A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: agresszió. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 16., csütörtök

Büntetés -agresszió kezelés-ösztönkezelés

Előző almaink kapcsán voltak rossz tapasztalataim, innen-onnan, sőt mindenhonnan, a rottweilerekkel szembeni előítélet nyilvánult meg az iskolákon, a közbeszédben! Ostobaságok, amikről azt hittem, azon túl vagyunk már, mindenki tudja az igazat, a jót! Döbbenet számomra, hogy ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL EL KELL MONDANI, mert nem tudják vagy nagyon rosszul tudják! Ez a téma szorosan kapcsolódik a büntetés, erőszak, ösztönkezelés témakörhöz, ami a "görbe tükör" kapcsán felszínre került. Maga a téma örök, de egy ideje bosszant, hogy küzdeni kell a butasággal, az előítélettel, a hogyan etessem, kérdés után a második legfontosabb kérdés, hogyan büntessem!? 
Amikor új családba kerülve, némileg átrendezik a család eddigi, megszokott életét, rendre jönnek a kérdések is. Megválaszoljuk, segítünk. A kérdések mellett mindenki elmeséli, „más” mit tanácsolt, mit mondott a fajtáról, milyen javaslatot tett, a problémák megoldására. Van, amivel egyetértünk, de bizony sokszor nagyon blőd tanács hangzik el. 
A hülyeségből, mára hegyet lehetne emelni, a sok hasznos írás és tanács mellett. El is lehet tévedni az erdőben rendesen. Ezért leírtam, mi az, ami érdekes számomra az eseményekből, miként értékelem a kölyök viselkedését. Mi ösztönös kutya viselkedés és miként lesz ebből a tanult viselkedés. Mik azok az ösztönös képességek, amire a tanítást, a nevelést alapozhatjuk. Sikerült mindig bemutatni a jót, középpontba a pozitív megerősítés elvét helyezve. A jutalom, a motiváció, a dicséret fontosságát hangsúlyozva végig, hiszen egy kölyökkutyáról beszélünk, aki új családba, új környezetbe kerül és sok számára idegen és értelmezhetetlen emberi szabályt kell megtanulnia. 



Hallgasd a videón! Csendben elviszik a tárgyakat. Látszólag még nem a tárgyért, de morognak, kerregnek, használják a fogukat! A másik kutyának ez érthető információ!  

A büntetés nálam nem központi kérdés. Amikor kell, lerendezem és spongyát rá. Nem hordozom a sérelmeimet. Az ez irányú kérdésekre is megadom a választ, gyakorlatban is megmutatom, ha kell, de írni erről nem írtam részletesen a blogokban. Most, erre is kitérek-e hosszú bevezető után. Mi van akkor, ha nem úgy működik, valamit elrontottunk, vagy a kutya egészen másként reagál, mint ahogyan szeretnénk? Vegyük figyelembe, hogy a jó és rossz fogalma mást jelent a kutyának, mint nekünk!

Hibázik és büntetnünk kell. Mert vannak cselekedetek, amit büntetnünk kell! A pozitív megerősítés elvéből sem hiányzik a büntetés fogalma, csak más megközelítésben írja le a tanítás menetét.  Dőreség lenne azt gondolni, hogy hálás szívvel, a sok jóért, amit teszünk érte egyszer csak jó kutya lesz! Értelmes, érzelmes lény, okos és tanulékony, de azért kutya-azaz állat. 

Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy fájdalom révén szerez tapasztalatot. (vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult. Évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel megvalósult a tenyésztési cél. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész munka kutya vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt. 

Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már ami a mindennapokat illeti. Ám azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő kutyák a védőszolgálatban, vagy a házőrző funkcióban, munkakutya sportban helyt álljanak.
Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is sok ösztönerős, jó munka kutyát találhatunk közöttük. Ezek meghatározott és jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munkakutyáktól elvárunk. 

Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység, harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság. vagyis, okos, az emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba szállni képes kutya kell. Azaz ilyen is kell! Ezt képviseli a rottweiler, mit fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen! Sok félreismert, félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és komoly kampány indult a fajta ellen, ami itthon a mai napig tart. 

A híresen jó őrző-védő képesség az, amiért a kívülállók, mumusként tekintenek a fajtára és a harapás, gyilkolási szándék rémképével, agyon ijesztik a kezdő tulajdonosokat. Össznépi, népbutítás nyomán, eljutottunk odáig, hogy hatalmas energiákat fektetnek bele, hogy a 7-8-10 hetes kölyökkutyát leszoktassák a morgásról és a harapásról. Ahogyan puhulnak, ahogyan veszítik el, természetes jó kutya, jó őrző-védő kutya képességeiket a rottweilerek, úgy sikerül ezt, egyre nagyobb számban kivitelezni! Elégedetten hátra is dőlnek, na, ugye! Csak, nevelés kérdése az egész! Csak részben az.

Határozott, domináns, magabiztos, vezető típusú kutyáknál nagyobb feladat a helyes egyensúly megtalálása. Könnyebb, kényelmesebb a gyámoltalan, lassúbb, megadó típusú kutyákkal eleinte, hiszen elég csak egy kicsit emeltebb hangon rájuk szólni, vagy egy kicsit odacsapni, és máris megadják magukat. Később ez határozott hátrány lesz, ha valaki többet szeretne a rottweilertől, mint hogy plüss kutya legyen és a fajta legendája alapján féljenek tőle.

Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is. Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra. Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, de csak ha muszáj! A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyészkutyának. De a kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait! Ám ehhez időre van szüksége!

Fontos tudni, hogy nem csak dominanciából, de bizonytalanságból, védekezés képen, moroghat és haraphat, ha fenyegetve érzi magát! Az esetek nagy százalékában erről van szó! Főleg kölyök korban! Valóban domináns és uralkodni vágyó kutya kevés van.( többen vannak a falkatagok, mint a vezetők) Nem győzöm elégszer elmondani, hogy kár előre rettegni! Minden helyzetben irányítani kell a kutyát. Bizony sokszor fizikai és mentális erőre is szükség van! Gyors, erős, határozott, kitartó kutyánál nem elég egy, ejnye - ejnye. Határozott, céltudatos, hiszti nélküli büntetés, amit a kutya össze tud kapcsolni a „bűnnel”. Azonnal és ott, lehet, kell korrigálni vagy büntetni, de duzzogni és a sérelmeket hordozni felesleges

A szemét felszedése, egy nagyon komoly gond (nekünk) és a jó orrú kutyának lépésenként egy kihívás. „Akarom, megszerzem, megszagolom, lenyelem! „ Lakótelepen, belvárosban, de még itt a kertes övezetben, parkban, erdőben, a szemét hegyekben áll. Baj is lehet belőle, ha egyiket másikat lenyeli. Vigyázni kell, de a szemét nem lehet központi esemény! Fújj rossz, mint mutattam több videóban. Mert nálam a tilos, a minden körülmények között tilos dolog, a fúj rossz! A szarban hempergés, a szar megevése, a szemét felszedése a földről a TILOS cselekedett! Mindig tilos! Nem súlyozom, hogy ez a szemét nem veszélyes, ez a szemét most nem érdekes, nem baj, ha eszi! Amit szemétnek látok azt tiltom azonnal, dörren a hangom fúj rossz!  Ismeri pici kora óta ez mit jelent, nem hangzik el gyakran, de kellő súlya van. 

A szimatolást, az érdeklődést nem tiltom, hiszen szimatolni, felfedezni, tájékozódni, megkóstolni ösztönös és természetes, a kutyának nincs keze, a fogával fogja meg a tárgyakat. Később a nyomkövető vizsgafeladat tanításánál, a szimatolásra, keresésre, kitartásra nagy szükség lesz, így nem tilthatok minden érdeklődést a kutyánál. Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcászkodon, meg huzakodok a kutyával! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm, megelőzöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slussz –passz! Nem kell megmagyarázni a kutyának, hogy miért döntöttem így! Tilos és kész! Nem bírálhatja felül a döntésemet! 

A torkánál, nyakánál való fojtogatás, rángatás mit sem ér, ha erős az izomzata, meg sem érzi (talán ma még igen, de kamaszon, felnőtten biztosan nem) Elérte a tárgyat, megszerezte (mert lassú voltam) Nem lökdösöm, nem fogom meg a szájában levő holmit és nem akarom kitépni onnan! Az tuti, hogy morogni fog, és ha nagyon erőlködök, akkor meg is harap! Mennél inkább durván kényszeríteni akarom, ő annál vehemensebben és dühösebben támad! Na, mi a dühös támadásig sose jutunk el, mert sem a morgásért, sem a védelmező odakapásért nem haragszom, hiszen tudom ez is egy ösztönös cselekedet. Hogyan képzeli el bárki is, hogy a morgásról le kell szoktatni a kutyát, mert az bűnös cselekedet? Hogyan lehet egy morgást tiltani, amikor az a kutyának egy kommunikációs jelzés, ösztönös tevékenység? A morgás szerepe, figyelmeztetés-„ne gyere közelebb ez az enyém (zsákmány, ennivaló), az én területem, én vagyok az erősebb! Ha közelebb jössz, harapok!” 

Mi is az ember válaszreakciója erre? 

Szintén „morog” válaszul(nem, nem mondja mérgesen) Ugyan olyan jelzéseket ad a kutyának, mint amit a kutya tesz. Közelebb megyek, mert én vagyok az erősebb, kell a te zsákmányod! Aztán hisztizni kezd, bizonytalanságot árul el. Beszél, csak beszél izgatottan hadonászik, mérges arcot vág, de eközben igen gyengének és határozatlannak mutatkozik. A kutya látja, azaz kiszagolja, hogy fél, bizonytalan! Nem lehet becsapni, bizony a tehetetlen dühöt jobban érzi, amit az ember palástólni akar.
Büntetni a kutyát bűnért helytelen viselkedésért kell és lehet. Dominanciát büntetni nem érdemes, csak akkor, ha valóban végig tudjuk játszani a meccset! Azaz helyes rangsort beállítani erőszakkal, csak az tud, aki maga is erős, domináns jellem, vagy ezt el tudja hitetni a kutyával! 
Egy nő, a fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen. 
Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, hatásos technikákat elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagából. Kiemelem két lábra vagy megrázom pofafogást imitálva, vagy fenéken billentem. Hirtelen, váratlan elég nagy inger, kizökkenti az éppen nem szeretem dolgokból, ez hatásos büntetés lehet. Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok. (nem hisztis, őszintén mérges)Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik! 

Mi megtudunk, küzdeni a kutyával? Akarunk egyáltalán küzdeni vele? Nem, nem akarunk és nem is tudunk! Szóval, ha nem akarunk vesztes pozícióba kerülni, csak olyan szituba menjünk bele, amit jól tudunk irányítani. Pl. Nem kell emelgetni, szorongatni a kutyát! Amikor korlátozni akarom, akkor korlátozom (állatorvosi vizsgálat) póráz, nyakörv, ha kell szájkosár segítségével és nem kérek elnézést tőle! Az ő érdekében teszem és nem ellene. 
Kezdetben úgy nevelem, úgy irányítom, ahogyan az anyja, vagy a másik kutya tenné. Majd idővel azt is megtanulja, hogy az ember szokásai mások. Simogatás dicséret, jutalom, BESZÉD, hiszen a hangom is lehet simogató, kedves elégedett, na meg határozott, tiltó és büntető! 

2015. március 29., vasárnap

Görbe tükör

Az elmúlt napokban felkerült facebookra, két videó, ami felborzolta a kedélyeket. Született cikk, írás, sok hozzászólás. Az első remek írás , ami összefoglalta sok ember véleményét.  
http://nullker.hu/2015/03/botrany-a-kutyaiskola-korul/ ( reményeink szerint hamarosan újra olvashatjuk. ) A videón látottak kimerítették az állatkínzás fogalmát, bár tényleges fizikai hatás, verés, ütés nincs ! A látvány és a szöveg sokkoló. 


A nyilvánosság, a felháborodás hatására, megszületett ez az  állásfoglalás. Nem nyugodtak meg ettől sem a kedélyek és sok ellentmondás volt a történet körül. Az első felháborodásom után, én is kerestem a miérteket a videón látottakra. Először szakmai tévedésnek, véletlenszerű eseménynek gondoltam. Majd rájöttem, nem tévedés volt és nem véletlenszerű egyszeri alkalom. Ez  egy módszer része, a tematikát oktatják és évek óta terjesztik, szerte az országban. 

Összefoglaltam röviden mire jutottam. 

Rábukkantam a két írásra, amit olvastam már régen, de most a videóval, és tenyésztőként, a kölyök kutyásaink visszajelzése alapján összeállt a kép.  


Öt éves írás, tessék figyelmesen végig olvasni mind kettőt! A videó felvétel is abban az időben született, maximum egy évvel később! A blog bejegyzésben le van írva mit, miért tesznek és hogyan kell kivitelezni azt az akciót, amit a videón látunk!

Persze egy olyan ember tollából, aki éppen megéli és felfedezi, hogy tudatosan kezelje a kutyát. Kapjon megoldást a mentett kutyák agressziójának kezelésére, rehabilitációjára is! Hiszen ő azért, ment az iskolába, hogy megtanulja a kutyanevelés alapjait, belekóstoljon a kiképzés rejtelmeibe, jobban és szakszerűbben tudja kezelni a keze alá kerülő mentett kutyákat. Mivel tehetséges, szorgalmas tanuló volt, hamar feljebb lépett! Segítő lett. Annyira jól ment ez a dolog, hogy beiratkozott a kiképzésvezetői tanfolyamra is, ahol felkészítették a tükör módszer szakszerű átadására. Ennek a szakszerűségnek az egyik eleme az  agresszió kezelés. 

Miért kell agressziót kezelni? Miért olyan nagyon fontos elem ez? 

Azért, mert az iskola tematikája szerint, minden kutya szabadon van, és úgy zajlik a tanulás. Kockázatos vállalkozás az innen onnan érkező, ismeretlen kutyák, emberek csoportját összeereszteni, ezért a balesetek, verekedések elkerülésére ki kellett dolgozni egy technikát. Ez a technika, a hangzatos ösztönkezelés, falkából kizárás, a kutya megtolása lett. A legszelídebb lelkű emberrel is könnyű elfogadtatni, hogy az agressziót le kell törni, hiszen a verekedő kutyák látványa, a tehetetlenség érzése, sokk hatást, félelemmel, sajnálattal vegyes érzelmeket vált ki az emberekből.

Aki megtapasztalja, tudja, hogy a verekedő kutyákat szép szóval nem lehet szétválasztani. Innen csak egy lépés, hogy elfogadd, csak úgy érsz célt, ha te erős ember vagy és csírájában elfojtod a kutyában lapuló agressziót! Tiltasz, büntetsz, annak kísérletére is!  Ez elfogadott módszer a hagyományos régi iskola híveinél is, ők is tiltanak, büntetnek, agressziót kezelnek csak másként. Ők a fegyelem, alárendelés, pórázon való közlekedést, elkerülést választják megoldásnak. 
Általánosságban nem a szögest nem az elektromost és nem egyéb kényszerítő eszközöket vetik be agresszió kezelés gyanánt! Azokat az eszközöket,  a kiképzéshez használják, a vizsgarend szerinti feladatok megtanításához és leginkább őrző-védő ágazatban, ahol értelemszerűen az agresszió egyik formáját látjuk.

A hagyományos IPO sportképzést oktató iskolákban,  sem a dominanciát, sem a rangsor beállítást, sem a természetes védőkészséget nem büntetik!  Kontroll alatt tartják a kutyát, mert a problémamentes együttéléshez, itt a városban, erre szükség van.

Döbbenetes és felháborító látvány, ami a videón van, mert nagyon sok ember látja, hogy semmi sincs rendben, elfogadhatatlan, amit a kutyával művelnek! Nem kell rutinos kutyásnak lenni, még csak felkészült szakembernek sem, hogy lásd, az a kutya ott, semmilyen agressziót nem mutat! Kiprovokálni sem sikerül! Csak egy halvány kísérletet tesz az ember támadását elhárítani. 
Értelmetlen az egész „tolás” csak az emberek durvasága, dühöngése látszik. Elhangzik ugyan egy magyarázat, hogy azért alkalmazták, ezt a módszert, mert ez a kutya, folyamatos és kezelhetetlen agressziót mutatott és ettől meg kell óvni az embereket, de ez hazugság!  A videón elhangzó szöveg butaság, szemfényvesztés, csalás. Egy felkészületlen, előítéletes ember egyéni fóbiája, amit átvisz a többi emberre is.

Ez a módszer nem megelőzi és segíti a kutyák problémamentes együttélését, de generálja azt, mert az emberekbe azt a hitet ülteti, hogy minden morgás, acsargás, de még a magabiztos viselkedés is hatalom átvétel a kutyától és azt csírájában el kell fojtani! Bármilyen eszközzel, akár csoportosan is! A nem kimondott cél, az alázatos, minden önállóságától megfosztott, az ember kívánsága szerint pánikot mutató kutya.    
Viszont egy jó érzésű ember ilyen célt biztos nem tűz maga elé ! Még akkor sem, ha némelyik embernek ez igencsak szimpatikus megoldás lenne.

Végül egy gyöngyszem a fenti írásból !  

„Szerencsére ehhez az iskolában minden a rendelkezésre áll: magasan képzett oktatók, minden oktató mellett egy  szintén tapasztalt segítő, valamint még néhány segítő és végül a rangsor legalján a zöldfülű megfigyelők – mint jómagam is.
Ez a díszes társaság hivatott jól felépített rendszer szerint, kidolgozottan együttműködve fenntartani a rendet – azaz először felállítani, mert az még egyből csak úgy nem szokott csak úgy “létezni” :)
Amíg a gazdik isszák az oktató szavait (mit és hogyan és mit ne és miért ne és egyébként is és satöbbi), addig a rakoncátlan ebek igyekeznek valamiféle rendbe szerveződni. Ezt maguktól is megteszik, ebben nem kell nekünk, embereknek beleszólnunk, de abba már igen, hogy ezt milyen módon teszik!
Ugyanis az egyik legfontosabb alapszabály az iskolában, hogy négylábú nem dirigálhat, így az agresszió minden formája szigorúan tilos. Természetesen ezzel eleinte előbbiek még nincsenek tisztában, hiszen többnyire egyáltalán nincsenek ám ilyesmihez szokva. Komolyabb esetben egy-egy kutya megpróbálhatja akár azzal indítani pályafutását, hogy “akkor most ő itt rendet tesz mindenki között”. 

"El tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent. És ha ezt egy roti vagy hasonló nagytestű, keménykötésű kutya szeretné megtenni, akkor sejthető a végkimenetel a dolognak – sok ilyen rémtörténet kering kutyasétáltatókon, kutyás helyeken… Csakhogy itt erről szó sem lehet, mert itt az emberek tartják fenn a rendet és nem hagynak erre lehetőséget a kutyáknak. Vagyis egyetlen választásuk van: jól viselkedni. Talán néha ijesztő lehet egyes gazdiknak, hogy az általa rajongásig szeretett kutyusát egyszerre hat ember rohanja le ordítva és netalántán még meg is kergetik egy kicsit a miheztartás végett. De ha elképzeljük, hogy a másik, fele akkora kiskutya szintén a saját gazdijának a hőn szeretett kedvence, akit szeretne egyben hazavinni és még sok éven át szeretni, akkor ott nincs helye a “tyutyulimutyulizásnak”, bármennyire is szeretnénk mi, ultra hiper - szuper humánus emberek ezt hinni…” 

Én ezek után nem csodálkozom, hogy állatvédőként, a blog írója is ott volt az oktatói sorfalban! Azon sem, hogy a többiek miért voltak ott. Ezt tanulták, ez az elvárás feléjük és a tudásuk alapján ezzel egyet is értenek.

Én csak azt mondom rottweiler tulajdonosként, rottweiler tenyésztőként, hogy mielőtt iskolát választ bárki, alaposan nézzen körül, kérdezősködjön, győződjön meg az oktatók felkészültségéről, mert hamar kirekesztettnek fogja magát érezni és számíthat egy jó alapos „megtolásra”. Nem árt felkészülni!  Nem csak tükör, de hagyományos rendben működő iskolában is gyorsan belefuthat mindenki az előítéletbe és a tudatlanságba!

Nincs bajom a tükör iskolákkal. Az emberi butasággal van bajom.  Nekem egyáltalán nem tolerálható magatartás a csoportos garázdaság, bármilyen indokot is találunk ki hozzá! 1 kutya ellen egy tucat ember fellépése, indokolatlan! Valós ok nélkül meg pláne!!

Gyorsan kerestem ajánlható, megszívlelendő írásokat : 


A hétköznapi helyzetekben, vegyes kutyás csoportokban ritkán akad össze sok-sok domináns, vezetésre termett rottweiler, vagy kutya. A tüzelés, az etetés se kavar be, hogy ezért naponta rettegni kéne! A falkarend, a falkateória csak egy szép "mese", nem kell, hogy az határozza meg a mindennapjainkat! 
Megtörni, leverni, terror alatt tartani felesleges, annál okosabb intelligensebb a valóban domináns kutya, a gyenge meg súlyos károkat szenved a durvaság miatt. Alázatos kutya sose volt cél, remélem soha nem is jutunk el odáig!
DOMINANCIÁT MUTAT - nem biztos, hogy domináns jellem!
- nem akar ölni!
- nem törekszik falkavezérségre!
- nem veszi át az irányítást ! pláne nem a kölyök kutya!

Nevelni kell, irányítani, kiképezni, biztosítani neki a mozgást, feladatokat, ami leginkább a munkakutya lételeme "a szellem és a test edzése " napi feladatokban. Aztán felnő és egy csodálatos eb, családi, kísérő, sport és akár "munka" kutya is lehet  belőle. AZ EGÉSZSÉGES, jó ROTTWEILER CSAK FIZIKAILAG NEHÉZ  eset. Nem könnyű odébb tenni, felrúgni se lehet, földre teperni meg végképp nem egyszerű! Az agresszióra bátran agresszióval felel. Ésszel, türelemmel párosult határozottsággal, időben adott kontrollal, hamar tanul és a gazdájának könnyen kezelhető kutyájává válik! Ha neveled, tanítod, foglalkozol vele, nem hanyagolod el a kölyök és fiatalkori szocializációt sem, a kezdeti nehézségeken túljutva nagyon élhető kutyád lehet !  TELJES ÍRÁS A LINKEN    >>>
2015.03.29.

2011. január 1., szombat

Agresszió, nevelés-Tanácstalan vagyok, mit tegyek?

Folyamatosan foglalkozunk ezzel a témával, hogyan kell nevelni, kiképezni a kutyákat, a rottweilereket.
A korai nevelés, szocializáció fontosságáról is sok szó esett, de bizony még ma is él az a nézet, hogy ráért a kutyát iskolába hordani, majd egy éves kora után kiképzéssel megtanulja a legfontosabbakat.
Közösségi portálokon, fórumokon rendszeresen vissza-visszatérő téma, a kutya agressziója. Próbálom egy kicsit összefoglalni röviden, hogy konkrét tanácsot is tudjunk adni, de ne kelljen mindent elölről kezdve elmagyarázni. Sose érnénk a végére, hiszen nagyon sok ismeret kell, ha problémás kutyával állunk szemben.
Például amikor a rottweiler agresszív a kerítésnél kutyával, majd a gazdája fegyelmező kísérletére visszafordul és harap.

Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy szembesülünk vele, milyen nehéz kezelni azt a rottweilert, aki ellenáll, azaz egészen mást csinál, mint amit mi szeretnénk. Erős kutya, aki igen látványosan adja elő, ha valamit nem akar. Agresszióra, többnyire agresszióval felel. Rángatom, kiabálok, feszülten próbálom fegyelmezni, esetleg ütöm, vagy más fájdalmat okozok neki, ő visszaszól. Morog és visszaharap. Mennél labilisabb, mennél kiegyensúlyozatlanabb a kutya, annál hamarabb válaszol az őt ért inzultusra visszaharapással.  Sok témába vágó cikk van . Rengeteg könyv van ebben a témában, ami részletesen foglalkozik a neveléssel, kiképzéssel.

Az én tanácsom: Ha, eddig elmulasztottad , első lépésként ismerd meg a kutyát. Nem amit a kutyás filmek mutatnak, és láttatni akarnak, nem amit a „szomszéd Józsi bácsi mond”, de ami a kutya, mint állat valójában. Ne eszközként, de értelmes, érzelmes lényként , ám mégis állatként tekints rá! Nem ember, veled egyenrangú nem lehet, mindig a te irányításodra szorul. Jó vezetőjének kell lenned, hogy a családba be tudjon illeszkedni.

A falkavezérség ma divatos kifejezés, erről én ezt gondolom: Hogyan lehetsz falkavezér? vagy Falkavezér 

Következő megválaszolásra váró kérdés, mit is szeretnél? Mi a nevelés, a kiképzés célja?Gondold át, hogyan tudod elérni. 

Valamit kijavítani, amit elrontottál, sokkal nehezebb, mint rögtön jól csinálni, jól tanítani. 

Most, kanyarodjunk vissza a fórumtémához, ami az írás apropóját adta.  Amikor a rottweiler agresszív a kerítésnél kutyával, majd a gazdája fegyelmező kísérletére visszafordul és harap. Ezt hogyan is oldhatná meg egy kutyaiskolai gyakorlás? Sehogy, ha a kutyaiskolában a gazda tanítása helyett, formagyakorlatokra, menetelésre helyezik a hangsúlyt. 

Tudni kell , hogy a kutyaiskola nem javító-nevelő intézet, de jó esetben szakemberektől kaphatunk tanácsot. Mindenki neveli, tanítja valahogyan a kutyáját mielőtt a kutyakiképző iskolába menne. Van, hogy ott az iskolán derül ki, hogy valamit nagyon elrontott, mert a kutyája egészen másként viselkedik, mint otthon, a megszokott környezetében. Egy sor viselkedésproblémával találja szembe magát, amit nehezen tud megoldani. Tanácsot is kap „ezret” és ezer félét. Lehet kipróbálni a tippeket, és a trükköket alkalmazni. A baj ezzel az, hogy a kutya és a gazda, a gyors módszerváltásoktól még jobban összezavarodik.

Hiszen mindenkinek, idő kell, amíg felfogja amit hall, a módszert megtanulja. A kutyának még több idő kell, mert, nem úgy gondolkodik, mint egy ember. Az emberi szó keveset jelent neki. Azt előbb meg kell tanulnia, hogy a szavak mit jelentenek. Majd azt is meg kell értenie mit várunk tőle, aztán meg több idő, amíg a feladatot megtanulva, megbízhatóan ismétli, minden helyzetben.

Ezért mindig az alapokkal kell kezdeni! Csak akkor lehet előre lépni, ha a kutya és a gazdája között bizalom van, kölcsönösen tudnak egymásra figyelni.

Először jó kapcsolatot kell kialakítani a kutyával. El kell érned, hogy a hangod jelentsen valamit. Ha szólsz neki, az egy közös, játék, kellemes tevékenység ígérete legyen. A pórázrángatástól , a szidástól, a korholástól a kutya nem lesz rendes, szófogadó, attól csak feszült lesz és igyekszik elkerülni téged, mert nincs meg a kölcsönös bizalom, az erős kötödés, hogy veled együttműködjön!   

Otthon kell gyakorolni, egyszerű feladatokat. Hívd magadhoz. Gyakoroljátok, hogy rád nézzen, rád figyeljen. Mond a nevét, ha rád néz és rád figyel, jutalmazd.( kezdetben egy rövid pillantásért is jutalom jár) Mindig vacsora előtt, étkezés előtt gyakorolj, akkor célt is érsz a jutalomfalattal. Ha nem éhes, inkább a kedvenc játéka lehet a jutalom. 
Kezdetben nyugodt körülmények között gyakorolj, ne legyen ott csak te meg a kutya. Aztán nehezítheted a dolgotokat azzal, hogy nagyobb elvonó inger mellet is gyakorolsz. Mondjuk egy családtag jelenlétében. 

Ha a nevére mindig rád figyel, taníts feladatokat, figyelj, ül. fekszik , áll, vársz . Használj nyakörvet és pórázt otthon is a gyakorláshoz. Ha otthon jól megy, kérd ugyan ezt a rövid figyelmet a kapuban, majd az utcán is. Akkor is, meglát egy kutyát. Ha izgalomba jön és nem rád figyel, fordulj el ellenkező irányba és akkor kérd tőle, hogy rád nézzen és rád koncentráljon. 

Türelem, türelem és sok gyakorlás. ( napi húsz perc ,- kétszer tíz) egy héten át, már komoly előrelépést hoz.(2011.01.01.)