Először bírált Magyarországon ADRK bíró

Régen nem élnek a képen látható kutyák. Nyomuk sincs, talán csak néhány ember emlékszik rájuk. Kettő dolog amiért számomra nagyon fontos eseményt örökít meg. Az egyik az, hogy rottweileres szakemberek, bírók, a klub életében meghatározó emberek láthatóak a képeken. Magyarországon, először bírált ADRK speciál bíró, Willi Faussner személyében. A MEOE Rottweiler Szakosztálya elnökeként, meghívásomra érkezett, de természetesen Dr Bródy Tíbor a MEOE akkori elnöke támogatása nélkül ez nem sikerülhetett volna.

1988-ban bevezetésre került a világútlevél, nyitottá váltak a határok, megszűntek a szigorú korlátok, hogy csak három évenként és komoly átvilágítás után lehet külföldre menni. Ám ekkor, 1989. áprilisában még nem volt rendszerváltás és a vasfüggöny is állt! Szira Karcsi,-Feketevirág Őrző Aurél, Oszi Met.rott. 1340 1986. 12.29. apa: Ali Koc-Ka anya: Rákosligetszépe Abigél Tenyésztő: Csűrös Tamás tulajdonos Szira Károly 1138 Antalfa u.84. CAC Klubgyőztes  Munkaosztály kan  A díjat adom át éppen , Csernák Sanyi a kép jobb szélén .

Németh György , Imreligeti Claudia Met. Rott. 727/88 1988.02.02. apa: Black of Borgvaale anya: Natkai -Szigeti Cili T: Tóth Tíbor  t_ Németh György 1157 Erdőkerülő u.26. .Willi Faussner és a háttérben az asztalnál, dr Bródy Tíbor

Maglódi László, Cliff Hause Ripp Met. rott 1461/88 apa: Falko v.d, Tente anya: Mira von Köhlervad T: Kurt Günter Ripp t: Maglódi László 6400 Kiskunhalas Kilian Gy. u. 62. HPJ ADRK import. Tristan Held, az ADRK 2. elnöke

Lord v.d, Vierjahresztein 1374/88 1988.02.18.  a: Casar v. Eiplatz a: Nelly v. Hause Hagele T: Karl Betz t: Szabó László 6000 Kecskemét Szellő u. 3. nincs eredménye a Hiradóban -fogalmam sincs miért! Akkor a formája miatt fotóztam - ADRK import volt ő is.

Maglódi László és a kutya fotóját Cim Hause Ripp - ként feliratoztam a kép hátulján.  Na, de miért, hogyan? Nem tudom, már nem emlékszem.

Németvölgyi Anka CAC Klubgyőztes HFGY (sajnos a megmaradt katalógusomban nincs benne, így több adatot nem tudok róla) Nyílt osztály szuka

A másik amit sose felejtek el, Willi Faussner bírálata, szavai amit a tenyésztésről mondott, magyarázata, érvelése, amikor azt firtattuk miért pont az győzött aki, és hogyan is kerülhetett előre a másik, pedig szerintünk nem érdemelte meg. Abban az időben, már nagyon ismert és nagyon elterjedt volt a rottweiler.  1985-ben alakult az önálló rottweiler fajtaszakosztály, addig a MEOE Nagytestű vegyes szakosztályhoz tartoztak a rottweileresek. Ez volt a szervezet harmadik Klub kiállítása. 1989-komoly változások éve az ország életében, de mi kutyáztunk és nem politizáltunk. Csak kihasználtuk a változás adta lehetőségeket. Pénzünk ugyan nem volt, de lelkesedésünk annál több, így igyekeztünk előre haladni, rottweileres közösséget építeni, na meg szakmailag előrehaladni, a szebb, jobb, minőségibb rottweiler állomány érdekében. Bizony ebben az időben  hatalmas érdeklődés övezte már a rottweilert, 18 év telt el az első- hivatalosan is bejegyzett - rottweilerek Magyarországra érkezésétől ! Ekkora már mindenki tudta, hogy a fekete, vörös rajzos, nagy kutya "a rottweiler." 

Nyilvánvaló, látható volt a divat hatása, tömegtermelés indult be, "elképesztő" formájú és viselkedésű rottweilereket vezettek fel kiállításokon. Nyertek is szép számmal, hiszen nem volt ez másként régen sem, mint ma. Az emberi hiúság és érdek, nagy motivációt ad, szép számmal megsokszorozva tülekedtek az emberek a címekért. Ki ne szeretne sikeresnek látszani?! A tenyésztés értékmérői a kiállítási  címek lettek. Minél nagyobb volt ez a szám, halmozták egy kutya eredményeit, annál sikeresebbnek, értékesebbnek tartották az ebet. Na, meg a kutya gazdája fürdött a sikerben, egy idő után fontos emberré vált!  Szava volt, értett hozzá, meghatározó volt a véleménye a fajta sorsát befolyásoló döntésekben. 

Jó, magyar szokás szerint, ez vitákban, egymás lejáratásában, a kutyákról való hazugságok, pletykák terjesztésében csúcsosodott ki. Ez látszott nyilvánosan, fű alatt meg a bírók megnyerése volt a járható és bevett szokás. Abban az időben még ügyeltek a látszatra, a bírók szerepe, a címek kiosztása, még nem volt ennyire nyilvánvaló, mint ma. A bírói karban is sokan tartották és képviselték a szakmát, hagyományos tenyészérték bírálat folyt az FCI meghatározás szerint.  Így bizony elég vegyes eredmények születtek, a megfelelőtől akár a győztes címig is eljuthatott a kutya. Ez is sok vitára adott okot, mert nehéz volt megérteni, hogyan születhetnek hétről-hétre más eredmények! 

Willi Faussnerrel és dr Bródy Tíborral beszélgetve, számomra érthetővé vált a dolog. Akkor még csak megértettem, de sokáig el nem fogadtam, hiszen a tenyésztésben a hibás kutya láthatóan sok hibát rögzített. Sokat rombolt a fajtán, hiszen a standard ajánlása szerinti, ideális rottweiler volt számomra a minta. Az a minta, amit én tartottam annak, hiszen hittem, tudtam, hogy kiváló rottweilereink vannak! Akkor még nem kételkedtem, hittem a bírók szakértelmében! Bár néha vitatkoztam, háborogtam, rosszul esett, igazságtalannak éreztem, de igyekeztem megérteni a dolgokat. Magyarázatot kerestem, szakkönyveket bújtam, néztem, láttam, hallottam!

Újra olvasva ezt az írást, beugrott, hogy méltatlanul elfelejtettem megemlíteni, hogy ezen a kiállításon Adolf Ringer ÖRK volt a másik bíró. Az ő könyve volt sokáig az egyetlen, ami útmutatást adott a rottweilerről, magyar nyelven. Az ő bírálata is messze felülmúlta az addig itthon tapasztalt bírálatokat. Két szaktekintélyt meghívni, nem kis teljesítmény volt. Ám a visszhang inkább csak az elégedetlenség volt a született eredményekkel kapcsolatban. 

Willi Faußner, Tristan Held, Frau Fraussner, Frau Ringer, Adolf Ringer Budapest 1989. 

 Frau Fraussner, Willi Faußner, Tristan Held, Szolnoki Gábor , akinek a feje látszik hátulról-Juhász László 

 

A rottweilerről szóló kiadvány borítója. Juhász László nyomdai és anyagi segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Újházi Péter fordította, a Pinkoss könyvből kijelőlt részeket. Az 1988-ban Rottweiler klubkiállításon készült fotókból válogattam ki a győzteseket, szótárazva fordítottam a bírálatukat, az ADRK szaklapjából. Ide teszem a Hiradó skenelt változatát , ami a kiállítás után jelent meg. 2006-óta fent van a képtáramban, kísérő szöveggel!  Igazi kortörténet, történelem

Rottweiler Hiradó 1 szám. 1 oldal

Pontosan nem emlékszem, de a tartalomból következően 1989. májusában kapta mindenki készhez. A szándék már akkor is az volt, hogy legendák helyett a valóság és a tények legyenek ismertek tagjaink előtt. Minden tag postán kapta meg a Híradót, nem kellett fizetni érte. Ehhez nekem, nekünk kellett dolgozni, hogy elkészülhessen.

Rottweiler Hiradó 1 szám 2. oldal

Eredmények. Érdemes megnézni a neveket, kutyák, tenyésztők. Nekem a munkaosztályos kan eredmények adtak visszaigazolást és némi elégtételt. Négy kutya a körben, az "ászok" az akkori idők sztár kutyái. Kakukk tojásként, Szira Karcsi Oszkárja. Ő Ali Koc-ka fia, Karcsinak mi adtuk el, fedezésből járó első választású kölyök volt. Szép és nagyon-nagyon jó kutya volt. Igazi bombázó, az őrző-védőben, de kedves családtag a mindennapokban. Szóval Faussner úrnál ő nyert!

Rottweiler Hiradó 1 szám 3. oldal

1988-volt a világútlevél bevezetésének éve, ekkortól vált lehetővé, hogy mindenki korlátozás nélkül mehetett külföldre. Persze a kutyások kiállításra mentek, hogy most már igazán megtudják milyen is a kutyájuk. Itthon már akkor is vegyes eredmények születtek és bizony a póráz vége sokszor volt döntő az eredmények , címek oda ítélésében. Nézd a híradó bejegyzését!
Klagenfurt: Adráspusztai Gerzson k2 R. CACA! ő Spes Borbolya Crisztosz fia, akire a CACIB kiállításon figyeltem fel, és így ismerkedtünk meg Szolnoki Gabival. Ide költözött Pestlőrincre, így hívtuk a kutyaiskolába is. TOTO szép és szintén kiváló kutya volt. Kiállításon győzött, munkáját az iskolában és a mindennapi életben való helytállásban mutatta be. Kutyás biztonsági őrként dolgozott Gábor, és Toto volt a "szolgálati" kutya.
Nagy versenytársa, "ellenfele" Xénia'S Gáius, a akkori idők menő kutyája. Ő is kiállítási sztár és emellett biztonsági őr kutya volt.  A lap alján az ő eredményére van utalás, hogy jelezzük , nem csak sikerek léteznek.  A világkiállításon Koppenhágában, nagy stressz érte Janit. A bírálat megkezdése előtt lövéspróba volt. Gaius lővés félő volt, így ezen a próbán "megbukott", azaz kizárták a további bírálatból. Bírálat nélkül jött haza. 2500 km-t utazott , mert eszébe nem jutott, hogy ott ilyen lövés próba is lehet! Persze már akkor sem a megfelelő következtetéseket vonták le nagyjaink, mély csend övezte az eredményt. Nem néztek szembe a ténnyel, hogy a "lövés félő " egy munkakutyánál nem tolerálható, nem lényegtelen hiba, amin átlehet lépni, ha nem beszélünk róla.

   

MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei

Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 

Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 

Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

 

1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :

Ismertető a rottweilerről

IPO vizsga szabályzat

Rottweiler Hiradó 

Összefoglaló beszámolót a közgyűlésre  A pénzügyi elszámolással együtt

Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.

Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.

-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 

Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       

     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE

Willi Faussner és a tenyészszemle

Az oldalunkon, ugyan rajta van sztorik és dokumentumok formájában, de dióhéjban az előzmény.

1988-ban Rottweilerben jártunk. Az ott szerzett élmények és benyomások hatására, 1989. februárjában a MEOE Rottweiler szakosztály elnöki pozícióját elvállaltam. A MEOE felfüggesztése ideje alatt 1988-ban Győző megbízottként , vállalta az elnöki posztot. 
Így volt rálátásom a működésre, a feladatokra, mert az elnöki, elnökségi hírlevelek, határozatok szabták az irányt. Ehhez felkutattam az összes érvényben lévő szabályzatokat, kérdeztem és tájékozódtam. Amikor a felfüggesztés rendeződött és dr Bródi Tíbor lett a MEOE elnöke, mi is megkezdtük a munkát. Győző nem vállalta, mert nem izgatta a feladat. Nem szeretett sok emberrel foglalkozni, akkor sem. 

A MEOE közgyűlésen fontos döntések születtek. Ez az 1989-es év az, amikor a MEOE tenyésztési szabályzata, kötelező tenyészszemlét írt elő minden Hungária Champion, Inter Champion CH, ICH címhez munkavizsgára kötelezett fajtánál. Addig csak kiállítási eredmény kellett a tenyésztéshez. Sok év, harc kellett, amíg ezt a közgyűlés elfogadta, de elfogadta. Lehetett felépíteni egy új rendszert, hogy a munkaképesség nagyobb figyelmet kapjon. A szakmaiság, a szakértő bírálatok, már akkor is hadilábon álltak. Gondoltam egy nagyot, levelet fogalmaztam.

Hívtam bírót az ADRK-tól. Általános Rottweiler Klub, a fajta adó ország tenyésztő szervezete.

Mivel az ADRK 1988-as Tenyészkiállításán Fussner úr és Freiburg úr bíráltak, ami engem 100%-osan meg győzött, így őket hívtam bírálni, név szerint, a tervezett Klub kiállításunkra.

A MEOE bírói testületén keresztül, hivatalosan és szabályosan. MEOE elnökének beleegyezésével, hiszen az akkori szabályok szerint, ő volt a kapcsolattartó személy, őt megkerülve, nem lehetett külfölddel tárgyalni.

Faussner úr fogadta el a meghívást. (mint kiderült felesége magyar származású, rokonaik élnek Magyarországon)

Nagyon szimpatikus, nagyon határozott, nagy tudású, segítőkész ember, nagyon profi.

1989. áprilisában „váratlan” bírálatai kicsit borzolták az itthoni kutyás körök idegeit. A nagy ászok, az akkori sztárolt kutyák előtt, Szira Károly kutyája lett a Klub győztes kan Fekete Virág Őrző Aurél, Oszi. Ő Ali kutyánk első választású fia volt, fedezésből járó kölyök. Győző választotta és adta el Karcsinak. Senki még esélyesnek se gondolta. Mellette többszörös győztes kutyákat vezettek fel munka osztályban. Nagyon jó minősítést kaptak, Faussner úrtól. 
Más szemléletű, más értékeket előtérbe helyező bírálata, csodálkozást, értetlenséget váltott ki. Természetesen határozottan, világosan megfogalmazta, mi miért így történik.

Folytatva a sort, 1989 nyarán jöttek Wolgangék, tanfolyamot tartani, munkakutyázás, kiképzés, segédképzés. Újabb „váratlan” ismeretek. Hűűűűűű. Mennyi lehetőség a tanulásra!

Nagyon belelendültünk és lelkesedtünk. Miért ne jöhetne Fausßner úr, az őszi tenyészszemlénkre bírálni?

Hívjuk meg.

Meghívtuk.

Ismét elfogadta a meghívást.

Eszünkbe se jutott, hogy az nem úgy zajlik, mint ahogyan addig tudtuk, tapasztaltuk.

A kiállításon ugye nem volt gond, mert azt a nemzetközi előírásoknak megfelelően szerveztük, Faussner úr azon kérdésére, hogy hogyan is bíráljon, határozottan rávágtuk, úgy ,mint otthon, szigorú mércével. Ez rendben volt. A nem várt fordulat a tenyészszemlével jött el.

Az akkori MEOE tenyésztési és tenyészszemle szabályzatunk, merőben eltért az ADRK gyakorlatától.

Álmunkban sem gondoltuk (honnan is tudtuk volna?), hogy ez baj lesz. Figyelem, 1989!, a rendszerváltás előtt egy évvel! Meghirdettük a tenyészszemlét, kértük az előzetes nevezést, de persze csak egy kis hányad vette komolyan, talán tízen jelezték a részvételi szándékukat. A tenyész szemle napján 45-en jelentkeztek bírálatra.

Minden elő volt készítve, csak az a váratlan fordulat okozott meglepetést, hogy Faussner úr, amikor meghallotta, hogyan is kellene bírálnia, mondott egy NEM-et!

Nagyon határozottan közölte, hogy ő csak akkor ír alá bármit is, ha a tenyészszemle úgy zajlik, ahogyan az ADRK-nál.

Az, pedig így néz ki:

Kért egy bemutató kutyát . Ez volt Toto, és azért ő, mert nem volt nevezve a tenyészszemlére, de ott volt az iskolán Gáborral. Tolmács segítségével Gábor, Toto, Géza, igyekeztek a mondottak alapján teljesíteni. Soha előtte ilyent nem gyakorolt, erre nem készült.

A bemutató után Faussner úr, még egy sor dolgot elmondott, mi is kell ahhoz, hogy a kutya tenyész bírálatát elvégezhessük. Az ősök, a szülők, a szűrővizsgálatok, a vizsgák, a kiállítási eredmények, szóval az állomány ismerete. Később kaptunk is egy tenyész könyvet, hogy lássuk milyen is a törzskönyvezés náluk, hogyan vezetik az adatokat, hogyan nyilvános mindenki számára. Hogyan dolgoznak ők a tenyésztést irányító bírók.

Na, ott álltunk sokan. Döbbenet és csodálkozás az arcokon.

Befizették a nevezési díjat, jöttek vidékről is, a meglévő szabályzat és szokásjog alapján, nem volt jogunk emelt szintű tenyész szemlére, hirtelen, váratlanul, előkészítés nélkül.

Botrány tört volna ki. Ott a helyszínen, majd később is. A kutyások, már akkor is „biztosra szerettek menni, nem tűrték, ha bárki, bármiért korlátozni akarta volna a „tenyésztésüket”.

Az ott levő bírók, szakemberek, nem merték felvállalni a döntést.

Mi legyen?

Hamar döntöttem, vállaltam a felelőséget, így már a bírók is mellém álltak. Csináljuk a mi szabályzatunk szerint.

Faussner úr segít a küllem megítélésében, meg mindenben, de a bírálati lapot nem írja alá. Azt a „mi” bíróink teszik. „Lelkük rajta” ha ők felelőséggel, mernek dönteni, de hangsúlyozta, gondoljuk át és a jövőben az általa elmondottak alapján, próbáljunk meg „tenyészteni”

Sötétedésig dolgoztunk, amíg a 39 kutya bírálatával végeztünk. 45 nevezőből, hat azonnal visszalépett, amint kiderült számára, hogy itt és most szakértő és szigorú bírálat fog folyni.

Az akkori Rotweiler Hiradóban olvashatod az eredményeket, és az „udvarias, kritikus összefoglalót”, mert mindent leírtunk.

Ezt a Rottweiler Hiradót minden tag postán kapta kézhez, nem kellett fizetni érte, így a tagdíj fejében rendszeres tájékoztatót kapott az is, aki nem vett részt aktívan a rottweileres életben. Az aktív rottweilerezés, már akkor is inkább a kiállításra járást jelentette. Ami a tenyésztéssel függött össze.

Gondolom akkortól indult némely körökben: terjesszük el, hogy a Krauszék nem jó rottweileresek. Rossz úton járnak. Vannak ugyan jó kutyáik, de nem szépek. Lelkébe gázoltam sokaknak. Hiszen a továbbiakban egy sokkal komolyabb tenyészszemle szabályzat bevezetésén dolgoztam. Szem előtt tartva a fokozatosságot. Jó példával jártunk elől! 

Csak olyant kértünk és csak úgy, ahogyan a mi kutyáink is meg tudták csinálni. Nem lefele vittük a szintet, hanem felfele!

Sokkal előbbre jártunk, mint ami akkor szokásos és elfogadott volt. Kivételezés nélkül kellett teljesíteni a barátainknak is, és a sikertelenségről ugyan úgy beszámoltunk, mint az örömteli eseményekről.

Néhány mondat a kutyáról. Andráspusztai Gerzson , Toto , Crisztosz kutyánk fia volt. Úgy került a képbe, hogy egy kiállítás alkalmával „felfedeztem”. Azaz a katalógus alapján kiderült, hogy Gábor,Tóth Banditól vette a kutyát. Beszélgettem a gazdival, a kiállításon,majd amikor Szolnoki Gábor ide Pestlőrincre költözött, kicsaltuk az iskolába. Előtte, Csepelen lakott, a Csepeli KKI-ba járt. Nagy barátja volt Hembergerné Edit, Rott-Berger kennel tulajdonosa. Tőle tanult sokat a rottweilerről eleinte.Aztán tőlünk, meg az akkori „nagy ágyuktól” akik a német juhászkutyások meg egyéb fajtás versenyzők voltak, meg a bírók.

A mi iskolánkon Oláh Béla bácsi, bíró, iskolavezető, Balkányi Lajos bíró, versenyző..

Majd amikor a Wolfgangék jöttek tőlük.

Amit a videón látsz eresztést, azt akkor nyáron kezdte el tanulni a kutya. Wolfgangék hatására. Elhittük, hogy képes rá. Nem kellett a szadizás, szöges, rángatás, terrorizálás, hiszen a nélkül is meg lehetet csinálni.( 4 éves kora után)

Addig csak fogott a kutya, sose kellett ereszteni, csak úgy tépték le a karról!

Az „ösztönös” lágyékcsípés, tanult módszer volt! Akkor ezt tanították, mint helyes módszert eresztésre!!!!! Segéd: Sajner Géza, az ifjú lelkes kutyás, aki akkor sajátította el a segédelés „tudományát” szintén Wolfgangék hatására. Addig csak egy üsd, vág, fenyegesd stílus volt itthon divatban. Felszerelés sem volt, „aranyárban” mérték a nadrágot, a kart, a rágókat. Úgy kellett vadászni, szervezkedni, hogy legyen. 

Ma már van felszerelés, hatalmas léptekkel haladhatnánk előre. De nem és nem! Azóta se tűrik a rottweileresek, hogy a tenyésztésben bárki korlátozza őket. Ez nem lenne baj, ha húsz év alatt egy ici-picit elsajátítottak volna a tenyésztés tudományából. Sajnos nem. Egy rövid szakaszt kivéve, csak rongálják a fajtát és mindent megtesznek azért, hogy a saját téves elgondolásaiknak, érvényt szerezzenek.

Eltérő vonalak

Első kutyásként rossz szót senki nem mondhatott a kutyámra. A legszebb, a legokosabb, legbátrabb stb. Amikor az első rottweilerekkel megismerkedtünk elhangzott, hogy bezzeg a rottweilerek mennyivel különbek, de én persze nem hittem. Egészen addig, amíg négy év elteltével meg nem tapasztaltam. Saját rottweilerünk lett. Akkor hosszú- hosszú évekig azt hittem, hogy minden rottweiler olyan fantasztikus, mint a miénk. Majd jött a felismerés, hogy mégsem. Ha nem olyan, miért nem?

Persze más rottweiler tulajdonosok szintén azt állították, hogy övék a legkülönb és a legigazibb. Kinek volt, van igaza?

Akkor jött a tanulás időszaka, kerestem a válaszokat, ami akkoriban sokkal nehezebb volt, mint ma, mert szakirodalom gyakorlatilag nem létezett, magyar nyelven. Általános kutyás könyveket olvasva, a kiállításokat, ott is a bíró munkáját figyelve, próbáltam eligazodni a sok ellentmondás között. Ezzel párhuzamosan, mivel a kutyaiskola, munkakutyázás természetes velejárója volt a szabadidőnknek, ezen a területen is kutakodtam. Mindenkit meghallgattam és volt, amit azonnal elvetettem, volt, amiben bizonytalan voltam de logikusan hangzott ezért kétkedve, de elfogadtam. Volt, amivel, azonnal egyetértettem. Közben nagyon sok rottweilert megfigyeltem, nekünk is volt néhány. Egy idő után határozott véleményem alakult ki, a rottweilerekről, a munkakutyázásról. 

Idézem saját magam, egy régen leírt történetből. 

1971 volt amikor az első rottweilereket megismertem. 1986, amikor komolyabban érdekelni kezdett a téma, mert a fiúk mindig nálunk vitatkoztak, gyűrték egymást az eltérő nézeteikkel. A kulcs maga a tenyésztés. Hiszen, miért is lenne fontos, órákat egymás győzködésével tölteni? Sima kutyásként az ember nem töri az agyát, csak tudja, hogy az ő kutyája minden kutyánál különb. 

1.kép Arnold, Viktorral 1980. Arnold az örök minta és szerelem, hiszen mindig ilyen kutyát szerettünk volna, azért kezdtünk tenyészteni, hogy ilyen lehessen mindig. Bérházban laktunk a harmadik emeleten. 

2. kép Újpesten laktunk lakótelepen. Viki, Tünde, Crisztosz, Gabi .
Arnold fia, Crisztosz, aki másként, de szintén álom kutya volt. Nekünk ők jelentették a rottweilert, mert pont olyanok voltak, amit a standard kívánalomként leírt! Van olyan, aki nem azt olvassa ki a leírásból, ami pont az ő kutyájára illik?! Aligha! A rottweiler tulajdonosok  teljesen elfogultak a kutyáikkal. 

Ámde az évek más tapasztalást is hoztak. A szukák már mások voltak, de a szuka lehet finomabb, kevésbé domináns és kevésbé határozott, hittük akkor. Persze ez csak egy árnyalatnyi eltérés volt a kanjainkhoz képest, főleg a várható kölyöknevelés miatti kevésbé éles temperamentum jól is jött. 

Kezdetben a fedezésből járó kölykökön mértük le az eredményt, az utódok is tudták mindazt amit egy rottweilernek tudnia kell. A fedeztetés díja akkoriban az első választású kölyök volt, így azt mi adtuk el, mi kísértük figyelemmel a fejlődését, a mi felelősségünk volt az is ha valami tenyésztésből kizáró hibája volt, lett volna. Példák alább >

Malabár, Crisztosz fia      Toto Crisztosz fia      Ámor, Ali fia  Kovács Ferenc gazdájával, a csíkos pulóverben! Faussner úr bírálta a tenyészszemlén később, és a csoportba zárásnál azt mondta két lépésre a kutyától: itt álljunk meg, mert ez a kutya nem viccel. Eddig és nem tovább! Ő egy domináns rottweiler! 3. kép Ámor 1989. Később saját szukáinktól is olyan típusú és viselkedésű kölyköt hoztak, amit mi elvártunk. Azaz a tulajdonosok azt igazolták vissza, mert tartottuk a kapcsolatot, meséltek, jöttek iskolába stb.

4.kép Oszi és Mefisztó 1989. Videó>>>  Oszi, Ali fia  

 

5. kép: Ali, már Pestlőrincen 1986.

Szóval a kutyák jelleme: semmi ideges hektikusság, semmi látványos harapósság. Nyugalmi helyzetben, kezelhető, kiegyensúlyozott kutyák, fegyelmezett, kézben tartható. Amikor harc van, akkor viszont határozott, azonnal reagál, kemény és rettenthetetlen!

1988. ugye a mérföldkő, mert jött a világútlevél, tágult a világ. 

1989. Amikor ADRK szakembereket hívtam, és mindenkinek volt lehetősége a tanulásra, mert biztattunk mindenkit, hogy lásson, tanuljon, hozzon ADRK kutyát , ha megteheti. 

6. kép  Udo Fuße de Eifel

Szira Karcsi, Oszi „kutyánk” gazdája megtehette és a sok duruzsolás hatására, az ADRK kutya az igazi, az aztán a rottweiler, meg micsoda genetikai bázis , meg az import kutya sokkal különb stb.  komoly utána járással és komoly pénzért, az akkor híres, legjobbnak tartott kennelből vett egy kölyköt. Persze Udo ég és föld volt viselkedésében, Oszitól. Mivel Oszit tőlünk vette, tanácsért is hozzánk fordult amikor elakadt. Tele volt panasszal, hogy bezzeg ilyeneket Oszi, nem csinált, vele nem volt ennyi gond stb. Mi is láttuk, hogy Udo meg sem közelíti viselkedésben Oszit, de legjobb képességeink szerint segítettünk neki, hogy kihozhassa a kutyából a legjobbakat.  Fel is cseperedett, sikeres kutya lett belőle. 

Nem állt a mi ízlésünkhöz közel, mert 64 cm-es marmagasságával, finomabb csontozatával, fejtípusával eltért a mi általunk jónak tartott formától. Az 1971-es standard leírás szerint, Willi Faussner körmaister bírálata szerint sem volt ideális, így ez nem csak egyéni véleményünk volt, hanem támaszkodtunk az akkori szakirodalomra. Viselkedése, vibráló, ideges, heves, de nem tartalmas és nem rettenthetetlen. 

Az első ADRK tenyész könyvet Faussner úrtól kaptam, és kitartó szótárazással, böngészéssel, próbáltam a nyomára bukkanni miért ilyen ez a kutya? -  Az ADRK kutyának és utódainak különbnek kellene lenni, volt már akkor is a vélekedés. 

Hát nem így volt! 

A megfejtés kulcsa a tenyésztés szakirodalma, a kiképzésvezetői tanfolyamok német előadói,  viselkedés, jellem, kiképzés témában,  plusz rengeteg adat, tenyész könyvek sora, a kutya leírások, videók, kiállítások, kutyák, kutyák, kutyák, lett végül. 
Ekkor vált fontossá a származási lap , mi okozhatja a jelentős jellem és forma eltérést. Saját, más kutyáinak származási lapja előkerült , böngésztem az ősök között, majd böngésztem a tenyész könyvben, Adolf Pinkoss könyvben, meg minden fellelhető szakirodalomban. Győzővel meg is beszéltük a látottakat, olvasottakat. 

Nyomára bukkantam a különböző vonalak eltérő formájára és jellembeli különbségére. Megtanultam olvasni a törzskönyvet, megtanultam látni a kutyát, megtanultam a kiképzés alapjait, megtanultam sok mindent. 

Szóval Basko von Hertener Wappen volt a merőben más kutya, a mieinktől lényegesen eltérő – ami eltérő vonalat is jelentett. Eltérő ízlés, a tenyésztés irányítás eltérő haladási iránya miatt volt más, amit az utódellenőrzés igazolt, mikor tovább kutakodtam. Nem név alapján, nem hangzatos címek alapján,  hanem a kutyák tényleges ismeretében! Láttam kiállításon, láttam munkáját videón, nem csak az adott kutyát, de őseit is! Láttam itthoni leszármazottait ennek a tenyésztési elképzelésnek, más tenyésztők kutyáiban. 

Basko von Hertener Wappen gazdáját megismerhettem, 1991-ben Dahtelnben, a bullmasztiff klub kiállításon, Willi Faussnerrel összefutva néhány szót váltottunk vele. Kíváncsivá tett, jobban utánanéztem a kutyáinak, tenyésztésének. Vico von der Flugneise  kutyáját élőben láttam, majd körungon felvezetve később, amit videón néztem meg.  Ennyi ismeret után, az ADRK Klub kiállítások helyett körungra mentem, mester bajnokság videókat néztem, körung kazettákat néztem, sok-sok kutyát munkában néztem. Nem untuk el végig nézni sokadszorra sem!  Győzővel meg is beszéltük itt is, ki mit lát. 

Majd magam is sok kutyát neveltem, képezgettem, segítettem a kiképzésben, még ha hobbi szinten is. Fejből nem tudok sok adatot, de ha ránézek egy törzskönyvre sok kutyát látok a szemem előtt, sokukra emlékszem, így tudom értékelni a törzskönyvön látott adatokat a magam számára. Aztán keresem az alkalmat, hogy a nem ismert kutyát is megismerjem, többet tudjak meg róla, persze csak akkor ha felkeltette az érdeklődésemet.

Már régen tudom, hogy nekem melyik rottweiler tetszik, nekem melyik az ideális típus, mit keresek egy kutyában és mi okoz maradéktalan örömet és büszkeséget. Mára már nagyobb részüket a kutyáknak szeretem mert rottweilerek, kisebb részük érdekel.  Hű meg, jaj de világszám, meg jaj de legenda, no az nem izgat fel,  ha észre veszem a sztárolást, reklámot, ami többnyire már nem a valóság. 

Tenyésztés menete erősen leegyszerűsítve, amit én olvastam ki az ADRK rottweiler törzskönyvből. Cél a szép és jó, azaz az ideális rottweiler. Szép formával, de gyengébb "vézennel"- jellem- rendelkező kutyához igazán bombázó viselkedésűt választanak, nem igazán szép formájúra, minden esetben szépet. Olyant, aminek korrekt a viselkedése is, nem szélsőségeket tesznek össze.  Örök körforgás melyben a fajta változik, mind küllemben, mind elvárt viselkedésben.  2010. 07.23. 

ADRK Klub kiállítás 1990.

„Hazaindultunk, másnap haza is értünk. Én akkor azt mondtam, hogy soha többé, ennyit autóba nem ülök többé”. Ez volt 1988-ban.

1989-ben még tartottam a szavam. Igaz mozgalmas év volt, a Fajtaszakosztály működtetése, rendezvények szervezése, anyagi bázis teremtése stb. "Csak" Klagenfurtig mentünk, az ADRK Klub kiállításra nem.

1990-ben az elnöki pozíciómmal összefüggő megkeresés révén, lehetőségem nyílt egy hosszú útra. Ismét Klub kiállításra mentem.

Klubtársam segítséget kért, mert a von Grüntenblick kennelből szeretett volna kölyköt venni. Akkor még úgy tudtuk, hogy a „német” nem ad Magyarországra rottweilert, pláne nem lehet a kölyköket megnézni és választani sem. Azt mesélték tudó kutyások, hogy kihoznak egyet az alomból, azt megnézheted, kifizetheted és hazahozhatod, ha egyáltalán a német szóba áll veled.

Wolfganggal való kapcsolatunk , az itthoni tanfolyamok, a kempteni látogatás után, barátinak volt mondható, így a kérés rottweileres társunktól logikus és kézenfekvő volt. Segítsünk neki a kölyök „megszerzésében” és választásában. Megtettük. Önző szempontok nem vezéreltek. Nem latolgattuk, hogy ő akkor előnyhöz jut velünk szemben, mint kutyás, mint tenyésztő az ADRK import szukájával. Csak arra gondoltunk, hogy neki van lehetősége ( pénz) ő hajlandó, ez mindenképpen csak a fajta hasznára lehet. Ismertük az addigi állományát, nehézségeit .

Szerencsésen alakult, mert a kölyök el hozatalát az az évi ADRK Klubkiállítással össze lehetett kapcsolni. 1990.

Nyelvtudás nélkül, helyi ismeret nélkül nagy bátorság belevágni egy ilyen nagy útba. Amikor felajánlották a lehetőséget, némi gondolkozás után csatlakoztam, így hárman vágtunk neki az útnak. Én, mint Ábel a rengetegben nézelődtem ismét, a hosszú autó úton és később Wolfgangéknál, majd a Klub kiállításon.

Nem tudtuk pontosan a kiállítás helyszínét és Jani kérdésére Wolfgang egyszerűen válaszolt. Gyertek hozzánk,majd tőlünk, együtt elmegyünk a Klubkiállításra. OK.

Arra kanyarodtunk Petersthal felé. 760 km és ott is voltunk. 

Gyönyörű falu, szívélyes fogadtatás, kézzel-lábbal mutogatás. Számomra egy biztos pont volt a rottweiler. Abban jól eligazodtam. Nagy várakozással kerestem Norist, mert róla hallottam Győzőtől és Wolfgantól is a nyári tanfolyamon. A nappaliban várakoztunk és egymás után beengedték a kutyákat. Néhány szó hangzott el, hogy hogyan viselkedjünk, de biztosítottak bennünket, hogy nincs miért aggódnunk a kutyák nem harapnak, ha jól viselkedünk. Norist holnap felvezetik a Klubkiállításon, így nagy volt az izgalom. Pietro is megérkezett, ő volt akkor Noris társtulajdonosa. ( vagy? csak tippeltünk az eseményeket látva)

Megnéztük az almot, a mama kutyát. 

Kiderült nincs választási lehetőség, egy szuka van eladó, az Janiéké lehet. Persze ami nekem tetszett, arra azt mondta a Coni, hogy az a övé, megtartja. Na mi legyen? Vegyék, ne vegyék? A döntés nem az én kezemben volt, de azt tanácsoltam, fontolják meg. Az alom „hibátlan” Látható súlyos hiba nincs, egészséges, jól fejlett, jó viselkedésű kölykök. Ha minden klappol, lehet egy remek tenyész kutyájuk, ha nem is ő lesz a legmenőbb kiállítási sztár. 8 hetesen biztos tenyész kutya, biztos győztes kutya nincs, mondtam én már akkor is. Viszont a kennel, az ősök adnak némi garanciát, hogy olyan nagyon nem tudnak mellényúlni. Kifizették, megvették. ( húzós ára volt) 

Na, akkor éjjel indulunk a Klub kiállításra ! Addig pihenjünk egy kicsit.

Hol is a Klub kiállítás helyszíne? 

Térkép elő, és teljes döbbenet, Jani azt hitte rosszul látja. A helyszín Wolgangéktól még 800 km-re északon van!!! Jaj! Nem lesz elég a benzin és a pénz, na meg az autónk se Audi 100–as, mikor érünk oda?

Coni gyors döntése, szervező készsége, megmentette a helyzetet. Boksz a csomagtartóba, akkor hátul elférünk, megyünk vele. Noris ,Wolfgang, Bettina majd Pietróval megy. Pihenés, csomagolás , indulás. Vittük az egyik kölyköt is. Ő a Herrenholz kennel -be kerül, nekik visszük a Klubra ki- hangzott a magyarázat.

Coni remekül vezet, száguldoztunk az autó pályákon, reggelre oda is értünk.

Megkerestük a lefoglalt szállásunkat ( vagy nem volt foglalva és abban is segítséget kaptunk?) Nem emlékszem, de gyönyörű panzióban szálltunk meg,vasárnap reggel készítettem is néhány fotót.

A klub kiállításon aztán zajlottak az események. 

Noris mezőnyét látva, a bíró munkáját figyelve szurkoltam Norisnak, aki egyre jobban belelopta magát a szívembe. Megnyerte az osztályát!!! Hatalmas boldogság, büszkeség , ünneplés. 

A szombati nap esti bulival zárult, ami hagyomány ezeken a rendezvényeken. Nagy sátor, vagy nagy terem, vacsora, műsor, tánc, zene stb. Sok rottweilert szerető ember, a világ minden tájáról, a tenyésztők, a helyi szervezetek képviselői, bírók , mosolygósan egy asztalnál. Mi magyarok már akkor sem ünnepeltünk együtt, de legalább néhányan szóba álltunk egymással.

Másnap a felnőtt mezőny bírálatánál azt a „taktikát” követtem, hogy katalógussal a kezemben, jegyzeteltem, a nekem tetsző kutyákat kicsi csillaggal jelöltem. Tudtam, hogy nem láthatom minden kör „bírói munkáját” végig, mert négy nagy körben folyt a bírálat, egymástól távol. Németül változatlanul nem értettem, így hiába is néztem volna feszülten a bírót, többet akkor se tudtam volna meg. A szűkítéseket, a különböző csoportok választását már értettem, hiszen 1988-ban láttam, na meg ADRK újságból, német nyelvű könyv fordításokból sok mindenre fény derült. 

A kutyát, jól láttam, azt rutinosan feltudtam mérni. Anatómia, fajtajegyek, viselkedés, standard szerinti kívánalom, ezek mind tudott területek , mert megtanultam, megtapasztaltam. Ez maga a rottweiler. 

Miért is ne azt gondoltam volna, hogy az a rottweiler amit én annak tartok, annak látok? Határozott kép élt a fejemben a jó rottweilerről és határozott viselkedés, jellem, így nem volt nehéz választani. Később büszke voltam magamra, mert minden általam jelölt kutya kitűnő minősítésű lett, némelyik helyezett, avagy nyert! Persze sok minden gondolkozásra is késztetett, mert az akkor bíráló bírók némileg eltértek értékelésben , „izlésben” Faussner úr és Freiburg úr két évvel korábbi bírálatától.

Nagyon színvonalas, nagyon látványos környezetben, nagyon jól szervezet kiállítás. Az osztrák katonai kutyák bemutatója fantasztikus élmény volt. A bemutatón szereplő kutyákból sok a kiállításon is felvezetésre került. Tenyész csoport győzelemmel zárták a napot.

20. Klubsiger-Zuchtshau 1990. augusztus 25-26. Südlohn-Oeding ausgerichtet von der Bezirksgruppe Borken-Burlo im ADRK

Áll a katalógus borítóján. Jubileum a javából!

A katalógus, ami az adatok kincsesbányája. Nevek, tenyészetek, ősök, hirdetések stb. Az eredmény leírásával, meg „utód” ellenőrzés is egyben. Nagy plakátokon a végső minősítések, helyezések feltüntetve a sörsátor falán, ahol mindig akadt jegyzetelő.

NORIS VON GRÜNTENBLICK FIATAL KUBGYŐZTES 1990. Hurrá, hurrá!

Az ünnepélyes eredményhirdetés egy színház teremben volt. Bevonulás egy zenekar indulójára, dob, trombita egyéb hangszerek hangos kísérete mellett, át a termen a sok néző sorfala között, fel a színpadra. Kutyák meg se rezzentek, teljesen nyugodtan, magabiztosan és természetes módon rottweilerül viselkedtek.

Nagyon szuper nap volt. Irány vissza Petersthal. Majd Magyarország, egy csöpp rottweilerrel. Szerencsésen haza is érkeztünk.

Álljon itt az akkori bírói gárda neve, később jártak Magyarországon, bíráltak is, kiállításon, Ztp-n.

A katalógusból ollózva:

Richter:

Klaus Altpeter, Birschimsheim

Willi Hedke, Dortmund

Hans Krings, Jüchem

Erich Walbrot, Essen