Miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

" Nagyon érdekes ez egyébként, mert más fajtában ez már komoly téma, hogy vissza kell adni az irányítást a tenyésztőknek, a szukásoknak.”Beszélgettünk a tenyésztésről, majd egy kicsit hosszabban kifejtettem én hogyan gondolom. Sehogy se sikerül nyakon csípni, hogy hol romlott el, miért hangzik el annyi negatív vélekedés, amikor tenyésztés szóba kerül. A tenyésztő felé magas elvárásokat támasztanak , kötelező feladatokat sorolnak , de leginkább hatalmas az igyekezett, hogy mindenkinek megnehezítsék a dolgát, aki tenyésztésre adná a fejét. Az első érvrendszerben a fő bűnös , a "kutyakiállítás", minden bajok okozója , ahol nem mennek rendben a dolgok. Van alapja ennek a vélekedésnek is, de ez nem ilyen egyszerű. Visszaemlékezem, a mondandóm jobb megértése érdekében, hiszen a saját kutyás utamon végigmenve könnyebb láttatni a dolgokat. Talán az írás végére meg lesz a válasz is, miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?
Én nagyon szerettem a kiállításokat, szeretem ma is , ha színvonalas, úgy látványában, mint tartalomban. A kiállítással, mint rendezvénnyel,  1971-ben ismerkedtem meg. Budapest "Világkiállítás." Mire emlékszem?  Boksz sorokban, pihentek, várakoztak a kutyák. Fajták szerinti felosztásban, tájékoztató táblák segítségével ismerkedhettél meg a kutyákkal. Minden kutyának volt egy fix helye, a katalógus start száma szerint. Ott is tartózkodott, így láthattad és tudhattad ki ő. Az igazán szép kutya feltűnt, de akkor még büszkén ki  voltak akasztva a szalagok, zsinórok a box oldalán. Bátran lehetett kérdezni a tulajdonosokat, készségesen válaszoltak, beszélgettek. Ott kellett lenniük, hiszen azért mentek oda, hogy kiállítsák a kutyáikat! Nem a bíróknak! A nézőknek! Persze szakmai bírálat is folyt, akkor a körben tartózkodtak, de utána mindenki visszament a helyére, és a kapott díjat közszemlére tette.MINDENKI!!!! Nem csak a győztes! Hiszen, maga a tény, hogy fajtatiszta, kiállításon szerepel és résztvevő, az is rangot jelentet. Abban az időben a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, még nem önálló rendezvényként zajlott a kutyakiállítás , ami  MEOE rendezvény volt. Számomra csak évtizedek múlva derült ki, hogy az FCI történetében, ez volt a legelső világkiállítás !
Ez után a rendezvény után, minden évben természetes volt, hogy tavasszal és ősszel, CACIB kiállítás van és oda mi mindig megyünk.  Ott gyönyörű kutyákat lehet látni, barátokkal találkozni, kutyás bemutatókat nézni, melyeken az "X" kutyaiskola tagjai szerepelnek. Vagyis a fajtatiszta kutyások közösségéhez tartozni, rang és büszkeség volt.
Nem volt lehetősége mindenkinek tenyészteni (egy sor szabály, akadály volt, amit teljesíteni kellett) már akkor is . Természetes elvárás volt, hogy előbb tanulni kell a fajtát, a kutyázást, mielőtt tenyésztésbe kezdesz.
Addig is, amíg a tenyésztés meg valósulhatott, mindenki türelmesen várt. Gondolom én, hiszen ezt tettük és tették a környezetemben levő kutyások. Tenyészteni nem mindenki tudott, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, vagy anyagilag nem tudta  mindenki finanszírozni az almot. Viszont egy remek, kiemelkedő kannal lehetett fedeztetni, azzal természetes módon pénzt lehetett keresni. Az alomból, az első választású kutya volt a kanosé, ez volt a fedezés díja. Azt a kutyát vagy megtartotta, vagy eladta a kan tulajdonosa. Így mindig nagyobb értéke volt az első választásúnak, mint az alom többi tagjának, hiszen gondos, szakértő válogatás zajlott. Mindenki igyekezett a legkülönbet választani. A választáshoz, sokszor rutinos,  fajtában járatos régi kutyást  hívtak a kezdők, de abban az időben még alomellenőrzés is létezett. 
Azt tartották, azt írta a szakirodalom, hogy a kannal szemben sokkal kritikusabbnak kell lenni, mert az egész évben fedezhet, igen nagyszámú utóda lehet, ami árthat a fajtának, ha sok rejtett hibát hordoz. A szuka, ha gyengébb nem nagy baj, egy jó kan javíthat rajta. Kezdetben meg volt az egyensúly, mert a szukás adta el az almot, övé volt a nagyobb munka, így a nagyobb bevétel is. A tenyésztő formálta a szemléletet, adta tovább a kutyázás tudományát. Ő irányította a „több” embert, hiszen a kiskutyák révén ő volt kapcsolatban a vevőkkel.  Így jelentős befolyással volt a kynológia formálására. AZTÁN, úgy alakult,(kommunikáció, sajtó, rádió, reklám, rendezvények) hogy igen-igen nagy tömegeket vonzott a kutyakiállítás. Harmincezres látogatottsága volt, évente kétszer a budapesti CACIB-oknak. Ez, csak a fizetett látogatók, érdeklődök száma. Ehhez pluszban a kiállítót és egy kísérőt vegyük hozzá, plusz 2-3000 ezer embert. Újság, rádió, TV! a hírességek, sztárok, mind , mind valamilyen kutyafajtával fotóztatták  magukat. Mellé álltak a jó ügynek. Mindenki erről beszélt, mindenki törekedett, hogy kiállításra járhasson, és ott díjat nyerjen. Önálló, nagy rendezvénnyé vált a MEOE CACIB kiállítás. A Népstadion Szobor parkja méltó helyszín volt erre. A tömeg egyenlő volt a  komoly bevétellel ! A civil szervezet anyagilag erősödött, nagyon sok társadalmi munkás építette, erősítette országszerte A MEOE-t. Helyi szervezetek alakultak és az országos kiállítások száma is gyarapodott.   Kezdetben még ügyeltek a szakmaiságra, de egy idő után, a bírói gárda, egyre kevésbé akarta a rossz fiú szerepét felvállalni. A szigorú bírálatok, kisebb botrányokat kavartak. Sajnos hazai bíróink zöme, nem a szakma mellett tartott ki, de inkább szolgáltattak, sok –sok kitűnő címmel. Kezdetben csak a fiatal osztályban voltak engedékenyebbek, hogy rábírják a kutyásokat járjanak kiállításokra tömött sorokban. Dőlt a pénz! Mindenki „tenyészteni” kezdett. Na, innen, már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással, szakmáról beszélni, szakmai követelményt támasztani lehetetlen! Innen szép lassan az átmeneti kutyások vették át az irányítást, a kezdő lelkes azonnal mindenhez értő és jobban értő kutyások. Többnyire a kezdő kutyás az, akinek semmi nem számít, pumpáljuk a pénzt , mert a kutyáért semmi nem drága, felkiáltással  beleadnak apait anyait. Szépen gurult a szekér . Teltek az évek és jött a  a világ útlevél, a nyitott határok, rácsodálkozás egy még fényesebb, még több pénzt ígérő üzletre, hogy „ott” kint mennyivel többet ér egy- egy fajta kiemelkedő egyede. Megjelentek a kereskedők. Az olasz kereskedőnek eladott kiskutya is sokkal több pénzért kelt el, mint amit itthon fizetni akart az átlag érdeklődő.
Mivel tenyészteni, idő, pénz, szaktudás, szerencse is, egyszerűbb volt szaporítani. Nagyon kevesen látták meg, hogy a fejlett nyugaton, mitől különb egy fajta, mitől egészségesebb, mitől szebb.  Ezzel párhuzamosan, az év kutyája, év tenyésztője cím importálásával, trükkösen behúzták a csőbe a tenyésztőket. Versenyre keltek egymással. Hiszen az egy kutya tartónak nem volt érdeke folyamatosan fenntartani az ismertséget. Nevének, kennel hírének  fényesítése csak a tenyésztő érdeke. A kutyaeladási versenyben, csak a hangzatos címek a nyerők! A valóság olyan prózai, arról nem lehet legendát keríteni, senki köré. Ettől a ponttól,így visszatekintve, már a bíróké volt a főszerep, mert ők adták, vagy vették el a címeket. Mindenki őket szolgálta ki. Ma is így van. Igaz?
Ki tud részt venni az állandó versengésben? Hát a kan tulajdonos, na, meg a szaporító! Hiszen neki nem kell alommal, kölykökkel, vevőkkel bíbelődni. A kanos egyébként is ugyan annyit költene a kanjára, mert ez a hobbija. Ő ugye nem ebből akar megélni! Hihi. Trükkös szöveg. De erről majd máskor. A szaporító, meg akkor tud folyamatosan jelen lenni, ha állandóan frissít , mindig újabb kanokkal, néha új szukákkal hoz le almokat, mert így szélesebb réteghez jut el az ajánlata. A kanosok, szaporítók aztán versenyre keltek egymással, több és több csábító ígérettel kínálták fel a kutyájukat. Sokkal nagyobb üzlet lett egy remek kannal fedeztetni, mint alommal, tenyésztéssel bíbelődni, ezért a szaporító a kan neve alatt adta el az almokat, mert azért a kennel név, a tenyésztői státusz fontos volt.  Annak azért a „világban” rangja van.
A szaporítót, most ne abban az értelemben értsd, hogy fúúúj és degradálni való alja nép, hanem úgy, hogy folyamatosan rendszeresen almot csinál, egy, vagy akár négy- öt fajtában. Nagy létszámú állományt tart fenn. Kezdetben jó nevű, jó kennelből vásárolt, drága kutyákat használ ehhez. Ettől ő még , csak szaporító, hiszen saját tenyésztői elképzelése nem lehet egy-egy  alom után. Főleg úgy nem, hogy mindig más fedezőkant használ, az éppen aktuális sztár , győztes kutyát. Így nem derül ki, nem tudjuk még, hogy megmarad e a „típusnál” vagy csak ahogyan sikerül azt fogja sztárolni tovább.Évtizedeket el lehet tölteni egy fajtában, hogy sose derül ki , hogy a menő tenyésztő avagy sztár kutyás , valójában semmit nem tud a tenyésztésről , a kutyáról. Ezt látjuk ma. Sok lelkes amatőr vív a páston, harcol, szél malommal vív.  
Ezért gondoltam, hogy vissza kell adni a tenyésztők, szukások kezébe az irányítást. Legyen ismét természetes, hogy nem a tenyésztéssel kezdődik a kutyás karrier, de mégis az a legfontosabb, hiszen anélkül csak kínlódás van.  Visszakússzon a köztudatba, tanulják meg az emberek, mi a tenyésztés, mi a különbség, hogy  van egy kutyánk, vagy van egy fajtatiszta –"X" fajtájú kutyánk.  KUTYA, akivel az adott területen egy sor remek dolgot csinálhatunk! Mert a fajtákhoz kapcsolódóan, sok sport, szabadidős tevékenység van, munkára használhatjuk, vagy akár kiállításon is felvezethetjük. A nagyon kitartóak, akiknek van erre módjuk és lehetőségük, akár tenyészthetik is! Normál helyzetben, soha nem "tenyésztéssel " kezdi az első kutyás.

2010. március 22-én született az eredeti írás.  2014-ben újra olvastam. Mindig van mivel kiegészíteni, hiszen a kutyás világ változik. Most, visszatértünk a 70 -es évek állapotához. Elölről kell kezdeni a fajta tiszta kutyákért való lobbizást. Fel kell építeni egy működő rendszert, anyagilag meg kell erősödni, szakmai szintre kellene emelni a kutyatenyésztést. Az állammal el kellene hitetni, hogy ez nem úri huncutság, hogy fajtatiszta kutyákat tartunk, tenyésztünk , láncos kerti kutyák helyett. Költői kérdés: Vajon miért nem jutunk előre folyamatosan, de rendre visszakanyarodunk az "ősi " múltba, a kezdetekhez ? 

15-20 éve több vizsgázott kutya volt?

A téma „szokásos” módon került terítékre. „Bezzeg” a rottweilerek nem vizsgáznak, nem dolgoznak, pedig kötelező lenne nekik, hiszen „munkavizsgára kötelezettek”.  Akkor, írtam, erről egy írást, http://tunde54.blogspot.com/2010/08/miert-kotelezo-munkavizsga.html majd fórumos felvetés kapcsán készült ez az összehasonlító statisztika. ADRK alomszám, született kutyák mennyisége, Ztp –n felvezetett, vizsgán felvezetett kutyák száma. Ebből kiderül, hogy gondos tenyésztés, a szigorú szabályok mellett sem lesz minden megszületett kutyából tenyész kutya és vizsgázott kutya sem. Az ADRK, Általános Német Rottweiler Klubban kiépült kutyaiskolai hálózat, segéd,  bíró képzés , tenyésztői továbbképzés és még számos szakmai rendezvény van.  Szóval rottweileres iskolák, rottweileres segédek, rottweileres bírók, rottweileres komoly rendezvények, évtizedek óta folyamatosan.
Szóval , elővettem a tenyészkönyvet , a legelsőt, amit Faussner úrtól kaptam. Elkezdtem számolni.
1989. ADRK statisztika:  397 bejelentett alom. Kb . 1500-1600 született kutya.
ZTp-n  felvezettek  475 kutyát, körungon 36-t.
Különböző szintű vizsgát tett kb. 1300 kutya. Fontos tudni, hogy van kutya, amelyik 4-5 -6-szor  szerepel a listában, vizsgázik  ugyan azon a szinten. Vélhetően ők a versenyzők.
Majd elővettem a többi tenyész könyvet is, amit már én vettem az ADRK Klub kiállításokon.
Lapozgatva a könyveket, hasonló arányokkal találkoztam. A kilencvenes évek közepén, itthon és a világon, népszerűségének csúcsán volt a rottweiler. Ezért ezt teszem ide következő statisztikának. .
1995. Itt keveset kellett számolni, volt kész statisztika.


 
ZTP-n felvezettek 570 kutyát kb fele visszarendelt, és bizony szép számmal nem feleltek meg (HD szűréssel, a kanok munkavizsgával , szukák többnyire vizsga nélkül, a nemek aránya kb. fele-fele)
Körungon felvezettek 106 kutyát 76 megfelelt , 22 nem felelt meg és 8-at visszarendeltek. Ne feledjük, kiemelt tenyész állat minősítésért vezetik itt fel a kutyákat ! Ztp-s,  Sch 3 , SCH 1 vizsgás kutyák, kiállítási eredménnyel. A felvezetett kutyák döntően kanok!!!! 
Ugye milyen érdekes? Sokszor bizonyított, vizsgát tett kutyák, rendszeres munkával, plusz felkészítéssel és még se tud jól teljesíteni a körungon! 
Végül egy harmadik statisztika, 1969-ből. Hasonlítsd össze az 1989-sel! Mennyi született, mennyit vezettek fel ZTP, Körungon , milyen eredménnyel.
1969

Miért fontos ez?
Mert minden év sikeres vizsgát tett, tenyészszemlén felvezetett kutyái, az akkori tenyésztés, tenyésztési elképzelés, tenyésztés irányítás eredménye, és egyben a jövő! Hiszen az itt eredményesen szereplő kutyák, a következő generáció szülei lesznek.
Évente közzétett, bárkinek látható adatok, leírások, bírálatok.  Mit árulnak el a statisztikák még? Van egy jól szervezett tenyésztői klub, határozott tenyésztői irányítással, mely alakítja a rottweiler fajtát, amely ettől ismert és népszerű lesz. Dinamikusan és határozottam emelkedik a létszám, nő a tenyésztői kedv.
Na és egy 2004-es értékelés, bár ez nem statisztika, de sok mindenre ez is magyarázatot ad.
Amikor a „tenyésztési kedv” visszaesik, kevesebb a legenda. Azaz a fajtát kevesebben dicsérik.
Ettől még nem biztos, hogy temetni kell a fajtát, de az biztos, hogy csak komoly munkával lehet szinten tartani. 
Itthon?
Ezzel szemben mi itthon, csak botladozunk, erőlködünk, vívunk, háborúzunk és még az alap szakmai irányba sem tudunk megegyezni.
Miért készült az almokról lista ?
 
Húsz éve készült ,  a született rottweileralmok 30% át láthatod a lenti táblázatokban.





Aztán láthatod a vizsgázott kutyákat ugyan ebből .


Húsz éve volt az első rottweiler munkaverseny, talán öt kutya volt. MÁRK rendezvény volt.
Aztán „ugrásszerűen” megnőtt a versenyző, vizsgázó rottik száma. 5-6 kutya is bemutatkozott egy versenyen, úgy hogy tízezer rottweiler született egy évben. Nézd meg az albumot, van néhány írás erről az időszakról!!!Nézd a neveket, kennel neveket! Kit ismersz? Ki maradt meg? Kikhez, mely kutyákhoz köthető a mostani állomány? Milyen tenyésztés irányítás, tenyésztői elképzelés eredménye a mai állomány?Van jól szervezett tenyésztői klub? Van tenyésztés irányítás? Van nyilvános adat? Van kiépült kutyaiskolai hálózat? Van segédképzés? Van bíróképzés? Van bármilyen szakmai rendezvény , ahol a központi „szereplő” a rottweiler fajta? Ezek nem költői kérdések, egy szóval megválaszolható. Nincs.
2011. Megjegyzésem a téma kapcsán:
Időnként úgy alakul, hogy néhányan szeretnék, ha minden bajnak okozóját, bennünk látná mindenki. Ilyenkor születnek a névtelen, bátor írások, melyek arról szólnak, hogy mennyire akadályozva volt mindenki, hogy eredményes kutyás lehessen. A csillagok állása, a rossz hangulat, a csúnya rossz, bácsik nénik tehetnek erről, de még véletlenül sem az írogatók, akik az elmúlt években kitartóan tevékenykedtek, a saját maguk hasznára, még gondolatban sem a közösségért. Szóval a kialakult helyzetért nem mi vagyunk a felelősek.  Nagyon sok társadalmi órát ledolgoztunk, különböző pozíciókat vállalva, amit mindig végig is csináltunk, ha hagyták. Bizony egy Klubra se csuktuk rá az ajtót!, de a „Klub” megpróbált minden eszközzel kizárni , elhallgattatni  minket. Volt fegyelmi, tagsági viszony megszüntetése, területi csoport feloszlatása, visszahívás a vezetőségi tagságból stb stb. Valójában ezek csak apró bosszú hadjáratok  voltak, tenyésztő társainktól, kutyásoktól.   Erőfitogtatások, hogy csak  azért is megmutatja nekünk mindenki , "én különb vagyok", jobban tudom, nagyobb "hatalmi" befolyással rendelkezem.
Ezek min-mind jogtalan lépések voltak és rendre be is bizonyítottuk, hogy amit mondunk az úgy is van. Minden hadjárat a nyílt, őszinte véleményünkért indult el. Pedig mi csak szóltunk, időnként megfogalmaztuk sok ember gondolatát, ami a szervezeti élettel függött össze. Pozícióban is „csak” ennyit tettünk, végeztük, majd később már csak én végeztem az elvállalt feladatot. Mindig felvázoltuk a helyzetet, szakirodalommal érveltünk, hol valami mellett, vagy valami ellen, amit hibás lépésnek gondoltunk.  Ezzel párhuzamosan megfogalmaztuk a saját tenyésztési elképzeléseinket is. Le is mertük írni, közzé is mertük tenni különböző kutyás szaklapokban, névvel nyíltan vállalva a véleményünket !
Ma már sok esetben kutyák bemutatásával érvelünk. A számítógép és a net-segítségével fel is dolgoztam, közzé is tettem, minden eredményünket. Ezzel párhuzamosan, rengeteg szervezettel, klubbal kapcsolatos anyagot is közzétettem.  A tények makacs dolgok. Tessék arra koncentrálni és aztán lehet elgondolkozni!
Lehet nevesíteni a Klub vezetőket, a vezető hangadó tenyésztőket, vagy a csendben építkező tenyésztőket. Aztán lehet hozzátenni, az adott időszak kutyásait is. Ki milyen eredménnyel vezette a klubbot, ki vitte anyagi csődbe a szervezetet, ki kezdte és ki folytatta?  Ki nem vonta felelőségre?
Ki mit tenyésztett, hol tart ma a tenyésztésben? Milyen pozícióból menedzseli a tenyészetét? Kell -e hozzá pozíció, vagy csak elég a kutyák teljesítménye? Hmmm. Sok kérdés, de mindre ott a válasz, csak tessék nyitott szemmel látni és kutakodni.