyre többször kapom magam rajta, hogy számomra egyértelmű
kifejezések, szavak egészen mást jelentenek másnak, mint nekem. Időnként
elbizonytalanodom, mert látom a szóhasználatomkor az értetlen arcokat, írásban
pedig az egyet nem értő reagálást.
Így jártam az idomítás és a par force
szavakkal.
Lehet, rosszul tudom? Hát nem. De ő sem, aki kijavított, mert
köznapi, kutyás szóhasználatban sokszor más értelemben használjuk a szavakat,
mint amit jelentenek valójában.
Teljesen meglepődtem magam is, amikor az
értelmező szótár szerinti meghatározást kerestem az idomítás szóra. Az idomításhoz a munkakutyások negatív
jelzőt kapcsolnak, sok évig én is. Aztán valahol, valamikor olvastam valamit és
kivettem a teljes negatív tartalmat a szóból, de magam is meglepődtem a teljes
meghatározás olvasásakor. Beírtam a keresőbe és az első találat :
„Idomítás
(ang. training), a
testgyakorlatokban a versenyre való előkészülés. Az I. célja, hogy a versenyző
a verseny napján erejének legnagyobbját érje el és hogy a legnagyobb
megerőltetésnek tehesse ki magát egészsége veszélyeztetése nélkül. Az I. szigorú
egészségügyi szabályai mellett napról-napra megszabja a versenynek megfelelő
testgyakorlatokat. A káros élvezetektől való óvakodás, az étkezésben, testi és
szellemi munkában való okszerű mértéktartás az I. főszabályai. Az Ló-nak
túlhajtása időben és gyakorlatokban épp oly káros, mint az idomítás nélkül való
versenyzés. A lósportban, l. Training.
Hmm. Na, lássuk mi a „parforce”!
Első találat. Helyesen írva: Par force (ejtsd: -forsz) a. m. Erőszakkal. - P. vadászat. Forrás: Pallas Nagylexikon
Ez a példa késztetett gondolkozásra, mert erőszaknak írta le - tulajdonképpen pontatlanul a klasszikus kondícionálással tanított feladatot . >>kutyakiképzési módszerek címszó
Parforce
Azaz a kiképzés "ősi" típusa. A kutya kényszerítésén alapszik, például az ültetést a következőképpen tanítják parforce módszerrel: a fojtóláncot viselő kutya a kiképző bal oldalán helyezkedik el lábnál. Elhangzik az "ül!" vezényszó, majd a kiképző jobb kézzel felfelé rántja a fojtóláncot, ezáltal egy kellemetlen "impulzust" adva a kutyának - ezzel egyidejűleg bal kézzel lenyomja a kutya farát, végül némi dicséret következik. A kutya igyekszik a kellemetlen ingert elkerülni, így elég gyorsan megtanul engedelmeskedni a parancsnak.
„Parforce” Rögtön az
elején már keveri a kényszer és az erőszak szavakat. Pedig a két szó nem szinonim egymással! Akkor sem, ha rokonértelmű szóként használjuk sok esetben.
Mekkora különbség, ugye! Miért fontos ez számomra? Azért, mert a
kutyakiképzési módszerek leírásánál rögtön beugrott a régen használt mozdulat,
amit nem par force - ként határoztunk meg akkor!
Tanfolyam 1989. MEOE Pestlőrinci Kutya kiképző iskola
Nem a par force, az erőszakkal
idomítás jut eszembe, erről.
Szóval az én hagyományom sose
szólt az erőszakról! Viszont mindig jelen volt, most is jelen van, nem tűnt el
az erőszakkal kiképzés! Mint ahogyan az erőszak sem az emberek életéből. Mindig
és mindig beszélni kell róla, szót kell emelni ellene.
Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a
humánus, a korszerű képzés, kutyanevelés nem a tükörmódszerrel kezdődött
Magyarországon (sem.) Viszont ők jó időben, jó helyen voltak, így sok ember
akaratából, tudásából összerakva sok éve jól működik a rendszer, amit
létrehoztak. Az újdonság, inkább az iskolai oktatás formájában, tematikájában
volt, amihez kapcsolták a pozitív megerősítés, klikker képzés elméletét és
gyakorlatát! Tényleg sok újdonság és más szemlélet mód úttörői voltak, az oktatás formájában, céljában mindenképp. Persze
sok más hasonló szemléletű kutyás szakemberrel együtt, mert igény volt az IPO képzés mellett, helyett, más szemléletű oktatást folytató kutyaiskolákra is. A nyitott határok,
a nyelvtudás, az internet hatása meggyorsította az információ áramlást, több ember fedezte fel, hogy miért érdemes tudatos gazdává válnia.
Ám a hibákról, minden pozitívum
ellenére, beszélni kell, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a megalapozott
kritikát! Márpedig a „Görbe tükör „ néven elhíresült két videót, jogosan éri kritika! Legyen itt az írás végén, hogy a kényszer miért nem egyenlő
az erőszakkal . Nagyon jó írást találtam erről böngészés közben. Szekeres Juli
"Szópóráz" blogjában. A kényszer nem egyenlő az erőszakkal ITT
Az elmúlt napokban felkerült facebookra, két videó, ami felborzolta a
kedélyeket. Született cikk, írás, sok hozzászólás. Az első remek írás , ami összefoglalta sok ember véleményét.
http://nullker.hu/2015/03/botrany-a-kutyaiskola-korul/ ( reményeink szerint hamarosan újra olvashatjuk. ) A videón látottak kimerítették az állatkínzás fogalmát, bár tényleges fizikai hatás, verés, ütés nincs ! A látvány és a szöveg sokkoló.
A nyilvánosság, a felháborodás hatására, megszületett ez az állásfoglalás. Nem nyugodtak meg ettől sem a kedélyek és sok ellentmondás volt a történet körül. Az első felháborodásom után, én is kerestem a miérteket a videón látottakra. Először szakmai tévedésnek, véletlenszerű eseménynek gondoltam. Majd rájöttem, nem tévedés volt és nem véletlenszerű egyszeri alkalom. Ez egy módszer része, a tematikát oktatják és évek óta terjesztik, szerte az országban.
Összefoglaltam röviden mire jutottam.
Rábukkantam a két írásra, amit olvastam már régen, de most a
videóval, és tenyésztőként, a kölyök kutyásaink visszajelzése alapján összeállt
a kép.
Öt éves írás, tessék figyelmesen végig olvasni mind kettőt! A videó felvétel is abban az időben született, maximum egy évvel később! A blog bejegyzésben le van írva mit, miért tesznek és hogyan kell kivitelezni azt az akciót, amit a videón látunk!
Persze egy olyan ember tollából, aki éppen megéli és felfedezi, hogy tudatosan
kezelje a kutyát. Kapjon megoldást a mentett kutyák agressziójának kezelésére,
rehabilitációjára is! Hiszen ő azért, ment az iskolába, hogy megtanulja a
kutyanevelés alapjait, belekóstoljon a kiképzés rejtelmeibe, jobban és
szakszerűbben tudja kezelni a keze alá kerülő mentett kutyákat. Mivel tehetséges, szorgalmas tanuló volt,
hamar feljebb lépett! Segítő lett. Annyira jól ment ez a dolog,hogy
beiratkozott a kiképzésvezetői tanfolyamra is, ahol felkészítették a tükör
módszer szakszerű átadására. Ennek a szakszerűségnek az egyik eleme az agresszió kezelés. Miért kell agressziót kezelni? Miért olyan nagyon fontos
elem ez? Azért, mert az iskola tematikája szerint,
minden kutya szabadon van, és úgy zajlik a tanulás. Kockázatos vállalkozás az
innen onnan érkező, ismeretlen kutyák, emberek csoportját összeereszteni, ezért
a balesetek, verekedések elkerülésére ki kellett dolgozni egy technikát. Ez a technika,
a hangzatos ösztönkezelés, falkából kizárás, a kutya megtolása lett. A legszelídebb lelkű emberrel is könnyű elfogadtatni, hogy az agressziót le kell
törni, hiszen a verekedő kutyák látványa, a tehetetlenség érzése, sokk hatást, félelemmel,
sajnálattal vegyes érzelmeket vált ki az emberekből. Aki megtapasztalja, tudja,
hogy a verekedő kutyákat szép szóval nem lehet szétválasztani. Innen csak egy
lépés, hogy elfogadd, csak úgy érsz célt, ha te erős ember vagy és csírájában
elfojtod a kutyában lapuló agressziót! Tiltasz, büntetsz, annak kísérletére is!
Ez elfogadott módszer a hagyományos régi iskola híveinél is, ők is tiltanak, büntetnek, agressziót kezelnek csak
másként.Ők a fegyelem, alárendelés, pórázon való közlekedést, elkerülést
választják megoldásnak.
Általánosságban nem a szögest nem az elektromost és nem egyéb
kényszerítő eszközöket vetik be agresszió kezelés gyanánt! Azokat az eszközöket, a kiképzéshez használják, a vizsgarend
szerinti feladatok megtanításához és leginkább őrző-védő ágazatban, ahol értelemszerűen az agresszió egyik formáját látjuk.
A hagyományos IPO sportképzést oktató iskolákban, sem a dominanciát, sem a rangsor beállítást,
sem a természetes védőkészséget nem büntetik! Kontroll alatt tartják a kutyát, mert a problémamentes együttéléshez, itt a
városban, erre szükség van. Döbbenetes és felháborító látvány, ami a
videón van, mert nagyon sok ember látja, hogy semmi sincs rendben,
elfogadhatatlan, amit a kutyával művelnek! Nem kell rutinos kutyásnak lenni,
még csak felkészült szakembernek sem, hogy lásd, az a kutya ott, semmilyen
agressziót nem mutat! Kiprovokálni sem sikerül! Csak egy halvány kísérletet tesz az ember támadását elhárítani. Értelmetlen az egész „tolás” csak
az emberek durvasága, dühöngése látszik. Elhangzik ugyan egy magyarázat, hogy azért
alkalmazták, ezt a módszert, mert ez a kutya, folyamatos és kezelhetetlen
agressziót mutatott és ettől meg kell óvni az embereket, de ez hazugság! A videón elhangzó szöveg butaság,
szemfényvesztés, csalás. Egy felkészületlen, előítéletes ember egyéni fóbiája,
amit átvisz a többi emberre is.
Ez a módszer nem megelőzi és segíti a kutyák problémamentes
együttélését, de generálja azt, mert az emberekbe azt a hitet ülteti, hogy
minden morgás, acsargás, de még a magabiztos viselkedés is hatalom átvétel a
kutyától és azt csírájában el kell fojtani! Bármilyen eszközzel, akár
csoportosan is! A nem kimondott cél, az alázatos, minden önállóságától
megfosztott, az ember kívánsága szerint pánikot mutató kutya. Viszont egy jó érzésű ember ilyen célt
biztos nem tűz maga elé ! Még akkor sem, ha némelyik embernek ez igencsak szimpatikus megoldás lenne.
Végül egy gyöngyszem a fenti írásból !
„Szerencsére ehhez az iskolában minden a rendelkezésre áll:
magasan képzett oktatók, minden oktató mellett egy szintén tapasztalt
segítő, valamint még néhány segítő és végül a rangsor legalján a zöldfülű
megfigyelők – mint jómagam is.
Ez a díszes társaság hivatott jól felépített rendszer
szerint, kidolgozottan együttműködve fenntartani a rendet – azaz először
felállítani, mert az még egyből csak úgy nem szokott csak úgy “létezni” :)
Amíg a gazdik isszák az oktató szavait (mit és hogyan és mit
ne és miért ne és egyébként is és satöbbi), addig a rakoncátlan ebek igyekeznek
valamiféle rendbe szerveződni. Ezt maguktól is megteszik, ebben nem kell
nekünk, embereknek beleszólnunk, de abba már igen, hogy ezt milyen módon
teszik!
Ugyanis az egyik legfontosabb alapszabály az iskolában, hogy
négylábú nem dirigálhat, így az agresszió minden formája szigorúan tilos.
Természetesen ezzel eleinte előbbiek még nincsenek tisztában, hiszen többnyire
egyáltalán nincsenek ám ilyesmihez szokva. Komolyabb esetben egy-egy kutya
megpróbálhatja akár azzal indítani pályafutását, hogy “akkor most ő itt rendet
tesz mindenki között”. "El tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent. És ha ezt egy
roti vagy hasonló nagytestű, keménykötésű kutya szeretné megtenni, akkor
sejthető a végkimenetel a dolognak – sok ilyen rémtörténet kering
kutyasétáltatókon, kutyás helyeken… Csakhogy itt erről szó sem lehet, mert itt
az emberek tartják fenn a rendet és nem hagynak erre lehetőséget a kutyáknak.
Vagyis egyetlen választásuk van: jól viselkedni. Talán néha ijesztő lehet egyes gazdiknak, hogy az általa
rajongásig szeretett kutyusát egyszerre hat ember rohanja le ordítva és
netalántán még meg is kergetik egy kicsit a miheztartás végett. De ha elképzeljük, hogy a másik, fele akkora
kiskutya szintén a saját gazdijának a hőn szeretett kedvence, akit szeretne
egyben hazavinni és még sok éven át szeretni, akkor ott nincs helye a
“tyutyulimutyulizásnak”, bármennyire is szeretnénk mi, ultra hiper - szuper
humánus emberek ezt hinni…”
Én ezek után nem csodálkozom, hogy állatvédőként, a blog írója is ott
volt az oktatói sorfalban! Azon sem, hogy a többiek miért voltak ott. Ezt tanulták,
ez az elvárás feléjük és a tudásuk alapján ezzel egyet is értenek.
Én csak azt mondom rottweiler tulajdonosként, rottweiler
tenyésztőként, hogy mielőtt iskolát választ bárki, alaposan nézzen körül,
kérdezősködjön, győződjön meg az oktatók felkészültségéről, mert hamar
kirekesztettnek fogja magát érezni és számíthat egy jó alapos „megtolásra”. Nem
árt felkészülni! Nem csak tükör, de
hagyományos rendben működő iskolában is gyorsan belefuthat mindenki az
előítéletbe és a tudatlanságba!
Nincs bajom a tükör iskolákkal. Az emberi butasággal van bajom. Nekem egyáltalán nem tolerálható magatartás a csoportos garázdaság, bármilyen indokot is találunk ki hozzá! 1 kutya ellen egy tucat ember fellépése, indokolatlan! Valós ok nélkül meg pláne!!
Gyorsan kerestem ajánlható, megszívlelendő írásokat :
A hétköznapi helyzetekben, vegyes kutyás csoportokban
ritkán akad össze sok-sok domináns, vezetésre termett rottweiler, vagy kutya. A
tüzelés, az etetés se kavar be, hogy ezért naponta rettegni kéne! A
falkarend, a falkateória csak egy szép "mese", nem kell, hogy az
határozza meg a mindennapjainkat!
Megtörni, leverni, terror alatt tartani felesleges, annál
okosabb intelligensebb a valóban domináns kutya, a gyenge meg súlyos károkat
szenved a durvaság miatt. Alázatos kutya sose volt cél, remélem soha nem is
jutunk el odáig!
DOMINANCIÁT MUTAT - nem biztos, hogy domináns jellem!
- nem akar ölni!
- nem törekszik falkavezérségre!
- nem veszi át az irányítást ! pláne nem a kölyök kutya!
Nevelni kell, irányítani, kiképezni, biztosítani neki a
mozgást, feladatokat, ami leginkább a munkakutya lételeme "a szellem és a
test edzése " napi feladatokban. Aztán felnő és egy csodálatos eb,
családi, kísérő, sport és akár "munka" kutya is lehet belőle.
AZ EGÉSZSÉGES, jó ROTTWEILER CSAK FIZIKAILAG NEHÉZ eset. Nem könnyű odébb
tenni, felrúgni se lehet, földre teperni meg végképp nem egyszerű! Az
agresszióra bátran agresszióval felel. Ésszel, türelemmel párosult
határozottsággal, időben adott kontrollal, hamar tanul és a gazdájának könnyen
kezelhető kutyájává válik! Ha neveled, tanítod, foglalkozol vele, nem
hanyagolod el a kölyök és fiatalkori szocializációt sem, a kezdeti nehézségeken
túljutva nagyon élhető kutyád lehet ! TELJES ÍRÁS A LINKEN >>>
A kép csak illusztráció, a 2010-es ADRK Klubsiger kiállításról.
Segítsetek számolni, mondom az ADRK számait, valaki szedje össze a magyarokét.
( Rottweilervilág Fórum 2009. Krausz Viktor)
Az ADRK (egy 80 milliós lakosságú, mienknél jóval magasabb élet színvonalú országban) 20 tartományi csoportból áll. Ezen belül 113, azaz száztizenhárom területi csoport, ami jelent 113 darab rottweileres kutyaiskolát, iskolánként 5-15 rottweilerest, iskolánként 1-3 rottweileres segédet (113-300) , 13 rottweileres körungmestert, 18 rottweileres teljesítménybírót. (Nem beszélve arról, hogy a rottweileres iskolák körzetében 10 km-en belül van nj-s boxeres stb
iskola is.) Ehhez képest a 2008 VDH DM IPO VB válogatón:
A legjobb dobi 7.
A legjobb snaci 18.
A legjobb boxer 27.
A legjobb rottweiler 31. és őt követi a 32. 33. 34. 35. helyen szintén rottweiler.
Utánuk már csak a bukottak.
A rottweilerezés irányát nem mi szabjuk, nem a magyar klubok, nem a magyar tenyésztők. Mi csak a magunkét tudjuk pofozgatni, de nem a magyar állománynak van bármiféle tudatos rossz iránya, hanem a világnak. Itt csak a hatások csapódnak le, önálló gondolkodás, és források hiányában. Az elvesztegetett éveket nem most fogjuk behozni, bárki bárkibe is köt bele. Rohanhat rá bárki kamikaze módjára egy kutyára egy tenyészszemlén, attól nem lesz itt tenyésztés. Megmutatni, hogy a másik kutyája nem üti meg az én mércémet, az a legkönnyebb, de az erre irányuló törekvések 20 év alatt sem találtak közös akaratra, eredményük nincs. Nem szeretnék senkit felébreszteni legszebb álmaiból, de ne kelljen már tényként elfogadni mindenki fikcióját. Nem kötelező tiszta vizet önteni a pohárba, reálisan gondolkodni, de akkor mindenki tartsa tiszteletben a másik téveszméit, kutyázzon mindenki a saját fejlövése szerint, de ne csodálkozzunk, ha ez nem vezet sehova.
Az 1981. 19. 01-es
döntésével az ADRK a rottweilerek olyan megjelenését követte, amely egyre
inkább láthatóvá vált és prof. Konrad Lorenz gyermeksémának nevezett. A
rövidebb koponyacsont, az erős ívelt koponya tetővel és a "hűséges, sötét
szemek" a kutyát szubjektíve vidámabbnak és szimpatikusabbnak
mutatják" Az 1981-es döntést nem adták tovább az FCI-nek így ez nem
általánosan érvényes, nemzetközileg egyáltalán nem.-idézett egy szakkönyvből ami 1986-ban jelent meg. Majd több fotó,ahol a fejarányokról esik szó. ADRK = Általános Németh Rottweiler klub -aki FCI, NEMZETKÖZI SZINTEN a rottweiler fajtagazda, standard adó országa. Tenyésztésben itthon is az ő iránymutatásukat kell követni. A tenyész rendezvényeken, kiállításon, a bírók e szerint bírálnak és adnak minősítéseket.
Ez olvasható
egy 1986-os szakkönyvben, ahol az érvelés is le van írva miért hátrányos ez a
fejtípus.
Ám az emberek Németországban sem olvasnak szakirodalmat, vagy nem hiszik, hogy
olyan fontos lehet, amit szakemberek leírnak. Neki az tetszik és olyant fog
tenyészteni tartani. Így lesz "divat" majd kívánatos forma, néhány év
múlva. Mert 1987-ben ezt a döntést tovább adták az FCI-nek és a rottweiler
tenyésztés ebben az irányban folytatódott. Mára látható az összes hátránya,
amit Adolf Pinkoss leírt. Ezt láthatod itthon is és a világon, sok helyen.
Munkában is nagy hátrány a rövid orr, meredek stop. Ám munkára, szolgálati
kutyának egyre kevesebb helyen használják a rottweilert, így nincs miért
"visszatérni" a működőképes fejhez. Én szeretem, ha a kutyám egészséges, természetesen jól tud levegőt venni,
stabilan, mélyen, erősen, kitartóan, jól tud fogni, az őrző-védő munka alatt,
ezért a tenyésztésben nem követtük ezt a divatot. (a nagyon meredek stopnál, nem cirkulál jól a levegő ezért nem teli és kitartó a fogás) Engem meggyőzött Pinkoß úr
érvelése. Ma már a gyakorlatban is látom, a mai rottweilereket szemlélve, miről
is folyt a csevej a régi szakemberek, tenyésztők között.
A koponya és a fang hosszát ilyen sablonnal mérik. Nem az orrhát és a stop vonalát modellezi az alsó ív. Hanem a méréshez szükség van arra, hogy a kijelölt pontokra tudják helyezni a sablont. A kijelölt pontok a grafikus rajzon vannak magyarázattal.
A fej részei a mérések tükrében
Kölyök kutya fogazata
Fogak és fogzáródások
Napjainkban diskurzusa a fej arányokról, a meredek stopról