Előző almaink kapcsán voltak rossz tapasztalataim, innen-onnan, sőt mindenhonnan, a rottweilerekkel szembeni előítélet nyilvánult meg az iskolákon, a közbeszédben! Ostobaságok, amikről azt hittem, azon túl vagyunk már, mindenki tudja az igazat, a jót! Döbbenet számomra, hogy ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL EL KELL MONDANI, mert nem tudják vagy nagyon rosszul tudják! Ez a téma szorosan kapcsolódik a büntetés, erőszak, ösztönkezelés témakörhöz, ami a "görbe tükör" kapcsán felszínre került. Maga a téma örök, de egy ideje bosszant, hogy küzdeni kell a butasággal, az előítélettel, a hogyan etessem, kérdés után a második legfontosabb kérdés, hogyan büntessem!?
Amikor új családba kerülve, némileg átrendezik a család eddigi, megszokott életét, rendre jönnek a kérdések is. Megválaszoljuk, segítünk. A kérdések mellett mindenki elmeséli, „más” mit tanácsolt, mit mondott a fajtáról, milyen javaslatot tett, a problémák megoldására. Van, amivel egyetértünk, de bizony sokszor nagyon blőd tanács hangzik el.
A hülyeségből, mára hegyet lehetne emelni, a sok hasznos írás és tanács mellett. El is lehet tévedni az erdőben rendesen. Ezért leírtam, mi az, ami érdekes számomra az eseményekből, miként értékelem a kölyök viselkedését. Mi ösztönös kutya viselkedés és miként lesz ebből a tanult viselkedés. Mik azok az ösztönös képességek, amire a tanítást, a nevelést alapozhatjuk. Sikerült mindig bemutatni a jót, középpontba a pozitív megerősítés elvét helyezve. A jutalom, a motiváció, a dicséret fontosságát hangsúlyozva végig, hiszen egy kölyökkutyáról beszélünk, aki új családba, új környezetbe kerül és sok számára idegen és értelmezhetetlen emberi szabályt kell megtanulnia.
A büntetés nálam nem központi kérdés. Amikor kell, lerendezem és spongyát rá. Nem hordozom a sérelmeimet. Az ez irányú kérdésekre is megadom a választ, gyakorlatban is megmutatom, ha kell, de írni erről nem írtam részletesen a blogokban.
Most, erre is kitérek-e hosszú bevezető után. Mi van akkor, ha nem úgy működik, valamit elrontottunk, vagy a kutya egészen másként reagál, mint ahogyan szeretnénk? Vegyük figyelembe, hogy a jó és rossz fogalma mást jelent a kutyának, mint nekünk!
Hibázik és büntetnünk kell. Mert vannak cselekedetek, amit büntetnünk kell! A pozitív megerősítés elvéből sem hiányzik a büntetés fogalma, csak más megközelítésben írja le a tanítás menetét. Dőreség lenne azt gondolni, hogy hálás szívvel, a sok jóért, amit teszünk érte egyszer csak jó kutya lesz! Értelmes, érzelmes lény, okos és tanulékony, de azért kutya-azaz állat.
Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy fájdalom révén szerez tapasztalatot. (vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult. Évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel megvalósult a tenyésztési cél. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész munka kutya vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt.
Az agresszió, a fizikai büntetés, nem idegen a kutyáktól, mint ahogy nem idegen az sem, hogy fájdalom révén szerez tapasztalatot. (vadászás közben, verekedés közben a rangsor vitánál, vagy a terület, a család védelme során) A rottweilerfajta tenyésztése tudatos szelekcióval alakult. Évtizedekig egy nagyon erős, karakteres jellemű, őrző-védő kutya kialakításán fáradoztak elődeink. Nagyon, nagy sikerrel megvalósult a tenyésztési cél. Dominanciára hajlamos, erős, határozott, tettre kész munka kutya vált, a marha terelő, hajtó kutyából. Beköltözött a városba, rendőrségi szolgálatban, a család és az ember védelmében, majd az őrző-védő a sportban is helyt állt.
Mára jelentősen megváltozott az élet és durva, kérlelhetetlen kutyákra nincs szükség, sőt a zsúfolt városokban kifejezett őrző-védő hajlamra sem, már ami a mindennapokat illeti. Ám azért még ma is elvárás, hogy az őrző-védő kutyák a védőszolgálatban, vagy a házőrző funkcióban, munkakutya sportban helyt álljanak.
Mivel a fajta tenyésztése során, nagy hangsúlyt fektettek a fajta fizikai és mentális egészségére, munkaképességének megőrzésére, még ma is sok ösztönerős, jó munka kutyát találhatunk közöttük. Ezek meghatározott és jól körülírt képességek, amit az őrző-védő munkakutyáktól elvárunk.
Magabiztosság, határozottság, tettrekészség, erő, dominancia, keménység, harckészség, kitartás, kézben tarthatóság, irányíthatóság. vagyis, okos, az emberi irányítást elfogadó, családba beilleszthető, de ha kell, értünk harcba szállni képes kutya kell. Azaz ilyen is kell! Ezt képviseli a rottweiler, mit fajta. Ám ez nem jelenti, hogy minden egyede ilyen! Sok félreismert, félrenevelt rottweiler okozott balesetet, ez ártott a fajta hírnevének és komoly kampány indult a fajta ellen, ami itthon a mai napig tart.
A híresen jó őrző-védő képesség az, amiért a kívülállók, mumusként tekintenek a fajtára és a harapás, gyilkolási szándék rémképével, agyon ijesztik a kezdő tulajdonosokat. Össznépi, népbutítás nyomán, eljutottunk odáig, hogy hatalmas energiákat fektetnek bele, hogy a 7-8-10 hetes kölyökkutyát leszoktassák a morgásról és a harapásról. Ahogyan puhulnak, ahogyan veszítik el, természetes jó kutya, jó őrző-védő kutya képességeiket a rottweilerek, úgy sikerül ezt, egyre nagyobb számban kivitelezni! Elégedetten hátra is dőlnek, na, ugye! Csak, nevelés kérdése az egész! Csak részben az.
Határozott, domináns, magabiztos, vezető típusú kutyáknál nagyobb feladat a helyes egyensúly megtalálása. Könnyebb, kényelmesebb a gyámoltalan, lassúbb, megadó típusú kutyákkal eleinte, hiszen elég csak egy kicsit emeltebb hangon rájuk szólni, vagy egy kicsit odacsapni, és máris megadják magukat. Később ez határozott hátrány lesz, ha valaki többet szeretne a rottweilertől, mint hogy plüss kutya legyen és a fajta legendája alapján féljenek tőle.
Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is. Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra. Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, de csak ha muszáj! A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyészkutyának. De a kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait! Ám ehhez időre van szüksége!
Ez egy későbbi téma, volt róla szó és még lesz is. Most térjünk vissza a kölyökkori morgásra és harapásra. Sok kutya még ma is tartja a frontot és igyekszik kutya maradni, használni a természetes kommunikációra való képességét, morog, és harap, de csak ha muszáj! A mi kutyáink mindenféleképpen, hiszen mi ebben támogatjuk és ilyennek szeretjük, ilyennek neveljük! Ilyen kutyát választunk tenyészkutyának. De a kölyökkutya fejlődési üteme szerint, kialakul a gátolt harapás és az értelmes kutya megtanulja az ember szabályait! Ám ehhez időre van szüksége!
Fontos tudni, hogy nem csak dominanciából, de bizonytalanságból, védekezés képen, moroghat és haraphat, ha fenyegetve érzi magát! Az esetek nagy százalékában erről van szó! Főleg kölyök korban! Valóban domináns és uralkodni vágyó kutya kevés van.( többen vannak a falkatagok, mint a vezetők) Nem győzöm elégszer elmondani, hogy kár előre rettegni! Minden helyzetben irányítani kell a kutyát. Bizony sokszor fizikai és mentális erőre is szükség van! Gyors, erős, határozott, kitartó kutyánál nem elég egy, ejnye - ejnye. Határozott, céltudatos, hiszti nélküli büntetés, amit a kutya össze tud kapcsolni a „bűnnel”. Azonnal és ott, lehet, kell korrigálni vagy büntetni, de duzzogni és a sérelmeket hordozni felesleges!
A szemét felszedése, egy nagyon komoly gond (nekünk) és a jó orrú kutyának lépésenként egy kihívás. „Akarom, megszerzem, megszagolom, lenyelem! „ Lakótelepen, belvárosban, de még itt a kertes övezetben, parkban, erdőben, a szemét hegyekben áll. Baj is lehet belőle, ha egyiket másikat lenyeli. Vigyázni kell, de a szemét nem lehet központi esemény! Fújj rossz, mint mutattam több videóban. Mert nálam a tilos, a minden körülmények között tilos dolog, a fúj rossz! A szarban hempergés, a szar megevése, a szemét felszedése a földről a TILOS cselekedett! Mindig tilos! Nem súlyozom, hogy ez a szemét nem veszélyes, ez a szemét most nem érdekes, nem baj, ha eszi! Amit szemétnek látok azt tiltom azonnal, dörren a hangom fúj rossz! Ismeri pici kora óta ez mit jelent, nem hangzik el gyakran, de kellő súlya van.
A szimatolást, az érdeklődést nem tiltom, hiszen szimatolni, felfedezni, tájékozódni, megkóstolni ösztönös és természetes, a kutyának nincs keze, a fogával fogja meg a tárgyakat. Később a nyomkövető vizsgafeladat tanításánál, a szimatolásra, keresésre, kitartásra nagy szükség lesz, így nem tilthatok minden érdeklődést a kutyánál. Szóval nem megyek bele soha semmilyen küzdelembe! Nem harcászkodon, meg huzakodok a kutyával! Nem megyek az események után, de a nem kívánatos eseményt elkerülöm, megelőzöm. Nem lehet egy szemétből esemény! Jelentéktelen momentum! Nem veheted fel, mert én megtiltom és slussz –passz! Nem kell megmagyarázni a kutyának, hogy miért döntöttem így! Tilos és kész! Nem bírálhatja felül a döntésemet!
A torkánál, nyakánál való fojtogatás, rángatás mit sem ér, ha erős az izomzata, meg sem érzi (talán ma még igen, de kamaszon, felnőtten biztosan nem) Elérte a tárgyat, megszerezte (mert lassú voltam) Nem lökdösöm, nem fogom meg a szájában levő holmit és nem akarom kitépni onnan! Az tuti, hogy morogni fog, és ha nagyon erőlködök, akkor meg is harap! Mennél inkább durván kényszeríteni akarom, ő annál vehemensebben és dühösebben támad! Na, mi a dühös támadásig sose jutunk el, mert sem a morgásért, sem a védelmező odakapásért nem haragszom, hiszen tudom ez is egy ösztönös cselekedet. Hogyan képzeli el bárki is, hogy a morgásról le kell szoktatni a kutyát, mert az bűnös cselekedet? Hogyan lehet egy morgást tiltani, amikor az a kutyának egy kommunikációs jelzés, ösztönös tevékenység? A morgás szerepe, figyelmeztetés-„ne gyere közelebb ez az enyém (zsákmány, ennivaló), az én területem, én vagyok az erősebb! Ha közelebb jössz, harapok!”
Mi is az ember válaszreakciója erre?
Szintén „morog” válaszul(nem, nem mondja mérgesen) Ugyan olyan jelzéseket ad a kutyának, mint amit a kutya tesz. Közelebb megyek, mert én vagyok az erősebb, kell a te zsákmányod! Aztán hisztizni kezd, bizonytalanságot árul el. Beszél, csak beszél izgatottan hadonászik, mérges arcot vág, de eközben igen gyengének és határozatlannak mutatkozik. A kutya látja, azaz kiszagolja, hogy fél, bizonytalan! Nem lehet becsapni, bizony a tehetetlen dühöt jobban érzi, amit az ember palástólni akar.
Büntetni a kutyát bűnért helytelen viselkedésért kell és lehet. Dominanciát büntetni nem érdemes, csak akkor, ha valóban végig tudjuk játszani a meccset! Azaz helyes rangsort beállítani erőszakkal, csak az tud, aki maga is erős, domináns jellem, vagy ezt el tudja hitetni a kutyával!
Egy nő, a fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen.
Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, hatásos technikákat elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagából. Kiemelem két lábra vagy megrázom pofafogást imitálva, vagy fenéken billentem. Hirtelen, váratlan elég nagy inger, kizökkenti az éppen nem szeretem dolgokból, ez hatásos büntetés lehet. Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok. (nem hisztis, őszintén mérges)Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik!
Egy nő, a fizikai fölényét nem tudja bizonyítani a kutyának, kölyök korban is nehezen, de felnőtt korban egy 40-50 kg-os, erős jellemű rottweilerrel szemben szinte lehetetlen.
Marad a mentális erő, az ész, a vezető szerep biztosítása. Na, ez nem megy csak úgy magától, ehhez tanulni kell, hatásos technikákat elsajátítani a kiképzés elméleti és gyakorlati anyagából. Kiemelem két lábra vagy megrázom pofafogást imitálva, vagy fenéken billentem. Hirtelen, váratlan elég nagy inger, kizökkenti az éppen nem szeretem dolgokból, ez hatásos büntetés lehet. Nem beszélek feleslegesen, de őszintén és belülről, kívülről láthatóan dühös vagyok. (nem hisztis, őszintén mérges)Fontos, hogy a bizonytalanságból, félelemből eredő morgásért fenyíteni a kutyát csak olaj a tűzre! A kutya még idegesebb, még nyugtalanabb lesz, teljesen összezavarodik!
Mi megtudunk, küzdeni a kutyával? Akarunk egyáltalán küzdeni vele? Nem, nem akarunk és nem is tudunk! Szóval, ha nem akarunk vesztes pozícióba kerülni, csak olyan szituba menjünk bele, amit jól tudunk irányítani. Pl. Nem kell emelgetni, szorongatni a kutyát! Amikor korlátozni akarom, akkor korlátozom (állatorvosi vizsgálat) póráz, nyakörv, ha kell szájkosár segítségével és nem kérek elnézést tőle! Az ő érdekében teszem és nem ellene.
Kezdetben úgy nevelem, úgy irányítom, ahogyan az anyja, vagy a másik kutya tenné. Majd idővel azt is megtanulja, hogy az ember szokásai mások. Simogatás dicséret, jutalom, BESZÉD, hiszen a hangom is lehet simogató, kedves elégedett, na meg határozott, tiltó és büntető!
