2011. január 1., szombat

Agresszió, nevelés-Tanácstalan vagyok, mit tegyek?

Folyamatosan foglalkozunk ezzel a témával, hogyan kell nevelni, kiképezni a kutyákat, a rottweilereket.
A korai nevelés, szocializáció fontosságáról is sok szó esett, de bizony még ma is él az a nézet, hogy ráért a kutyát iskolába hordani, majd egy éves kora után kiképzéssel megtanulja a legfontosabbakat.
Közösségi portálokon, fórumokon rendszeresen vissza-visszatérő téma, a kutya agressziója. Próbálom egy kicsit összefoglalni röviden, hogy konkrét tanácsot is tudjunk adni, de ne kelljen mindent elölről kezdve elmagyarázni. Sose érnénk a végére, hiszen nagyon sok ismeret kell, ha problémás kutyával állunk szemben.
Például amikor a rottweiler agresszív a kerítésnél kutyával, majd a gazdája fegyelmező kísérletére visszafordul és harap.

Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy szembesülünk vele, milyen nehéz kezelni azt a rottweilert, aki ellenáll, azaz egészen mást csinál, mint amit mi szeretnénk. Erős kutya, aki igen látványosan adja elő, ha valamit nem akar. Agresszióra, többnyire agresszióval felel. Rángatom, kiabálok, feszülten próbálom fegyelmezni, esetleg ütöm, vagy más fájdalmat okozok neki, ő visszaszól. Morog és visszaharap. Mennél labilisabb, mennél kiegyensúlyozatlanabb a kutya, annál hamarabb válaszol az őt ért inzultusra visszaharapással.  Sok témába vágó cikk van . Rengeteg könyv van ebben a témában, ami részletesen foglalkozik a neveléssel, kiképzéssel.

Az én tanácsom: Ha, eddig elmulasztottad , első lépésként ismerd meg a kutyát. Nem amit a kutyás filmek mutatnak, és láttatni akarnak, nem amit a „szomszéd Józsi bácsi mond”, de ami a kutya, mint állat valójában. Ne eszközként, de értelmes, érzelmes lényként , ám mégis állatként tekints rá! Nem ember, veled egyenrangú nem lehet, mindig a te irányításodra szorul. Jó vezetőjének kell lenned, hogy a családba be tudjon illeszkedni.

A falkavezérség ma divatos kifejezés, erről én ezt gondolom: Hogyan lehetsz falkavezér? vagy Falkavezér 

Következő megválaszolásra váró kérdés, mit is szeretnél? Mi a nevelés, a kiképzés célja?Gondold át, hogyan tudod elérni. 

Valamit kijavítani, amit elrontottál, sokkal nehezebb, mint rögtön jól csinálni, jól tanítani. 

Most, kanyarodjunk vissza a fórumtémához, ami az írás apropóját adta.  Amikor a rottweiler agresszív a kerítésnél kutyával, majd a gazdája fegyelmező kísérletére visszafordul és harap. Ezt hogyan is oldhatná meg egy kutyaiskolai gyakorlás? Sehogy, ha a kutyaiskolában a gazda tanítása helyett, formagyakorlatokra, menetelésre helyezik a hangsúlyt. 

Tudni kell , hogy a kutyaiskola nem javító-nevelő intézet, de jó esetben szakemberektől kaphatunk tanácsot. Mindenki neveli, tanítja valahogyan a kutyáját mielőtt a kutyakiképző iskolába menne. Van, hogy ott az iskolán derül ki, hogy valamit nagyon elrontott, mert a kutyája egészen másként viselkedik, mint otthon, a megszokott környezetében. Egy sor viselkedésproblémával találja szembe magát, amit nehezen tud megoldani. Tanácsot is kap „ezret” és ezer félét. Lehet kipróbálni a tippeket, és a trükköket alkalmazni. A baj ezzel az, hogy a kutya és a gazda, a gyors módszerváltásoktól még jobban összezavarodik.

Hiszen mindenkinek, idő kell, amíg felfogja amit hall, a módszert megtanulja. A kutyának még több idő kell, mert, nem úgy gondolkodik, mint egy ember. Az emberi szó keveset jelent neki. Azt előbb meg kell tanulnia, hogy a szavak mit jelentenek. Majd azt is meg kell értenie mit várunk tőle, aztán meg több idő, amíg a feladatot megtanulva, megbízhatóan ismétli, minden helyzetben.

Ezért mindig az alapokkal kell kezdeni! Csak akkor lehet előre lépni, ha a kutya és a gazdája között bizalom van, kölcsönösen tudnak egymásra figyelni.

Először jó kapcsolatot kell kialakítani a kutyával. El kell érned, hogy a hangod jelentsen valamit. Ha szólsz neki, az egy közös, játék, kellemes tevékenység ígérete legyen. A pórázrángatástól , a szidástól, a korholástól a kutya nem lesz rendes, szófogadó, attól csak feszült lesz és igyekszik elkerülni téged, mert nincs meg a kölcsönös bizalom, az erős kötödés, hogy veled együttműködjön!   

Otthon kell gyakorolni, egyszerű feladatokat. Hívd magadhoz. Gyakoroljátok, hogy rád nézzen, rád figyeljen. Mond a nevét, ha rád néz és rád figyel, jutalmazd.( kezdetben egy rövid pillantásért is jutalom jár) Mindig vacsora előtt, étkezés előtt gyakorolj, akkor célt is érsz a jutalomfalattal. Ha nem éhes, inkább a kedvenc játéka lehet a jutalom. 
Kezdetben nyugodt körülmények között gyakorolj, ne legyen ott csak te meg a kutya. Aztán nehezítheted a dolgotokat azzal, hogy nagyobb elvonó inger mellet is gyakorolsz. Mondjuk egy családtag jelenlétében. 

Ha a nevére mindig rád figyel, taníts feladatokat, figyelj, ül. fekszik , áll, vársz . Használj nyakörvet és pórázt otthon is a gyakorláshoz. Ha otthon jól megy, kérd ugyan ezt a rövid figyelmet a kapuban, majd az utcán is. Akkor is, meglát egy kutyát. Ha izgalomba jön és nem rád figyel, fordulj el ellenkező irányba és akkor kérd tőle, hogy rád nézzen és rád koncentráljon. 

Türelem, türelem és sok gyakorlás. ( napi húsz perc ,- kétszer tíz) egy héten át, már komoly előrelépést hoz.(2011.01.01.)


2010. december 17., péntek

Egyetlenke és a sült csirke comb

Sütöttem ma csirke combot. Gondoltam megkínálom vele a Tökmagot.


Nyalogatta, nyalogatta, de nem tudta mit kezdjen vele. Na, ja a táp etetés hátránya, nem ismeri fel a húst. Bár az első alkalommal az anyjuktól és egymástól lesik el a technikát. Itt meg se a mama, se tesó nincs. Ezért eltéptem és kézből nyújtottam az első falatot. Onnan már tudta mit kell tennie.


Ízlett neki.

Egy nagyobb darabot elvettem és a háta mögött tettem le.


Előbb végzett a könnyen megszerezhetővel, majd az egész darabot is megkereste.


Teljesen nyugodt volt, nem őrizte a húst, amig el nem kezdtem macerálni, simogatni. Mivel az első jelzésre nem vonultam vissza, egyre erősebben morgott, fenyegetett. Védte az ennivalóját A HÚST ! SOHA ILYENT TÁPPAL MÉG NEM CSINÁLT! Ösztönös és tanult viselkedés az ennivaló féltése. Nagyon régen tudjuk ezt, mert számtalan alomnál kipróbáltuk! Csak a hús, a csont vált ki ilyen hatást-meg a zsákmány birtoklása, amit szintén az anyjától tanul!

Ezt a történetet szoktuk elmesélni, amikor valaki panaszkodik, hogy a pici kutya harap, morog, őrzi az ételt, a csontját és a kedvenc zsákmány játékát. Természetesen idővel megtanítjuk mi is, hogy adja át, engedjen az ennivaló közelébe. DE! Nem haragszunk érte, nem akarjuk leverni, terrorizálni, csak tudomásul vesszük, hogy a kutya kutyaként viselkedik, ezért a mi szabályainkat meg kell tanítani neki. Pont úgy, ahogyan az apja, vagy az anyja tenné!

A második ami érdekes ebben a filmsorozatban, a kicsi kutya orr használata. Hangosan szimatol, keres, nem adja fel addig míg rá nem lel. 2010. 12.17.

2010. november 22., hétfő

Köbányai Happy Dog Kutyaiskola 2010. 11.20. vizsga


Az egyik blogomban, 11 hónapja írtam kicsit részletesebben Bibiről.
Most egy örömteli eseményről számolok be Bibi kapcsán. Az együtt elkezdett munkát Bibi gazdijával, családjával nem adtuk fel. Ahogyan Bibi elkezdett iskolába járni, egyre többet és többet tanult. Mikor Gábor gazdi már elégedetten hátra dőlt volna, hogy a kutya mindent tud, újabb feladatok, új célok kerültek a szeme elé. A kutyázásnak egy más területére csodálkozott rá. Mi csak munkakutyázásnak nevezzük, ami nem mást jelent, mint célirányos kutyakiképzést, vizsgákra való felkészülést. Ez a rendszeres kutyaiskolába járás mellett, folyamatos tanulást is jelent a gazdiknak. El kell sajátítani a kutyakiképzés tudományát, ezzel párhuzamosan tanítani, kiképezni a kutyát. Bibi alkalmasnak bizonyult. Egészséges , kívül belül, nagyon szívesen és gyorsan tanul. Gábor meg az egyéb feladatokat ( munka, család, gyerekek) kicsit átcsoportosítva, szorított időt a kutyaiskolába járásra is hétvégén.
Ennek a majd egy éves szakasznak a lezárásaként Bibi 2010. november 20-án sikeres BH vizsgát tett. BH vizsga = városi kísérő kutya vizsga, mely két részből áll. Egyrészt az iskolai pálya munkából, másrészt a közlekedésbiztonsági részből.

A vizsga nyílt, országosan meghirdetett MEOE rendezvény ,nem csak az iskolánk tagjai vehetnek részt rajta. Így egy másik rottweilert is megismertünk, aki azt hiszem Szolnokról érkezett. Felvezetője, Papp György, régi ismerős kiképző, vizsgázott segéd, teljesítmény bíró, sok éve munkakutyás, német juhászkutya fajtában.

A vizsgára nyolcan jelentkeztek. ( a vizsga előtt két héttel kell jelentkezni) Mindenki meg is jelent és vizsgázott. 5 BH 1 szintre, 1 BH 3 szintre, 1 HPO 1-szintre, 1 Nyomkövető vizsgára.
Egy BH 1 szinten elindult kutya kivételével mindenki sikeres vizsgát tett.

Gratulálok mindenkinek!

Szép volt Bibi, Gábor! Csak így tovább! Van még tanulni való, de én nagyon büszke vagyok rátok. Köszönöm, hogy végig csináltátok!
BH 1
Zico von Calibra -felvezető Papp György megfelelt
Siroccó Bibi-felvezető Prekovics Gábor megfelelt
Max - felvezető Egyed Lászó megfelelt
Igor -felvezető Német Zoltán megfelelt
Szécsivári Vox, Astor -felvezető Kollárik Péter megfelelt
Aquila Avanta Grande-felvezető Sípos Róbert nem felelt meg ( sajnos elhagyta a pályát)
BH 3
Firefox Dokie, Medi -felvezető Volár Andrea megfelelt
HPO1
Gondűző Alkonyat Virsli, Császár "Varázs" 90/ 86/ 90 pont- felvezető Kovács Otilia, Judit
Nyomkövető vizsga
Szécsivári Yro, Kily 86 pont felvezető dr Zubercsány Diána
2010.11.21. 


2010. november 11., csütörtök

Falkavezérség- ahogyan én gondolom

Olvasom lépten -nyomon, ma egy igazán divatos téma, a falkavezérség. Legutóbb Kati oldalán. Egy mondata megütötte a fülemet: 
"Egyetlen falkatag sem bírálja felül a vezér döntéseit, hanem maradéktalanul végrehajtja.Ez az ösztönük!"- írta le a blogjában. Ez engem elgondolkoztatot, mert a gyakorlati tapasztalatom más , sok kutyával együtt élve. Szerintem - bármelyik falkatag felülbírálhatja, csakhogy a gyengébb, az alárendeltebb, súlyos büntetést kaphat érte! A falkában, a kutyák csoportjában, vannak helyzetek amikor az egyik kutya mást tenne, mint a másik. Mindig a falkában, az adott csoportban, családban elfoglalt helyük dönti el, hogy az adott helyzetben kié lesz a döntő szó. Ki irányítja a közös tevékenységet, ki őrködik, kié lesz a legfinomabb falat, ki kapja az első simogatást, ki haladhat például a gazdi mellett!  VAGY ha az élelem megszerzése lenne a cél, ki irányítja a vadászatot stb. stb. Erre az életben maradás természetes ösztönére alapul a családi hierarchia, hiszen egy kutya, meg egy farkas, egyedül nem élne meg. A vadállatok, amiből táplálkozik, amiért vadásznia kell, mind erősebb , fizikailag, testileg. Szóval, ugyan genetikailag kódolt, de mégis a tanulás az, amiért nem kérdőjelezik meg a vezér döntésétSzületése után megtanulja, hogy a család szabályait betartva maradhat életben ,tartozhat a falkához. Később, ha elhagyja a falkáját. vagyis amikor felnőtt lesz, új családot alapít. Mindig közösségben, családban élve lehet testileg, szellemileg nyugodt, kiegyensúlyozott, mindig jól lakott eb. 
Én nem gondolok magamra , mint falkavezérre, nem is szeretnék az lenni. Én nem vagyok kutya! Én ember vagyok!  Az emberi szabályokat , a családunk szabályait én ismerem. Nekem kell azt a kutyával megtanítani és elfogadtatni. Ehhez pontosan kell ismernem a kutya tanulási képességét, az ő nyelvére lefordítva kell megértetnem azt, ami hasznára válhat! Nincs más választásom, mint tudatos vezetővé kell válnom. E nélkül, nem sikerül jól irányítanom a kutyát, kiegyensúlyozott, biztos, nyugodt életet sem tudok biztosítani neki. Ez se neki, se nekem nem jó! 
A KUTYA  akkor "boldog", ha az élete kiszámítható, számára felfogható , megoldható események sorozatából áll. Van otthona, meleg helye, étele, itala és van lehetősége a napi rendszeres testmozgásra, ami pótolja a vadászatot, mert hiába is akarnánk plüss babát csinálni belőle, ő mégiscsak egy ragadozó állat! Mivel 14.000 éve háziasítottuk, ezen idő alatt azért eltávolodott az eredeti falkában élő vadkutyáktól, na meg a farkas őstől is, így felesleges az ősi múltra hivatkozni, ha megakadunk a nevelésben.
2010. 

2010. október 15., péntek

Az őrző-védő munkáról ismét.

Bevezetőnek két friss videó. 2010. 10.
Nem tanítjuk még őrizni és védeni, "csak" a benne levő ösztönöket kihasználva, engedjük , hogy megszerezze a zsákmányt, engedjük, hogy használja a fogát.Az" akarás" a lendület, élénkség ( temparamentum) a munkában lelt öröm, mind mind tájékoztatásul szolgálnak, hogy majd felnőve merre haladhat a kutya kiképzése.






2006-2007-ben Rottweilert szeretnénk címmel cikk sorozat jelent meg a Kutyaszövetség újságban. Férjem fogalmazta meg a tudnivalókat, 19 részben. Ehhez az alábbi linken elolvasható cikkhez, fűzött megjegyzést a szerkesztő.

http://www.kutya.hu/Cikk.aspx?id=4225

Így szólt :

Szerkesztői megjegyzés

A kutyanevelés nem olyan egzakt tudomány, amelynek általános érvényű és felülbírálhatatlan szabályai vannak. Hogyan is lehetne az, amikor még az emberek iskoláiban is igencsak eltérő oktatási módszerekkel találkozhatunk, a poroszos drilltől a szabadelvű tehetséggondozásig? Lapunk teret enged a különféle véleményeknek és az egyes irányzatok képviselőinek, ám kötelességünknek érezzük felhívni az Olvasó figyelmét arra, hogy több út létezik.
Az őrző-védő kutyakiképzésben korábban általánosan elterjedt volt a kutyazsákmányszerző ösztönére való alapozás, ám ennek a módszernek megvannak a maga elkerülhetetlen következményei. Az eleve erős védőösztönnel rendelkező kutya agresszivitását a zsákmányszerzés élményével erősíteni azt a kockázatot rejti magában, hogy az állat a későbbiekben valóban "töltött fegyverként" fog működni, ami nehezíti beilleszkedését az emberek és kutyák társadalmába. Addig, amíg az őrző-védő kiképzés elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta, ez nem okozott problémát, sőt megfelelt a célnak: ezek a kutyák nem jártak "civil" társaságba, és munkájuk során nem "színjátékot" adtak elő, hanem valódi bűnözőkkel kellett könyörtelenül megküzdeniük.

A családi kutya azonban nem ilyen közegben éli az életét, ezért még ha fajtájánál fogva az őrző-védő sportban kívánunk is tevékenykedni vele, nem lehet cél az, hogy a kutya olyan kemény legyen, mint "maga az ördög". Jó védőösztönnel, magas önbizalommal rendelkező kutyák esetében ezért előnyösebb a fogással egy időben azonnal az eleresztést is tanítani és megkövetelni, hogy a kutya számára ne mosódjék össze a "csibész" megfogása a kötélhúzással, és az első pillanattól világos legyen, hogy az ember nem lehet az ő zsákmánya. A védőkar birtokba vétele, zsákmánynak tekintése azoknál a kutyáknál jelenthet hasznos kiképzési módot, amelyeknek veleszületett támadási készsége, önbizalma kevés, és ennek erősítéséhez szükségük van a sikerélményre.

Nem értettem egyet a megjegyzéssel, ezért szokásomhoz híven "tollat", klaviatúrát ragadtam. Leírtam, elküldtem és meg is őriztem az írást.

Azért írom ismét le, mert újból és újból visszatérő téma.

Kedves Szerkesztő úr!

Teszem-veszem, forgatom az ön hozzászólását, szerkesztői megjegyzését. Vívódom, hagyjam figyelmen kívül, reagáljak rá, avagy mégsem? Kellene, de röviden, tömören és érthetően, hiszen annyi tévedés, rosszul rögzült „tudás” kapcsolódik ehhez a témához. Az öné is ilyen.

A megjegyzés olvasásakor, végig az járt a fejemben, hogy mi az amit rosszul kommunikálunk az őrző-védő munka kapcsán az iskolákon.

Hiszen réges- régen volt az- az idő, amikor az őrző-védő kiképzés, elsősorban a szolgálati kutyák munkára való felkészítését szolgálta.(30-40 év) Ez így ebben a formában, egyébként is csak a BM Dunakeszi kiképző bázisára volt igaz. Az ott képzett és tartott kutyák valóban nem igen jártak „civil” társaságba.

A szolgálati munkára alkalmas kutyák tenyésztése, már akkor is döntően a civil szférára hárult. Ez a tenyésztői munka, akkor az egyetlen ilyen szervezet keretein belül folyt. MEOE. A MEOE kutyaiskolái is ilyen céllal alakultak, annó. Hely, ahol a kutyákat képzik, tréningezik, tesztelik, kiválogatják a tenyésztés számára. (1960-as évek)

Aztán az iskolák szerepe, szép lassan megváltozott, átalakult.(1980-1990) Az eredeti feladatát sem adta fel (német juhász) csak befogadta a többi fajtát, egyfajta szolgáltatást nyújtva. alapképzés, vizsgára felkészítés, tenyészszemlére felkészítés, fajtakorlátozás nélkül.

(Viszont egyfajtás tudással és szemlélettel) Ebből mi jött ki, az látszik a „klasszikus” őrző-védő fajták helyzetén, és a fejekben levő zűr-zavaron, ahogyan erről vélekednek, az emberek) Ám kanyarodjunk vissza az eredeti témához.

Az őrző-védő fajták tenyésztése, továbbra is civil szférában, családban folyik. A jó őrző-védő képesség bemutatása, ma is követelmény, bár az őrző-védő fajták szerepe megváltozott.

Ennek a jó képességnek a bemutatására, olyan teszteket, vizsgafeladatokat találtak ki, ami a civil életben is megállja a helyét. A kutyák munkájának értékelésekor a hangsúly a kézben tarthatóságon, irányíthatóságon, terhelhetőségen és magabiztosságon van.(15 éve itthon is)

Ebből a tenyésztéshez” kötelezően” előírt munkavizsga rendszerből nőtt ki a munkakutya versenysport, ami mára kicsit „önálló életet él”! Itt ebben a sportban eredményes kutyák, a követelmények és a pontozás szemlélete miatt, valóban nem tűnnek „családi” kutyának, abban az értelemben, ahogyan egy „átlag” család kutyázik. Ám bizton állíthatom, hogy a legtöbbjük, megbízható, jó védőösztönű, magas önbizalommal rendelkező kutya, akik soha nem tekintik zsákmánynak az embert, mert a képzésük során, a zsákmányszerző ösztönükre építve tanítják nekik az őrző-védő fázis, formagyakorlatait.

A munka, a tanítás során a kutyákkal azt értetik meg, hogy a csibészkar a jutalom, az a megszerzett zsákmány!!!!! A kart ezért adják oda neki, nem azért, hogy növeljék az önbizalmát!

Amikor a kölyökkutyát tesztelik a hangsúly a „bőr”, a „hurkán” van. Az önbizalmat (ha nincs neki, vagy kevés) úgy erősítik, hogy engedik győzni, megszerezni a zsákmányt! Viheted, tied, Te nyertél, te vagy az erősebb! Ez a módszer beválik, a növendék, felnőtt kor küszöbén levő, kutyánál is.

Ám felnőtt, kész kutyánál, a kar zsákmányoltatása, más szerepet tölt be. Csak látszólag azonos gyakorlat, nem önbizalom erősítő.

Ahogyan kezd felnőni, felnőttebb lenni, az őrző-védő munka kicsit átalakul, komolyabb lesz. A segéd igyekszik „erősebb” lenni, harcolni a zsákmányért. Aztán egy kicsit a kutyával is. Ellen áll, fenyeget, elszalad, visszatámad, egy koreográfia szerint. A különböző vizsga fokozatok szerint növelve a követelményeket. A jól begyakorolt és megtanult feladatok végrehajtását pontozzák. Magas pontszámot az a kutya kaphat, aki nemcsak a tanult dolgokat tudja jól bemutatni, hanem az ösztönös, jó, őrző-védő képességek birtokában is van. Magabiztos, terhelhető, irányítható, kézben tartható.(Munkára, tettre kész. Bátor, a fenyegetésnek ellenáll, kész önmagát, a gazdáját megvédeni, ha fenyegetést érez, hagyja magát az ember által irányítani, nem önállóan cselekszik, minden cselekvése kiszámítható, szóval egy okos kutya, akivel öröm együtt élni) Ezek az ösztönösen, születetten jó képességek öröklődnek. Ezért van szükség ilyen kutyára a tenyésztés során, hogy a fajták teljesíteni tudják eredeti feladatukat, hogy valóban védők legyenek. Az ilyen kutyát felismerni, csak az tudja, akinek már volt ilyen. (ideális esetben a munkakutyások többségének már volt ilyen kutyája, mármint, azoknak, akik ezt a sportot magasabb szinten művelik, vagy kicsit jobban elmélyültek a témában) Ezért nem magyarázzák el mindenkinek részletesen, hogy mi miért is történik. (nagy hiba)

Így alakulhatott ki, az a vélekedés, hogy az őrző-védő csúnya, veszélyes és szükségtelen, egy átlag kutyás számára.(Van más oka is, mert valójában ez is egy folyamat része)

Mindenki, aki nagytestű, őrző-védő fajtát tart, jó lenne, ha szakszerű irányítással mérhetné fel a kutyája képességét. Érezné, tudná, milyen erő van a kutyában, ha harcol, ha védekezik. Ezt az erőt meg kell tudni tartani, irányítani. Hiszen ma is megvan az igény és elvárás arra, hogy a kutya őrizzen-védjen! Ezért nem lebeszélni kell az embereket és ijesztgetni, a harapás rémével, arra biztatni, hogy igyekezzenek minden ösztönös képességet kinevelni, elnyomni a kutyában, hanem kipróbálni és megtanulni, ezt a remek sportot, melynek legnépszerűbb fázisa az őrző-védő!Talán ezért nem is értem, hogy miért most írt megjegyzést, hiszen egy olyan fajtáról szól ez a sorozat, amelyiknek komoly előírása a mai napig, az őrző-védő képesség birtokában lenni!

Természetesen mindig az ember, a gazdi irányításával és kontrolja alatt!

Családi kutyaként is!

Krausz Győzőné

Budapest 2007. 02.01.

Ez egy ajánlott cikk . Bár régi, de aktuális, igaz ma is