Hagyományos képzés vagy tükör iskola?

Egy, kialakult párbeszéd hatására az idomítás, a par force fogalmak eltérő értelmezése gondolkozásra késztetett. Miért beszélgetünk mi kutyások indulatból, türelmetlenül, a másikat meg nem hallgatva egy-egy eseményről? Miért lesz vita, parázs hangulat, ha valaki eltérő kiképzési, tanítási módot ír le, vagy képvisel, mint az, amit „mi” jónak tartunk? Talán azért, mert nem is a módszer zavar? Sokkal inkább egy hibás kommunikációt tanultunk meg? Türelmetlenek, figyelmetlenek vagyunk egymással, leginkább elbeszélünk egymás mellett?

Ez lehet az egyik ok valóban. Sok beszédnek sok az alja, tartja a közmondás, így nem beszélgetünk, csak kijelentünk dolgokat. Jaj, annak, aki a tudásunkat megkérdőjelezi! Pedig sokszor csak annyi a baj, hogy fogalmakat másként tanultunk, mást értünk alatta, így már alapjaiban eltérő nézettel indítunk, hatására bosszantó, vitatkozó lesz a beszélgetés. Ez is lehet az ok, meg sok egyéb, de egyre többször kapom magam rajta, hogy számomra egyértelmű kifejezések, szavak egészen mást jelentenek másnak, mint nekem. Időnként elbizonytalanodom, mert látom a szóhasználatomkor az értetlen arcokat, írásban pedig az egyet nem értő reagálást. Így jártam az idomítás és a par force szavakkal.
Lehet, rosszul tudom? Hát nem. De ő sem, aki kijavított, mert köznapi, kutyás szóhasználatban sokszor más értelemben használjuk a szavakat, mint amit jelentenek valójában. 

Teljesen meglepődtem magam is, amikor az értelmező szótár szerinti meghatározást kerestem az idomítás szóra. Az idomításhoz a munkakutyások negatív jelzőt kapcsolnak, sok évig én is. Aztán valahol, valamikor olvastam valamit és kivettem a teljes negatív tartalmat a szóból, de magam is meglepődtem a teljes meghatározás olvasásakor. Beírtam a keresőbe és az első találat :

„Idomítás

(ang. training), a testgyakorlatokban a versenyre való előkészülés. Az I. célja, hogy a versenyző a verseny napján erejének legnagyobbját érje el és hogy a legnagyobb megerőltetésnek tehesse ki magát egészsége veszélyeztetése nélkül. Az I. szigorú egészségügyi szabályai mellett napról-napra megszabja a versenynek megfelelő testgyakorlatokat. A káros élvezetektől való óvakodás, az étkezésben, testi és szellemi munkában való okszerű mértéktartás az I. főszabályai. Az Ló-nak túlhajtása időben és gyakorlatokban épp oly káros, mint az idomítás nélkül való versenyzés. A lósportban, l. Training.

Forrás: Pallas Nagylexikon”  
   
Ezzel a lendülettel, az idomított szóra is rá kerestem:„(id-om-ít-ott) mn. tt. idomított-at. Helyesen, arányosan, illő alakban elkészített, kiképzett; valamire ügyességet szerzett. Színpadra idomított testállás. Paripának idomított ló, vadászatra idomított vizsla, kopó.”

Hmm. Na, lássuk mi a „parforce”! Első találat. Helyesen írva: Par force (ejtsd: -forsz) a. m. Erőszakkal. - P. vadászat. Forrás: Pallas Nagylexikon 

Ez a példa késztetett gondolkozásra, mer erőszaknak írta le - tulajdonképpen pontatlanul a klasszikus kondícionálással tanított feladatot . >>kutyakiképzési módszerek címszó

Parforce

Azaz a kiképzés "ősi" típusa. A kutya kényszerítésén alapszik, például az ültetést a következőképpen tanítják parforce módszerrel: a fojtóláncot viselő kutya a kiképző bal oldalán helyezkedik el lábnál. Elhangzik az "ül!" vezényszó, majd a kiképző jobb kézzel felfelé rántja a fojtóláncot, ezáltal egy kellemetlen "impulzust" adva a kutyának - ezzel egyidejűleg bal kézzel lenyomja a kutya farát, végül némi dicséret következik. A kutya igyekszik a kellemetlen ingert elkerülni, így elég gyorsan megtanul engedelmeskedni a parancsnak.

 „Parforce” Rögtön az elején már keveri a kényszer és az erőszak szavakat. Pedig a két szó nem szinonim egymással! Akkor sem, ha rokonértelmű szóként használjuk sok esetben. 

"kényszer" szinonimái:

szükség, szükségszerűség, kényszerűség, kénytelenség

"erőszak" szinonimái:

bántalmazás, agresszió, agresszivitás, terror

Mekkora különbség, ugye! Miért fontos ez számomra? Azért, mert a kutyakiképzési módszerek leírásánál rögtön beugrott a régen használt mozdulat, amit nem par force - ként határoztunk meg akkor!

Tanfolyam 1989. MEOE Pestlőrinci Kutya kiképző iskola

Nem a par force, az erőszakkal idomítás jut eszembe, erről.

Szóval az én hagyományom sose szólt az erőszakról! Viszont mindig jelen volt, most is jelen van, nem tűnt el az erőszakkal kiképzés! Mint ahogyan az erőszak sem az emberek életéből. Mindig és mindig beszélni kell róla, szót kell emelni ellene.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a humánus, a korszerű képzés, kutyanevelés nem a tükörmódszerrel kezdődött Magyarországon (sem.) Viszont ők jó időben, jó helyen voltak, így sok ember akaratából, tudásából összerakva sok éve jól működik a rendszer, amit létrehoztak. Az újdonság, inkább az iskolai oktatás formájában, tematikájában volt, amihez kapcsolták a pozitív megerősítés, klikker képzés elméletét és gyakorlatát! Tényleg sok újdonság és más szemlélet mód úttörői voltak, az oktatás formájában, céljában mindenképp. Persze sok más hasonló szemléletű kutyás szakemberrel együtt, mert igény volt az IPO képzés mellett, helyett, más szemléletű oktatást folytató kutyaiskolákra is. A nyitott határok, a nyelvtudás, az internet hatása meggyorsította az információ áramlást, több ember fedezte fel, hogy miért érdemes tudatos gazdává válnia.

Ám a hibákról, minden pozitívum ellenére, beszélni kell, nem szabad a szőnyeg alá söpörni a megalapozott kritikát! Márpedig a „Görbe tükör „ néven elhíresült két videót, jogosan éri kritika! Legyen itt az írás végén, hogy a kényszer miért nem egyenlő az erőszakkal . Nagyon jó írást találtam erről böngészés közben. Szekeres Juli "Szópóráz" blogjában. A kényszer nem egyenlő az erőszakkal ITT

Görbe tükör

Az elmúlt napokban felkerült facebookra, két videó, ami felborzolta a kedélyeket. Született cikk, írás, sok hozzászólás. Az első remek írás , ami összefoglalta sok ember véleményét.  

http://nullker.hu/2015/03/botrany-a-kutyaiskola-korul/ ( reményeink szerint hamarosan újra olvashatjuk. ) A videón látottak kimerítették az állatkínzás fogalmát, bár tényleges fizikai hatás, verés, ütés nincs ! A látvány és a szöveg sokkoló. 

A nyilvánosság, a felháborodás hatására, megszületett ez az  állásfoglalás. Nem nyugodtak meg ettől sem a kedélyek és sok ellentmondás volt a történet körül. Az első felháborodásom után, én is kerestem a miérteket a videón látottakra. Először szakmai tévedésnek, véletlenszerű eseménynek gondoltam. Majd rájöttem, nem tévedés volt és nem véletlenszerű egyszeri alkalom. Ez  egy módszer része, a tematikát oktatják és évek óta terjesztik, szerte az országban. 

Összefoglaltam röviden mire jutottam. 

Rábukkantam a két írásra, amit olvastam már régen, de most a videóval, és tenyésztőként, a kölyök kutyásaink visszajelzése alapján összeállt a kép.  

https://zoldzebra.wordpress.com/.../04/kezdodik-az-iskola/

https://zoldzebra.wordpress.com/.../elso-nap-az-iskolaban/

Öt éves írás, tessék figyelmesen végig olvasni mind kettőt! A videó felvétel is abban az időben született, maximum egy évvel később! A blog bejegyzésben le van írva mit, miért tesznek és hogyan kell kivitelezni azt az akciót, amit a videón látunk!

Persze egy olyan ember tollából, aki éppen megéli és felfedezi, hogy tudatosan kezelje a kutyát. Kapjon megoldást a mentett kutyák agressziójának kezelésére, rehabilitációjára is! Hiszen ő azért, ment az iskolába, hogy megtanulja a kutyanevelés alapjait, belekóstoljon a kiképzés rejtelmeibe, jobban és szakszerűbben tudja kezelni a keze alá kerülő mentett kutyákat. Mivel tehetséges, szorgalmas tanuló volt, hamar feljebb lépett! Segítő lett. Annyira jól ment ez a dolog, hogy beiratkozott a kiképzésvezetői tanfolyamra is, ahol felkészítették a tükör módszer szakszerű átadására. Ennek a szakszerűségnek az egyik eleme az  agresszió kezelés. 

Miért kell agressziót kezelni? Miért olyan nagyon fontos elem ez? 

Azért, mert az iskola tematikája szerint, minden kutya szabadon van, és úgy zajlik a tanulás. Kockázatos vállalkozás az innen onnan érkező, ismeretlen kutyák, emberek csoportját összeereszteni, ezért a balesetek, verekedések elkerülésére ki kellett dolgozni egy technikát. Ez a technika, a hangzatos ösztönkezelés, falkából kizárás, a kutya megtolása lett. A legszelídebb lelkű emberrel is könnyű elfogadtatni, hogy az agressziót le kell törni, hiszen a verekedő kutyák látványa, a tehetetlenség érzése, sokk hatást, félelemmel, sajnálattal vegyes érzelmeket vált ki az emberekből.

Aki megtapasztalja, tudja, hogy a verekedő kutyákat szép szóval nem lehet szétválasztani. Innen csak egy lépés, hogy elfogadd, csak úgy érsz célt, ha te erős ember vagy és csírájában elfojtod a kutyában lapuló agressziót! Tiltasz, büntetsz, annak kísérletére is!  Ez elfogadott módszer a hagyományos régi iskola híveinél is, ők is tiltanak, büntetnek, agressziót kezelnek csak másként. Ők a fegyelem, alárendelés, pórázon való közlekedést, elkerülést választják megoldásnak. 

Általánosságban nem a szögest nem az elektromost és nem egyéb kényszerítő eszközöket vetik be agresszió kezelés gyanánt! Azokat az eszközöket,  a kiképzéshez használják, a vizsgarend szerinti feladatok megtanításához és leginkább őrző-védő ágazatban, ahol értelemszerűen az agresszió egyik formáját látjuk.

A hagyományos IPO sportképzést oktató iskolákban,  sem a dominanciát, sem a rangsor beállítást, sem a természetes védőkészséget nem büntetik!  Kontroll alatt tartják a kutyát, mert a problémamentes együttéléshez, itt a városban, erre szükség van.

Döbbenetes és felháborító látvány, ami a videón van, mert nagyon sok ember látja, hogy semmi sincs rendben, elfogadhatatlan, amit a kutyával művelnek! Nem kell rutinos kutyásnak lenni, még csak felkészült szakembernek sem, hogy lásd, az a kutya ott, semmilyen agressziót nem mutat! Kiprovokálni sem sikerül! Csak egy halvány kísérletet tesz az ember támadását elhárítani. 
Értelmetlen az egész „tolás” csak az emberek durvasága, dühöngése látszik. Elhangzik ugyan egy magyarázat, hogy azért alkalmazták, ezt a módszert, mert ez a kutya, folyamatos és kezelhetetlen agressziót mutatott és ettől meg kell óvni az embereket, de ez hazugság!  A videón elhangzó szöveg butaság, szemfényvesztés, csalás. Egy felkészületlen, előítéletes ember egyéni fóbiája, amit átvisz a többi emberre is.

Ez a módszer nem megelőzi és segíti a kutyák problémamentes együttélését, de generálja azt, mert az emberekbe azt a hitet ülteti, hogy minden morgás, acsargás, de még a magabiztos viselkedés is hatalom átvétel a kutyától és azt csírájában el kell fojtani! Bármilyen eszközzel, akár csoportosan is! A nem kimondott cél, az alázatos, minden önállóságától megfosztott, az ember kívánsága szerint pánikot mutató kutya.    
Viszont egy jó érzésű ember ilyen célt biztos nem tűz maga elé ! Még akkor sem, ha némelyik embernek ez igencsak szimpatikus megoldás lenne.

Végül egy gyöngyszem a fenti írásból !  

„Szerencsére ehhez az iskolában minden a rendelkezésre áll: magasan képzett oktatók, minden oktató mellett egy  szintén tapasztalt segítő, valamint még néhány segítő és végül a rangsor legalján a zöldfülű megfigyelők – mint jómagam is.

Ez a díszes társaság hivatott jól felépített rendszer szerint, kidolgozottan együttműködve fenntartani a rendet – azaz először felállítani, mert az még egyből csak úgy nem szokott csak úgy “létezni” :)

Amíg a gazdik isszák az oktató szavait (mit és hogyan és mit ne és miért ne és egyébként is és satöbbi), addig a rakoncátlan ebek igyekeznek valamiféle rendbe szerveződni. Ezt maguktól is megteszik, ebben nem kell nekünk, embereknek beleszólnunk, de abba már igen, hogy ezt milyen módon teszik!

Ugyanis az egyik legfontosabb alapszabály az iskolában, hogy négylábú nem dirigálhat, így az agresszió minden formája szigorúan tilos. Természetesen ezzel eleinte előbbiek még nincsenek tisztában, hiszen többnyire egyáltalán nincsenek ám ilyesmihez szokva. Komolyabb esetben egy-egy kutya megpróbálhatja akár azzal indítani pályafutását, hogy “akkor most ő itt rendet tesz mindenki között”. 

"El tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent. És ha ezt egy roti vagy hasonló nagytestű, keménykötésű kutya szeretné megtenni, akkor sejthető a végkimenetel a dolognak – sok ilyen rémtörténet kering kutyasétáltatókon, kutyás helyeken… Csakhogy itt erről szó sem lehet, mert itt az emberek tartják fenn a rendet és nem hagynak erre lehetőséget a kutyáknak. Vagyis egyetlen választásuk van: jól viselkedni. Talán néha ijesztő lehet egyes gazdiknak, hogy az általa rajongásig szeretett kutyusát egyszerre hat ember rohanja le ordítva és netalántán még meg is kergetik egy kicsit a miheztartás végett. De ha elképzeljük, hogy a másik, fele akkora kiskutya szintén a saját gazdijának a hőn szeretett kedvence, akit szeretne egyben hazavinni és még sok éven át szeretni, akkor ott nincs helye a “tyutyulimutyulizásnak”, bármennyire is szeretnénk mi, ultra hiper - szuper humánus emberek ezt hinni…” 

Én ezek után nem csodálkozom, hogy állatvédőként, a blog írója is ott volt az oktatói sorfalban! Azon sem, hogy a többiek miért voltak ott. Ezt tanulták, ez az elvárás feléjük és a tudásuk alapján ezzel egyet is értenek.

Én csak azt mondom rottweiler tulajdonosként, rottweiler tenyésztőként, hogy mielőtt iskolát választ bárki, alaposan nézzen körül, kérdezősködjön, győződjön meg az oktatók felkészültségéről, mert hamar kirekesztettnek fogja magát érezni és számíthat egy jó alapos „megtolásra”. Nem árt felkészülni!  Nem csak tükör, de hagyományos rendben működő iskolában is gyorsan belefuthat mindenki az előítéletbe és a tudatlanságba!

Nincs bajom a tükör iskolákkal. Az emberi butasággal van bajom.  Nekem egyáltalán nem tolerálható magatartás a csoportos garázdaság, bármilyen indokot is találunk ki hozzá! 1 kutya ellen egy tucat ember fellépése, indokolatlan! Valós ok nélkül meg pláne!!

Gyorsan kerestem ajánlható, megszívlelendő írásokat : 

Viselkedéstesztek az agresszió mérésére

A dominancia etológiai alapjai és szerepe a kutyakiképzésben

A tanulás és viselkedésmódosítás etológiai alapjai

A hétköznapi helyzetekben, vegyes kutyás csoportokban ritkán akad össze sok-sok domináns, vezetésre termett rottweiler, vagy kutya. A tüzelés, az etetés se kavar be, hogy ezért naponta rettegni kéne! A falkarend, a falkateória csak egy szép "mese", nem kell, hogy az határozza meg a mindennapjainkat! 

Megtörni, leverni, terror alatt tartani felesleges, annál okosabb intelligensebb a valóban domináns kutya, a gyenge meg súlyos károkat szenved a durvaság miatt. Alázatos kutya sose volt cél, remélem soha nem is jutunk el odáig!

DOMINANCIÁT MUTAT - nem biztos, hogy domináns jellem!

- nem akar ölni!

- nem törekszik falkavezérségre!

- nem veszi át az irányítást ! pláne nem a kölyök kutya!

Nevelni kell, irányítani, kiképezni, biztosítani neki a mozgást, feladatokat, ami leginkább a munkakutya lételeme "a szellem és a test edzése " napi feladatokban. Aztán felnő és egy csodálatos eb, családi, kísérő, sport és akár "munka" kutya is lehet  belőle. AZ EGÉSZSÉGES, jó ROTTWEILER CSAK FIZIKAILAG NEHÉZ  eset. Nem könnyű odébb tenni, felrúgni se lehet, földre teperni meg végképp nem egyszerű! Az agresszióra bátran agresszióval felel. Ésszel, türelemmel párosult határozottsággal, időben adott kontrollal, hamar tanul és a gazdájának könnyen kezelhető kutyájává válik! Ha neveled, tanítod, foglalkozol vele, nem hanyagolod el a kölyök és fiatalkori szocializációt sem, a kezdeti nehézségeken túljutva nagyon élhető kutyád lehet !  TELJES ÍRÁS A LINKEN    >>>

Több, mint egy éve írtam, de harminc éve mondom ugyan azt folyamatosan! 

2015.03.29.

Állomány szintű tenyésztés, "fajta gondozás"

A tenyésztés egy szakma, aminek a törvényszerűségeit érdemes figyelembe venni. Ezért a törzskönyvezés minden fajtában egy séma szerint zajlik. A tenyésztőkön múlik, hogy az adminisztratív adatrögzítést milyen minőségi tartalommal töltik meg. A minőségi tartalom a teljes populációt tekintve derülhet ki, egy- egy sikeres kutya nem ad képet a teljes állományról, mint ahogyan egy rosszul sikerült kutya sem! 
A tenyéssz partnerek, de egyes kutyák tenyéssz értéke az utódok minőségéből vezethető le. A tenyéssz érték akkor magas, ha kevés hibás utód születik, az almok kiegyenlítetten jónak mondhatóak. Ez igaz az első, a második, sokadik generációra is. Viszont sose jutsz el odáig, hogy valódi, mérhető tenyésztési eredményed legyen, ha az utódokat nem tudod nyomon követni. Márpedig, a törzskönyvnélküli utódok nem nyomon követhetők, mert egy idő után senki nem emlékszik a pontos születési dátumokra, alomszámra, ősökre és az alomban látható hibákra, de a csupa pozitív eredményre sem. Saját magad számára vezetsz kennel nyilvántartást, a törzsállományod és a tenyésztési eredményed nyomon követésére, de az csak annak lesz látható, akinek te láthatóvá teszed.

Az FCI rendszerű adatbázisba nem kerül be.

Így senki más számára nem elérhető tenyészállatként, mert a fajta törzskönyvében nem rögzítik az adatokat, FCI rendszerben kiállításra se mehet, tenyész minősítő bírálatokon se vehet részt. A rottweilerfajta törzskönyvének megnyitása az FCI rendszeren belül, 1971-ben történt Magyarországon. 1985-ig a szakma szabályai szerint zajlott a vezetése. Abban az időben ugrásszerűen megnőtt a tenyésztési kedv. Követhetetlenné és átláthatatlanná kezdett válni a tömeges kutyaszaporítás.

Sajnos, az akkor még egyetlen, hazai FCI tag tenyésztő szervezet, anyagi bázisa úgy tudott megteremtődni, hogy a tömegtermelést segítette elő. Ez magával hozta az osztódást is, mert az anyagi lehetőségek ígérete miatt, mindenki „Dagober bácsiként” kezdett viselkedni. Fő motivációként a pénz lépett előtérbe amiért  a kapzsik ölre  mentek rendre. A szervezetek bevétel szerző tevékenysége szép lassan „megette” a szakmát.  A szakma eltűnésével, aztán a bevétel is csökkenni kezdett, de ez csak két évtized után vált mindenki számára nyilvánvalóvá. Addig az előző évtizedek felhalmozásai még kitartottak, úgy az erkölcsi, mint anyagi téren. Mára az erkölcsi hitel teljesen elfogyott, az anyagiból még telik a látszatra, egy szűk réteg profitálni is tud belőle.

Rottweilerben, ma csak egyéni sikerek vannak, a közösségi kutyázás gyakorlatilag meghalt. Osztódott, aztán jelentéktelen pici egységekké forgácsolódott, majd egyéni sikerek kiszolgálóivá vált. Röviden úgy jellemezhetném, hogy  csendes állóháború zajlott, néha tűzszünetekkel tarkítva. A háborúnak érdektelenség miatt vége, de vannak nyertesek, a határainkon túl, akik előbb elhalászták a győztességeket, most meg az adminisztrációból befolyó pénzt is! Valahol elfelejtődött a nagy szakmaiságban, hogy a törzskönyvezésből, az ahhoz kapcsolódó kiállítások, rendezvények, vizsgák, tagdíjak bevételeiből lehetett állományszintű fajtagondozást folytatni! A tenyésztők munkájára lehetett építkezni, hiszen ők költöttek a hobbijukra és azok is akik tőlük vettek kutyát. Munka mellett tenyésztettek, amiért megdolgoztak  azt  fektették be a saját állományuk építésébe.  Fejlődtek, fejlesztettek, jó kutyáikkal népszerűsítették a fajtát!

Bizony a tankönyvet is elő kell venni! Az állattenyésztés egy szakma!Valódi, mindent átfogó ismeretre csak tanulással tehetsz szert.