2011. Morzsák a klub életéből, készülünk egy tenyészszemlére

Hogyan tegyél keresztbe másnak, miközben a szakmaiság látszatát igyekszel kelteni.

A MEOE Rottweiler Klub közgyűlése 2011. augusztus 31-én a szervezet feloszlatásáról hozott határozatot. Ezt, egy fórumon megjelenő beírásból tudtam meg. Váratlanul ért, hiszen az ezt megelőző hónapokban erről még csak említés sem történt. Persze nem kell ezt velem megtárgyalni, mert nem vagyok klubtag, így nem tartozik rám.
Ez rendben is lenne, ha a tenyészszemlék  dátumának, helyszínének  és lebonyolításának módját, nem a "Klub" határozná meg. Mivel kiharcolta magának a fajtagondozói státuszt, a klub által leadott éves terv alapján teszik közzé az időpontokat, helyszíneket.  Így lesz módja mindenkinek tenyészszemlén részt venni. Sehol másutt rottweilereknek nem tarthatnak MEOE tenyészszemlét, csak ezeken a helyszíneken és időpontban. Egységesen meghatározott, a klub vezetősége által leadott szabályzat alapján rendezik, amit a MEOE elnöksége elfogad.

Minden új vezetőség első és legfontosabb feladatának tartja, hogy ezt a meglévő szabályzatot megváltoztassa. Van is belőle vita, háború, békétlenség. Aztán csak-csak nyugvópontra jutnak a dolgok és kiszámíthatóan lehet készülni a tenyész szemlékre. Bár voltak rá utalások ez az új vezetőség(2009)nem változtatott azonnal, 2006-tól 2011-májusáig nem volt változás. 

2007-ben megszerveztem, lebonyolítottam egy tenyészszemlét, mert akkor is olyan volt a „klub” hangulat, hogy Pesten nem akartak tartani ilyen rendezvényt. Kizárólagosságra törekedve,  más szervezetnek sem engedélyeztek ilyent. Nekünk azóta, 2011-ben vált aktuálissá a tenyészszemle, mert szuka vonalon nem tudtuk tovább vinni a tenyészetünket, nem volt fedező kan, idegen megbizható vonalból. Ezért felnőtt szukákat vettünk, majd a kanunk után tartottunk meg  két szukát, egy kant. 2010. január, április. Mindhárom kutya felcseperedve megfelelt az előzetes várakozásunknak, így elhatároztuk, hogy tenyészszemlére, más megmérettetésekre is készülünk velük. A kant Viktor nevelte, képezte.  A szukákból egy a Győzőjé, egy az enyém volt. A 2011. évi terv kicsit meglepett, mert Budapestre nem terveztek egy tenyészszemlét sem. Tanakodtunk, aztán döntöttünk, hogy a legközelebbi helyszínt választjuk Dunakeszit. 2011. április 9-én Cintarella korban már elérte a minimum időt, így úgy döntött Győző, hogy felvezeti a tenyészszemlén. Röntgen, felkészülés, sikeres tenyészszemle. Lilu és Carlos még nem fért bele az időpontba, az ő tenyészszemléjüket őszre terveztük. Szintén Dunakeszire október 8-i időpontra.

Viktor kedves invitálásra már lejárt Dunakeszire tréningezni, ezért azt gondoltam én is csatlakozom hozzájuk. Liluval rendesen szerettem volna felkészülni, ezért Kalmár Zoli segítségével kezdtük el a munkát. Hetente 1-2 alkalommal autóztam Dunakeszire. Minden rendben ment, csiszolódtunk, tanultunk szorgalmasan.  Eből az alomból több kutyással folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, jártak hozzám, óvodába, a kezdő csoportba, ők is kedvet kaptak a munkához. Mivel formailag és viselkedésben is jó képességeket mutattak, gondoltam miért ne jöhetnének ők is a tenyészszemlére? Jöttek ők is a Zolihoz tréningezni. Nem volt tenyésztési szándékuk, de arra gondoltam, hogy ne legyen mínuszban a rendezvény, érdemes őket ide szervezni. Elvben hat kutyánál tartottunk. Azért elvben, mert csak akkor végleges szám, ha mindenkinek rendben lesz a röntgen eredménye.  Ez a vizsgálat még hátra volt akkor.

Váratlanul, előzetes értesítés nélkül megjelent a Klub honlapján, hogy a tenyésztési szabályzat megváltozott és kötelező érvényű lesz X időponttól. A szokásos huszárcsel, hogy mindenki dolgát megnehezítsék, elkaszálják az ellen oldalt, azaz mindenkit aki más elképzeléssel akar tenyészteni, mint ők. Kiszámítható volt, hogy tiltakozás lesz. Ment is beadvány a MEOE elnökségéhez. Semmi nem marad titokban, mert előbb vagy utóbb valaki mesél. Hozzám inkább utóbb jutnak el az információk, mert nem veszek részt a szervezkedésekben. 

Az emberi oldalát figyelembe véve, no és a MEOE szabályzatait, szervezeti felépítését, a hatályos törvényeket ismerve tudom, hogy ez nem így működik, ezért az első bosszankodás után: Biztos, ami biztos alapon rákérdeztem, és közvetlenül a szervezet elnökéhez fordultam, hogyan is legyen.
Egy fél mondattal sem utalt rá hogy amegszűnést tervezik és ne is reménykedjek, hogy a rendezvény meg lesz tartva. Sőt, a MÁRK  tenyészszemléjén való részvétel lehetőségét is nyugtalanul fogadta. Nem gyanakodtam, bár picit felháborított a válasz  ennek” hangot” is adtam de azért,  készültünk tovább.
Eljött a röntgenek elkészítésének ideje is. Döntöttem és nem utaztam át a várost, vittem ahová eddig is a kutyáimat. Röntgenek rendben, majd jött a tüzelés, tombolt a nyár extra kánikula volt, ezért Viktorral tréningeztünk tovább, amíg jön a hűvösebb idő és megyünk ismét Dunakeszire. Csakhogy  jött a derült égből villámcsapás! Megszűnt a szervezet, nem lesz tenyészszemle!  

Puff neki! Megijedtek, hogy 6 Siroccó kutyának tenyészszemléje lehet???? Inkább megszüntették a szervezetet? Vicces, de ez egyáltalán nem vicc. Eszükbe sem jutott, hogy önmagukon kívül másra is gondolhatnának, és úgy számolják fel a szervezetet, hogy senki érdeke ne sérüljön. Saját és baráti köreik kutyáinak most nem volt szüksége a rendezvényekre és a felhalmozott pénzügyi hiánnyal megterhelt Klubra sem. Nyilván hónapok óta tartó egyeztetés folyt, mire idáig eljutottak. 

Ezek után volt még egy fórumos hozzászólás. Nem volt tárgyilagos és több ponton hazugság volt, de pont elérte a célját, mert bántó volt nagyon. Olyan stílusban és hangnemben íródott, ami megszokott rottweileres körökben, amikor a szervezeti élet körül folyik a beszélgetés.  Nem tart régen „csak” huszonöt éve. Régen felvettem a kesztyűt, mert erős az igazságérzetem, így megpróbáltam tényszerűen érvelni. Ám, ma erre rendre azt a kritikát kapom, hogy minek magyarázkodsz! Nem magyarázkodom, csak átgondolom, újból és újból, vajon igaz lehet -e a vádaskodás. Talán rosszul kommunikálok, nem vagyok elég érthető, vagy talán túlságosan az érzelmeim vezérelnek? Folyamatosan a téma körül jár az agyam. Próbálom elhessegetni, de nem megy. Annyiszor, de annyiszor beszéltünk már róla, az nem lehet, nem tudják az igazat?! Tudhatnák, de nem érdekli őket. Csak a  sumákolásra, a sárdobálásra koncentrálnak.

Engem miért is érdekel ez az egész?

Azért, mert bosszantó, hogy minden egyes kutyámnál, véletlenszerűen pont úgy alakult, hogy nyugodtan kiszámíthatóan nem tudtam felkészülni egy tenyészszemlére sem. A részvétel, stresszt, rossz érzést okozott. Csalás, lefizetés nem az én utam, sose volt az, viszont zsarolni se hagytam magam soha! Ugyanabba estem bele minden kutyámmal, ritmikusan ismétlődtek a dolgok. 

Rita, Zami, Koxi, és most Lilu, hogy csak a sajátjaimat soroljam! Ilyenkor elgondolom, hogy nem véletlen, hogy az emberek nem akarnak tenyészteni! Én nem kérek baráti szívességet, nem kell mankó és elvtelen segítség. Kell korrektség, kell, hogy tisztán, kiszámíthatóan legyen esélyem felkészülni és ehhez ne kelljen szembeköpni a tükörképem, hogy meggyőződésem ellen tegyek bármit is.

Kapcsolódó írások 

ehhez kapcsolódik ez is,

http://tunde54.blogspot.com/2011/09/15-20-eve-tobb-vizsgazott-kutya-volt.html

majd természetesen a tenyésztés kérdése,

http://tunde54.blogspot.com/2011/09/miert-vetodik-ez-fel-miert-nem.html

majd a szervezeti élet, ami szintén a tenyésztéshez kapcsolódik,

majd a szerepem az eseményekben

http://tunde54.blogspot.com/2011/10/na-akkor-probaljuk-kitalalni-hogy-miert.html

2011.10.11. 

A levél tárgya a megváltozott tenyész szemle szabályzatról szólt. Nem a felvezetés, munkarész tartalma volt kérdéses számunkra, de a röntgenező orvosok köre volt szűkre szabva. Akkor még a két klub nem fogadta el egymás kijelőlt állatorvosainak listáját! 

Tisztelt Elnök úr! Kedves Z….

Szeretnélek hivatalosan is kérdezni, mi az álláspontod. A kutyásaimnak egy héten belüli választ ígértem, bízva a válaszodban. Nem válaszoltál ezért itt próbálkozom. Másolom a szöveget:

Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy Úzó-Ina almából, a mi két kutyánkon kívül még két szukás jár rendszeresen kutyaiskolába és a kutyák jó teljesítményt mutatnak. Ezért arra próbáltuk terelni őket, hogy legalább egy tenyész szemlére készüljenek fel. Ki is néztük a Dunakeszi tenyész szemlét, de te közben megváltoztattad a szabályokat.

Most itt állunk tanácstalanok vagyunk. Szeretnénk szabályosak is lenni, de még azt sem tudjuk, mi van érvényben, meg mi is a pontos szabály. Azt tudom, hogy a MEOE elnöksége elé került egy beadvány, mert nem volt a határozat hozatal szabályos. Azt is tudom, hogy a MÁRK nem tartja magára nézve kötelezőnek, amit a szabályzat tartalmaz és erre a MEOE elnöksége is igent mondott. Vagyis az az eset állt elő, hogy amíg nincs a dolog megnyugtatóan rendezve, nem lehet az új szabályzat szerint rendezni a tenyész szemléket.

Ami nekem, csak azért fontos, mert most aktuális a röntgen és tudnom kellene milyen kell. (kompromisszumos megoldásként dr Mezősi Lászlóhoz visszük el) Na, de az MRK-Nak, vagyis neked az megfelelő?

A másik, hogy októberben a kutyák még csak másfél évesek lesznek, azaz 8-án még tíz nap eltéréssel másfél. Most felvezethetjük a tenyész szemlén a másfél éves kutyákat vagy sem?

Van egy másik jelentkező is, őneki nem tőlünk van kutyája, ő is azt kérdezte, hogy a Miskolcon készült röntgent a MRK elfogadja e?

Kérlek, válaszolj nekem, hogy hogyan is állunk most? Szeretnék biztos választ adni, mindenkinek. Nagyon nem szeretnénk MÁRK tenyész szemlére menni, de ma az látszik a legbiztosabbnak. Gondolom, többen választják azt, ha az MRK háza táján ennyire bizonytalan a dolog.

Kérlek válaszolj mielőbb, üdv Tünde

2004. Na, akkor próbáljuk kitalálni, hogy miért is szerettek volna a vezetőségből eltávolítani?!

2004.A történet ott kezdődik, hogy hogyan is került sor arra, hogy vezetőségi tagnak választottak.

A tisztújító közgyűlésre, rábeszélésre, kérésre mentünk el. Nem akartam részt venni benne, mert pont elég volt az a sok gusztustalanság, ami engem ért a „Klub” miatt. Annyira reménytelen volt a változás, és annyi sok sunyi ember, sok rosszindulattal tarkított esemény volt, hogy nem hiányzott nyakamba újra, a Klub. Sorozatos telefonok jöttek, különböző irányokból folyt a befolyásolás. Ilyenkor mindig Győzőt keresik meg, és vele tárgyalnak.  Az írás, az adminisztráció, ügyintézés az én posztom, így nem kerülhetnek ki engem sem, és én sem őket. Csak kutyázgatok, de természetesen mindenről határozott véleményem van, hiszen önálló elképzeléssel tenyésztek. Sem kiállításra járni, sem vizsgázni, vagy egyéb kutyázással összefüggő tevékenységben részt venni, nem kell a Klub. Bármelyik MEOE szervezetnél lehet tag az ember, ezzel ugyanazok a kedvezmények illetik meg. A szolgáltatások kedvezményes áron vehetők igénybe.

Tagként, egy lényeges különbség van, a jogok és kötelezettségek közé bekerül egy lényeges elem! Annál a szervezetnél választhatsz, lehetsz tisztségviselő, vagyis azon a közgyűlésen szavazhatsz, ahol tagdíjat fizetsz!  Miért fontos ez? Azért, mert ezek a fajtaszervezetek, az adott fajta, gondozói! Tehát jelentős hatással lehetnek a tenyésztési szabályokra és az ezzel összefüggő törzskönyvezési szabályzatra. Szóval, a tenyésztők nem kerülhetik ki a klubokat, még ha más szervezetnél tagok is! Ezért van az, hogy minden tisztújító közgyűlés előtt mozgolódás támad. Azok is kluboznak, akik addig soha, vagy ritkán. Senki nem szerette volna, ha belelát bárki a tenyésztői tevékenységéba, a törzskönyvezésen keresztűl. Másik lényeges kérdés, hogy a tenyészengedélyt milyen feltételekhez kötik. 

Az internet, a számítógép új lehetőség, még csak erősen ismerkedtem vele akkor. Érdekes volt olvasni, hogy ki mit gondol a tenyésztésről és a tenyésztéssel összefüggő kérdésekről. Eközben mindenhol előzetes egyeztetés, kampányolás folyt, hogy mi is lenne a jó megoldás. Nem záródott még le, az FVM 64-es rendeletének MEOE-re gyakorolt hatása sem. Mindenesetre, a felügyelő biztos, már szerette volna átadni a staféta botot. Gondolom már elfáradt, a szövevényes emberi kapcsolatok és akaratok erdejében. Nehezen, de sikerült összehozni a tisztújító közgyűlést. Nagyon kevesen voltunk, nincs róla jegyzőkönyvem, és nem is emlékszem a pontos történésekre. Viszont a jelölő bizottsági papírom megőriztem. Kérdezősködtünk a szünetben és a nyílt jelölésen ezek a javaslatok hangzottak el.

Elnökre: Bán Mihály 11 javaslat, Kalmár Zoltán 4 javaslat. Forgács Istvánné 1 javaslat Petrás Antaltól. Ez azért maradt meg az emlékezetemben, mert tudtam, hogy ellenséges viszonyban vannak sok éve, egy tenyészszemle bírálat miatt. Petrás teljesítménybíróként ki akart zárni egy kutyát túlzott agresszió miatt a mérésnél, és ezzel felbőszítette a Marit. Nem állt ki önmagáért nyíltan és határozottan, így sok évre szerzett egy ellenlábast. A javaslata, gúnyból és rombolás szándékkal hangzott el. 

Vezetőségi tagra: Krausz Győzőné 5, Hemberger Lászlóné 3, Kalmár Sándor 2, Forgács Istvánné 2 Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Nyári Péter 1 – 1 javaslat.

Felügyelő bizottság elnökre: Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíbor, Forgács Istvánné ezek a javaslatok hangzanak el. Első körben senki nem vállalta el a jelölő listára kerülést, de rábeszélésre Mari elvállalta.

Felügyelő bizottsági tagnak: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné, Jánvári Tíborra –érkezet jelölés, de Jánvári Tíbor, nem vállalta.

A jelölő listára aztán a következő került:

Elnök: Bán Mihály, mert a másik két jelölt nem vállalta.

Vezetőség: Nyári Péter, Krausz Győzőné, Hemberger Lászlóné, Kalmár Sándor, Kalmár Zoltán, Jánvári Tíbor, Ringvald Leslie, Forgács Istvánné.

Szavazás.

Elnök: Bán Mihály. Vezetőség: Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy Ringvald Leslivel egyforma szavazatot kaptunk és az újra szavazásnál én kaptam eggyel több szavazatot.

Ezért végül így állt fel a vezetőség: Kalmár Zoltán, Kalmár Sándor, Jánvári Tibor, Krausz Győzőné

Felügyelő bizottság elnök: Forgács Istvánné Mari se akarta vállalni, de mindenki rábeszélte, Bán Misi kedvesen támogatásáról biztosította.

Tagok: Nyári Péter, Orsolyák Attila, Hemberger Lászlóné (meg kellene nézni pontosan, mert nem emlékszem)

Az első vezetőségi ülés jegyzőkönyve:

A második vezetőségi ülés jegyzőkönyve

Mindig átszerveztem a munkám és autóztam Dunakeszire, hogy a vezetőségi ülésen részt vegyek. Kellemes idő, fehér asztal, Misi étterme a találkozások helyszíne. Az első alkalmakkor úgy néz ki, hogy egyfelé szeretnénk haladni, komoly tervek szövődnek. Mindenki kedves, udvarias és nagyon egyetértő, összeszedett. Az első jegyzőkönyveket, én vezettem, majd itthon begépelem és küldtem e-mailben az elnöknek, titkárnak. Az első kettőn nincs ott Forgács Mari, a harmadikon már igen, én viszont nem. Arról nem is készül jegyzőkönyv, és azon a harmadikon, már ki is osztották maguknak a posztokat, így lett Jánvári Tibor titkár. Bán első nem korrekt húzása, mert nem ezt beszéltük meg, az előzetes egyeztetésben. A belegyezésem, hogy bármiben részt vegyek a titkári pozícióról szólt, azzal tudtam volna  segíteni. A feladat kiosztással egyértelmű volt a szándék, hogy a fontos posztokon ők legyenek, mert akkor a teljes irányítás és a képzelt hatalom az övék lehet.

A negyedik vezetőségin szintén ott volt Mari, meghívta a felügyelő bizottság tagjait is, Orsolyák Attila ott is volt. Tudtam, hogy Mari ott lesz, mert Bán Misi jelezte telefonon, hogy bár nem örül neki, de muszáj, mert kiharcolta, hogy ott lehessen. Mint felügyelő bizottság elnökének, ehhez joga is van, semmi kifogásom nem volt ellene. 
Csakhogy azon a vezetőségin már látszott, hogy Jánvári Tíborral egyetértésben át is vette az irányítást. Ez majd a harmadik jegyzőkönyv utóéletéből ki is derül. Tudom, meglepő, de amikor beléptem a vezetőségi ülésre, az ülésrendből, és a hangulatból is látszott kik tartoznak össze és mi a szándék. Maratoni vezetőségi ülés vette kezdetét, ami, így utólag visszatekintve és olvasva Jánvári Tíbor levelét, miattam volt. Egyedül én vettem komolyan a tenyésztési szabályzat megtárgyalását. Kalmár Zoli elkészítette, Sanyi nyilván egyet is értett vele, támogatta. A többiek úgy csináltak mintha érdekelné őket és szeretnék, ha ez bevezetésre is kerülne. Az is nyilvánvaló volt, hogy a csapatban én vagyok a kakukktojás, nem tartozom közéjük, nem vagyok barát. Azt tudni kell, hogy Forgács Mari akkor már 9 éve harcolt ellenem, minden eszközt és lehetőséget megragadott, hogy keresztbe tegyen nekem, lejárasson, eltávolítson.

Nem ismert, soha nem beszélgettünk, csak közgyűlésen, rendezvényeken futottunk össze. Hallomásból és tenyésztői körökből volt befolyásolt, még Szolnoki Gábor egyik híveként. Nem sikerült végleg eltántorítani, mert mindig talpon maradtam. Ott akkor, egy újabb meccs vette kezdetét új támogatókat maga mellé állítva. A jegyzőkönyvben le is írtam, mi történt aznap, ici- picit megfésülve összefoglaltam eseményeket, hogy ne tűnjek nagyon udvariatlannak, de azért a lényeg benne legyen. Akkor még naivul azt hittem, Bán Misi legalább mellettem áll. Nem állt, de ez csak lassan vált nyilvánvalóvá.

A harmadik jegyzőkönyv,(de negyedik vezetőségi ülés) ami kiverte a biztosítékot.

Valójában a gond az volt, hogy a terv kiszivárgott és megindult a mozgolódás tenyésztői körökben. A szokásos háttér informátorok, jól értesülten elkezdtek manipulálni mindenkit. Beindult az össznépi pánik és áskálódás. Azt tudták, hogy én komolyan gondolom a teljesítmény elbírálását, és a teljes nyilvánosságot is. Az is sejthető volt, Kalmár Zoli, Kalmár Sanyi, így velem együtt már túl erős egy csapatban, mint munkakutyás. Félő volt, hogy a szigorítást valóban végrehajtjuk és minden nyilvánosságra is kerül.

Kit tudott Mari a legkönnyebben maga mellé állítani? Hát a kezdő kutyást! Jánvári Tibor, Jánvári Marica hamar barátja lett. Martinus és Calibra kutyákkal érték el sorra a sikereket, győztességeket a kiállításokon. A többiek azt hitték, hogy tudják kezelni Marit, nekik nincs mitől tartani. Tévedés volt, de ők még ezt nem látták, nem hitték el, hogy böjtje lesz még ennek. Mindenki csak annyit látott az eseményekből, hogy nekem személyes gondom van Forgács Marival. 

Közgyűlést terveztünk, ahol elfogadásra került volna az új szabályzat és minden egyéb átalakulással összefüggő kérdés. Én ugyan megkérdeztem, hogy ezt az új szabályzatot, kinek és hogyan akarják kötelezővé tenni, de semmit nem hallottak meg. Valamiért azt képzelték, hogy egyedül nekünk nem sikerülne, a mi kutyáink biztos fenn akadnának a rostán. Holott ez a többieknek és nekik, nem lett volna jó, mert mindenkinek komoly gondjai voltak a kutyái wesen-ével, munkaképességével és minden idegszáluk tiltakozott a nyilvánosság ellen. 

Sok botos, lövésfélő, gyáva, puhány kutya volt, akik komoly kiállítási címmel rendelkeztek. Szomorú dolog hogy idáig jutott a tenyésztés, de én mégis azt mondtam: A felülbélyegzett, ellenőrizetlen állományt semmilyen szankció nem érinti, így szerintem értelmetlen a tenyésztőkkel háborúzni, őket még nagyobb költségekre kényszeríteni. Nincs megfelelő háttér, a kötelező szabályok betartásához, és semmilyen előnyt nem élvez az, aki sokkal többet vállal. Hiszen a kereslet az olcsó, ingyen kutya felé tolódott el, már régen. 

Teljesen mindegy mit mondtam, ők tudták, hogy nincs igazam, úgysem az lesz, amit én elképzelek. Ők döntenek, és úgy ahogyan nekik jó! Meg is kaptam hamar a felháborodott levelet Jánvári Tibortól, a jegyzőkönyvről. Olvasd itt. Nyugodtan és röviden válaszoltam, nem akartam felvenni a kesztyűt. Itt a válasz. Azért jeleztem Misinek írásban is, mi zajlik. Itt olvashatod.

Nem hittek nekem, nem álltak mellém. Sőt! Nagyon rendben levőnek gondolták, ami zajlik. Egyet is értettek vele. Nagyon hamar kiderült számomra mi folyik és megmondtam, hogy én ezt nem csinálom végig még egyszer. Csernák-Haás, Szolnoki –Petrás, Hajdú - Péter A. irányította stáb ugyan itt tartott, ugyan ezeket az eszközöket használta, és ugyan így hazudozott a szakmai útról, arról, hogy mit is fognak csinálni, közben nem tettek mást, mint építgették a saját karrierjüket, menedzselték a kutyáikat. Szóval, ezt nem, ilyen formában biztos nem fogunk jól együttműködni! Mindig elkövetem azt a hibát, hogy azt hiszem, ha valaki, valamit félreért egy részletesebb magyarázat után megérti. Ezért mégiscsak picit részletesebben is válaszoltam Jánvárinak.

Megjegyzés 2011. október 3. Miért íródott a kísérő szöveg jegyzőkönyvön kívül? Döbbenetes volt hallgatni és végig ülni, hogy csak pletykálkodnak és kibeszélnek mindenkit a háta mögött. Volykáék, Nyáriék, Hembergerné, Szkablé, mi és a kutyáink a leggyakrabban elhangzó nevek. Kutyák, kennelek, bírók degradálása. Mintha megállt volna az idő, ugyanaz, mint Csernák, Szolnoki, Hajdú idejében, csak a szereplők mások. 

Vacsora és borozgatás után, kiderült az eredeti szándék és motiváció. Én meg nagyon nem akartam ebben ismét részt venni. Hiszen ugyan ezt csináltam végig Hajdú Sándorral és Péter Attilával. Egy elnök, akit egy olyan titkár támogat, aki kezdő kutyás és fogalma sincs semmiről.Végig gondolva, ezt megelőzően is így zajlott mindig. Kicsit rutinosabb kutyás, aki maga mellé állít egy kezdőt, aki fellelkesül, de a kiállításon kívül semmi nem érdekli őt, mert az ottani siker varázsolta még csak el. Azt gondolja, hogy a tenyésztésben is így lesz jönnek a sikerek, hiszi, hogy ő csak jót fog tenyészteni. Miért az elnök és a titkár személye fontos? 

Azért, mert a MEOE szabályzata és gyakorlata szerint, csak ők ketten intézkedhetnek és hozhatnak döntéseket, minden kérdésben. A gazdálkodás is rajtuk áll vagy bukik, hiszen bármilyen költség kifizetése kettőjük aláírásával történhet meg. Én tudtam, hogy el nem engedett tartozással, esély sincs a valódi szakmai munkára, hiszen minden tervhez, komoly rendezvényhez pénz kell! Na, az, ami akkor nem volt, csak az elképzelés, hogy majd mindent a tenyésztőkkel fizetetnek meg. Magasabb tagdíj, plusz pénzek beszedése, ilyen- olyan indokkal. Fedezési jegy, alombejelentő jegy, HD regisztrációs díj, magasabb tenyészszemle, vizsga díj, chip stb. stb. Az idő aztán be is bizonyította, hogy semmilyen szakmai dolog nem motiválja, sem az elnököt, sem a titkárt. Egyedül Kalmár Zolit motiválta volna a szakma, csakhogy ő meg még nem látta mi zajlik valójában.

Ők, természetesen dolgoztak, szervezkedtek tovább. Én még tettem a dolgom és elkészítettem a közgyűlés meghívóját, amint ígértem.

Volt még egy vezetőségi ülés, vagy tán kettő, ahol még kísérletet tettem, de aztán Mari erőszakos nyomulását látva és Bán variálását hallgatva, megnyilvánulásain felbőszülve rájuk csaptam az ajtót. Pont ez is volt az eredeti céljuk, én ne legyek ott. Az eseményekből és a beszélgetésekből kihagytak, rendre más történt, mint amit megbeszéltünk az elején. Mindig elmondtam Misinek mi a véleményem, de valójában nem érdekelte. Többnyire Győzővel beszélgetett. Egészen más időpontban és egészen más napirendi pontokkal hirdették meg a közgyűlést. Természetesen hétköznapra és nekem pont a munkaidőmben. Nem mentem el. Győző sem. Néhány hónap alatt nagyon távol kerültünk attól, ami egy normális klubhoz vezetett volna. Semmi nem volt szabályos és senki nem volt korrekt. A közgyűlésen Szaicz Gábor, volt az előretolt ember. Fellegvár Rott Thunder és Blackreisen kutyája volt. (van még Szaicz ma, mint kutyás!?) Kiállítási karrier, tenyésztői támogatás, lelkesedés, nagy hang, befolyásolhatóság barátnő által, minden együtt volt, hogy megtegye a javaslatát, miszerint én csak árthatok a klubnak, hívjanak vissza a vezetőségből. A közgyűlés döntött. Visszahívtak a vezetőségből. Én is, döntöttem. Nem fogok magyarázkodni, győzködni senkit sem, született az elhatározás. Tudtam, hogy most kell nagyon határozottan helyre tenni mindenkit. Pont elég volt a mocsokból. Győző segített és jogi segítséget is igénybe vettünk. Minden jogi lépést megtettünk, úgy ahogyan azt a törvény előírja, mert éppen ideje volt, hogy befejeződjön a mocskolódás, rágalomhadjárat. Itt egy levél erről

Majd még egy, mert természetesen nem izgatta őket fel, hogy jogtalan lépés tettek és kértem valamit. Hiába kapta kézhez az elnök, Dr Pozsonyi Anikó, MEOE jogásza, által írt levelet is. Teltek múltak a hónapok és mivel közös ellenségük nem maradt ( én) egyszer csak kiderült, hogy mégsem olyan nagy barátok, mint hitték.

Zajlottak a tenyészszemlék és bizony Mari és baráti köre kutyái sorra buktak (volna, ha hagyta volna! Rögtön kiderült, hogy az új tenyésztési szabályzatot a MEOE elnöksége nem hagyta jóvá! Felügyelő bizottsági elnökként, rögtön a tettek mezejére lépett, és harcba szállt a szabályos működésért. Meg is született a döntés, ki is harcolta.

Jött az értesítés az OMSE.n rendezendő tenyészszemléről

Mi meg itthon, jókat kuncogtunk, hogy nem sokáig tartott a barátság és az egyetértés, egy év se telt el. Győző ki is találta hamar, hogy akkor mi most tenyész szemlére megyünk, itt a remek alkalom, Úzó két éves. Sem fedeztetni, sem tenyészteni nem akartunk vele, hiszen az anyja, apja, testvére volt itthon, de miért is ne? Döntött Győző, hiszen Úzó az ő kutyája. Elvittük, röntgenre, majd beneveztük a tenyészszemlére. Nézd a dátumokat, ha kételkednél a hirtelen jött ötletben! Értesítés dátuma -röntgen igazolás dátuma -Úzó ! tenyészszemle papír dátuma! 2005.11.24-2005.11.28-2005.12-03- !

Klári is jött velünk Tessaval. Elvitte röntgenre, benevezte, felvezette. Nem gyakoroltunk, nem készültünk célzottan, csak annyira, hogy természetes módon iskolába jártunk hétvégén. Tessáért izgultunk egy kicsit, mert ő egy éves koráig mentőkutyázott, így az őrző-védő képzés, teljesen kimaradt nála.

Hatalmas botrány kerekedett a tenyészszemlén, amit ugyan nem mi generáltunk, de Győző reagálása mély nyomott hagyott, amikor meg akarták ismételtetni mindenkivel az őrző-védő részt.

Egy évvel később erről így írtam  Jó is elolvasni a régi leveleket, írásokat, mert segít emlékezni. Bizony már elfelejtettem, hogy a Klub kiállításon zajló események is közrejátszottak abban, hogy a  baráti viszony bomladozott. Nem úgy alakultak az események, ahogy Mari elképzelte. A győztességekből kimaradt!  De nem csak ő, mások is nehezményezték, hogy Kalmárék taroltak, saját maguknak hívtak bírót és azt befolyásolták! Ez mindig tipikus reagálás, hogyan is felejthettem el?! Hiszen Mari egyedül kevés lett volna, támogatói voltak a szintén elégedetlen kiállítók. 2005-ös OMSE a tenyészszemlétől más időszámítás kezdődött, felpörögtek az események, hadiállapot alakult ki a Felügyelő bizottság elnök Forgács Mari és a vezetőség között.

Beadvány született a MEOE elnöke felé, aki aztán egy egyeztető tárgyalást kezdeményezett.

Sikertelen volt az egyeztetés és márciusban jött a vezetőség felfüggesztése. Sem én, sem Győző nem írtuk alá a beadványt, hiszen csak jóval később szereztünk tudomást róla. Mindig van aki mesél, de ez már egy másik történet. A rottweilervilág fórum oldalain megtalálod, az akkori beszélgetést erről a témáról. Nem található meg, már az oldal sem, az oldal tulajdonosa elveszítette az érdeklődését a rottweiler iránt, vagy magánéleti változás állt be? Nem tudom, mert nem is érdekelt már.   

2011. október. 03.

Miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Sehogy se sikerül nyakon csípni, hogy hol romlott el, miért hangzik el annyi negatív vélekedés, amikor tenyésztés szóba kerül. A tenyésztő felé magas elvárásokat támasztanak, kötelező feladatokat sorolnak, de leginkább hatalmas az igyekezett, hogy mindenkinek megnehezítsék a dolgát, aki tenyésztésre adná a fejét. Az első érvrendszerben a fő bűnös, a "kutyakiállítás", minden bajok okozója , ahol nem mennek rendben a dolgok. Van alapja ennek a vélekedésnek is, de ez nem ilyen egyszerű.
Visszaemlékezem, a mondandóm jobb megértése érdekében, hiszen a saját kutyás utamon végigmenve könnyebb láttatni a dolgokat. Talán az írás végére meg lesz a válasz is, miért vetődik ez fel? Miért nem a tenyésztők irányítanak?

Én nagyon szerettem a kiállításokat, szeretem ma is, ha színvonalas, úgy látványában, mint tartalomban. A kiállítással, mint rendezvénnyel, 1971-ben ismerkedtem meg. Budapest Világkiállítás. Erre nevezte apám a boxerunkat és kitünő 4 minősítéssel zárta a napot. Divat fajta volt, 4 körben bírálták a boxereket. Mire emlékszem még? Boksz sorokban pihentek, várakoztak a kutyák. Fajták szerinti felosztásban, tájékoztató táblák segítségével ismerkedhettél meg a kutyákkal. Minden kutyának volt egy fix helye, a katalógus start száma szerint. Ott is tartózkodott, így láthattad és tudhattad ki ő. Az igazán szép kutya feltűnt, de akkor még büszkén ki  voltak akasztva a szalagok, zsinórok a box oldalán. Bátran lehetett kérdezni a tulajdonosokat, készségesen válaszoltak, beszélgettek. Ott kellett lenniük, hiszen azért mentek oda, hogy kiállítsák a kutyáikat! Nem csak a bíróknak, de a nézőknek is! Persze amikor a szakmai bírálat folyt, akkor a körben tartózkodtak, de utána mindenki visszament a helyére, és a kapott díjat közszemlére tette. MINDENKI! Nem csak a győztes! Hiszen, maga a tény, hogy fajtatiszta, kiállításon szerepel és résztvevő, az is rangot jelentet. 

Abban az időben a Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár területén, még nem önálló rendezvényként zajlott a kutyakiállítás, ami  MEOE rendezvény volt. Számomra csak évtizedek múlva derült ki, hogy az FCI történetében, ez volt a legelső világkiállítás! Ez a Vadászati Világ kiállítás területén zajlott, mint látható a katalógus borítóján. 

Ez után a rendezvény után, minden évben természetes volt, hogy tavasszal és ősszel, CACIB kiállítás van és oda mi mindig megyünk. Ott gyönyörű kutyákat lehet látni, barátokkal találkozni, kutyás bemutatókat nézni, melyeken az "X" kutyaiskola tagjai szerepelnek. Vagyis a fajtatiszta kutyások közösségéhez tartozni, rang és büszkeség volt.

Nem volt lehetősége mindenkinek tenyészteni (egy sor szabály, akadály volt, amit teljesíteni kellett) már akkor is. Természetes elvárás volt, hogy előbb tanulni kell a fajtát, a kutyázást, mielőtt tenyésztésbe kezdesz.

Addig is, amíg a tenyésztés megvalósulhatott, mindenki türelmesen várt. Gondolom én, hiszen ezt tettük és tették a környezetemben levő kutyások. Tenyészteni nem mindenki tudott, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, vagy anyagilag nem tudta  mindenki finanszírozni az almot. 

Viszont egy remek, kiemelkedő kannal lehetett fedeztetni, azzal természetes módon pénzt lehetett keresni. Az alomból, az első választású kutya volt a kanosé, ez volt a fedezés díja. Azt a kutyát vagy megtartotta, vagy eladta a kan tulajdonosa. Így mindig nagyobb értéke volt az első választásúnak, mint az alom többi tagjának, hiszen gondos, szakértő válogatás zajlott. Mindenki igyekezett a legkülönbet választani. A választáshoz, sokszor rutinos,  fajtában járatos régi kutyást  hívtak a kezdők, de abban az időben még alomellenőrzés is létezett. Azt tartották, azt írta a szakirodalom, hogy a kannal szemben sokkal kritikusabbnak kell lenni, mert az egész évben fedezhet, igen nagyszámú utóda lehet, ami árthat a fajtának, ha sok rejtett hibát hordoz. A szuka, ha gyengébb nem nagy baj, egy jó kan javíthat rajta.

Kezdetben meg volt az egyensúly, mert a szukás adta el az almot, övé volt a nagyobb munka, így a nagyobb bevétel is. A tenyésztő formálta a szemléletet, adta tovább a kutyázás tudományát. Ő irányította a több embert, hiszen a kiskutyák révén ő volt kapcsolatban a vevőkkel.  Így jelentős befolyással volt a kinológia formálására. 

AZTÁN, úgy alakult (kommunikáció, sajtó, rádió, reklám, rendezvények) hogy igen-igen nagy tömegeket vonzott a kutyakiállítás. Harmincezres látogatottsága volt, évente kétszer a budapesti CACIB-oknak. Ez, csak a fizetett látogatók, érdeklődök száma. Ehhez pluszban a kiállítót és egy kísérőt vegyük hozzá, plusz 2-3000 ezer embert. Újság, rádió, TV! a hírességek, sztárok, mind, mind valamilyen kutyafajtával pózoltak. Mellé álltak a jó ügynek. Mindenki erről beszélt, mindenki törekedett, hogy kiállításra járhasson, és ott díjat nyerjen. 

Önálló, nagy rendezvénnyé vált a MEOE CACIB kiállítás. 

A Népstadion Szobor parkja méltó helyszín volt erre. A tömeg egyenlő volt a komoly bevétellel! A civil szervezet anyagilag erősödött, nagyon sok társadalmi munkás építette, erősítette országszerte a MEOE-t. Helyi szervezetek alakultak és az országos kiállítások száma is gyarapodott. Kezdetben még ügyeltek a szakmaiságra, de egy idő után, a bírói gárda, egyre kevésbé akarta a rossz fiú szerepét felvállalni. 

A szigorú bírálatok kisebb botrányokat kavartak. 

Sajnos hazai bíróink zöme nem a szakma mellett tartott ki, de inkább szolgáltattak, sok –sok kitűnő címmel. Kezdetben csak a fiatal osztályban voltak engedékenyebbek, hogy rábírják a kutyásokat járjanak kiállításokra tömött sorokban. Dőlt a pénz! Mindenki tenyészteni kezdett. 

Na, ekkortól már kezelhetetlen volt a tömeges tenyésztési kedv, mert ennyi laikussal, több tízezres nagyságrendű hobbi kutyással szakmáról beszélni, szakmai követelményt támasztani lehetetlen! Innen szép lassan az átmeneti kutyások vették át az irányítást, a kezdő lelkes azonnal mindenhez értő és jobban értő kutyások. Többnyire a kezdő kutyás az, akinek semmi nem számít, pumpáljuk a pénzt, mert a kutyáért semmi nem drága felkiáltással, beleadnak apait anyait. Szépen gurult a szekér. Teltek az évek és jött a  a világ útlevél, a nyitott határok, rácsodálkozás egy még fényesebb, még több pénzt ígérő üzletre. Kiderült, hogy  ott kint sokkal több pénzt ér egy- egy fajta kiemelkedő egyede. 

Megjelentek a kereskedők is. Az olasz kereskedőnek eladott kiskutya szintén sokkal több pénzért kelt el, mint amit itthon fizetni akart az átlag érdeklődő. Kamionszámra hordták ki a kutyákat a felvásárlók. FCI berkekben etikátlan, tilos volt, de hát virágzott az üzlet és egymást kiszorítva sorakoztak a szaporítók a leadásokon. 

Mivel tenyészteni, idő, pénz, szaktudás, szerencse is, egyszerűbb volt szaporítani. Nagyon kevesen látták meg, hogy a fejlett nyugaton, mitől különb egy fajta, mitől egészségesebb, mitől szebb. Ezzel párhuzamosan, az év kutyája, év tenyésztője cím importálásával, trükkösen behúzták a csőbe a tenyésztőket. Versenyre keltek egymással. Hiszen az egy kutya tartónak nem volt érdeke folyamatosan fenntartani az ismertséget. Nevének, kennel hírének  fényesítése csak a tenyésztő érdeke. A kutyaeladási versenyben, csak a hangzatos címek a nyerők! A valóság olyan prózai, arról nem lehet legendát keríteni senki köré. Ettől a ponttól, már a bíróké volt a főszerep, mert ők adták, vagy vették el a címeket. Mindenki őket szolgálta ki. 

Ki tud részt venni az állandó versengésben? Hát a kan tulajdonos, na, meg a szaporító! 

Hiszen neki nem kell alom tervezéssel, kölykök neveléssel, vevőkkel bíbelődni. A kanos egyébként is ugyan annyit költene a kanjára, mert ez a hobbija, így neki ez tiszta nyereség.  Ő ugye nem ebből akar megélni! Hihi. Trükkös szöveg. De erről majd máskor.

A szaporító akkor tud folyamatosan jelen lenni, ha állandóan frissít, mindig újabb kanokkal fedeztet, néha új szukákkal hoz le almokat, mert így szélesebb réteghez jut el az ajánlata. A kanosok, szaporítók aztán versenyre keltek egymással, több és több csábító ígérettel kínálták fel a kutyájukat. Sokkal nagyobb üzlet lett egy remek kannal fedeztetni, mint alommal, tenyésztéssel foglakozni. A szaporító a kan neve alatt adta el az almokat, mert a címek, az ismert kennel név, a tenyésztői státusz fontos volt.  Annak azért a nagy világban rangja van.

A szaporítót, most ne abban az értelemben értsd, hogy fúúúj és degradálni való alja nép, hanem úgy, hogy folyamatosan rendszeresen almot csinál, egy, vagy akár négy- öt fajtában. Nagy létszámú állományt tart fenn. Kezdetben jó nevű, jó kennelből vásárolt, drága kutyákat használ ehhez. Ettől ő még, csak szaporító, hiszen saját tenyésztői elképzelése nem lehet egy-egy  alom után. Főleg úgy nem, hogy mindig más fedezőkant használ, az éppen aktuális sztár, győztes kutyát. Ebből még  nem derül ki, nem tudjuk meg mi a tenyész célja, van e olyan egyáltalán! Nyitott kérdés, megmarad e a típusnál vagy csak ahogyan sikerül azt fogja sztárolni tovább. Évtizedeket el lehet tölteni egy fajtában úgy, hogy sose derül ki, hogy a menő tenyésztő avagy sztár kutyás, valójában semmit nem tud a tenyésztésről, a kutyáról. 

Ezt látjuk ma. Sok lelkes amatőr vív a páston, harcol, szél malommal vív. 

Ezért gondoltam, hogy vissza kell adni a tenyésztők, szukások kezébe az irányítást. Legyen ismét természetes, hogy nem a tenyésztéssel kezdődik a kutyás karrier, de mégis az a legfontosabb, hiszen anélkül csak kínlódás van. Jó lenne, ha visszakúszna a köztudatba, tanulni kell mi a tenyésztés. Látni és láttatni kellen a különbséget, hogy  van egy kutyánk vagy, hogy van egy fajtatiszta –rottweieler fajtájú kutyánk. KUTYA, akivel az adott területen egy sor remek dolgot csinálhatunk! Mert a fajtákhoz kapcsolódóan, sok sport, szabadidős tevékenység van, sportra, segítő munkára használhatjuk, vagy akár kiállításon felvezethetjük akár hobbiból is. A nagyon ki tartók, akiknek van erre módjuk és lehetőségük, akár tenyészthetik is!  

2010. március 22-én született az eredeti írás.  2014-ben újra olvastam. Mindig van mivel kiegészíteni, hiszen a kutyás világ változik. Most, visszatértünk a 70 -es évek állapotához. Elölről kell kezdeni a fajta tiszta kutyákért való lobbizást. Fel kell építeni egy működő rendszert, anyagilag meg kell erősödni, szakmai szintre kellene emelni a kutyatenyésztést. Az állammal el kellene hitetni, hogy ez nem úri huncutság, hogy fajtatiszta kutyákat tartunk, tenyésztünk, láncos kerti kutyák helyett. Költői kérdés a végére: Vajon miért nem jutunk előre folyamatosan, de rendre visszakanyarodunk az ősi múltba, a kezdetekhez ? 

15-20 éve több vizsgázott kutya volt?

A téma „szokásos” módon került terítékre. „Bezzeg” a rottweilerek nem vizsgáznak, nem dolgoznak, pedig kötelező lenne nekik, hiszen „munkavizsgára kötelezettek”.  Akkor, írtam, erről egy írást, http://tunde54.blogspot.com/2010/08/miert-kotelezo-munkavizsga.html majd fórumos felvetés kapcsán készült ez az összehasonlító statisztika. ADRK alomszám, született kutyák mennyisége, Ztp –n felvezetett, vizsgán felvezetett kutyák száma. Ebből kiderül, hogy gondos tenyésztés, a szigorú szabályok mellett sem lesz minden megszületett kutyából tenyész kutya és vizsgázott kutya sem. Az ADRK, Általános Német Rottweiler Klubban kiépült kutyaiskolai hálózat, segéd,  bíró képzés , tenyésztői továbbképzés és még számos szakmai rendezvény van.  Szóval rottweileres iskolák, rottweileres segédek, rottweileres bírók, rottweileres komoly rendezvények, évtizedek óta folyamatosan.

Szóval , elővettem a tenyészkönyvet , a legelsőt, amit Faussner úrtól kaptam. Elkezdtem számolni.

1989. ADRK statisztika:  397 bejelentett alom. Kb . 1500-1600 született kutya.

ZTp-n  felvezettek  475 kutyát, körungon 36-t.

Különböző szintű vizsgát tett kb. 1300 kutya. Fontos tudni, hogy van kutya, amelyik 4-5 -6-szor  szerepel a listában, vizsgázik  ugyan azon a szinten. Vélhetően ők a versenyzők.

Majd elővettem a többi tenyész könyvet is, amit már én vettem az ADRK Klub kiállításokon.

Lapozgatva a könyveket, hasonló arányokkal találkoztam. A kilencvenes évek közepén, itthon és a világon, népszerűségének csúcsán volt a rottweiler. Ezért ezt teszem ide következő statisztikának. .

1995. Itt keveset kellett számolni, volt kész statisztika.

ZTP-n felvezettek 570 kutyát kb fele visszarendelt, és bizony szép számmal nem feleltek meg (HD szűréssel, a kanok munkavizsgával , szukák többnyire vizsga nélkül, a nemek aránya kb. fele-fele) Körungon felvezettek 106 kutyát 76 megfelelt , 22 nem felelt meg és 8-at visszarendeltek. Ne feledjük, kiemelt tenyész állat minősítésért vezetik itt fel a kutyákat ! Ztp-s,  Sch 3 , SCH 1 vizsgás kutyák, kiállítási eredménnyel. A felvezetett kutyák döntően kanok!!!!  Ugye milyen érdekes? Sokszor bizonyított, vizsgát tett kutyák, rendszeres munkával, plusz felkészítéssel és még se tud jól teljesíteni a körungon!  Végül egy harmadik statisztika, 1969-ből. Hasonlítsd össze az 1989-sel! Mennyi született, mennyit vezettek fel ZTP, Körungon , milyen eredménnyel.

1969

Miért fontos ez?

Mert minden év sikeres vizsgát tett, tenyészszemlén felvezetett kutyái, az akkori tenyésztés, tenyésztési elképzelés, tenyésztés irányítás eredménye, és egyben a jövő! Hiszen az itt eredményesen szereplő kutyák, a következő generáció szülei lesznek.

Évente közzétett, bárkinek látható adatok, leírások, bírálatok.  Mit árulnak el a statisztikák még? Van egy jól szervezett tenyésztői klub, határozott tenyésztői irányítással, mely alakítja a rottweiler fajtát, amely ettől ismert és népszerű lesz. Dinamikusan és határozottam emelkedik a létszám, nő a tenyésztői kedv.

Na és egy 2004-es értékelés, bár ez nem statisztika, de sok mindenre ez is magyarázatot ad.

Merre tartasz rottweiler, mint munkakutya?

Amikor a „tenyésztési kedv” visszaesik, kevesebb a legenda. Azaz a fajtát kevesebben dicsérik.

Ettől még nem biztos, hogy temetni kell a fajtát, de az biztos, hogy csak komoly munkával lehet szinten tartani. 

Itthon?

Ezzel szemben mi itthon, csak botladozunk, erőlködünk, vívunk, háborúzunk és még az alap szakmai irányba sem tudunk megegyezni.

Miért készült az almokról lista ?

Húsz éve készült ,  a született rottweileralmok 30% át láthatod a lenti táblázatokban.

Aztán láthatod a vizsgázott kutyákat ugyan ebből .

Húsz éve volt az első rottweiler munkaverseny, talán öt kutya volt. MÁRK rendezvény volt.

Aztán „ugrásszerűen” megnőtt a versenyző, vizsgázó rottik száma. 5-6 kutya is bemutatkozott egy versenyen, úgy hogy tízezer rottweiler született egy évben. Nézd meg az albumot, van néhány írás erről az időszakról!!!Nézd a neveket, kennel neveket! Kit ismersz? Ki maradt meg? Kikhez, mely kutyákhoz köthető a mostani állomány? Milyen tenyésztés irányítás, tenyésztői elképzelés eredménye a mai állomány?Van jól szervezett tenyésztői klub? Van tenyésztés irányítás? Van nyilvános adat? Van kiépült kutyaiskolai hálózat? Van segédképzés? Van bíróképzés? Van bármilyen szakmai rendezvény , ahol a központi „szereplő” a rottweiler fajta? Ezek nem költői kérdések, egy szóval megválaszolható. Nincs.

2011. Megjegyzésem a téma kapcsán:

Időnként úgy alakul, hogy néhányan szeretnék, ha minden bajnak okozóját, bennünk látná mindenki. Ilyenkor születnek a névtelen, bátor írások, melyek arról szólnak, hogy mennyire akadályozva volt mindenki, hogy eredményes kutyás lehessen. A csillagok állása, a rossz hangulat, a csúnya rossz, bácsik nénik tehetnek erről, de még véletlenül sem az írogatók, akik az elmúlt években kitartóan tevékenykedtek, a saját maguk hasznára, még gondolatban sem a közösségért. Szóval a kialakult helyzetért nem mi vagyunk a felelősek.  Nagyon sok társadalmi órát ledolgoztunk, különböző pozíciókat vállalva, amit mindig végig is csináltunk, ha hagyták. Bizony egy Klubra se csuktuk rá az ajtót!, de a „Klub” megpróbált minden eszközzel kizárni , elhallgattatni  minket. Volt fegyelmi, tagsági viszony megszüntetése, területi csoport feloszlatása, visszahívás a vezetőségi tagságból stb stb. Valójában ezek csak apró bosszú hadjáratok  voltak, tenyésztő társainktól, kutyásoktól.   Erőfitogtatások, hogy csak  azért is megmutatja nekünk mindenki , "én különb vagyok", jobban tudom, nagyobb "hatalmi" befolyással rendelkezem.

Ezek min-mind jogtalan lépések voltak és rendre be is bizonyítottuk, hogy amit mondunk az úgy is van. Minden hadjárat a nyílt, őszinte véleményünkért indult el. Pedig mi csak szóltunk, időnként megfogalmaztuk sok ember gondolatát, ami a szervezeti élettel függött össze. Pozícióban is „csak” ennyit tettünk, végeztük, majd később már csak én végeztem az elvállalt feladatot. Mindig felvázoltuk a helyzetet, szakirodalommal érveltünk, hol valami mellett, vagy valami ellen, amit hibás lépésnek gondoltunk.  Ezzel párhuzamosan megfogalmaztuk a saját tenyésztési elképzeléseinket is. Le is mertük írni, közzé is mertük tenni különböző kutyás szaklapokban, névvel nyíltan vállalva a véleményünket !

Ma már sok esetben kutyák bemutatásával érvelünk. A számítógép és a net-segítségével fel is dolgoztam, közzé is tettem, minden eredményünket. Ezzel párhuzamosan, rengeteg szervezettel, klubbal kapcsolatos anyagot is közzétettem.  A tények makacs dolgok. Tessék arra koncentrálni és aztán lehet elgondolkozni!

Lehet nevesíteni a Klub vezetőket, a vezető hangadó tenyésztőket, vagy a csendben építkező tenyésztőket. Aztán lehet hozzátenni, az adott időszak kutyásait is. Ki milyen eredménnyel vezette a klubbot, ki vitte anyagi csődbe a szervezetet, ki kezdte és ki folytatta?  Ki nem vonta felelőségre?

Ki mit tenyésztett, hol tart ma a tenyésztésben? Milyen pozícióból menedzseli a tenyészetét? Kell -e hozzá pozíció, vagy csak elég a kutyák teljesítménye? Hmmm. Sok kérdés, de mindre ott a válasz, csak tessék nyitott szemmel látni és kutakodni.

Készülünk a tenyészszemlére

Tavasszal megszületett a döntés, hogy októberben tenyészszemlére megyünk. Felkészülünk, de előbb a végleges röntgent kellene megcsináltatni. Mi legyen, tanakodtunk. Majd kérdeztem. A királyi többes, az egy alomból származó kutyákról szól, nem csak a sajátomról.

Sose szokom meg, de tudomásul veszem, hogy most se kaptam egyértelmű és határozott választ, a kérdéseimre. Ezen eltöprengek, elszomorodom, de végül döntök. Most is döntöttem. A röntgent megcsináltattuk, minden OK, mehet a felkészülés. 

Dunakeszin kezdtük Kalmár Zolival. Jó volt,  hasznos volt, gördülékenyen ment minden.

Aztán közbe jött a tüzelés, majd az extra kánikula. Picit módosítottunk az eredeti elképzelésen és átmenetileg a rövidebb autózást választottuk. Barátok közt a felkészülés is jobban megy, ezért "szerveződtünk" és így gyakoroltunk. Itt látható  , picit összefoglalva mit is gyakoroltunk. 

Bruge mérés

Bruge ő-v

Lilu mérés

Lilu ő-v

lövés

Quita mérés

Idegen segéddel is volt próba . 

Kiegészítés 2016. 
Mivel a szervezetet feloszlatták, a meghirdetett tenyészszemlét se tartották meg. Nekik ( vezetők, Dunakeszi helyi szervezet)  nem volt fontos, egy kutyájukat se kellett felvezetni! Nekünk fontos lett volna, 6 Siroccó kutyát szerveztünk, tréningeztünk, hogy létszám is legyen. Megint jött a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság. Döntöttünk. 

Végig jártuk az utat és engedélyt kértünk az év utolsó tenyészszemléjén részt venni ! Beszereztük az összes írásos engedélyt és decemberben OMSE tenyészszemlére mentünk. Így írtam erről ITT   Néhány fotó készült , mert kutyát vezettem fel. Viktor két kutyát vezetett fel, én egyet és barátunk Szőr is egyet. 

A másik két rottweileresből aki velünk készült, egyikük lemondott a tenyésztésről, a másikuk halasztott, hátha lesz másik alkalom szemlére menni. Dilahla-Lilu, Dante-Carlos, Bruge, Quita(Granada von Donnerwald) akiket felvezettünk. Természetesen a kötelező HD szűrés birtokában, az akkor is kötelező formai elemekkel. Jelentkezés, mérés, küllembírálat, lövés próba, csoport, palánk mögül támadás elhárítás volt a követelmény. 

Nem gyakoroltunk a helyszínre és a segédre sem. Sikeres szemle volt mind a négy kutyának. 

Verseny-Szolgálati kutyáknak

A  Sopronkőhidai Fegyház és Börtön 2011. június 3-án rendezte meg a „KŐHIDA KUPA 2011” elnevezésű nemzetközi szolgálati kutyavezetői versenyt. A megmérettetésen a büntetés-végrehajtási intézetek-, a társ rendvédelmi szervek-, valamint osztrák és szlovák büntetés-végrehajtási intézetek kutyavezetői vettek részt.

A versenyfeladatok között szerepelt: pórázon vezetés, menetütem váltásokkal, szabadon követés, menet közbeni ültetés és fektetésből behívás. Na, meg az őrző-védő munka nehezített feladatokkal.

31 szolgálati kutyát neveztek be,többségében német juhászkutyát,de 7 rottweiler is volt .

Csapat versenyben:

Első helyezett Budapest BVI

Második helyezett Szombathely BVI

Harmadik helyezett Sopronkőhida BVI,
 csapata lett.

Rottweilerek közül a legeredményesebb

BUDAPEST BVI.

-Siroccó Zek 1. helyezést ért el.

Csákvári Rott Zikó 6. helyezést ért el.

Segéd Kolerics Péter törzszászlós, a Sopronkőhidai Intézet kutyatelep vezetője volt.

" Zek 1 helyezett, Zicó pedig 6. helyezett lett. Mindkét kutya a BFB. csapatának tagja, akik megnyerték a csapat 1 helyezést is. Ehhez hozzájárult Bagira nevű nj. aki 5. helyezett lett."

Töreki Tíbor
forrás: http://rottweilerclub.network.hu/

A rottweilerezés iránya...!

A kép csak illusztráció, a 2010-es ADRK Klubsiger kiállításról. 

Segítsetek számolni, mondom az ADRK számait, valaki szedje össze a magyarokét.

( Rottweilervilág Fórum 2009. Krausz Viktor)

Az ADRK (egy 80 milliós lakosságú, mienknél jóval magasabb élet színvonalú országban) 20 tartományi csoportból áll. Ezen belül 113, azaz száztizenhárom területi csoport, ami jelent 113 darab rottweileres kutyaiskolát, iskolánként 5-15 rottweilerest, iskolánként 1-3 rottweileres segédet (113-300) , 13 rottweileres körungmestert, 18 rottweileres teljesítménybírót. (Nem beszélve arról, hogy a rottweileres iskolák körzetében 10 km-en belül van nj-s boxeres stb

iskola is.) Ehhez képest a 2008 VDH DM IPO VB válogatón:

A legjobb dobi 7.

A legjobb snaci 18.

A legjobb boxer 27.

A legjobb rottweiler 31. és őt követi a 32. 33. 34. 35. helyen szintén rottweiler.

Utánuk már csak a bukottak.

A rottweilerezés irányát nem mi szabjuk, nem a magyar klubok, nem a magyar tenyésztők. Mi csak a magunkét tudjuk pofozgatni, de nem a magyar állománynak van bármiféle tudatos rossz iránya, hanem a világnak.

Itt csak a hatások csapódnak le, önálló gondolkodás, és források hiányában. Az elvesztegetett éveket nem most fogjuk behozni, bárki bárkibe is köt bele. Rohanhat rá bárki kamikaze módjára egy kutyára egy tenyészszemlén, attól nem lesz itt tenyésztés. 

Megmutatni, hogy a másik kutyája nem üti meg az én mércémet, az a legkönnyebb, de az erre irányuló törekvések 20 év alatt sem találtak közös akaratra, eredményük nincs. Nem szeretnék senkit felébreszteni legszebb álmaiból, de ne kelljen már tényként elfogadni mindenki fikcióját. 

Nem kötelező tiszta vizet önteni a pohárba, reálisan gondolkodni, de akkor mindenki tartsa tiszteletben a másik téveszméit, kutyázzon mindenki a saját fejlövése szerint, de ne csodálkozzunk, ha ez nem vezet sehova.

Cintarellát tenyészszemlére vittük.

Cintarella 2010. január 11-én született, így idén aktuálissá vált, hogy felvezessük egy tenyész alkalmassági vizsgálaton. A meghirdetett rendezvények időpontjait, helyszíneit átnézve meglepetéssel tapasztaltuk, hogy Budapesten nem lesz tenyészszemle. Gyors döntés született, Dunakeszit választjuk, bár korai az időpont. Cintarella 14,5 hónapos, de azt gondoltuk,hogy a mai követelményeket "ugorni" tudja. Persze az első lépés a kötelező HD szűrés megejtése volt. HD-re ED-re szűrettük, legyen meg mindkettő, egy altatással. Bizakodtunk, hogy minden rendben lesz, hiszen több generáció óta szűretjük kutyáinkat és gondot fordítunk a helyes felnevelésre is. Nem kellett csalódnunk, ismét minden ok.

Akkor mi legyen az őrző-védő felkészítés menete? Gyors szervezés. Egy próba Viktorral, majd irány Dunakeszi. Kalmár Zolinak köszönet a segítségért. Két alkalommal voltak lent. Múlt vasárnap egy újabb rövid trénig Viktorral. Ok, jöhet a tenyészszemle.

Az egyéb részekre célzottan nem kellett készülni, hiszen azt természetes módon tudja Cintarella. Jól szocializált, elfogulatlan, barátságos és figyelmes minden helyzetben. Városi kutyaként a szabályos pórázon közlekedést, ügetést rendszeresen gyakorolja. Lövés próbát hat hónaposan csináltunk, ez rendben, erre külön nem kell tréningezni. Elküldtük a nevezést, befizettük a nevezési díjat. Kaptunk visszaigazolást, így nem volt más hátra, mint április 9-én reggel irány Dunakeszi.

II. Dogfit Rottweileres Tehetségkutató Verseny

Nevezni lehet BH, HPO I-III szinten, ágazatonként is Teljesítmény vizsga BH, HPO El,-I,-II,-III szinten. Így szólt az újságban megjelenő hír. 

Rottweiler Tenyészszemle 2011.04.09. Dunakeszi - DOGFIT KSE Kutyaiskola

A tehetségkutató versenyre két nevezés érkezett. HPO 1 B, C ágazatra. BH vizsgára egy kutya. Tenyészszemlére 5 nevezés érkezett.

Fél kilentctől - kilenc óráig mindenki megérkezett, megtörtént az adminisztráció. Pici malőr, hogy Hajas István bíró úr eltévedt egy cseppet, így ő a megnyitóra nem ért oda. Fajcsák Zoltán elnök úr megnyitotta a rendezvényt, ismertette a nap menetét. BH vizsgával és a HPO B ágazatokkal kezdünk, majd a tenyészszemle mérés, küllembírálati része jön és utána az őrző-védők.

Hatalmas szél volt, de a kutyáknak kellemes hűvös idő.

A fotó masinám kezdi felmondani a szolgálatot, ezért érdekesen lilás árnyalatú videóelvételeket készítettem. Néhány képet is, de Cintarelláról nem, mert vagy a kezemben volt, vagy segítettem, hogy jó formáját mutassa. Őrző-védőt is csak messziről tudtam felvenni, mert a zoom se működött. Talán más szorgos gazdik felvételeit láthatjuk majd.

Mind az öt kutya tenyészthető minősítést kapott.

A videókat tömörítem, felrakom , csak ki türelmet kérek. Nagyon jó hangulatban viszonylag gördülékenyen zajlott a rendezvény. Finom ebéd készült, köszönjük. Kihasználva az alkalmat, trénig is zajlott a rendezvény után. Varga Géza segéd úr, nem hagyta hogy a rottweileresek eltunyuljanak. Fajcsák Zoltán elnök úr a rendezvény végén eredményt hirdetett. Megköszönte mindenkinek a részvételt, a segítők és szervezők munkáját.

Mi is köszönjük, jól éreztük magunkat. Délután fél négyre itthon is voltunk, itthon maradt kutyáink nagy örömére.

Teljesítménybíró: Simó Gergely Küllembíró: Hajas István Segéd: Varga Géza

Eredmények, egy vizsgátó BH , kettő versenyző HPO 1szinten:

BH1 Vasco vom Hause Edelstein 77p Felvezető: Kalmár Zoltán

HPO1 I. helyezett Mamba B:92 C:75 Össz:167p

Felvezető: Grónusz Gergely

HPO1 II. helyezett Sally vom Oberhausener Norden B:79 C:53 Össz:132p

Felvezető: Horváth Zoltán

Tenyészszemle eredmények:

Jesco vom Matterhorn HD-/ED0 Tenyészthető, felvezető: Kis Gyula

Csákvári-RottCassandraHD-/ED0Tenyészthető,felvezető:Rónási Zoltán

Face vom Glückstern HD+/-/ED- Tenyészthető, felvezető: Joszkin László

Sirocco Cintarella HD+/-/ED- Tenyészthető, felvezető: Krausz Győző

Wudu vom Heidenblut HD-/ED- Tenyészthető, felvezető: Kalmár Zoltán

Rottweiler fajtabemutató , Úzó

A meleg nyári nap, úgy látszik nálunk bevált szokás a fajta bemutatására :))

Két évvel később egy újabb felkérést kaptunk a rottweiler fajta bemutatására. A kutya. hu oldal tulajdonosa, és új szerkesztője, fajtákat bemutató videó sorozatot tervezett. Néhány sorban és mondatban felvázolta mi az elképzelés. Három nap múlva, szombat délután forgatás. Természetesen kánikula volt. Vártunk a stábra vagy két és fél órát, de megérkeztek. Dorka, Brendonnal mutatta be, hogyan működik együtt a gyerekkel egy rottweiler. Utána felvettük Úzóval az anyagot. A szerkesztő kérdezett, én válaszoltam. Úzó addig helyben maradt, vagy Győző kezében pózolt. 

Majd felvettük az őrző-védőt, amit én kommentáltam, látva, hogy mit is csinálnak a kutyával. A felvétel egy szokásos iskolai nap alkalmával készült, a teraszon, a pálya más részén, a parkban kutyákkal, emberekkel. Utána, Mira az öt hónapos rottweiler szuka mutatta be, "mit tud." Beszéltünk a szocializációról, az óvoda fontosságáról és szerepéről. Az egész forgatásból, anyagból ez a picike rész maradt meg és került fel a kutya.hu oldalra.

Van néhány hiba a szövegemben, de javításra nem volt mód. Ott és akkor, felkészülés nélkül, fejből, így sikerült a szöveg. A fegyelmező gyakorlatok bemutatására se készültem. Sőt! Nem is készültem arra, hogy bármit is én mutatok be! Az őrző védő feladatokat sem gyakoroltuk, hónapok óta nem fogott Úzó. Viktorral meg pláne nem gyakorolt, hiszen családtaggal nálunk nem volt szokás őrző-védőzni!Na, szóval: Lehet ez nem nagy teljesítmény, de én büszke vagyok rá. Úzó megbízható, okos, családi kutya, de nem játékszer. Nagy, erős, domináns kan, akit bizony kézben kell tartani.

Ismertető a rottweilerről-2007. Kutyafül–macskanyelv kisÁLLATmagazin

http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=435

Kutyafül–macskanyelv kisÁLLATmagazin

Egy tévéműsor felhívása diákoknak– Apuuuuuuuuuuuuuu! Vegyünk egy oroszlánt!

– Na de kisfiam, még megenne minket!
– Akkor egy zsiráfot?
– Mégis hol tartanánk, a spejzban?
– Esetleg egy kutyát?
– Az kertbe való, nekünk pedig erkélyünk sincsen.
– Egeret?
– Gondolj anyádra!
– Nézd apu, itt egy hangya!
– Na látod, kisfiam, azt hazahozhatod!

No igen. A gyerekek szeretik az állatokat. Azonban van a világon egy kisfiú, aki még a szokásosnál is jobban rajong természetért, és mindenkinél többet tud az állatokról. Ő Soma, a Törökvész Úti Általános iskola ötödik osztályos tanulója, aki azzal a különleges adottsággal jött a világra, hogy érti az állatok nyelvét. Nem csoda tehát, hogy szinte minden szabadidejét kettő-, négy- és százlábú barátai között, az Állatkertben tölti. Egy ilyen kis fiú azonban mégsem mászkálhat a nagyvilágban egyedül, így hát rendszeresen vele tart nagypapája is, aki az állatok nyelvén ugyan nem ért, viszont más csodálatosabbnál csodálatosabb tulajdonságokkal rendelkezik…A leendő kis állattartók pedig kettejük különleges kalandjain keresztül tájékozódhatnak mindarról, ami egy kutya, néhány macska, esetleg egy tucat egér vagy egy pár szakállas agáma tartásához szükséges. Megtudhatják azt is, milyen állat, mit enne, mit inna, hol lakna, vagy mit sportolna, ha tehetné, valamint az is kiderül, hogy hova érdemes fordulni, amikor kis kedvencünk megbetegszik, vagy éppen ruhára lenne szüksége télire.

A Kutyafül-Macskanyelv kisÁLLATmagazin szeptember 8-tól kéthetente szombaton délben látható az m2 műsorán.,

Gyerekeknek készülő, ismeretterjesztő sorozat második részében ,a rottweiler fajtát szerették volna bemutatni. A szerkesztő Szekszárdi Zsuzsa maga is rottweiler tulajdonos volt, ezért gondolt arra , hogy be kellene mutatni a fajtát, megmutatni a valóságot . Kicsit ellensúlyozva, a rossz média visszhangot, ami a rottweiler körül folyt.

Így kerültek hozzánk egyik barátunk ajánlására. Telefonon egyeztettünk, ők elmondták, mit szeretnének és aztán közösen megbeszéltük, hogyan tudjuk felvenni a filmet. Egy nagyon meleg nap délutánján zajlott a forgatás. Gyakorlás és előkészületek nélkül, Úzó két és fél órát helyt állt a "szerepben" . Velük szemben állt egy férfi aki kamerázott, egy másik aki a mikrofont tartotta, a harmadik volt a rendező, pluszban két hölgy , a szerkesztők, na és Soma a kisfiú, akik mind-mind idegenek voltak. Úzó sose találkozott velük.

A legelső mozzanat az volt, hogy Szekszárdi Zsuzsa kivételével, aki maga is rottweileres volt , legyőzze mindenki a "félelmét" Úzó láttán. Hamar megnyugodtak, mert Győző elmondta az instrukciókat, hogy hogyan kell viselkedni egy felnőtt rottweilerrel, ha a saját területén, a gazdájával van.

Beállították a helyszínt, aztán kezdődhetett a forgatás.

Soma kérdezett, Győző válaszolt. Persze nem mindig sikerült hibátlanul, akkor kezdték elölről.

Aztán felvettek még egy olyan részt is ahol bemutattunk egy pici részt a "munkából", megmutattuk a különbséget a kan és a szuka között. Az akadályon velem Roxy ( Siroccó Zora ) látható.

Az együtt töltött néhány óra után, picit megszerették a rottweilert, elismeréssel néztek a kutyákra, pedig egyiket se simogatták, gyömöszölték meg. Soma, a kisfiú, ugyan picit megsértődött ezen, mert szívesen simogatta volna, de Győző nem-et mondott. Nem szerette volna bemutatni, hogy a rottweilerrel bármit meg lehet csinálni. Vannak helyzetek amikor még a gyereknek is nem-et lehet mondani.

Eltelt néhány év a felvétel óta, miért is mutatom most be ?

Nincs vizsgája egyik kutyának sem, de tudnak viselkedni, tudnak feladatokat végrehajtani, mert jól neveltek, jól szocializáltak , a kiképzés se maradt el, hiszen e nélkül bajosan tudnának megbízhatóan "dolgozni". Munka ez is! Fegyelem, figyelem, együttműködés a gazdával, bármilyen helyzetben.