Filmforgatáson Lilu és Carlos


A színfalak mögött. A filmkészítés rejtelmei.
Hortobágyi Tibi, kedves kutyás barátunk telefonált, hogy az Ebugatta stábja, rövid fajtaismertető filmet szeretne készíteni a rottweilerről.
Segítenénk –e?
Rövid gondolkozás után igent mondtunk.

Az első időpontban, az eső keresztül húzta az Ebugatta csapat számítását, így egy héttel későbbre halasztódott a forgatás. A második időpontban gyönyörű napsütésre, kellemes őszi időre ébredtünk. Irány a forgatás! Budapesten, a pesterzsébeti Kapitány pusztán, vagyis Hlavács Jani, Pesterzsébeti kutyakiképző iskoláján találkoztunk. Bár itt van a szomszédunkban, bevallom sose voltam még ott. 

Rövid séta, majd irány az iskola területe. Lilu és Carlos testvérek, üdvözlés képen egy rövid, futkározós „játékot” produkáltak a kameraman kérésére. Majd pózolás, helyben maradás.
Aztán csere. Levente Zsolti és Gösser jött a pályára. Csoportba zárás, pózos gyakorlatok, behívás.

Majd Viktor következett Carlossal. Akadály, palánk, labda.

Utánuk Joszkin Laci a szukájával Hugi, majd ismét Lilu és én. Közben csak forgott csak forgott a kamera. Beszélgettünk a fajtáról, a fajta helyzetéről.

Majd Harcsás Márti kérésére helyszint váltottuk, kimentünk az utcára és a buszmegállóba is. Felkerült a szájkosár, hiszen az kötelező! a mai napig közterületen, tömegközlekedési eszközökön. Jól jött, hogy Liluval ezt már gyakoroltuk, hiszen rendszeresen sétálunk a városban.  Na persze, nincs mindig szájkosár rajta, de azért mindig az autóban van.
A kamera meg forgott, csak forgott.
Az operatőr ötletelt, mit is kéne csinálnunk., mi meg igyekeztünk.  Jópofa apró ötletei voltak, a kutyák meg ügyesen meg is csinálták, az irányításunkkal. Visszamentünk a pályára és felvettük az őrző-védő részt.
Pici pihenés és jött a szöveges rész.
Márti kérdezett és mi válaszoltunk . Mindhármunkat külön vettek fel, de érdekes így visszahallgatni, hogy mennyi egyező dolgot mondtunk. Néha pihentünk egy kicsit, akkor nosztalgiáztunk, beszélgettünk a kutyázás helyzetéről, felelevenítettük az elmúlt éveket.

Harcsás Márti mesélt új kedvencéről, egy kis puliról, hiszen ő is visszatért a kezdetekhez, kedvenc fajtájához, a pulihoz.Amikor a stáb úgy ítélte meg, hogy elég anyagot forgattunk, elbúcsúztunk. Hortobágyi Tibitől kaptunk Royal Canin tápot, etető tálat, szép piros pórázt. Jól esett a figyelmessége. Utána egész héten aztán izgalommal vártuk, vajon milyen is lesz a kész film. Szerintem nagyon jól sikerült. 

MÁRK Budapesti területi csoport 1998.

Volt egy év az életünkben, amikor MÁRK tagok voltunk.

Hosszú évek áskálódását elfeledve ,spongyát rá jelszóval, átléptük a kicsinyes, versengő, "majd mi megmutatjuk" éveket. Elfogadtuk a MÁRK vezetőinek közeledését , ismét nekiláttunk, hogy összefogjuk egy kicsit a rottweilereseket. Azokat akik nem tartoztak egyik "elit" körbe sem, vagy nem akartak oda tartozni, mert egy más típusú kutyázásra vágytak.

Az FVM 64-es rendelete, még csak készülőben volt, de évek óta meg volt az igény egy szakmaibb, átláthatóbb, tisztább, a rottweiler munkaképességét hangsúlyosabban figyelembe vevő  kutyázásra. Nem csak szlogenekben, 2-3 fős munkaversenyekben kihirdetve azt, hogy elkötelezett munkakutyások szíve a fajtáért dobog, ők az "igaziak", a tenyésztők meg csak rombolnak.

Ténylegesen, tenyésztői vonalon is jó lett volna szemléletet váltani, tanulni egy sor dolgot. A MEOE Rottweiler szakosztályban éppen nem kívánatos személyek voltunk, NEM SZERETTÉK A GAZDÁLKODÁST FIRTATÓ KÉRDÉSEINKET.

Jogtalan lépéssel ugyan, de kizártak a tagok sorából minket.  Így logikus lépésnek tűnt, kész, önálló , nemzetközi szinten is elismert IFR tag, rottweileres közösség tagjaivá válnunk. Magunk mögött hagytuk a múltat, bizalmat szavaztunk a megújulásnak a közös jövőnek. 

Budapesti helyi szervezet alakítása mellett döntöttünk és az elhatározást tett követte. Ismerve és megismerve a MÁRK alapszabályát, szabályzatait, már az első perctől jeleztük, miben is nem értünk egyet. Nem volt titok az addig sem, mert kitartóan, több éve ugyan azt képviseltük.

Akkor úgy látszott lesz hajlandóság a MÁRK elnöke, vezetősége részéről a szakmai változtatásra, némi módosításra. Év végére kiderült ez csak a látszat volt, de ne szaladjunk előre, még csak a megalakulásnál tartunk.

Az előkészítő munka után, ami beszélgetést, telefonálást jelent, elküldtük a meghívókat, majd a meghirdetett időpontban szabályosan megalakultunk 28 fővel. Nyitottunk bankszámlát, készíttettünk bélyegzőt, formanyomtatványokat, levélpapírt , vettünk pénztárkönyvet, bevételi , kiadási, na meg számlatömböt. A pénztárosi teendőket "profira" bíztuk, szabályosan , ahogyan kell. 
Akkor még nem volt számítógépem, írógépem is csak öreg és már rozoga, így kézzel írtam a leveleket , feljegyzéseket. A levélpapír, a géppel készült írások Hegyi -Dóra Miklós klubtársunk, keze munkája, az ő felesége volt a mi pénztárosunk. 

Akkor még rendszeresen megjelent, Hajas István szerkesztette és általa kiadott Rottweiler szaklap, így ott tettük közzé a csoport munkájával összefüggő eseményeket. Ez a MÁRK hivatalos szaklapja is volt egyben.

Kitaláltam, hogy versengés, egymás legyőzni akarása helyett, szervezzünk egy baráti találkozót. A helyszín Verseg  lett.

Miért ott? 

Azért , mert ott lakott egy lelkes ifjú kutyás, aki felajánlotta, hogy a családjával egyetemben segít a lebonyolításban. Na, meg közel volt Kálló, ahol a MÁRK elnöke Izer János  és akkori jobb keze Gera Dorottya lakott.

Felmértük a helyszínt, majd megterveztem az útvonalat, a feladatokat, szóval azt, hogy hogyan is legyen az egész. Meghirdettük az újságban. Nem jöttek és lelkesedtek a rottweileresek tömegével, de egy jó hangulatú , közösségkovácsoló rendezvény lett. Győzőnek még szponzorokat is sikerült szervezni, így ajándékokkal távozhattak a résztvevők, a nyertesek.

Támogattuk , segítettük versenyző tagunkat is, erről szól Viktor két beszámolója, amit olvashatsz a dokumentumok között. Az IFR -re való kiutazást, egyedül a mi szervezetünk támogatta anyagilag , sokat nem , de adtunk, amit tudtunk , nem méricskéltük, hogy "nekünk" akkor nem marad a költségekre sem. Mindenki önzetlenül segített és lelkesedésből , a rottweiler fajta szeretete miatt vett részt a helyi szervezet munkájában. Persze volt aki nem fajtaszeretetből ténykedett, de a többség biztosan.

Zajlott az élet, folytak a kiállítások, a szokásos hétköznapi mederben zajlott a rottweileres élet is.
"A kutya újság" egyesületi élet rovatban volt lehetőség kicsi hírt közzétenni, melynek anyagát MÁRK részéről Haás Gabi adta le. Neki írtam le , hogy mit szeretnénk megjelentetni, mint "helyi szervezet". Gratulálni szerettünk volna , tagjaink kiállítási sikereihez nyilvánosan is.
Nem jelent meg. Miért? Hmmmmm. Lustaság, érdektelenség, kutyapolitika? Is-is.

Verseg polgármesterének annyira tetszett a májusi bemutató, hogy kaptunk felkérést egy újabbra, augusztus 20-ára. Halász Árpi vezetésével működő Gödöllői kutyaiskola segítségével sikerült eleget tenni a felkérésnek.

A MÁRK tavaszi klub kiállításán , Virág Laci jól érezte magát és a szerb kiállítókkal idogálva, a végére kiütötte magát. Ez a "botrányos" méltatlan viselkedés, a MÁRK vezérkarától, tagságából  kizáró határozatot eredményezett. Nevetséges dolognak tartottuk felfújni az eseményt, de a határozat ott van, megszületett és hivatalosan meg is kaptuk, az értesítést, így lefűztem azt is.

Tetováló mesterként húsz almot tetováltam, ebből 16 volt rottweiler alom. Minden alomnál egy rövid összegzést csináltam, egy majdani alomellenőri  feladat kezdeteként.

A MÁRK elnökének, vezérkarának a HD szűrés körül kialakult nézetei kissé borzolták az idegeinket, vita, érvelés nem hatott, az egyszer már lejátszott "meccs" újra indult.

Addigra 46 fővel egy erős csapat lettünk, így félő volt, hogy rendes tagsággal veszélyeztetnénk a MÁRK vezérkarának meglévő, imádott vezetői pozícióit.
Fikció, valóság?
Ott vannak a levelek, amik dokumentálják az akkori eseményeket.  Felmondták a próbaidős tagsági viszonyunkat és a helyi szervezetet feloszlatták. 

Hozzá tettem a véleményem, írásban is , nem csak pletyka szintű csatornákon juttattam el az érintettekhez. Győző szintén. Lezártuk az évet, megköszöntük tagjainknak a segítséget, munkájukat.  A papírokat bedobozoltam, elraktam. Gondoltam egyszer valaki kíváncsi lesz a helyi szervezet munkájára, anyagi elszámolására. Senki nem volt kíváncsi rá, még a MÁRK elnöksége sem. Ma is itt van minden dokumentum, a pénztár lezárásakor megmaradt 440 Ft -tal együtt.
Vajon, hogyan is zárták le azt az évet?! Szabályosan sehogy. Viszont a próbaidős tagság intézményét pont ezért találták ki.  Aki túl sokat kérdez, túl hamar a dolgok mögé lát, nem kívánatos személy.

Kettő , akkor már állandó tagsággal rendelkező tagunk volt( Petrás-Kiszely). Nekik lett volna joguk jelenteni az ügyészségen , a szabálytalan működést, de miért is tették volna? 

Értünk minek is konfrontálódni ? Saját ügyüket eddig is úgy intézték, hogy "mindenkinek" jó legyen.Ne nehezteljen a "hatalmon" levő,  és az egyéni érdekeik is csendben elintéződjenek. IFR-re menni, FCI VB -re menni, versenyre menni, ehhez kell a MEOE-hoz, MÁRK-hoz, MNJK-hoz való "hűség " egyaránt.  Bujtatott vagy nyílt ellenállás , mindig az egyéni érdekük függvénye volt eddig is. 

Ez újabb egy tanulság volt. "Kutyából nem lesz szalonna. A remény hal meg útóljára. " találó magyar közmondások .

Feltettem fotó formájában az erről szóló dokumentumokat. Sok éven át tettem ide, tettem oda a dossziét, aztán sok időre el is felejtettem hol lapul, a sok irat között. Többször elhatároztam, hogy selejtezek, de a fontosabb dolgokat mindig megtartottam végül. Segít emlékezni, feleleveníteni a múltat, ami segítség és figyelmeztetés a jelen kutyázásához is.  ITT    (2011.) 

Erről  időszakról ITT is olvashatsz  más megközelítésben, mert a közösségi kutyázás mellett a "saját" kutyázás folyik. A közösségi a kikerülhetetlen mellék szál. Segíteni soha nem tudott, csak hátráltatni akart mindig. 

Beszámoló az IFR VB-ről



Először a jó hír: IFR Világbajnok 2011-ben Greta Maranival az ADRK Rottweil Területi Csoportjának egy olasz tagja lett, ADRK származású kutyájával Balu Türnleberggel. 
Szívből gratulálunk.
Az ADRK csapata szemszögéből nézve az IFR VB inkább csalódással telt. A kutyák egyrészt nem tudták megismételni a válogatókon mutatott teljesítményüket másrészt egyszerűen pechük volt.
Az olasz Rw-Szövetség kiváló házigazdának bizonyult, méltó keretek közt bonyolították le a rendezvényt. A megnyitó ünnepség, a csapatok bevonulása  egy kis történelmi helyen zajlott a nemzeti himnuszok dallamára vonultak be a csapatok.

A stadion és a szállás méltó volt a Világbajnoksághoz.
Nem volt ez így a nyomterületen. Itt már jelentős minőségi különbségek voltak a gyep száraz, zöld, nedves és zöld részei között. A vakszerencse az olasz csapattal volt….
A munkabírók tevékenykedése szintén megfelelő volt egy világbajnoksághoz, kár, hogy nem fűztek magyarázatot az egyes gyakorlatok minősítéséhez, csak a pontszámok hangzottak el.
Nem volt ennyire egyenletes a segédek munkája az első részben, jelentős különbségek voltak a segédelés stílusában a résztvevő nemzeti hovatartozása ill. az őrző-védőző kutya aktuális pontszáma szerint… A kettes számú segéd minden kutyának egyenletesen korrekt terhelést adott.
Dietmar Müller Jaskoval nagyon száraz nyomterületet kapott a sorsolásnál. Ennek ellenére Jasko jól oldotta meg a feladatot. Sajnos az első tárgyat nem jelezte, 84 pontot kapott.
Melanie Bullijának az első egyenesen komoly nehézségei voltak. Mégis elküzdötte magát az első törésig, onnantól szinte nem hibázott. 82 pont…
Sascha Sieben Gismojának láthatóan valami problémája volt a TB-val. Ezt már a jelentkezésnél kimutatta és azt követően végig figyelte a nyomkövetés alatt, ez megtörte a kutya koncentrációját. 75 pont.
Markus Bongóval kiemelkedő munkát mutatott be. Sajnos a nyom vége előtt 30 m-el egy klasszikus hibát mutatott, végül is 94 pontot kapott.
Az első nap végén Martin Jackel a B+C ágazattal kezdett. Szabadonkövetésben jelentősen elől ment, a tempóváltásokat közel tökéletes pózosok követték és talán a VB leggyorsabb behívása. Az apportok és az előreküldés is szép volt. A legutóbbi rendezvényen mutatott problémáit a palánkon és az előreküldésnél tökéletesen kijavították. Megérdemelt 92 pont.
Az ő-v is sokat ígérően kezdődött. A felugatása kifejezettebb volt, mint korábban. Összességében az utolsó gyakorlatig nagyon jó ő-v-t mutatott. Közvetlenül az utolsó kisérés előtt Jack még egyszer visszafogott és utána több vezényszó után sem nyerte vissza a vezethetőségét. Disq.

A német reményeket ekkor Markus tartotta életben és úgy látszott teljesülnek is. Bongo nagyon szép és harmonikus B-t mutatott be, a problémás gyakorlata, az ültetés, egy kis segítséggel sikerült. Jelentős hibája volt az akadály érintése és a palánkon apport végén egy plusz vezényszó. Nagyon jó, 94 pont, dobogós helyezés kilátásban.
A C is sokat ígérően kezdődött. Perfekt tempó, vezethetőség, felugatás, kihívás, pozíció felvétele a szökés előtt.
A szökésnél Bongo melléugrott, a segéd mögé került, így nem volt több lehetősége megfogni a kart. Ebben volt a különbség más kutyákhoz képest, amelyeknél hasonló szituációban a segéd újabb fogási lehetőséget kínált fel…
Dietmar Müller Jaskoval egy nagyon szép B-t mutatott be, különösebb hiba nélkül. 92 pont. A C-n is jó teljesítményt mutatott. Az utolsó őrzés a nagyon jó minősítésébe került, 89 pont, össz 265. 13.hely
Melanie Bullija a B+C-ben visszafogottan teljesített, nagyobb gyengeségek és csúcspontok nélkül, 87+89- össz 258, 21.hely
Az utolsó német versenyző Sascha volt Gismoval. A kan nem tudta engedelmesben azt produkálni, mint a válogatón. Az apport felvételnél tétovázott, majd kiejtette az apportot és plusz vezényszóra volt szükség. 88 pont. Jelentősen jobbat mutatott ő-v-ben. Magas vezethetőséget mutatott, fergeteges megragadások, teli fogások és szuper átmeneti fázisok a vezényszóig. Sajnos az utolsó kisérés előtt itt is elhangzott egy plusz vezényszó. Az olasz TB-nál 92 pontot ért, 23. hely 255 pont.
A csapatversenyben a német csapat a csalódást jelentő 4. helyen végzett, szorosan a francia, messze lemaradva a finn csapattól és nagyon elverve az olasz csapattól, akik az 1-3 helyen végeztek és ezen kívül a legjobb nyom, legjobb engedelmes és a legjobb ő-v is az övék lett.
A Vb eredményei azt mutatták, hogy más nemzetek az elmúlt években nemcsak utolértek minket….
A tartalékunk Manfréd Koch nem került bevetésre, feleségével együtt mindig segítőkészen, jó csapatszellemmel gazdagították csapatunkat.
Az eredményhirdetés kissé laposabbra sikerült a megnyitónál (himnuszok nélkül), a 2012 VB kihirdetésével befejeződött a számunkra nem túl eredményes rendezvény.
Köszönet a csapatnak és a szponzoroknak: Mera Dog, My Dog 24, Sporthund és Hundesport Schweickert.
Khnieratzky, HAW
FORRÁS: ADRK honlap fordította: K.V.

OMSE 2011.11.05.

Mint mindent, az élet és az idő ezt is megoldotta. Ami sokak szemében szálka volt, sőt egyenesen bűn és üldözendő cselekmény, lám kifújt és érdektelenné vált. Nem állnak tömött sorokban a kutyások, az OMSE tenyészszemléken. Sikerült visszaszorítani a tenyésztési kedvet. Azt gondolnánk, hogy az emberek felhagytak a kutyaszaporítással, mert a kampány elérte a célját. Talán igaz is lehetne, de nem az! A kutyás és nem kutyás hirdetői oldalakat böngészve nem ilyen rózsaszín a kép. Csak a törzskönyvezett fajtatiszta, minősített kutyák száma csökkent drasztikusan.

https://photos.app.goo.gl/UcxD2XkvMokJG5hY7




Mi lesz a jővő?
"A jövő?
A kutyás kétszer fog belehalni amibe a többiek csak egyszer. Először a kutyázás halálába, aztán a saját nyomorába....
...természetesen az utolsó percig gyűlölködve, háborúzva, komcsizva, nácizva, cigányozva, zsidózva, románozva, szlovákozva, magyarozva, mnjkásozva, meoésozva, köpködve és hányva...
ez ellen írogatással sem lehet tenni és másképp sem ez genetika és bevésődés..."-mondta Viktor .

Tényleg így kell ennek lenni?! Költői kérdés. Mindenki válaszolja meg magának .
Mi jusztis mosolygunk és kutyázunk.

2005-2009-ig Szervezeti élet MEOE MRK

2004-2009-ig egy választási ciklus a MEOE -MRK -ROTTWEILER KLUB ÉLETÉBEN.

Sokadik nekirugaszkodásom, hogy segítsek. Kérésre, majd közgyűlésen megszavazva vezetőségi tag lettem.Az előzetes egyeztetéskor elmondtam hogyan és milyen formában vállalom. Nem így lett és fél év múlva vissza is hívtak a vezetőségi tagságomból.  Kiderült, hogy megakadtam a torkukon.  Túl nagy falatnak bizonyultam, a szakmát képviselve.
A másik nagy közös bűnünk volt Győzővel, hogy egy fiatal kutyával ismét ringbe szálltunk, azaz növeltük a legyőzendő kutyások számát. Félő volt, hogy elhalásszuk a győztességeket. Nem hitték el, hogy nem törekszünk címekre, de nem adtak esélyt, biztos ami biztos elindult az áskálódás.

Azért ellenem, mert Győző ellen nyíltan nem mertek én meg könnyen legyőzhetőnek látszottam. 2004. erről ezt írtam .

A történet 2005-ben egy éles fordulatot vett ! OMSE tenyészszemle, annak utóélete megváltoztattta a dolgokat.  Az MRK elnöke és hold udvara, botrányt generált a tenyészszemlén.

Lejáratták a rottweilereseket, megbántották a rendező szerv vezetőjét, a bírókat, az ott kutyázó és készülő kutyásokat. Ott a helyszínen is, de aztán  széles körben terjesztették degradáló véleményüket. Net-en nyilvános fórumon egy beírás született, ami talán a legbántóbb kritika volt.  

Nem szakmai és semmi konkrétumot nem tartalmaz, csak lazán leszemetezi az ott felvezetett kutyákat. „Én azt láttam, hogy a rákospalotai hulladékégető mellet hulladékhasznosítással is foglalkoznak. Szlogenjük talán az lehetne: "egy kutya se vesszen kárba, minek ivartalanítasz, ha szaporíthatsz". Tisztelet a kivételeknek.”-majd hasonló stílusban tárgyalták tovább a témát. 

Személyesen engem is megtaláltak, hiszen rendszeresen írtam, akkor már több éve, a fórumra. Nekem más fogalmaim vannak a nyíltságról, egyenességről, a szakmáról, mint nekik, ezért rendre vita alakult ki köztünk, ott a fórumon. Az ott zajló beszélgetés hatására, vagy másért, nem emlékszem pontosan, de  Forgács Mari telefonált nekünk. Azt mondta, hogy elnézést kér az eddigi háborúskodásért, belátja tévedett és helyezzük új alapokra a kapcsolatunkat. Nem fordult elő, hogy valakinek ne adtunk volna esélyt, hogy jobban megismerjen minket, így Mari is kapott egy esélyt. Úgy volt ellenséges velünk, hogy nem is ismert minket. Annyi történt, hogy a közgyűléseken a "másik" tábor támogatójaként vett részt.  Hitte, hogy az igaz oldalon áll. Soha nem utasítottunk el senkit, ha a rottweilerről, tenyésztésről akart volna beszélgetni. Most se történt másként. Innen egy picit több információval rendelkeztem, de se egyik se másik oldalra nem álltam, csak azt képviseltem, amit addig. 
Tudtunk beszélgetni . 
A kutyákon, a tenyésztésen kívül sok minden másról is , így a klubról is, hiszen én vezetőségi tag voltam, ő meg a felügyelő bizottság elnöke. A sokadik ilyen beszélgetés után írtam meg neki, mint a felügyelő bizottság elnökének, a véleményemet, a klubról, a szabályos működés hiányáról, egy újabb szabálytalanul kiküldött közgyűlési meghívó kapcsán.  A Szervezeti és Működési szabályzat az, ami tartalmazza, hogyan is építhető fel a klub, hogyan kapcsolódik szervesen a MEOE-hez, mint önálló jogi személyiséggel nem rendelkező egység. Végig mentem a pontokon, majd összehasonlítottam a klubunk működésével. 
Bizony több ponton súlyos hiányosságok voltak. Ezt leírtam.

Március 21-én volt a közgyűlés ez a levél március 18-án íródott. Gondolom nem volt szerepe a felfüggesztésben, mert azt nem hiszem, hogy végig ment volna a MEOE hivatalos fórumain és azt sem hiszem, hogy azt érdemben bárki megtárgyalta volna

Viszont, még többször segítségemre volt, mert nem kellett mindig újrafogalmazni, amikor szerettem volna elmagyarázni, mit gondolok másként, mivel nem értek egyet. Közgyűlést megóvni, egyébként többnyire formai, alaki hiba miatt lehet. 
A felfüggesztés alatt is zajlott a klubélet, az éves tervben szereplő tenyészszemléket megtartották. A klub honlapjára felkerültek a tenyészszemle eredmények, ezzel párhuzamosan, a bizottságos HD szűrés eredmények. 
Majd 2009-ben az elnök váltásnál, eltűnt minden régi adat. 
Így erről csak kevesett  találtam meg a mentett anyagaim között. Ezen kívül nagy segítség volt a tájékozódásban, hogy Mari ment és mindenhol dokumentált. Készültek videó felvételek, képek, beszámolók. Nyilvánosságra is hozta, mert segítségemmel egyre többet és többet sajátított el, a számítógép és az internet használatáról. Én is, ő is folyamatosan tanultuk a honlap szerkesztést, videó szerkesztést, majd azt, hogy ezt miként lehet megosztani. Így a nevek felsorolásán kívül, picit több rálátásunk lett a kutyákra, tenyésztők, kiképzők szakmai munkájára.  

Na , ez nem váltott ki osztatlan sikert, mert a negatív szemléletmód, nagyon mélyen gyökeredzik rottweileres körökben.  Előttünk is voltak, akik felvételeket készítettek, de megosztani kevesen akarták és tudták. A rottweilervilág oldalain, fórumán  lehetett a legtöbb anyagot találni a Klub életéről. Nekem döbbenetes volt látni, olvasni, hogy mennyire gyenge képességű kutyákról terjesztették, hogy kiváló rottweilerek!  A sok magabiztos „szakember”, vagy annak látszó kutyás, további fejtörést okozott.
Ez majd egy másik írás témája lehet, most picit nézzünk bele a tenyészszemlék albumaiba.          , és persze a kiállítások világa se maradhat ki.

Ezek az események, az ott kapott  eredmények, annak „tálalása” bizony meghatározzák a rottweileres világ hangulatát, emberek egymáshoz való viszonyát . Meghatározó személyiség volt  ebben Mari, aki  szeret irányítani és első lenni mindenben.  Ezt ki is használták sokan.
Ebből áll a  klubélet. Tenyésztők , kutyások egymáshoz való viszonya. Meghatározó , hogy ők együtt vagy csak egymás ellen tudnak dolgozni!  
Minden klub rendezvény után, jelentősen átalakulnak a viszonyok, egy-egy nem tetsző győzelem, vagy bírálat után forrongás támad.
Az eredménytelen, vagy gyengén szereplő kutyák a  tenyész szemlén, meg harci helyzetet alakítanak ki. Ahelyett, hogy a kutyákról, a megoldásról folyna a beszélgetés, vádaskodás, egymásra mutogatás kezdődik el. Az egésznek az a végső kicsengése, hogy XY szar ember, mert csaló, a kutyája érdemtelenül nyer, na meg alkalmatlan arra is, hogy egyáltalán rottweilernek nevezzék. Persze ezt olyan tálalásban, hogy az éppen kritizáló becsületessége, kutyáinak kiválósága, kiképzői zsenialitása domborodjon ki. Ezt tudják tenni hétről –hétre, hónapról hónapra, évről évre! 

Hülye, tudatlan a bíró, nem ért semmihez, korrupt! A fricska ebben az, hogy amikor  ugyan ez a bíró , az ő kutyáját látja  legremekebb rottweilernek, neki adja a címeket, okos és szakértő! Azért a legremekebb, mert szép és X bizottságos HD röntgene van, mert ő aztán a legfontosabbnak a dysplázia mentességet tartja!

„Vezető”, kiállításon szereplő, így a köztudatban folyamatosan benne levő tenyésztőkről hangzik el a legtöbb pletyka, negatív kritika. Könnyű rájuk irányítani a figyelmet, mert mindig ott vannak, és bizony felváltva nyernek, vagy „veszítenek”. Mindig ők láthatóak a bírói körökben, mert sok kutyát nevelnek és vezetnek fel. Sok esetben nem is a sajátjukat vezetik fel, „csak” azt, amit ők tenyésztettek és „segítenek” az új tulajdonosnak megszerezni a győztességeket. Egymástól tanulják ezeket a technikákat, így hamar „ellenségei” lesznek egymásnak. Amikor „barátok" ,egymást erősítik, de bizony sűrűn összeszólalkoznak (az üzleti érdekeltségük más irányt vesz, ) 

Ilyen más irány alakult ki az MRK életében is, ami a felfüggesztéshez vezetett. Lehetett volna nyugalom és béke, de ilyenkor mindig jön a revans. Nehéz átlátni a viszonyokat, eligazodni az eseményekben, mindenki a saját igazát fújja!  Azt gondolnánk, hogy a kutyák érdekében, de nem! Egyszer csak az látszik, hogy a kutya, a fajta maga, lényegtelen mellékszereplővé vált! Kb. három mondat az, ami picit a kutyáról szól, a többi pletykálkodás , fröcsögés, a másik számonkérése! Rövid volt a felfüggesztés, nem volt idő, hogy elhaljon, lényegtelenné váljon az emberek hiúságán esett csorba, így maradt minden a régiben, csak barátságok, érdekviszonyok bomlottak fel, vagy lazultak valamelyest. 
Közzé tettem a Fórumon a jegyzőkönyveket, azt az írásom, amiben a szervezeti élet hiányosságait foglalom össze. 

Hónapok teltek el már, hogy elküldtem  a vezetőknek, de, mint a viaszról a víz lepergett róluk minden kérdés, minden felvetés.  Csak a hazugságok, a degradáló vélemények kaptak lábra és kerültek terjesztésre. Azért van pirossal kiemelve, hogy megértsék mire is kell koncentrálni, ne vesszenek el a sok betű között.
Ismét meghívót kaptam egy vezetőségi ülésre. Az előző vezetőségi megalázó helyzete és hangulata is közrejátszott abban, hogy nem szerveztem át az életemet, nem autóztam le Dunakeszire.

Azért részt vettem a Klub életében, kihasználva az internet adta lehetőséget, írásban szóltam hozzá a témákhoz. 

Nem tűnt fel neki, és gondolom a tanácsadóinak sem,  hogy a kérdések megválaszolása nem nekem fontos, nekik lenne fontos, nekik lenne segítség, ha valóban klubéletet, közösséget akarnának szervezni! 
Nem azt akartak, csak annyira belemerevedtek a saját szerepükbe, maguk is elhitték a színjátékot, hogy ők a közösségért dolgoznak. Többször értésemre adták, hogy nem kíváncsiak rám és a véleményemre, de azért én a felmerülő témákhoz hozzászóltam, leírtam én hogyan gondolom 
Volt még Marinak egy próbálkozása ,hogy a szervezet működését szabályosabbá tegye, de bizony nem kívánatos személlyé vált, ő is. Olvasd, ne legyél lusta! 

Ment a levél és jött a válasz Jánvári Tibitől. Micsoda stílus váltás ! Már nem az a példaértékű személy Mari, akit nekem követnem és támogatnom kellene ! Viszont Tíbor, már neki is utasításokat ad, kioktatja, hogy hogyan is kellene viselkednie! Igaza is van! Ő már 3-4 éve kutyázik, ő a vezető, ezért mindent tud is ! A legszorgalmasabb, a legelhivatottabb, a leglelkiismeretesebb kutyás kerek e világon, akinek a szíve a rottweiler fajtáért dobog rendületlenül. Rá aztán számíthat a Klub elnök, mert ő ott van és hibátlanul teszi a dolgát.

Ez nem ebből a rövidke levélből derül ki, de nekem olvasva még ma is a szemem elé kerül, ahogyan ez lejátszódik a gyakorlatban. Minden ilyen típusú ember és kutyás ugyan ezen az úton menetel. Nekem ma már könnyű felismerni, hiszen sok ilyen lelkes kutyással találkoztam, akik aztán egy rövidke fellángolás után el is tűntek a süllyesztőben. 

Ez alól az út alól mentes volt a munkakutyázáshoz közel álló tábor, mert nem igazán akart senki dolgozni a kutyával, így ott kezdetben még nem volt könyöklés. Persze annak is eljött az ideje és ugyan azok, ugyan olyan eszközökkel operáltak. Ugyan olyan kegyes kis csalásokkal és hazugságokkal sztárolták magukat, mint a kiállítók. Ők is a kezdőkre, laikusokra támaszkodtak, hiszen ők azok, akik bármit elhisznek. 

Nagyon unalmas, nagyon hervasztó és nagyon bosszantó dolgok ezek. ÚÚÚÚtálom, de ki nem kerülhetem, mert ilyenkor minden lehetséges eszközzel a „hatalmon” maradtak igyekeznek bosszút állni, a piti kis eszközeikkel, megnehezíteni a tenyésztést másnak!!! Nem maguknak! Na, azt nem, mert arra mindig van jó indokuk, hogy ők miért nem tartják be az általuk felállított szabályokat. Vezetőként nekik nem kunszt bármit megcsalni, kicsi hátszéllel megszerezni a minősítéseket. 

Ilyen kis piti bosszú volt 2006-ban , hogy Budapesten nem rendeztek tenyészszemlét és nem engedték, hogy az OMSE-n legyen. Volt egy levélváltása Győzőnek Kórozs  András elnök úrral ez ügyben, de ő nem kívánt beleavatkozni a klub belső ügyeibe.

Így OMSE-ra nem mehettünk. Mi mást tehettem ? Lehetett volna botrány, anyázás is, de én a békés megoldást választottam. Felajánlottam, hogy szervezek egy tenyészsemlét , a Köbányai Happy Dog Kutyaiskolán . Készült a tenyész szemléről DVD, hiszen az iskolának volt videó kamerája és Benke András kérésére, Erika, iskolánk tagja, szorgalmasan filmezett.

Eltelt néhány év amíg konvertálni, tömöríteni, darabolni sikerült a filmet, majd közzé tenni. Jól sikerült rendezvény volt. Nézd a sok nézőt, érdeklődőt! Nézd a kutyákat!  Öt Siroccó kutya volt felvezetve.  Amit később nagyon megbántam, az az volt, hogy Horváth Zoli kérésére, Fritz volt a bemutató kutya. Nagyvonalú voltam, ő meg a végén egy neveletlen, hüde értek mindenhez  „nagykutyás”.  Sose bocsájtom meg magamnak, hogy nem Úzót választottam bemutató kutyának! Teljesen mindegy, hogy valakivel korrekt vagy, és figyelembe veszed a kérését, hagy örüljön, a végén úgyis bunkó lesz. Addig vagy jó, amíg úgy ugrálsz, ahogyan "ő" fütyül. Egy dolog ami normálisnak számít rottweileres körökben, hogy kötelességed az "ő "kutyáját, az ő érdekeit képviselve kutyáznod, mert a tied csak kripli lehet, hidd el hiszen ő mondja!
Ez engem felbosszant mindig, mert rendre olyanok akarnak nekem vezényelni, akik még azért jócskán híján vannak a tudásnak.  Így jártam a 2006-os Klub kiállítással is, ahol ring titkár voltam, mert végül nagy kegyesen megengedték, hogy dolgozhassak a rendezvényükön. Nem volt Mari, aki előző évben segített a szervezésben, lebonyolításban, ezért nem ment zökkenőmentesen a dolog. Nem volt összesítő, a segítő jegyzők se voltak rutinosak, ezért néhány hiba becsúszott. Teljesen normálisan és egyszerűen meglehet ezt oldani, de valamiért ebből is hiúsági kérdést csinált a Jánvári család. Személyes támadásnak élték meg, hogy nincs igazuk.

Viszont ez egy jól sikerült, jó hangulatú rendezvény volt. Verseny az Ebdorádó kutyakiképző iskolán.
Erről is készült felvétel, de ezt nem konvertáltam és szerkesztettem.  Kulcsár Gábor , Budai Erika ott kutyázott és felvállalták a szervezést, az iskolával közösen.

Ilyen jó és kevésbé jó események zajlottak kutyás körökben.  A Klub életében jelentős változás állt be, Mari felmondta a tagsági viszonyát és sokan vele mentek. 2007-től MÁRK tag lett.  Attól az évtől, aztán szét is esett a Klub vezetése, követhetetlen volt, ki hol tart, ki kivel barátkozik, mit és kit képvisel.  Nem volt vezetőségi ülés, nem volt közgyűlés, de voltak tenyészszemlék, vizsgák, Klubkiállítás. Erről az időszakról, rendezvényekről a blogomban írtam, videókat is készítettem. A klubról is sokat írtam, sok témában a honlapomra. A vége felé  kiderült az is, hogy a gazdálkodás sem volt megfelelő.  A ciklus végére, már minden barátság, kezdeti egyetértés véget ért.

Ezt a ciklust lezáró tisztújító közgyűléssel , számomra  is véget ért a feladat. 2009. Befejeztem  a rottweiler Klubozást , és a MEOE Kuvasz klubjába fizettem be a tagdíjamat. 

A klubozást fejeztem, be, de a kutyázást nem. Soha nem fogom hagyni, hogy a tehetségtelen, rosszindulatú kutyások elrontsák az örömömet. Mostantól önző módon csak a saját kutyáimmal törődöm. Büszke vagyok rájuk. Be is mutatom őket, a magam eszközeivel, hogy mindenki láthassa, aki látni akarja. 2011-ig kitartottam. 

A sok év alatt rengeteg anyagot tettem közzé, több honlapot készítettem, sok mindent írtam a tenyésztésről, a rottweilerről, Győzővel közösen. Folyamatosan népszerűsítettük a fajtát, segítettünk a negatív vélemények , megítélések felszámolásában, próbáltunk a tenyésztésben is mankót adni, egy másfajta szemléletmódra ráirányítani a figyelmet, mint ami megszokott  kutyás körökben.  

Köszönet helyett a sanda gyanúsítgatásokra, irigységre bizton számíthatunk, ez bizony nem változott az évtizedek alatt. A klub megszüntetése is gusztustalanra sikeredett, az már csak később derült ki milyen játszmák zajlottak. Amíg írok visszaemlékezem, és és így leírva egy érdekes egyzőség ötlik a szemembe. 
Talán így lehetne megfogalmazni egy mondatban . "Háborúk a tenyész szemlék miatt törnek ki." Nyílt vagy aljas , alattomos játszmák, hogy megakadályozzák a tenyésztést  a szakmaiság köntösébe rejtve.  




2011. Morzsák a klub életéből.

Hogyan tegyél keresztbe másnak ,miközben a szakmaiság látszatát igyekszel kelteni.

A MEOE Rottweiler Klub közgyűlése 2011. augusztus 31-én a szervezet feloszlatásáról hozott határozatot. Ezt, egy fórumon megjelenő beírásból tudtam meg. Váratlanul ért, hiszen az ezt megelőző hónapokban erről még csak említés sem történt. Persze nem kell ezt velem megtárgyalni, mert nem vagyok Klubtag, így nem tartozik rám.
Ez rendben is lenne, ha a tenyészszemlék  dátumának, helyszínének  és lebonyolításának módját, nem a "Klub" határozná meg. Mivel kiharcolta magának a fajtagondozói státuszt, a klub által leadott éves terv alapján teszik közzé az időpontokat, helyszíneket.  Így van módja mindenkinek tenyészszemlén részt venni.  
Sehol másutt rottweilereknek nem tarthatnak MEOE tenyészszemlét, csak ezeken a helyszíneken és időpontban, a Klub vezetősége által leadott szabályzat alapján, amit a MEOE elnöksége elfogad.

Minden új vezetőség első és legfontosabb feladatának tartja, hogy ezt a meglévő szabályzatot megváltoztassa. Van is belőle vita, háború, békétlenség.
Aztán csak-csak nyugvópontra jutnak a dolgok és kiszámíthatóan lehet készülni a tenyész szemlékre. Bár voltak rá utalások ez az új vezetőség nem változtatott azonnal, 2006-tól 2011-májusáig nem volt változás. 

2007-ben megszerveztem, lebonyolítottam egy tenyészszemlét, mert akkor is olyan volt a „klub” hangulat, hogy Pesten nem akartak tartani. Kizárólagosságra törekedve,  más szervezetnek sem engedélyeztek ilyen rendezvényt.  
Nekünk azóta , ebben az évben  vált aktuálissá a tenyészszemle, mert szuka vonalon nem tudtuk tovább vinni a tenyészetünket, ezért a kanunk után tartottunk meg  két szukát , Viktor meg egy kant választott magának. .

A 2011. évi terv kicsit meglepett, mert Budapestre nem terveztek egy tenyészszemlét sem. Tanakodtunk, aztán döntöttünk, hogy a legközelebbi helyszínt választjuk Dunakeszit. 

2011. április 9-én Cintarella korban már elérte a minimum időt, így úgy döntöttünk őt felvezetjük a tenyészszemlén. Röntgen, felkészülés,  sikeres tenyészszemle.

Lilu és Carlos még nem fért bele az időpontba, az ő tenyészszemléjüket őszre terveztük. Szintén Dunakeszire október 8-i időpontra.

Viktor kedves invitálásra már lejárt Dunakeszire tréningezni, ezért azt gondoltam én is csatlakozom hozzájuk. Liluval rendesen szerettem volna felkészülni, ezért Kalmár Zoli segítségével kezdtük el a munkát. Hetente 1-2 alkalommal autóztam Dunakeszire. Minden rendben ment, csiszolódtunk, tanultunk szorgalmasan.  Eből az alomból több kutyással folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, jártak hozzám, óvodába, a kezdő csoportba , ők is kedvet kaptak a munkához. Mivel formailag és viselkedésben is jó képességeket mutattak, gondoltam miért ne jöhetnének ők is a tenyészszemlére? Jöttek ők is a Zolihoz tréningezni .
Nem volt tenyésztési szándékuk , de arra gondoltam, hogy ne legyen mínuszban a rendezvény, érdemes őket ide szervezni.  Elvben hat kutyánál tartottunk. Azért elveben, mert csak akkor végleges szám, ha mindenkinek rendben lesz a röntgen eredménye.  Ez a vizsgálat még hátra volt akkor.
Váratlanul, előzetes értesítés nélkül megjelent a Klub honlapján, hogy a tenyésztési szabályzat megváltozott és kötelező érvényű lesz X időponttól. A szokásos huszárcsel, hogy mindenki dolgát megnehezítsék , elkaszálják az ellen oldalt, azaz mindenkit aki más elképzeléssel akar tenyészteni, mint ők.
Kiszámítható volt, hogy tiltakozás lesz. Ment is beadvány a MEOE elnökségéhez.
Semmi nem marad titokban, mert előbb vagy utóbb valaki mesél. Hozzám inkább utóbb jutnak el az információk, mert nem veszek részt a szervezkedésekben. Az emberi oldalát figyelembe véve, no és a MEOE szabályzatait, szervezeti felépítését, a hatályos törvényeket ismerve tudom, hogy ez nem így működik, ezért az első bosszankodás után: Biztos, ami biztos alapon rákérdeztem, és közvetlenül a szervezet elnökéhez fordultam , hogyan is legyen.
Egy fél mondattal sem utalt rá hogy amegszűnést tervezik és ne is reménykedjek, hogy a rendezvény meg lesz tartva. Sőt, a MÁRK  tenyészszemléjén való részvétel lehetőségét is nyugtalanul fogadta. Nem gyanakodtam, bár picit felháborított a válasz  ennek” hangot” is adtam dezért,  készültünk tovább.
Eljött a röntgenek elkészítésének ideje is. Döntöttem és nem utaztam át a várost, vittem ahová eddig is a kutyáimat. Röntgenek rendben, majd jött a tüzelés, tombolt a nyár extra kánikula volt, ezért Viktorral tréningeztünk tovább, amíg jön a hűvösebb idő és megyünk ismét Dunakeszire.

Csakhogy  jött a derült égből villámcsapás! Megszűnt a szervezet, nem lesz tenyészszemle!  
Puff neki! Megijedtek, hogy 6 Siroccó kutyának tenyészszemléje lehet???? Inkább megszüntették a szervezetet? Vicces , de ez egyáltalán nem vicc. Eszükbe sem jutott, hogy önmagukon kívül másra is gondolhatnának, és úgy számolják fel a szervezetet, hogy senki érdeke ne sérüljön.

Saját és baráti köreik kutyáinak most nem volt szüksége a rendezvényekre és a felhalmozott pénzügyi hiánnyal megterhelt Klubra sem. Nyilván hónapok óta tartó egyeztetés folyt, mire idáig eljutottak. 
Ezek után volt még egy fórumos hozzászólás. Nem volt tárgyilagos és több ponton hazugság volt, de pont elérte a célját, mert bántó volt nagyon.
Olyan stílusban és hangnemben íródott, ami megszokott rottweileres körökben, amikor a szervezeti élet körül folyik a beszélgetés.  Nem tart régen „csak” huszonöt éve. Régen felvettem a kesztyűt, mert erős az igazságérzetem , így megpróbáltam tényszerűen érvelni. Ám, ma erre rendre azt a kritikát kapom, hogy minek magyarázkodsz! Nem magyarázkodom, csak átgondolom, újból és újból , vajon igaz lehet -e a vádaskodás. Talán rosszul kommunikálok, nem vagyok elég érthető, vagy talán túlságosan az érzelmeim vezérelnek? Folyamatosan a téma körül jár az agyam. Próbálom elhessegetni, de nem megy.
Annyiszor, de annyiszor beszéltünk már róla, az nem lehet, nem tudják az igazat?!Tudhatnák, de nem érdekli őket. Csak a  sumákolásra , a sárdobálásra koncentrálnak.

Engem miért is érdekel ez az egész?

Azért, mert bosszantó, hogy minden egyes kutyámnál, „véletlenszerűen,” pont úgy alakult, hogy nyugodtan kiszámíthatóan nem tudtam felkészülni egy tenyészszemlére sem. A részvétel, stresszt, rossz érzést okozott. Csalás, lefizetés nem az én utam, sose volt az, viszont zsarolni se hagytam magam soha! 
Ugyan abba estem bele minden kutyámmal, ritmikusan ismétlődtek a dolgok. Rita, Zami, Koxi, és most Lilu, hogy csak a sajátjaimat soroljam! Ilyenkor elgondolom, hogy nem véletlen, hogy az emberek nem akarnak tenyészteni! 
Én nem kérek baráti szívességet, nem kell mankó és elvtelen segítség. Kell korrektség, kell, hogy tisztán, kiszámíthatóan legyen esélyem felkészülni és ehhez ne kelljen szembeköpni a tükörképem, hogy meggyőződésem ellen tegyek bármit is.

Így indul el a gondolat és késztet írásra, amiből aztán ez lesz.
 http://tunde54.blogspot.com/2011/09/arra-gondoltam.html

Aztán ehhez kapcsolódik ez is,
majd természetesen a tenyésztés kérdése,
majd a szervezeti élet, ami szintén a tenyésztéshez kapcsolódik,

majd a szerepem az eseményekben



2004. Na, akkor próbáljuk kitalálni, hogy miért is szerettek volna a vezetőségből eltávolítani?!

2004.A történet ott kezdődik, hogy hogyan is került sor arra, hogy vezetőségi tagnak választottak.
A tisztújító közgyűlésre, rábeszélésre, kérésre mentünk el. Nem akartam részt venni benne, mert pont elég volt az a sok gusztustalanság, ami engem ért a „Klub” miatt. Annyira reménytelen volt a változás, és annyi sok sunyi ember, sok rosszindulattal tarkított esemény volt, hogy nem hiányzott nyakamba újra, a „Klub.” Sorozatos telefonok jöttek, különböző irányokból folyt a befolyásolás. Ilyenkor mindig Győzőt keresik meg, és vele tárgyalnak.  Az írás, az adminisztráció, ügyintézés az én posztom, így nem kerülhetnek ki engem sem, és én sem őket.
Csak kutyázgatok, de természetesen mindenről határozott véleményem van, hiszen önálló elképzeléssel tenyésztek. Sem kiállításra járni, sem vizsgázni, vagy egyéb kutyázással összefüggő tevékenységben részt venni, nem kell a „Klub” . Bármelyik MEOE szervezetnél lehet tag az ember ,ugyan azok a kedvezmények illetik meg. A szolgáltatások kedvezményes áron vehetők igénybe.

Tagként, egy lényeges különbség van, a jogok és kötelezettségek közé bekerül egy lényeges elem! Annál a szervezetnél választhatsz, lehetsz tisztségviselő, vagyis azon a közgyűlésen szavazhatsz, ahol tagdíjat fizetsz! 
Miért fontos ez?
Azért, mert ezek a fajtaszervezetek, ( klub)az adott fajta ,gondozói! Tehát jelentős hatással lehetnek a tenyésztési szabályokra és az ezzel összefüggő törzskönyvezési szabályzatra. 

Szóval, a tenyésztők nem kerülhetik ki a klubokat, még ha más szervezetnél tagok is!!!! Ezért van az, hogy minden tisztújító közgyűlés előtt mozgolódás támad. Azok is „kluboznak”, akik addig soha, vagy ritkán.

Az internet, a számítógép új lehetőség, még csak erősen ismerkedek vele akkor. Érdekes volt olvasni, hogy ki mit gondol a tenyésztésről és a tenyésztéssel összefüggő kérdésekről. Eközben mindenhol előzetes egyeztetés, kampányolás folyt, hogy mi is lenne a jó megoldás. Nem záródott még le, az FVM 64-es rendeletének MEOE-re gyakorolt hatása sem.

Mindenesetre, a felügyelő biztos, már szerette volna átadni a staféta botot. Gondolom már elfáradt, a szövevényes emberi kapcsolatok és akaratok erdejében. Nehezen, de sikerült összehozni a tisztújító közgyűlést. Nagyon kevesen voltunk, nincs róla jegyzőkönyvem, és nem is emlékszem a pontos történésekre. Viszont a jelölő bizottsági papírom megőriztem. Kérdezősködtünk a szünetben és a nyílt jelölésen ezek a javaslatok hangzottak el.
Elnökre: Bán Mihály 11 javaslat, Kalmár Zoltán 4 javaslat. Forgács Istvánné 1 javaslat Petrás Antaltól. 

Ez azért maradt meg az emlékezetemben, mert tudtam, hogy ellenséges viszonyban vannak sok éve, egy tenyészszemle bírálat miatt. Petrás teljesítménybíróként ki akart zárni egy kutyát túlzott agresszió miatt a mérésnél, és ezzel felbőszítette a Marit. Nem állt ki önmagáért nyíltan és határozottan , így sok évre szerzett egy ellenlábast.

A javaslata, gúnyból és rombolás szándékkal hangzott el. 

Vezetőségi tagra: Krausz Győzőné 5, Hemberger Lászlóné 3, Kalmár Sándor 2, Forgács Istvánné 2 Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor , Ringvald Leslie, Nyári Péter egy –egy javaslat.

Felügyelő bizottság elnökre: Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíbor, Forgács Istvánné ezek a javaslatok hangzanak el. Első körben senki nem vállalta el a jelölő listára kerülést, de rábeszélésre Mari elvállalta.
Felügyelő bizottsági tagnak : Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíborra –érkezet jelölés, de Jánvári Tíbor ,nem vállalta.

A jelölő listára aztán a következő került:
Elnök: Bán Mihály , mert a másik két jelölt nem vállalta.
Vezetőség: Nyári Péter, Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné , Kalmár Sándor, Kalmár Zoltán , Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Forgács Istvánné
Szavazás.
Elnök: Bán Mihály. Vezetőség: Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy Ringvald Leslivel egyforma szavazatot kaptunk és az újra szavazásnál én kaptam eggyel több szavazatot.

Ezért végül így ált fel a vezetőség: Kalmár Zoltán, Kalmár Sándor, Jánvári Tibor, Krausz Győzőné
Felügyelő bizottság elnök: Forgács Istvánné
Mari se akarta vállalni, de mindenki rábeszélte, Bán Misi kedvesen támogatásáról biztosította.
Tagok: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné (meg kellene nézni pontosan, mert nem emlékszem)

Mindig átszerveztem a munkám és autóztam Dunakeszire, hogy a vezetőségi ülésen részt vegyek.
Kellemes idő, fehér asztal, Misi étterme a találkozások helyszíne. Az első alkalmakkor úgy néz ki, hogy egyfelé szeretnénk haladni, komoly tervek szövődnek. Mindenki kedves, udvarias és nagyon egyetértő, összeszedett. Az első jegyzőkönyveket, én vezettem, majd itthon begépelem és küldtem e-mailben az elnöknek, titkárnak.

Az első kettőn nincs ott Forgács Mari, a harmadikon már igen, én viszont nem. Arról nem is készül jegyzőkönyv, és azon a harmadikon, már ki is osztották maguknak a posztokat, így lett Jánvári Tibor titkár. 

Bán első jellemtelen húzása, mert nem ezt beszéltük meg, az előzetes egyeztetésben , azt beszéltük meg, hogy titkárként segítem. Egyértelmű volt a szándék, hogy a „fontos poszt” –okon ők legyenek, mert akkor a teljes irányítás és a képzelt hatalom az övék.

A negyedik vezetőségin szintén ott volt Mari, meghívta a felügyelő bizottság tagjait is, Orsolyák Attila ott is volt. Tudtam, hogy Mari ott lesz, mert Bán Misi jelezte telefonon, hogy bár nem örül neki, de muszáj, mert kiharcolta, hogy ott lehessen. Mint felügyelő bizottság elnökének, ehhez joga is van, semmi kifogásom nem volt ellene. 
Csakhogy azon a vezetőségin már látszott, hogy Jánvári Tíborral egyetértésben át is vette az irányítást. Ez majd a harmadik jegyzőkönyv utóéletéből ki is derül. Tudom, meglepő, de amikor beléptem a vezetőségi ülésre, az ülésrendből, és a hangulatból is látszott kik tartoznak össze és mi a szándék.
Maratoni vezetőségi ülés vette kezdetét, ami, így utólag visszatekintve és olvasva Jánvári Tíbor levelét, miattam volt. Egyedül én vettem komolyan a tenyésztési szabályzat megtárgyalását. Kalmár Zoli elkészítette, Sanyi nyilván egyet is értett vele, támogatta. A többiek úgy csináltak mintha érdekelné őket és szeretnék, ha ez bevezetésre is kerülne.

Az is nyilvánvaló volt, hogy a csapatban én vagyok a kakukktojás, nem tartozom közéjük, nem vagyok barát. Azt tudni kell, hogy Forgács Mari akkor már 9 éve harcolt ellenem, minden eszközt és lehetőséget megragadott, hogy keresztbe tegyen nekem, lejárasson, eltávolítson.

Nem ismert, soha nem beszélgettünk, csak közgyűlésen, rendezvényeken futottunk össze. Hallomásból és tenyésztői körökből volt befolyásolt, még Szolnoki Gábor egyik híveként. 

Nem sikerült végleg eltántorítani, mert mindig talpon maradtam. Ott akkor, egy újabb meccs vette kezdetét új támogatókat maga mellé állítva. A jegyzőkönyvben le is írtam, mi történt aznap, ici- picit megfésülve összefoglaltam eseményeket, hogy ne tűnjek nagyon udvariatlannak, de azért a lényeg benne legyen. Akkor még naivul azt hittem, Bán Misi legalább mellettem áll. 
Nem állt, de ez csak lassan vált nyilvánvalóvá.

A harmadik jegyzőkönyv,(de negyedik vezetőségi ülés) ami kiverte a biztosítékot.

Valójában a gond az volt, hogy a terv „kiszivárgott” és megindult a mozgolódás tenyésztői körökben. A szokásos háttér informátorok, jól értesülten elkezdtek manipulálni mindenkit. Beindult az össznépi pánik és áskálódás.

Azt tudták, hogy én komolyan gondolom a teljesítmény elbírálását, és a teljes nyilvánosságot is. Az is sejthető volt, Kalmár Zoli, Kalmár Sanyi, így velem együtt már túl erős egy csapatban, mint munkakutyás. Félő volt, hogy a szigorítást valóban végrehajtjuk és minden nyilvánosságra is kerül.

Kit tudott Mari a legkönnyebben maga mellé állítani? Hát a kezdő kutyást ! Jánvári Tibor, Jánvári Marica hamar barátja lett. Martinus és Calibra kutyákkal érték el sorra a sikereket, győztességeket a kiállításokon.
A többiek azt hitték, hogy tudják kezelni Marit, nekik nincs mitől tartani. Tévedés volt, de ők még ezt nem látták, nem hitték el, hogy böjtje lesz még ennek. Mindenki csak annyit látott az eseményekből, hogy nekem személyes gondom van Forgács Marival.

Közgyűlést terveztünk, ahol elfogadásra került volna az új szabályzat és minden egyéb átalakulással összefüggő kérdés. Én ugyan megkérdeztem, hogy ezt az új szabályzatot, kinek és hogyan akarják kötelezővé tenni, de semmit nem hallottak meg. Valamiért azt képzelték, hogy egyedül nekünk nem sikerülne, a mi kutyáink biztos fenn akadnának a rostán. Holott ez a többieknek és nekik, nem lett volna jó, mert mindenkinek komoly gondjai voltak a kutyái wesen-ével, munkaképességével ,és minden idegszáluk tiltakozott a nyilvánosság ellen. 

Sok botos, lövésfélő, gyáva, puhány kutya volt, akik komoly kiállítási címmel rendelkeztek. Szomorú dolog hogy idáig jutott a tenyésztés, de én mégis azt mondtam: A felülbélyegzett, ellenőrizetlen állományt semmilyen szankció nem érinti, így szerintem értelmetlen a tenyésztőkkel háborúzni, őket még nagyobb költségekre kényszeríteni. Nincs megfelelő háttér, a kötelező szabályok betartásához, és semmilyen előnyt nem élvez az, aki sokkal többet vállal. Hiszen a kereslet az olcsó, ingyen kutya felé tolódott el, már régen. 

Teljesen mindegy mit mondtam, ők tudták, hogy nincs igazam, úgysem az lesz, amit én elképzelek.

Ők döntenek, és úgy ahogyan nekik jó!

Meg is kaptam hamar a felháborodott levelet Jánvári Tibortól, a jegyzőkönyvről.

Nyugodtan és röviden válaszoltam, nem akartam felvenni a kesztyűt. Itt a válasz.
Azért jeleztem Misinek írásban is, mi zajlik. Itt olvashatod.

Nem hittek nekem, nem álltak mellém. Sőt! Nagyon rendben levőnek gondolták, ami zajlik. Egyet is értettek vele. Nagyon hamar kiderült számomra mi folyik és megmondtam, hogy én ezt nem csinálom végig még egyszer. Csernák-Haás, Szolnoki –Petrás , Hajdú - Péter Attila irányította stáb ugyan itt tartott , ugyan ezeket az eszközöket használta, és ugyan így hazudozott a szakmai útról, arról, hogy mit is fognak csinálni, közben nem tettek mást, mint építgették a saját karrierjüket, menedzselték a kutyáikat. Szóval, ezt nem, ilyen formában biztos nem fogunk jól együttműködni!

Mindig elkövetem azt a hibát, hogy azt hiszem, ha valaki, valamit félreért egy részletesebb magyarázat után megérti.
Ezért mégiscsak picit részletesebben is válaszoltam Jánvárinak.

Megjegyzés 2011. október 3. Miért íródott a kísérő szöveg jegyzőkönyvön kívül? Döbbenetes volt hallgatni és végig ülni, hogy csak pletykálkodnak és kibeszélnek mindenkit a háta mögött. Volykáék, Nyáriék, Hembergerné, Szkablé, mi és a kutyáink a leggyakrabban elhangzó nevek. Kutyák, kennelek, bírók degradálása. Mintha megállt volna az idő, ugyanaz, mint Csernák, Szolnoki, Hajdú idejében, csak a szereplők mások. 

Vacsora és borozgatás után, kiderült az eredeti szándék és motiváció. 
Én meg nagyon nem akartam ebben ismét részt venni. Hiszen ugyan ezt csináltam végig Hajdú Sándorral és Péter Attilával. Egy elnök, akit egy olyan titkár támogat, aki kezdő kutyás és fogalma sincs semmiről. Végig gondolva, ezt megelőzően is így zajlott mindig. Kicsit rutinosabb kutyás, aki maga mellé állít egy kezdőt, aki fellelkesül, de a kiállításon kívül semmi nem érdekli őt, mert az ottani siker varázsolta még csak el. Azt gondolja, hogy a tenyésztésben is így lesz jönnek a sikerek, hiszi, hogy ő csak jót fog tenyészteni. 

 Miért az elnök és a titkár személye fontos? 

Azért, mert a MEOE szabályzata és gyakorlata szerint, csak ők ketten intézkedhetnek és hozhatnak döntéseket, minden kérdésben. A gazdálkodás is rajtuk áll vagy bukik, hiszen bármilyen költség kifizetése kettőjük aláírásával történhet meg. Én tudtam, hogy el nem engedett tartozással, esély sincs a valódi szakmai munkára, hiszen minden tervhez, komoly rendezvényhez pénz kell!!!! Na, az, ami akkor nem volt, csak az elképzelés, hogy majd mindent a tenyésztőkkel fizetetnek meg. 

Magasabb tagdíj, plusz pénzek beszedése, ilyen- olyan indokkal. Fedezési jegy, alombejelentő jegy , HD regisztrációs díj, magasabb tenyészszemle, vizsga díj, chip stb.stb. Az idő aztán be is bizonyította, hogy semmilyen szakmai dolog nem motiválja, sem az elnököt, sem a titkárt. Egyedül Kalmár Zolit motiválta volna a szakma, csakhogy ő meg még nem látta mi zajlik valójában.

Ők, természetesen dolgoztak, szervezkedtek tovább. Én még tettem a dolgom és elkészítettem a
közgyűlés meghívóját, amint ígértem.

Volt még egy vezetőségi ülés, vagy tán kettő, ahol még kísérletet tettem, de aztán Mari erőszakos nyomulását látva és Bán hazugságait hallgatva, jellemtelen megnyilvánulásain felbőszülve „rájuk csaptam „ az ajtót. Pont ez is volt az eredeti céljuk, én ne legyek ott.

Az eseményekből és a beszélgetésekből kihagytak, rendre más történt, mint amit megbeszéltünk az elején. Mindig elmondtam Misinek mi a véleményem, de valójában nem érdekelte. Többnyire Győzővel beszélgetett. Egészen más időpontban és egészen más napirendi pontokkal hirdették meg a közgyűlést. Természetesen hétköznapra és nekem pont a munkaidőmben. Nem mentem el. Győző sem.Néhány hónap alatt nagyon távol kerültünk attól, ami egy normális klubhoz vezetett volna. Semmi nem volt szabályos és senki nem volt korrekt.

A közgyűlésen Szaicz Gábor, volt az előretolt ember. Fellegvár Rott Thunder és Blackreisen kutyája volt. (van még Szaicz ma, mint kutyás!?) Kiállítási karrier, tenyésztői támogatás, lelkesedés, nagy hang, befolyásolhatóság barátnő által, minden együtt volt, hogy megtegye a javaslatát, miszerint én csak árthatok a klubnak, hívjanak vissza a vezetőségből. A közgyűlés döntött. Visszahívtak a vezetőségből.

Én is, döntöttem, hogy Bán Mihály egy jellemtelen hazudozó. Nem fogok magyarázkodni, győzködni senkit sem, született az elhatározás. Tudtam, hogy most kell nagyon határozottan helyre tenni mindenkit. Pont elég volt a mocsokból. Győző segített és jogi segítséget is igénybe vettünk. Minden jogi lépést megtettünk, úgy ahogyan azt a törvény előírja, mert éppen ideje volt, hogy befejeződjön a mocskolódás, rágalomhadjárat.

Majd még egy, mert természetesen nem izgatta őket fel, hogy jogtalan lépés tettek és kértem valamit.

Hiába kapta kézhez az elnök, Dr Pozsonyi Anikó, MEOE jogásza, által írt levelet is. Teltek múltak a hónapok és mivel közös ellenségük nem maradt ( én) egyszer csak kiderült, hogy mégsem olyan nagy barátok, mint hitték.

Zajlottak a tenyészszemlék és bizony Mari és baráti köre kutyái sorra buktak (volna, ha hagyta volna!  Rögtön kiderült, hogy az új tenyésztési szabályzatot a MEOE elnöksége nem hagyta jóvá! Felügyelő bizottsági elnökként, rögtön a tettek mezejére lépett, és harcba szállt a szabályos működésért. Meg is született a döntés, ki is harcolta.

Mi meg itthon, jókat kuncogtunk, hogy nem sokáig tartott a barátság és az egyetértés, egy év se telt el.
Győző ki is találta hamar, hogy akkor mi most tenyész szemlére megyünk, itt a remek alkalom, Úzó két éves. Sem fedeztetni, sem tenyészteni nem akartunk vele, hiszen az anyja, apja, testvére volt itthon, de miért is ne? Döntött Győző, hiszen Úzó az ő kutyája. Elvittük, röntgenre, majd beneveztük a tenyészszemlére.
Nézd a dátumokat, ha kételkednél a hirtelen jött ötletben! Értesítés dátuma -röntgen igazolás dátuma -Úzó ! tenyészszemle papír dátuma! 2005.11.24-2005.11.28-2005.12-03- !

Klári is jött velünk Tessaval. Elvitte röntgenre, benevezte, felvezette. Nem gyakoroltunk, nem készültünk célzottan, csak annyira, hogy természetes módon iskolába jártunk hétvégén. Tessáért izgultunk egy kicsit, mert ő egy éves koráig mentőkutyázott, így az őrző-védő képzés ,teljesen kimaradt nála.
Hatalmas botrány kerekedett a tenyészszemlén, amit ugyan nem mi generáltunk, de Győző reagálása
mély nyomott hagyott, amikor meg akarták ismételtetni mindenkivel az őrző-védő részt.

Egy évvel később erről így írtam  Jó is elolvasni a régi leveleket, írásokat, mert segít emlékezni. Bizony már elfelejtettem, hogy a Klub kiállításon zajló események is közrejátszottak abban, hogy a  baráti viszony bomladozott. Nem úgy alakultak az események, ahogy Mari elképzelte. A győztességekből kimaradt!  De nem csak ő, mások is nehezményezték, hogy "Kalmárék" taroltak, saját maguknak hívtak bírót és azt befolyásolták ! 

Ez mindig tipikus reagálás, hogyan is felejthettem el?! Hiszen Mari egyedül kevés lett volna, támogatói voltak a szintén elégedetlen kiállítók.

2005-ös OMSE a tenyészszemlétől más időszámítás kezdődött, felpörögtek az események, hadiállapot alakult ki a Felügyelő bizottság elnök Forgács Mari és a vezetőség között.

Beadvány született a MEOE elnöke felé, aki aztán egy egyeztető tárgyalást kezdeményezett.

Sikertelen volt az egyeztetés és márciusban jött a vezetőség felfüggesztése. Sem én, sem Győző nem írtuk alá a beadványt, hiszen csak jóval később szereztünk tudomást róla. Mindig van aki mesél, de ez már egy másik történet.
A rottweilervilág fórum oldalain megtalálod, az akkori beszélgetést erről a témáról. Nem található meg, már az oldal sem, az oldal tulajdonosa elveszítette az érdeklődését a rottweiler iránt, vagy magánéleti változás állt be? Nem tudom , mert nem is érdekelt már.   
2011. október. 03.


Miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

" Nagyon érdekes ez egyébként, mert más fajtában ez már komoly téma, hogy vissza kell adni az irányítást a tenyésztőknek, a szukásoknak.”Beszélgettünk a tenyésztésről, majd egy kicsit hosszabban kifejtettem én hogyan gondolom. Sehogy se sikerül nyakon csípni, hogy hol romlott el, miért hangzik el annyi negatív vélekedés, amikor tenyésztés szóba kerül. A tenyésztő felé magas elvárásokat támasztanak , kötelező feladatokat sorolnak , de leginkább hatalmas az igyekezett, hogy mindenkinek megnehezítsék a dolgát, aki tenyésztésre adná a fejét. Az első érvrendszerben a fő bűnös , a "kutyakiállítás", minden bajok okozója , ahol nem mennek rendben a dolgok. Van alapja ennek a vélekedésnek is, de ez nem ilyen egyszerű. Visszaemlékezem, a mondandóm jobb megértése érdekében, hiszen a saját kutyás utamon végigmenve könnyebb láttatni a dolgokat. Talán az írás végére meg lesz a válasz is, miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?
Én nagyon szerettem a kiállításokat, szeretem ma is , ha színvonalas, úgy látványában, mint tartalomban. A kiállítással, mint rendezvénnyel,  1971-ben ismerkedtem meg. Budapest "Világkiállítás." Mire emlékszem?  Boksz sorokban, pihentek, várakoztak a kutyák. Fajták szerinti felosztásban, tájékoztató táblák segítségével ismerkedhettél meg a kutyákkal. Minden kutyának volt egy fix helye, a katalógus start száma szerint. Ott is tartózkodott, így láthattad és tudhattad ki ő. Az igazán szép kutya feltűnt, de akkor még büszkén ki  voltak akasztva a szalagok, zsinórok a box oldalán. Bátran lehetett kérdezni a tulajdonosokat, készségesen válaszoltak, beszélgettek. Ott kellett lenniük, hiszen azért mentek oda, hogy kiállítsák a kutyáikat! Nem a bíróknak! A nézőknek! Persze szakmai bírálat is folyt, akkor a körben tartózkodtak, de utána mindenki visszament a helyére, és a kapott díjat közszemlére tette.MINDENKI!!!! Nem csak a győztes! Hiszen, maga a tény, hogy fajtatiszta, kiállításon szerepel és résztvevő, az is rangot jelentet. Abban az időben a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, még nem önálló rendezvényként zajlott a kutyakiállítás , ami  MEOE rendezvény volt. Számomra csak évtizedek múlva derült ki, hogy az FCI történetében, ez volt a legelső világkiállítás !
Ez után a rendezvény után, minden évben természetes volt, hogy tavasszal és ősszel, CACIB kiállítás van és oda mi mindig megyünk.  Ott gyönyörű kutyákat lehet látni, barátokkal találkozni, kutyás bemutatókat nézni, melyeken az "X" kutyaiskola tagjai szerepelnek. Vagyis a fajtatiszta kutyások közösségéhez tartozni, rang és büszkeség volt.
Nem volt lehetősége mindenkinek tenyészteni (egy sor szabály, akadály volt, amit teljesíteni kellett) már akkor is . Természetes elvárás volt, hogy előbb tanulni kell a fajtát, a kutyázást, mielőtt tenyésztésbe kezdesz.
Addig is, amíg a tenyésztés meg valósulhatott, mindenki türelmesen várt. Gondolom én, hiszen ezt tettük és tették a környezetemben levő kutyások. Tenyészteni nem mindenki tudott, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, vagy anyagilag nem tudta  mindenki finanszírozni az almot. Viszont egy remek, kiemelkedő kannal lehetett fedeztetni, azzal természetes módon pénzt lehetett keresni. Az alomból, az első választású kutya volt a kanosé, ez volt a fedezés díja. Azt a kutyát vagy megtartotta, vagy eladta a kan tulajdonosa. Így mindig nagyobb értéke volt az első választásúnak, mint az alom többi tagjának, hiszen gondos, szakértő válogatás zajlott. Mindenki igyekezett a legkülönbet választani. A választáshoz, sokszor rutinos,  fajtában járatos régi kutyást  hívtak a kezdők, de abban az időben még alomellenőrzés is létezett. 
Azt tartották, azt írta a szakirodalom, hogy a kannal szemben sokkal kritikusabbnak kell lenni, mert az egész évben fedezhet, igen nagyszámú utóda lehet, ami árthat a fajtának, ha sok rejtett hibát hordoz. A szuka, ha gyengébb nem nagy baj, egy jó kan javíthat rajta. Kezdetben meg volt az egyensúly, mert a szukás adta el az almot, övé volt a nagyobb munka, így a nagyobb bevétel is. A tenyésztő formálta a szemléletet, adta tovább a kutyázás tudományát. Ő irányította a „több” embert, hiszen a kiskutyák révén ő volt kapcsolatban a vevőkkel.  Így jelentős befolyással volt a kynológia formálására. AZTÁN, úgy alakult,(kommunikáció, sajtó, rádió, reklám, rendezvények) hogy igen-igen nagy tömegeket vonzott a kutyakiállítás. Harmincezres látogatottsága volt, évente kétszer a budapesti CACIB-oknak. Ez, csak a fizetett látogatók, érdeklődök száma. Ehhez pluszban a kiállítót és egy kísérőt vegyük hozzá, plusz 2-3000 ezer embert. Újság, rádió, TV! a hírességek, sztárok, mind , mind valamilyen kutyafajtával fotóztatták  magukat. Mellé álltak a jó ügynek. Mindenki erről beszélt, mindenki törekedett, hogy kiállításra járhasson, és ott díjat nyerjen. Önálló, nagy rendezvénnyé vált a MEOE CACIB kiállítás. A Népstadion Szobor parkja méltó helyszín volt erre. A tömeg egyenlő volt a  komoly bevétellel ! A civil szervezet anyagilag erősödött, nagyon sok társadalmi munkás építette, erősítette országszerte A MEOE-t. Helyi szervezetek alakultak és az országos kiállítások száma is gyarapodott.   Kezdetben még ügyeltek a szakmaiságra, de egy idő után, a bírói gárda, egyre kevésbé akarta a rossz fiú szerepét felvállalni. A szigorú bírálatok, kisebb botrányokat kavartak. Sajnos hazai bíróink zöme, nem a szakma mellett tartott ki, de inkább szolgáltattak, sok –sok kitűnő címmel. Kezdetben csak a fiatal osztályban voltak engedékenyebbek, hogy rábírják a kutyásokat járjanak kiállításokra tömött sorokban. Dőlt a pénz! Mindenki „tenyészteni” kezdett. Na, innen, már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással, szakmáról beszélni, szakmai követelményt támasztani lehetetlen! Innen szép lassan az átmeneti kutyások vették át az irányítást, a kezdő lelkes azonnal mindenhez értő és jobban értő kutyások. Többnyire a kezdő kutyás az, akinek semmi nem számít, pumpáljuk a pénzt , mert a kutyáért semmi nem drága, felkiáltással  beleadnak apait anyait. Szépen gurult a szekér . Teltek az évek és jött a  a világ útlevél, a nyitott határok, rácsodálkozás egy még fényesebb, még több pénzt ígérő üzletre, hogy „ott” kint mennyivel többet ér egy- egy fajta kiemelkedő egyede. Megjelentek a kereskedők. Az olasz kereskedőnek eladott kiskutya is sokkal több pénzért kelt el, mint amit itthon fizetni akart az átlag érdeklődő.
Mivel tenyészteni, idő, pénz, szaktudás, szerencse is, egyszerűbb volt szaporítani. Nagyon kevesen látták meg, hogy a fejlett nyugaton, mitől különb egy fajta, mitől egészségesebb, mitől szebb.  Ezzel párhuzamosan, az év kutyája, év tenyésztője cím importálásával, trükkösen behúzták a csőbe a tenyésztőket. Versenyre keltek egymással. Hiszen az egy kutya tartónak nem volt érdeke folyamatosan fenntartani az ismertséget. Nevének, kennel hírének  fényesítése csak a tenyésztő érdeke. A kutyaeladási versenyben, csak a hangzatos címek a nyerők! A valóság olyan prózai, arról nem lehet legendát keríteni, senki köré. Ettől a ponttól,így visszatekintve, már a bíróké volt a főszerep, mert ők adták, vagy vették el a címeket. Mindenki őket szolgálta ki. Ma is így van. Igaz?
Ki tud részt venni az állandó versengésben? Hát a kan tulajdonos, na, meg a szaporító! Hiszen neki nem kell alommal, kölykökkel, vevőkkel bíbelődni. A kanos egyébként is ugyan annyit költene a kanjára, mert ez a hobbija. Ő ugye nem ebből akar megélni! Hihi. Trükkös szöveg. De erről majd máskor. A szaporító, meg akkor tud folyamatosan jelen lenni, ha állandóan frissít , mindig újabb kanokkal, néha új szukákkal hoz le almokat, mert így szélesebb réteghez jut el az ajánlata. A kanosok, szaporítók aztán versenyre keltek egymással, több és több csábító ígérettel kínálták fel a kutyájukat. Sokkal nagyobb üzlet lett egy remek kannal fedeztetni, mint alommal, tenyésztéssel bíbelődni, ezért a szaporító a kan neve alatt adta el az almokat, mert azért a kennel név, a tenyésztői státusz fontos volt.  Annak azért a „világban” rangja van.
A szaporítót, most ne abban az értelemben értsd, hogy fúúúj és degradálni való alja nép, hanem úgy, hogy folyamatosan rendszeresen almot csinál, egy, vagy akár négy- öt fajtában. Nagy létszámú állományt tart fenn. Kezdetben jó nevű, jó kennelből vásárolt, drága kutyákat használ ehhez. Ettől ő még , csak szaporító, hiszen saját tenyésztői elképzelése nem lehet egy-egy  alom után. Főleg úgy nem, hogy mindig más fedezőkant használ, az éppen aktuális sztár , győztes kutyát. Így nem derül ki, nem tudjuk még, hogy megmarad e a „típusnál” vagy csak ahogyan sikerül azt fogja sztárolni tovább.Évtizedeket el lehet tölteni egy fajtában, hogy sose derül ki , hogy a menő tenyésztő avagy sztár kutyás , valójában semmit nem tud a tenyésztésről , a kutyáról. Ezt látjuk ma. Sok lelkes amatőr vív a páston, harcol, szél malommal vív.  
Ezért gondoltam, hogy vissza kell adni a tenyésztők, szukások kezébe az irányítást. Legyen ismét természetes, hogy nem a tenyésztéssel kezdődik a kutyás karrier, de mégis az a legfontosabb, hiszen anélkül csak kínlódás van.  Visszakússzon a köztudatba, tanulják meg az emberek, mi a tenyésztés, mi a különbség, hogy  van egy kutyánk, vagy van egy fajtatiszta –"X" fajtájú kutyánk.  KUTYA, akivel az adott területen egy sor remek dolgot csinálhatunk! Mert a fajtákhoz kapcsolódóan, sok sport, szabadidős tevékenység van, munkára használhatjuk, vagy akár kiállításon is felvezethetjük. A nagyon kitartóak, akiknek van erre módjuk és lehetőségük, akár tenyészthetik is! Normál helyzetben, soha nem "tenyésztéssel " kezdi az első kutyás.

2010. március 22-én született az eredeti írás.  2014-ben újra olvastam. Mindig van mivel kiegészíteni, hiszen a kutyás világ változik. Most, visszatértünk a 70 -es évek állapotához. Elölről kell kezdeni a fajta tiszta kutyákért való lobbizást. Fel kell építeni egy működő rendszert, anyagilag meg kell erősödni, szakmai szintre kellene emelni a kutyatenyésztést. Az állammal el kellene hitetni, hogy ez nem úri huncutság, hogy fajtatiszta kutyákat tartunk, tenyésztünk , láncos kerti kutyák helyett. Költői kérdés: Vajon miért nem jutunk előre folyamatosan, de rendre visszakanyarodunk az "ősi " múltba, a kezdetekhez ? 

15-20 éve több vizsgázott kutya volt?

A téma „szokásos” módon került terítékre. „Bezzeg” a rottweilerek nem vizsgáznak, nem dolgoznak, pedig kötelező lenne nekik, hiszen „munkavizsgára kötelezettek”.  Akkor, írtam, erről egy írást, http://tunde54.blogspot.com/2010/08/miert-kotelezo-munkavizsga.html majd fórumos felvetés kapcsán készült ez az összehasonlító statisztika. ADRK alomszám, született kutyák mennyisége, Ztp –n felvezetett, vizsgán felvezetett kutyák száma. Ebből kiderül, hogy gondos tenyésztés, a szigorú szabályok mellett sem lesz minden megszületett kutyából tenyész kutya és vizsgázott kutya sem. Az ADRK, Általános Német Rottweiler Klubban kiépült kutyaiskolai hálózat, segéd,  bíró képzés , tenyésztői továbbképzés és még számos szakmai rendezvény van.  Szóval rottweileres iskolák, rottweileres segédek, rottweileres bírók, rottweileres komoly rendezvények, évtizedek óta folyamatosan.
Szóval , elővettem a tenyészkönyvet , a legelsőt, amit Faussner úrtól kaptam. Elkezdtem számolni.
1989. ADRK statisztika:  397 bejelentett alom. Kb . 1500-1600 született kutya.
ZTp-n  felvezettek  475 kutyát, körungon 36-t.
Különböző szintű vizsgát tett kb. 1300 kutya. Fontos tudni, hogy van kutya, amelyik 4-5 -6-szor  szerepel a listában, vizsgázik  ugyan azon a szinten. Vélhetően ők a versenyzők.
Majd elővettem a többi tenyész könyvet is, amit már én vettem az ADRK Klub kiállításokon.
Lapozgatva a könyveket, hasonló arányokkal találkoztam. A kilencvenes évek közepén, itthon és a világon, népszerűségének csúcsán volt a rottweiler. Ezért ezt teszem ide következő statisztikának. .
1995. Itt keveset kellett számolni, volt kész statisztika.


 
ZTP-n felvezettek 570 kutyát kb fele visszarendelt, és bizony szép számmal nem feleltek meg (HD szűréssel, a kanok munkavizsgával , szukák többnyire vizsga nélkül, a nemek aránya kb. fele-fele)
Körungon felvezettek 106 kutyát 76 megfelelt , 22 nem felelt meg és 8-at visszarendeltek. Ne feledjük, kiemelt tenyész állat minősítésért vezetik itt fel a kutyákat ! Ztp-s,  Sch 3 , SCH 1 vizsgás kutyák, kiállítási eredménnyel. A felvezetett kutyák döntően kanok!!!! 
Ugye milyen érdekes? Sokszor bizonyított, vizsgát tett kutyák, rendszeres munkával, plusz felkészítéssel és még se tud jól teljesíteni a körungon! 
Végül egy harmadik statisztika, 1969-ből. Hasonlítsd össze az 1989-sel! Mennyi született, mennyit vezettek fel ZTP, Körungon , milyen eredménnyel.
1969

Miért fontos ez?
Mert minden év sikeres vizsgát tett, tenyészszemlén felvezetett kutyái, az akkori tenyésztés, tenyésztési elképzelés, tenyésztés irányítás eredménye, és egyben a jövő! Hiszen az itt eredményesen szereplő kutyák, a következő generáció szülei lesznek.
Évente közzétett, bárkinek látható adatok, leírások, bírálatok.  Mit árulnak el a statisztikák még? Van egy jól szervezett tenyésztői klub, határozott tenyésztői irányítással, mely alakítja a rottweiler fajtát, amely ettől ismert és népszerű lesz. Dinamikusan és határozottam emelkedik a létszám, nő a tenyésztői kedv.
Na és egy 2004-es értékelés, bár ez nem statisztika, de sok mindenre ez is magyarázatot ad.
Amikor a „tenyésztési kedv” visszaesik, kevesebb a legenda. Azaz a fajtát kevesebben dicsérik.
Ettől még nem biztos, hogy temetni kell a fajtát, de az biztos, hogy csak komoly munkával lehet szinten tartani. 
Itthon?
Ezzel szemben mi itthon, csak botladozunk, erőlködünk, vívunk, háborúzunk és még az alap szakmai irányba sem tudunk megegyezni.
Miért készült az almokról lista ?
 
Húsz éve készült ,  a született rottweileralmok 30% át láthatod a lenti táblázatokban.





Aztán láthatod a vizsgázott kutyákat ugyan ebből .


Húsz éve volt az első rottweiler munkaverseny, talán öt kutya volt. MÁRK rendezvény volt.
Aztán „ugrásszerűen” megnőtt a versenyző, vizsgázó rottik száma. 5-6 kutya is bemutatkozott egy versenyen, úgy hogy tízezer rottweiler született egy évben. Nézd meg az albumot, van néhány írás erről az időszakról!!!Nézd a neveket, kennel neveket! Kit ismersz? Ki maradt meg? Kikhez, mely kutyákhoz köthető a mostani állomány? Milyen tenyésztés irányítás, tenyésztői elképzelés eredménye a mai állomány?Van jól szervezett tenyésztői klub? Van tenyésztés irányítás? Van nyilvános adat? Van kiépült kutyaiskolai hálózat? Van segédképzés? Van bíróképzés? Van bármilyen szakmai rendezvény , ahol a központi „szereplő” a rottweiler fajta? Ezek nem költői kérdések, egy szóval megválaszolható. Nincs.
2011. Megjegyzésem a téma kapcsán:
Időnként úgy alakul, hogy néhányan szeretnék, ha minden bajnak okozóját, bennünk látná mindenki. Ilyenkor születnek a névtelen, bátor írások, melyek arról szólnak, hogy mennyire akadályozva volt mindenki, hogy eredményes kutyás lehessen. A csillagok állása, a rossz hangulat, a csúnya rossz, bácsik nénik tehetnek erről, de még véletlenül sem az írogatók, akik az elmúlt években kitartóan tevékenykedtek, a saját maguk hasznára, még gondolatban sem a közösségért. Szóval a kialakult helyzetért nem mi vagyunk a felelősek.  Nagyon sok társadalmi órát ledolgoztunk, különböző pozíciókat vállalva, amit mindig végig is csináltunk, ha hagyták. Bizony egy Klubra se csuktuk rá az ajtót!, de a „Klub” megpróbált minden eszközzel kizárni , elhallgattatni  minket. Volt fegyelmi, tagsági viszony megszüntetése, területi csoport feloszlatása, visszahívás a vezetőségi tagságból stb stb. Valójában ezek csak apró bosszú hadjáratok  voltak, tenyésztő társainktól, kutyásoktól.   Erőfitogtatások, hogy csak  azért is megmutatja nekünk mindenki , "én különb vagyok", jobban tudom, nagyobb "hatalmi" befolyással rendelkezem.
Ezek min-mind jogtalan lépések voltak és rendre be is bizonyítottuk, hogy amit mondunk az úgy is van. Minden hadjárat a nyílt, őszinte véleményünkért indult el. Pedig mi csak szóltunk, időnként megfogalmaztuk sok ember gondolatát, ami a szervezeti élettel függött össze. Pozícióban is „csak” ennyit tettünk, végeztük, majd később már csak én végeztem az elvállalt feladatot. Mindig felvázoltuk a helyzetet, szakirodalommal érveltünk, hol valami mellett, vagy valami ellen, amit hibás lépésnek gondoltunk.  Ezzel párhuzamosan megfogalmaztuk a saját tenyésztési elképzeléseinket is. Le is mertük írni, közzé is mertük tenni különböző kutyás szaklapokban, névvel nyíltan vállalva a véleményünket !
Ma már sok esetben kutyák bemutatásával érvelünk. A számítógép és a net-segítségével fel is dolgoztam, közzé is tettem, minden eredményünket. Ezzel párhuzamosan, rengeteg szervezettel, klubbal kapcsolatos anyagot is közzétettem.  A tények makacs dolgok. Tessék arra koncentrálni és aztán lehet elgondolkozni!
Lehet nevesíteni a Klub vezetőket, a vezető hangadó tenyésztőket, vagy a csendben építkező tenyésztőket. Aztán lehet hozzátenni, az adott időszak kutyásait is. Ki milyen eredménnyel vezette a klubbot, ki vitte anyagi csődbe a szervezetet, ki kezdte és ki folytatta?  Ki nem vonta felelőségre?
Ki mit tenyésztett, hol tart ma a tenyésztésben? Milyen pozícióból menedzseli a tenyészetét? Kell -e hozzá pozíció, vagy csak elég a kutyák teljesítménye? Hmmm. Sok kérdés, de mindre ott a válasz, csak tessék nyitott szemmel látni és kutakodni.