Állami elismertség....

A MEOE, a rendszerváltást követő években úgy átalakult, hogy minden szakmai dolgot átadott és rábízott arra, akit érdekel és tenni akar érte. Sorra alakulhattak az önálló szervezetek, önálló gazdálkodással és önállóan kialakított belső szabályzatokkal. Nevében nem, de tulajdonképpen egy szövetségi rendszert alkottak a MEOE szervezetei, már a kilencvenes évek elején.  A közgyűlés által is kimondott hosszú távú cél a tényleges szövetséggé válás volt, ami azért nem valósult meg akkor, mert ehhez a szervezeteknek kivétel nélkül önálló jogi személyiségű szervezetté kellett volna válnia.  

Sokan akkor se tudták ezt bevállalni. Nem volt rá anyagi fedezetük, és a személyi feltételek se voltak adottak. A kis klubok, kis létszámú fajták tulajdonosai nem tudtak volna szervezett keretek között fajtát gondozni, hiszen arra nem volt lehetőségük, meg még ők is ismerkedtek a fajtával. Frissen kezdtek bele a tenyésztésbe. Nekik a MEOE központ volt a bázis, a nagy kalap révén minden szolgáltatáshoz, előnyhöz hozzájutottak, amit a nagy létszámú fajták tenyésztői már megteremtettek.

Aki fajta gondozni akart, az megtehette régen is, és ma is tehetné.  Nincs semmi akadálya, a szakmai, a fajtát előre vivő tenyésztésnek! Elvben! A gyakorlatban, viszont egy tenyésztői klubnak pénzre van szüksége a működéshez. Anyagi forrása a beszedett tagdíj és egyéb, saját tehetségéből összegyűjtött pénz vagy tárgyi eszközök. Központi pénz nem áll rendelkezésére egyik szervezetnek sem, bár a MEOE meghitelez egy sor dolgot, de azt számonkérés követi és el kell számolni vele. Mint tudjuk a pénz az nagy úr, így az álmodozáshoz bizony sok pénz kell, amit a tagoknak kell összerakni.

Rottweilerben ez például rendre meg is történt, nagyon komoly pénzek gyűltek össze, lévén, hogy divat fajtává vált, sokan tartották, szaporították és egy szűk réteg tenyésztette is. A tenyésztői gondolkozás elterjedését gátolta, hogy a MEOE elnökség engedett a pénz nyomásának és kitalálta a tenyésztők konkurenciájának rendszerét. A kimondott szándék a tájékoztatás volt, de a gyakorlatban a több bevétel elérése volt a cél. Hogyan? Létrehozta a felülbélyegzett törzskönyv intézményét. Ezzel lehetőséget adott, a szigorú szelekció kikerülésének. Igaz ezt dupla szolgáltatási díjért tette, így büntette azt, hogy kiállításra, tenyész szemlére, felkészülésre nem költöttek a kutyások. Később megfejelte ezt a kitalált rendszert azzal, hogy a véletlen jobban sikerült, de felülbélyegzett törzskönyvi bejegyzéssel született utódokat, kritika nélküli tenyésztésbe vehették. Sőt, akár a Ch. (champion) címig eljuthatott.  

Bizonytalan származással, rejtett hibák tömegét hordozva, tízezrével szaporodott a rottweiler állomány is. Ennek eredményeként generációk sorában rögzítve lett számtalan tenyésztésből kizáró, súlyos hiba. Mára nyomon követhetetlen az ebből származó állomány, de a fajta népszerűségének, munkaképességének csökkenése nyilvánvaló.

Nem csak a rottweileres szervezeteknek, de a MEOE központnak is, hatalmas bevétele volt a fajtából. Egyszer készítettem egy statisztikát, hogy a törzskönyvezésből, kennel név kiváltásból, átírásból, tagdíj részesedésből mennyi pénz folyt be a MEOE központba, tizenegy év alatt! 50.000.000 forintot meghaladta!  Ami hatalmas összeg, főleg úgy, hogy ebből egy forint nem fordítódott a fajtára, szakmai dolgokra! Tanulni, tájékozódni, minden tenyésztőnek önállóan kellett. Hiszen muszáj volt erre költenie, ha versenyben akart maradni. Kiállításon győzni, championátusokat szerezni folyamatosan nem lehet véletlenszerűen. Ráadásul a garanciális kötelezettséget, csak a tenyésztőkön kértek számon, hiszen náluk drágább volt egy kölyök, mint a nagy átlagnál. Kevesen is vállalták a tenyésztés rögös útját. Aki mégis megtette, bizony céltáblává vált! A kezdeti sikereket, örömöt hamar felváltotta az irigy kritikusok furakodása! Mit tett eközben a többség? Rombolt, szerepelt, élvezte a fajta népszerűségének előnyét, hogy neki semmit nem kellett tenni, csak a kicsinyke pénzét kivenni, ha szaporított, vagy büszkélkedni kellett a megszerzett címekkel!

Ma már nincs hatalmas bevétel, se klub, se központi szinten. Oka? Rossz gazdálkodás, elmulasztott, félvállról vett ellenőrzés, szakmaiatlanság döntések sorozata. 1993-tól minden soros elnök, vezetőség után, csalás, hazugság, anyagi csőd maradt. Mi ebből a MEOE elnökségének a felelősége? Az, hogy elmulasztotta, a vezető személyek számonkérését! Miért nem kérte számon? Miért is tette volna? Főleg hogyan? Bárkinek elhitték, hogy ő egy ártatlan áldozat. A MEOE központ bevételeit a klub anomáliái, eltapsolt milliói nem érintették! Nekik a törzskönyvezés, a kiállítás rendezésből befolyó pénzek pont elegek voltak, hiszen messze meghaladták a tagokra fordítható, önálló klub bevételeit.  Mindenki azt gondolta, mindig így lesz, a tejjel mézzel folyó Kánaán megérkezett, forrása kiapadhatatlan.

Nincs így, mint látjuk, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Mivel minden szervezet önálló, egyiknek sincs hatalma a másik felett, így a fajtagondozó szervezetek nem működhettek országos és mindenkire érvényes szabályzatokkal. Van egy minimum, amire ajánlásokat tehetnek a fajtagondozó klubok, de nagyon kell lobbizni azért, hogy az meg is valósulhasson.

1. Kiket kell meggyőzni?

2. MEOE elnökség, bírói testületek.

3. Aztán szépen sorban a bizottságok és szervezetek elnökeit.

4. Amikor őket meggyőzték van esély a szabályzat megváltoztatására, amit a kutyásoknak is tudomására hoznak, mint kötelező érvényű szabályt. Ők nem is nagyon tiltakoznak, mert hiszik, hogy ők mindent be is fognak tartani. Tiltakozni a tenyésztők szoktak, mert ők már gyakorlatból tudják, hogy azért nem olyan egyszerű kérdés ez. Egy szabályzat megalkotása nagyon kevés az eredményes tenyésztői munkához. Minden döntéshozatalban, a sor legvégén a tenyésztő áll, akit mindenki árgus szemmel figyel. Miért ez a nagy figyelem? - Azért, mert a neve köztudatban van. Ezért neki kiemelten nehezíteni kell a dolgát, mert olyan renitens, hogy merte a tenyészetét fogalommá tenni, eredményes kutyáival.

Nem emlékszem pontosan mikor, (1998-2000 kb.)  de a MEOE elnöksége szép csendben minden döntést a vezetők hatáskörébe utalt, megtartotta a törzskönyvezés és a hozzá kapcsolódó összes bevételt. A szponzori pénzek fölötti döntés joga, a reklám bevétel, a CACIB -ok, CAC-ok bevételének egy része az övé. A külföldi kapcsolattartás az övé. Ám ez nem a Kinológiai fejlesztésére fordítódik, csak önös üzleti érdekek vezérelte akciók látszanak. A bírói testületek, teljesen önállóik, semmi szakmai kontroll nincs felettük, igy semminemű kritika meg nem érinti őket, hiszen csak ők a képzett szakemberek! Mindenki más amatőr, elfogult laikus, tartja a közbeszéd.

A MEOE elnökség, a bírói testületek azt tesznek, amit akarnak, amihez csak kedvük és tehetségük van.  Mindezt azért tehetik, mert a tagoknak nincs beleszólása semmibe. Szólhat, meg beszélhet, de senkit nem érdekel. A tagok így ellenállnak, kinek-kinek ez mást jelent, passzív vagy aktív ellenállást. Rottweilerben mára teljes érdektelenség van. Egy szűk réteg azért mindig van, aki próbálkozik, és a tenyésztést bevállalja, de az nem közösségi, csak egyéni szinten jellemzőbb inkább.

Most ezt az egész rendszert át kellene adni, egy államilag elismert szervezetnek, amelyik semmi mást nem akar, mint hatalmat, a vele járó pénzzel.  Ezt én hibás lépésnek gondolom, mert eddig még mindig úgy volt, hogy átvették a szakma jegyében, aztán szembesültek a valósággal, hogy valójában pont a szakmára nincs pénz. A következők, akik szembesültek ezzel a ténnyel, ugyan azt csinálták, amit az elődiek.  Csalódottságukban, loptak, csaltak, hazudtak. Miért kell mindig ugyan azt az utat járni? Miért nem akarja senki tudni, mire is ácsingózik?  Miért kell évtizedeket várni, hogy minden új rájöjjön, nem ezt a babaruhát akarta?

Ha gondolkozó, tisztességes emberekre lelnénk- nekünk, tagoknak- nem kellene átszervezni az életünket, egy újabb hülye, légből kapott ötlet miatt. Na de hogyan lehet tudást tölteni a fafejűek, üres agyába? Hol lelhető fel a gondolkozó, okos, tisztességes, kellő tapasztalattal rendelkező ember, aki a közösségért dolgozna, akár évtizedeket is? (2013.) 

A rottweiler bátor kutya.

A magabiztos, érdeklődő kiskutyát, aki érvényesíteni akarja az akaratát, azonnal dominánsnak kiállják ki. Ezzel szemben fontos elfogadni, még ha az is lenne, a néhány hónapos eb támaszra szorul. Egyedül nem tud megoldani komoly helyzeteket. Sem fizikailag, sem szellemileg nem képes rá. Nem lenne önálló természetes közegében, ős kutyaként sem. Családban, falkában élne, hiszen kora szerint, még nem járhatna vadászni a szüleivel. 

Háziasított kutyaként, az ember neveli, formálja a saját igényei szerint. A városi élet, a nagy forgalmú utak, az emberi szabályok betartása kihívás a kutya számára, az ember segítsége nélkül nem tud eligazodni. Lehet, hogy képes lenne egyedül is megtanulni, de részben veszélyes és részben tilos! Előljáróban fontos megjegyezni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy „átmegy a falon”. Az inkább vakmerőség, nagy hiba lenne a kutya részéről! Bár kölyök kutyánál ritkán szokták mérlegelni, hogy vajon bátor-e, de elhangzanak ilyen megjegyzések, hogy de bátor ez a kiskutya, vagy az ellenkezője is, hogy hű, ő fél. Mindkét esetben a gazdira hárul a feladat, hogy segítsen az ebnek kihozni magából a legjobbakat. Hogyan? Úgy, hogy szocializálja a kutyát, azaz hozzászoktatja a környezethez, amiben él, megtanítja milyen viselkedést vár el tőle a közös élet során.

Ennyire egyszerű!

De tényleg ilyen egyszerű?! Bizony nem mindig egyszerű, mert mint az élet más területein is, sokféle tanács, megoldás van egy- egy helyzet megoldására. Van aki a legjobb szándéka ellenére sem boldogul. Picit elkanyarodva, visszaemlékszem én hogyan tettem.

Kezdő kutyásként az egyik kutyasétáltató csapathoz csatlakoztam és az ott levő felnőtt, gyakorlott kutyások tanácsát követtem napi helyzetekben. Ebből ki is derül rögtön, hogy indulásként nem neveltem kölyök kutyát, a már felnőtt kutyával járó feladatom adta a helyzetet. Kutyaiskolába is jártam, mert apám ott pallérozta a kutyát és természetes volt, hogy én is ott tanulok. A kutyaiskolán az oktatók tanácsait követtem, aztán később elolvastam minden létező írást erről a témáról. Kevés volt abban az időben, de már akkor is voltak eltérő nézetek és tanácsok. Ami jól hangzott, amit, eltudtam fogadni azt alkalmaztam, ami már hallomásra is taszított, hát még az úgy képzett kutya látványban is borzasztó volt, na, azt azonnal elutasítottam. Szóval felnőtt kutyával kezdtem kutyázni így amikor egy kölyök kutya nevelésére vállalkoztam bizony újra kellett tanulni mindent.

Aztán minden újabb és újabb kutya felnevelésével, tovább kellett tanulni. Voltak jó megoldásaim, meg rosszak is. De egyszer csak működött a dolog. Összeszoktunk a kutyával, én megszerettem, ő is engem és már tudtuk is, ki mit vár a másiktól. Így utólag, azt hiszem, szerencsém volt, hogy jó kutyákon tanultam és jó oktatóim voltak. Ma már elég jól eligazodom, de minden új kutya nevelése, nekem is kihívás, feladat, hiszen minden kutya más és más. Vannak általános elvek, de naponta sok apró helyzetet kell jól megoldani. 

Egy idő után eluntam a sok vitát, mert mindenki a saját igazát hajtotta. Eljött az idő, amikor tanulni kellett, mert önálló elképzeléssel szerettem volna kutyázni. Továbbra is cél volt, hogy  egy élhető, de munkában is mérhető teljesítményt nyújtó kutyánk legyen. 

Kiképzés vezetői tanfolyamra mentem. Legyen itt az idevágó szakirodalom néhány eleme a bátorságról és az ijedősségről! 

36 évre visszanyúlva egy idézet: 1987-es kiképzésvezető tanfolyam anyagából egy részlet. Ezt akkor így oktatták.

A bátorság, az egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság, ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban. 

A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson. A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében/ de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.

Ingerküszöb

A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől. Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani. Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe. Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető. Ez megmutatja nekünk, hogy a természetesen szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van."

Talán nem mindenkinek egyértelmű, ez egy alap, ami kell, kötelező, magától értetődő természetesség, amit a felnőtt kutyától várunk el, bátor legyen.

Fotó: Xenia S' Gaius 7 hó Siroccó Era 4 hó 

Crisztosz, Gabi, Arnold, Dávid, Gigi 

De a kölyök rottweilernél is meghatározhatóak azok a viselkedésjegyek, ami a fajtánál alap elvárás! Persze nem minden rottweiler felel meg ennek a kívánalomnak, mert nem minden rottweiler születik automatikusan bátornak és kivállónak! Ezért az embernek kell tenni, sokat és sokszor! Nem elfedni a hibát, a nem kívánatosat, de olyan kutyát tenyészteni, amelyik a természetesen öröklőtt, kívánatos tulajdonságoknak birtokában van. 

Ma, most az alap tézisek nem változtak, csak a kutya kiképzése lett korszerűbb. Ugyan ezek érvényesek, de a kép, már sokkal árnyaltabb és sokkal többet tudunk a kutya viselkedéséről is! A fenti kérdésekkel, meghatározásokkal a kiképzés során találkozhatunk, hiszen a felnőtt kutyát szeretnénk kiképezni és hatásosan használni a védőszolgálatban. Viszont az általános viselkedésre is igaz minden, amit az idegrendszerről, a kutya taníthatóságáról, családba illesztéséről megtanulhattunk! A kölyökkori magabiztosság, kiegyensúlyozott idegrendszer a természetes. A félős, pánikoló kutya "javítható", de nem a félelmében előre támadó kutya a cél, MA SEM! 

 

A rottweiler más kutyákkal is jól kijön

Családban vagy barátként fotókkal bemutatva.

 Dalma, Nimród, Sziszi , barátok , sétapartnerek voltak hosszú ideig.

Farina , Ali-családtagok ketten

 Urquelle. Lédi-családtagok ketten

Zeusz és egy játszópajtás

Niko,+ családtagok ketten

Ritter +családtagok ketten

Vitó -vendégségben

Bo,+ családtagok ők ketten

Süti, Dorka, Gerda, Suny, Melinda, Carlos 2010.

MEOE ......avagy a változások kapcsán

Két ember, akik vérbeli kutyások, szeretik és értik a mesterségüket. Jó szakemberek és jó emberek! Nézd a sok mosolygós, vidám embert! Az ilyen szemináriumok megmutatják, hogy miért érdemes neki kezdeni a kutyázásnak. Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni, önként és dalolva, tömegek fognak követni.

2012.május 26-27 Peter Scherk szeminárium Komárom. A képek forrását nem leltem meg, mert már nem nyilvános, vagy törölve lett.

A bevezető mondatok egy létrejövő vita nyomán megfogalmazott gondolataim. A szokásos ostorozás volt a beszélgetés középpontjában, hogy a tenyésztők nem tesznek vizsgákat és semmilyen erőfeszítést a fajtáért. Valakik nem elég elhivatottak, ezért kényszeríteni kell őket, kötelező előírásokkal. Sőt az FCI tagság is felesleges rossz, azért sem érdemes a MEOE-hoz tartozva kutyázni. Miért nem értek egyet?

Így érveltem. Nézzétek meg a képeket és szálljatok magatokba! Két ember, akik elkötelezett kutyások, szeretik és értik a mesterségüket. Jó szakemberek és jó emberek! Nézd a mosolygós, vidám arcokat! Az ilyen szemináriumok megmutatják, hogy miért érdemes neki kezdeni a kutyázásnak. Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni, önként és dalolva, tömegek fognak követni. Nincs ez másként a kiállítások világában sem! Nem kell görcsölés, nem kell kijelölt hatalom, ha érted a szakmát és át is tudod adni mosolygós tömegek fognak követni.

Itthon egy rossz, torz értékrend uralkodott el, ami önbizalom hiányból, tudás hiányból, hiúságból táplálkozik. Ne legyél lusta tájékozódni, az országot behálózó szervezetekről. Ezek, önálló szervezetként alkotják a MEOE-t. Az alapszabály, a szervezeti működési szabályzata szerint megkülönböztettünk jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket, szerződött partnereket. Legnagyobb szerződött partner az MKSZ.  Ám számtalan kutyaiskola, több szervezet volt szerződött partner ezen kívül. Sok -Sok ezer ember, akik a kutyatenyésztés révén létrejött MEOE -hoz kapcsolódva kutyázott. 

A szervezetek, iskolák stb. egyszerű tagjának fogalma sincs, hogy a szervezeti keret, a hagyományok, a több évtizedes munka tette lehetővé, hogy ő a hobbiját űzheti. (113 év) Arról sincs fogalma, hogy a nemzetközi versenyeket az FCI kerete miatt rendezheti meg. 

Azt a többség talán hallotta, hogy a Nemzetközi kiállítások a MEOE-hoz köthetők, no meg a CAC-ok is. Azt is tudja talán, hogy hivatalos vizsgán és versenyen, csak olyan bíró bírálhat, aki az FCI rendszerben, mint bíró le van jelentve. Amint, az FCI TAGSÁG MEGSZŰNIK, nem csak törzskönyvezés nem lesz, de vizsgázás, versenyzés, nemzetközi szinthez kapcsolható sportolás sem lesz. Hiszem FCI bíró nem bírálhat disszidens szervezetnél. Márpedig a Kinológiai csúcsszerv nélkül, mindenki disszidens szervezetnek számít. Hiszen, az FCI tagság nem átruházható! FCI tagsága csak a MEOE, mint egyesületnek van. Állami kijelölés révén, nem lehet egy másik Kinologiai Szövetségként lecserélni és átvenni a MEOE helyét a nemzetközi szervezetben. Sokan szoktak azzal érvelni, hogy az FCI-n kívül is van élet.

Igen van. Csak hogy az FCI a legerősebb és a legismertebb, a fajtatiszta kutyatenyésztésben elért eredményei tiszteletre méltók. Az ehhez kapcsolódó sport, verseny, kutatások, mind-mind a kutyák jobb megismerését és barátként való tartását teszik lehetővé. Picit meg kellene ismerkedni a fajták útjával, kilépni abból, hogy az emberek személyes érdekei mit diktálnak. A kutyatenyésztés, a fajtatiszta kutyák sorsa lesz bizonytalan, ha kikerülünk a nemzetközi vérkeringésből. A fajta érdekében végzett, minden eddigi munkánk kárba vész, értékét veszti. Nem az FCI az oka, hogy hibás kommunikáció, évtizedesnél több, jellemzi a szervezetünket. Sőt az egész fajtatiszta kutyatenyésztést. Nem csak tűzoltás kell, de szemléletváltás és nagyon kitartó szakmai munka, ami helyre hozhatja a károkat.

MEOE Rottweiler fajtaszakosztály eseményei

Kalandozzunk egy kicsit a múltban. Amikor 1989-ben Faussner úr nálunk járt, volt lehetőségem vele szakmai dolgokról beszélgetni,( profi tolmács segítségével) erős elhatározás született meg bennem, hogy kihasználva a pozícióm adta lehetőségeket, mindent megteszek a jobb, használhatóbb, szebb rottweiler állományért. Nem csak a saját kutyáimért, de a közösségért is tevékenykedve. 

Éles határt vontam a közösségi és a magán kutyázás között. 

Nem szerettem volna abba a hibába esni, amit az elődök elkövettek, hogy csak arra használjam a pozíciómat, hogy az éppen aktuális, meglevő kutyámat sztároljam és toljam előre. A Rottweiler Fajtaszakosztály sem szervezeti formában, sem anyagilag nem volt független a MEOE-tól, így be kellett tartani a mindig aktuális szabályokat. Nem volt könnyű elfogadni, hogy sok mindent nem lehet,  hogy minden szakmai dolog pénzbe kerül. Bizony az anyagi lehetőségeinkhez mérten nagyon-nagyon sok pénzbe! 

Azt gondoltam, hogy az emberek azért nem tudnak jobb munkaképességű, szebb kutyákat tenyészteni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezt hogyan is érhetné el. Sok hamis, félrevezető információ keringett kutyákról, tenyésztőkről, a pletyka szintű jólértesültség mérgezte a rottweileresek egymáshoz való viszonyát. A kiállítások világában a póráz végén levő ember nagyobb súllyal számított, mint maga a kutya.

Számomra döbbenetesen gyenge formájú és képességű kutyák kaptak győztességet, előztek meg jobb kutyákat. Minden időben, így éli meg az ember, hiszen a saját szemével, ízlésével, tudásával vesz részt az eseményekben. Én sem gondoltam másként, mint addig mindenki más, hogy megérdemelten nyertem a kiállításon. Véletlenül elcsípnem egy megjegyzést, hogy csak azért lettem én az első és kapott a kutyám HPJ címet, mert én vagyok a szakosztály elnök. Ezen erősen elgondolkoztam, rácsodálkoztam a megjegyzésre, rosszul is esett. A kutyám szép, megérdemelten nyert, őszintén hittem. Tudtam érvelni is, hogy miért, ezért csodálkoztam, hogy ezt más nem látja meg. 

Valójában senkit nem érdekelt a kutya és a szakma, a pletykaszintű jól értesültség fontosabb volt, de ez csak egy jóval későbbi felismerés lett. A kutyaiskolán nem volt elismertsége a rottweilernek, mert kevesen fordultak meg ott tenyésztők, de a rottweiler tartók közül sem sokan, heti  rendszerességgel. Többen olyan fajtákból váltottak át rottweilerre, ahol muszáj volt dolgozni a kutyákkal, ha valaki előre akart jutni. Mindenki örült, hogy a rottweiler magától jó és nem kell kötelezően iskolába járni. Viszont az elhagyott fajta képviselői, szakemberei továbbra is rendelkezésre álltak. Kiképzők, segédek, munkabírók, küllembírók döntően német juhászkutyás, dobermannos, boxeres volt.  

Dicsekedni persze jöttek időnként, a szép, kiállítási győztes kutyáikkal rottweiler tenyésztők is, az iskolára, de abban az időben a kiállítási cím elég volt a tenyésztéshez. 1989, ebben is változást hozott. Ettől az évtől kötelezővé vált a tenyész szemle a tenyésztéshez. Volt egy általános, minden fajtára érvényes tenyésztési, tenyész szemle szabályzat, de adott volt a lehetőség, hogy a Fajtaszakosztály ennél többet és szigorúbbat írjon elő a tagjai számára! 

Csakhogy a szigorú szabályok bevezetése nem volt egyszerű, mert  szükség volt a tagok beleegyezésére, közgyűlési határozatnak kellett jóváhagyni. 

Legyen, gondoltam és megszerveztem a közgyűlést. Végig vittem és elfogadtattam a közgyűléssel az általánostól eltérő, a fokozatosságot betartó, tagjaink számára kötelező, az általános tenyész szemle szabályzatot kiegészítő javaslatunkat. A MEOE felsőbb vezetése soha nem akadályozott meg ebben, hiszen nem is tehették, mert a belső szabályzók szerint jártam el, pontosan követve az SZMSZ és az Alapszabály által előírtakat! Nyílt ellenállás soha sem volt, de áskálódás, az ajánlás megkérdőjelezése, degradálása annál inkább.  

Csakhogy ezek a szabályok kizárólag a Fajtaszakosztály tagjaira vonatkoztak. Akik nem voltak a tagjaink, vagy más szervezet rendezvényén vezették fel a kutyáikat, az általános tenyész szemle előírás szerint kaptak tenyészthető minősítést. Sírdogálhattunk volna, hogy így nem érdemes, mert ha nem mindenki számára kötelező, nem is érdemes így csinálni, de meggyőződésem volt, hogy ha jó példával járunk elől, előbb-utóbb lesz változás. A pozitív dolgok kiemelésével, tárgy és tényszerűséggel, tájékoztatással, az emberek jó irányba terelhetők. Hittem erősen. 

Hamar magamra maradtam ezzel a hitemmel, mert mindenki csak addig tartott velem, amíg számára jól alakultak a dolgok. Az első nehézségek után, többnyire mindenki a könnyebb utat választotta. Nem vitáztam, nem veszekedtem, csak csalódottan vettem tudomásul, hogy lemorzsolódnak, más irányba keresnek boldogulást a kutyások. Kitartottam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni és a hitem szerinti szakmai utat követni. Vagy megcsináltam egyedül, vagy támaszkodtam azokra a kutyásokra akik a környezetemben kutyáztak, és így vagy úgy, de segítettek. Sok kutyás önzetlen munkája, segítsége kellett ahhoz, hogy anyagi bázis nélkül előre menjünk, fejlődjünk és azért mégis szakmai rendezvények, megmozdulások legyenek.

Mindig fizetni kellett a területért, a különböző szolgáltatásokért, eszközökért, a bíróknak tisztelet díjat és útiköltséget téríteni. Nehezen, de sikerült  jó gazdálkodással gyarapítani a közösség pénzét. Minden évben tételesen és pontosan elszámoltam. Soha nem kellett a MEOE-ra mutogatni, hogy bezzeg ő miattuk csúszok, hiszen a szervezet önálló gazdálkodást folytatott, önálló bankszámla számmal rendelkezett, a szabályosan vezetett házi pénztár pénztárkönyve, bizonylatai, napra kész és pontos információt adtak. Magától értetődő természetességgel, gondosan, precízen elszámoltam a rám bízott pénzzel és azt nyilvánosságra hoztam. Nem kellett számviteli szakembernek lenni ahhoz, hogy tudjam, mennyi pénzzel gazdálkodhatok és az mire elég. Költségvetés, bevétel, kiadás, egyenleg. Nem gazdálkodtunk milliós nagyságrendű pénzekkel szerteágazó vállalkozásból, így semmilyen apparátus nem kellett, hogy a szálak összefussanak és éveket várjunk a végső eredményre. Ma sem kellenek, aki ezt állítja hazudik és valamilyen oknál fogva meg akarja vezetni a klub tagjait.

Szóval, bár nem voltunk önálló klub tudtunk rendezvényeket szervezni.

Klub kiállítást 1989. bíró Willi Faussner NSZK 

Kiképzői segéd tanfolyamot 1989. ADRK -Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

Tenyész szemlét 1989.  bíró Willi Faussner-aki, amikor megtudta, hogy zajlik nálunk, nem írta alá a papírt, de lebírálta a kutyákat. Bírált -Vidák Lajos, Oláh Béla   

1990.  Klub kiállítást bíró Miklós Levente H  Tenyész szemlét 1990. 

Kiképzői és segéd tanfolyamot 1990. ADRK  Kiképzési főfelügyelő -Wolfgang Gaa

 

1991. Klub kiállítást bíró Willi Faussner NSZK  Tenyészszemle 1991. 

Voltak kiadványok :

Ismertető a rottweilerről

IPO vizsga szabályzat

Rottweiler Hiradó 

Összefoglaló beszámolót a közgyűlésre  A pénzügyi elszámolással együtt

Húsz évvel később így írtam erről az időszakról.

A szervezet taglétszáma 325 fő volt, és már akkor is, jellemző módon, a közgyűlésre 30 ember jött el.
Ugyan később a valóság ködbe veszett, de a harmadik év végére, sikerült némi nyugalmat elérni rottweileres körökben. Legalábbis a nyílt ellenzék befejezte az áskálódást, mert látta, hogy minden gond nélkül dolgozhatnak a saját szervezetük keretein belül, és senki nem tesz keresztbe a szakmai munkájuknak. Ám a barátaink, nem így gondolták.  Volt némi súrlódás közöttünk, mert tőlük ugyan olyan szigorúan megköveteltük a szabályok betartását, mint bárki mástól. Éles vitáink voltak, dysplázia és a tenyésztés kapcsán. Viszont a naivitásomra jellemzően, azt gondoltam értékelik azt a munkát amit elvégeztem. Hát nem. Súgtak-búgtak és szervezkedtek. Kijátszottak és megszerezték maguknak a pozíciókat, ami reményeik szerint pénzzel, hatalommal és befolyással jár.

Mindez miért kerül ismét szóba?( 2007-2009 között ) A mai események, a klub élet sikertelensége, a fajta népszerűtlensége, a negatív megítélés, az erre adott magyarázatok miatt, amik napirenden vannak napjainkig. Úgy tűnik, ez örök és változatlan. 

Egy jellemző beszélgetés a múltból. 

X- ÍRTA- Az én utópiám: 
1. Helyes szemlélet(a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban. 2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb  tenyésztői kört. 3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének 4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az ő-v fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán.

-  Válaszom
Ha túljutnánk az első ponton, meg is lenne a lendület, hogy a további pontjaid is teljesüljenek. 1980-óta nem sikerült ezen túljutni Azért azóta, mert akkor került be több import kutya és indult el a mennyiségi tenyésztés. Tegnap túlléptem a felvetéseden, pici iróniával fűszerezve, mert olyan sokszor és sok formában beszéltünk már erről, mégis mindig ugyan azt szajkózod. Különböző stílusú érveléssel sem sikerült rávenni arra, hogy ezeket az óhajokat, álmokat tovább gondold és a gyakorlati megvalósításban kezdj el gondolkozni. 

Lássuk pontonként:

1.Helyes szemlélet (a rottweiler értékrendjének tisztázása) a vezetésben, irányításban, szabályozásban.
Ez azért nem tudott soha megvalósulni, mert mire az adott időszak kutyásai, akik komolyabban gondolták, vagyis hosszú távra terveztek rottweileresnek maradni, mire valamilyen egységre jutottak volna, mindig jött egy sokkal okosabb kezdő aki mindent jobban tudott. Meggyőződéssel állította és gondolta, hogy a rottweileres világnak őt kell kiszolgálnia, azért vannak a rendezvények, hogy ő jól érezze magát. Mindenki azt képzeli, hogy a siker neki automatikusan jár. 

Azok a kezdők, akik tettek is a sikerért, azaz fizettek kritika nélkül, meg is kapták az előnyöket. Kiállítási címben, munkavizsgában, reklámban, ilyen olyan címekben, ami azt igazolta vissza, hogy ők tuti kutyások, ők tudnak a mindent legjobban. Az ő kutyájuk az a minta, amire fel kell építeni az egységes szemléletet. Mivel nem volt még kialakult közösség és a vezetőség is a pénzre hajtott a szakma helyett, sose valósult meg sem az irányításban, sem a szabályozásban az egység és nem fogalmazódott meg a rottweiler értékrendje sem. Mindenkinek az volt az értékrend, amit az adott kutyája képviselni tudott. A következő kutyánál, akár homlokegyenest módosult az addigi meggyőződése.

2. Ez a helyzet kialakítana egy szakmaibb tenyésztői kört.
Kialakult egy szakmaibb tenyésztői kör, hiszen nagyon sokan frissítettek, messzire utaztak, kiváló kutyákkal fedeztettek és sok genetikai érték kutyát importáltak.( 1990-es évek ) 

3. Ebből a tenyészetekből, használhatóbb kutyák születnének
Hiszed nem - e, de sokkal jobb lett az állomány. Na nem a munkaképességben, mert azzal senkinek nem volt gondja, mert az akkori kiképzői szakma, a bírók, mind azt harsogták Q...jó, jaj, de szuper és kritika nélkül adták a tenyészthető címeket. Sőt! Verseny és vizsgaeredményeket! Nem csalással, csak enyhe, kritika nélküli, gyenge eredményre is hatalmas ováció és reklám volt !

4. Ezen kutyák teljesítmény képesebbek lennének és elindíthatná a versengést ezen területen is... majd nagyobb tömegbázissal lobbizhatna az őrző-védő fajták közös bírói vizsga szemlélet változtatásán. 

Akik vakon és büszkén követték ezt az irányvonalat és el is hitték, olyan állománnyal rendelkeznek, ami kiváló, sem a régi sem a mai munkakövetelményeket nem tudja már teljesíteni. Ezen az nem segít, hogy most elhatározzátok, hogy másként kellene csinálni. Mert közben az ADRK háza táján is lezajlott egy és más, így mindent átütő és feljavító tenyész kutyák ott sincsenek. (ráadásul itthon is ugyan az van dögivel) Így, még egy jó darabig esély sincs lobbizni, mert tömegbázist teremteni így nagyon nehéz. Se tenyésztési kedv, se kutyázási kedv, se olyan csapat aki a fajtáról legalább pozitívan beszélne. Ti magatok se tesztek mást, csak siránkoztok. 

Válasz erre az érvelésre  
Az előző hozzászólásod közelebb van az én véleményemhez, mármint nem jutottunk túl az első ponton, így felesleges a 2-3-4 ről beszélni.
Az első pont azért nem tudott kialakulni, mert a körülmények (meoe: központosított kézi vezérlés, több fajtaklub) nem engedte, hogy öntisztuláson keresztül létrejöjjön egy fajtán belüli független közösség.
Nekem a szakmai tenyésztés nem a győztesekkel való fedeztetést jelenti, hanem alapismereteket, ami alapján a teljesítmény és küllem bíróktól függetlenül kialakul egy látásmód. De nem ugranék előre, mert ebben a rendszerben, nem ez a követendő. A siránkozás mellet én kutyázgatok, tenyészgetek, néha napján kiállítgatok, és ha követhető ügyről lenne szó, akkor létszámát tekintve is komolyabb csapatot tudnánk összerántani, mint a 20 éve épülő sikerklub.

Válaszom erre- MEOE, meg központosított kézi vezérlés, több fajta klub ..... Hazugságok tömkelege, amit húsz éve hajtogatnak különböző emberek! Személytől függetlenül egy általános magatartás, ami semmi mást nem hivatott eltakarni, minthogy a nagy lendülettel és nagy szájjal  beindított tuti kutyázás megakadt. Sem küllem kutyázásban, sem munkakutyázásban, sem közösségi szinten nem sikerült maradandót alkotni. Kellene valaki vagy valami, amire rá lehetne kenni miért is nem sikerült! Nem a MEOE, de a kutyások, a rottweiler tartók, tenyésztők, szaporítok nem akartak változást és tettek meg mindent, hogy saját érdekük érvényesüljön.

       

     

Nézd meg ezeket a videókat: Innen indultunk és felfele mozdultak el a dolgok, de csak egy viszonylag rövid időszak volt siker történet. (5-7 év)  Ez is csak néhány tenyésztő munkája és pénzáldozata révén volt sikeres időszak. Sok győztessel való fedeztetés bizony egy jobb állományt hozott, volt versenyhelyzet, és volt érdeklődés, kereslet a fajta iránt! A tenyésztők munkája révén sok remek kutya került szem elé, akik éltették a legendát. A tömegszaporítók meg termelték a kutyákat és egyszer csak ellepte a szemét a gondosan nyírt pázsitot. 

A szervezeti életben eközben meg csak az áskálódás, a közösség erkölcsi és anyagi kirablása folyt! Találjátok meg a személyi felelősöket, nevezzétek meg. Majd lépjetek tovább és próbáljatok úgy építkezni! Egy jó nagy tükör, hogy önvizsgálatot  lehessen tartani szükséges kellék lenne. Nem ártana némi tiszteletet mutatni az elődök felé sem, mert támogatást csak azoktól kaphattok akik hasonlóan szeretik a rottweilert, mint ti. Más fajtásnak nem szívügye, jobb rottweilert csinálni. Az idézett beszélgetés, ebben az időszakban zajlott >>> ITT  Majd 2011-ben végleg megszűnt a szervezet. 2009-től nem voltam egyik rottweiler klub tagja sem. Majd ezt az időszakot így foglaltam össze a saját tenyésztői tevékenységünk kapcsán.  ITT

2013-2016-ig Állami irányítás alá került az ebtenyésztés. Állam által kijelölt, Elismert rottweiler egyesület irányított. A MEOE szövetséggé alakult. 

MEOESZ > más szervezeti forma, más jogosultságok, önálló fajtagondozó szervezetek irányítják a tenyésztést. 2016-ban az állam kiszáll, ismét civil kézben az ebtenyésztés, a magyar fajták kivételével! 2016 végétől 2018 elejéig MÁRK tag voltam. 2017-ben befejeztük a tenyésztést. 

Rottweilerben kettő fajtagondozó klub van. MÁRK  és a HMRE